Mairon, a szépszemű maia egész nap dolgozott Aule műhelyében. Sokkal tovább, mint a többiek, akik nevettek rajta emiatt. Ők sokat beszélgettek, kacarásztak, a fiú pedig egyedül kovácsolt a sarokban.
Összesúgtak mögötte és mutogattak rá.
" Teljesen bolond."
" Hé, Mairon, nem akarsz velünk jönni a kertbe?"
" Hagyd már, úgy se jön, bele van esve abba a kalapácsba! " nevetett egy másik ifjabb, majd kimentek a műhelyből.
Aztán megint hívta a valákat Eru. Melkor sóhajtva tett eleget a hívásnak, de nem volt túl jó kedve. Már a folyosón egymást marták fivérével. Észrevette, hogy Manwe ismét Vardát figyeli lopva.
"mondd meg neki!"
"neeem, ez, ez, nem így működik Melkor!"
"mit nem? odamész és megmondod, hogy tetszik neked!"
"csssss, halkabban! végre szóbaállt velem, ne rontsd már el!"
"chöh....Varda, kedves, várj meg!" és a csodaszép sötéthajú nő után szaladt, akinek fekete tincsei közt kis csillogó pontocskák bújtak meg.
" Tessék Melkor? " fordult a férfi felé Varda, kíváncsian végigmérve a magas, szigorú arcú férfit.
Manwe elsőre csak homlokon csapta magát, majd duzzogva összefonta maga előtt a kezeit.
- Ha elrontja nekem ezt az egészet....- aztán újra Vardára pillantott és mosolyogva megemelte a kezét, intve, de a kéz végül a saját tarkóját fogta és túrta a haját zavartan.
"mondtam már hogy milyen csodás a hajad?" széles, ragyogó vigyorral érintett meg finoman egy tincset az említett hajból, amire Varda szégyenlősen lesütötte a szemét.
Igazából mindkét férfi tetszett neki, hiszen nagyon hasonlítottak. De remélte, hogy egyszer a fiatalabbiknak lesz bátorsága megszólítani, de hát ha nem....
"csak azt akartam kérdezni, hogy sétálnál velem egy kicsit az énekelgetés után?"
Melkor kacér mosolya bármelyik hölgyet levette volna a lábáról (és néhány fiút is) , és a csillagok úrnője is hasonlóan piromkodva reagált.
" V-varda! " lépett elő Manwe " Nem lenne kedved holnap este eljönni velem Ulmo vízesesehez?" Tolta félre a bátyját és háta mögött malmozott a kezeivel. Csak mondjon igent, mondjon igent!
"őő...nos...hát... Végülis...akkor ma tudok Melkorral is találkozni... és persze, ő...szívesen megnézném a vízesést..." azzal piruló orcával elsietett. Manwe mérgesen nézett bátyjára.
"ez msot mire volt jó?!"
"csak bemutattam neked, hogy mennyire egyszerű is az udvarlás!....csak most imádkozz, hogy nagyon essen ma belém" kacsinott egyet és kacagva előrement Eru termébe.
" Bunkó vagy, bátyám, remélem tisztában vagy vele. " motyogta Manwe, majd fivére mellé állt, kezet mellkasa elé emelte, közben két hüvelyk és mutatóujját összeérintette. Így énekelt, szinte mindig.  De nem bírta megállni, rá kellett néznie a csodaszép Vardára, így énekelt Manwe a legszebben és legtisztábban.
Yavanna zöld szemei Aulét figyelték, az izmos, magas valát, közben pedig belepirult az éneklésbe és gondolatai annyira elvándoroltak, hogy barnás hajából sok, rózsás virág bimbózott ki. Nienna csak megcsóválta a fejét erre és magabiztosságával illette nővéreit, hogy figyeljenek oda. Eru azonban mosolygott éneklő gyermekein, de Melkor és Manwe között megérezte a feszültséget.
Melkor ma kivételesen igyekezett odafigyelni-valamennyire. Szórakoztatta, hogy mennyire zavarja fivérét a helyzet és édes, kedves mosollyal dúdolt a többiekkel, akárhányszor Varda ránézett. Titkon neki is tetszett a szép asszony, bár sose gondolt arra még, hogy elkötelezze magát. Eru énekeiben már hallották, hogy miért van férfi és nő, és milyen kapcsolatok vannak közöttük és milyenek lesznek majd elsőszülöttek között. De ez még messze volt. Ám az nem jelentette azt, hogy ők esetleg már kísérletezzenek. Varda szinte végig irult és pirult, akármelyik férfire sandított oda a szempillái alól, mindegyikre hevesen vert a szíve. De talán Manwe kedves arcára kicsit jobban.

Az éneklés végeztével, a valák elhagyták a termet, sőt, Manwe volt kivételesen az, aki elment. Esze ágában se volt végighallgatni, ahogy Melkor Vardát szédíti!
Inkább elvonult a rezidenciájára, hogy gyakoroljon a holnapi napra.
Varda azonban megvárta a szigorú arcú, de édes mosolyú Melkort a nagy ajtóban, szeméből kihúzva a csillogó fekete haját.
" Nézzük meg a kertet tán, Melkor? Vagy...mihez lenne kedved?"
"csodás ötlet! MEgengeded?" behajlítva kitartotta a karját neki, hogy belekarolhasson.
A fiatal Varda szégyenlősen fogadta, és még jobban pirult hosszú hajkoronája mögött, amikor belekarolt az izmos valába. Még sose ért hozzá máshoz! A testvéreivel persze sokszor megölelték egymást, meg látták is már a másikat ruha nélkül, de... a férfiakkal még sose került közeli kapcsolatba.
Melkor vidáman,magabiztosan vezette a vala hölgyet jobbján, és nemsokára ki is értek a csodás kertbe, amely napról napra növekedett, ahogy Yavanna és maiai alkották azt.
" Csodás, nem igaz? " kérdezte a finom hölgy Melkortól, visszafogottan. Lesütötte a szemeit, ahogyan egy pillanatra a férfi felé fordult,és inkább Yavanna virágaira fókuszált.
"közel sem annyira mint, te, Varda" A legkevésbé sem érdekelték a virágok meg a füfélék. Melkort a csodaszép nő érdekelte, akinek most összefogta a kezeit a sajátjaival. Egészen kicsik voltak az övéi mellett. Várta, hátha a szép szemek felnéznek rá a virágok helyett.
" Igazán kedves, hogy ezt mondod, Melkor..." mondta Varda, de nem mert felnézni a férfira, kezei is reszkettek az érintestől, s arcán kis pír jelent meg, de felkapta a fejét, valami neszre, amit a kertből hallott.
Az egyik hatalmas ajtó, az erkélyre vezetett ki, minek túloldalán Ulmo vízesése volt, valahogy összeköttetésben Yavanna kertjével.
Az erkélyen pedig az a Mairon nevű vörös fiú állt, akivel Melkor találkozott. Éjjnek éjvadja volt, Varda pedig nem értette, mit keres kint a fiú.
"ez meg mit keres kint?!." csúszott ki Melkor száján, de gyorsan csöndben maradt. Még elrontja neki az egészet! A maia meglátta őket és lesütött szemekkel gyorsan visszasietett a palotába, mielőtt az az idegesítő vala megint elkezdi boldogítani. Varda kihasználva a lehetőséget, elléppett kicsit és sétálgatni kezdett az apró köves sétányon a sötétben világító virágok között.
Igazság szerint Melkor durva megszólalasa kicsit megrémisztette a gyengéd nőt és kellemesebbnek érezte, hogy nézelődhetett a kertben.
Dúdorászott halkan, nem is figyelve azt, hogy vajon követi e őt Melkor.
Kicsit zavarba ejtette a gondolat, hogy mind Melkor, mint Manwe elhívták, de talán abba kicsit jobban belepirult, hogy a szelídebb testvér, Manwe is megtette azt a lépést, amire vágyott.
Melkor követte a nőt, de fejben magát szidta, amiért ilyen idiótán viselkedett. Nem baj, megpróbálja menteni a menthetőt. A nő mellé sietett, és valami kis varázslaton törte a fejét, amivel lenyűgözhetné. Majd széles mosolyra húzódott a szája, amikor ki is ötölte azt!
"Varda, szeretnék neked adni valamit!" A nő elé vágott, hogy megállíthassa, eléggé úgy tűnt, mintha észre se venné.
" Mi lenne az? " állt meg a nő, felcsillanó szemekkel, s kíváncsian várta, mit fog kapni Melkortól.
Talán egy nyakéket? Egy csillagfényű tárgyat? Vagy egy fejdíszt? Mindegy, csak legyen csodálatos és fényes, gondolta magában.
Míg mögötte ment, Melkor elővette az előző nap szerzett karperecet, és erejével kisebbé alakította, hogy egy keskeny női kézre illeszkedjen. Most két keze közt fogta, felemelte karjait a nő elé.
"fújj rá!" Vigyorgott, és a félénk Varda vidáman engedelmeskedett. Egész felvidult a cseles kis ajándékozástól. Ahogy ráfújt a kezekre, Melkor szétnyitotta őket és vagy száz kis fényes pillangó repült szerte közűlük. Varda kacagva csodálta őket és mikor mind eltűnt fordult vissza, hogy megnézze mi volt elrejtve a férfi erős, de szépvonalú kezében.
Amint megpillantotta a karperecet, ajkai elé kapta a jobb kezét és szinte csillogó szempárral figyelte Melkort, ahogyan a kezére húzta a karperecet
" Melkor....ez valami csodálatos! " mondta a nő boldog hangon. " Köszönöm ezt a kedves ajándékot."
Kicsit zavarba jött, ő semmit nem hozott Melkornak, sőt, nem is tudta, mit szeret a férfi.
Manwe a szobája ablakából figyelte őket, kicsit aggódva, hisz mi lesz akkor, ha a nő, akibe azóta szerelmes volt, hogy megpillantotta a kékes szemeit, a bolondos bátyját választja? Szíve azonnal összeszorult erre. Valamit gyorsan ki kell találnia, mielőtt behálózza a csodás Vardát!
"igazán nincs mit....van kedved még sétálgatni?" Csillogó szinte fehér szemeivel figyelte a boldog nőt. Megérte megszerezni a karperecet- gondolta magában. Holnap lehet készített még valami szépet azzal a maiaval, kimondottan tehetséges. Talán egy fejdíszt ami a csodás fekete hajat kiemelné.
Azonban Manwe, amilyem gyorsan csak tudott, végigrohant a hosszú folyosókon, Aule műhelyébe nyitva és körbepillantott, hátha van ott valaki.
Aule és egy különösen dolgos maia voltak odabent.
" Barátom!...én...én nagy bajban vagyok!"
" csillapodj, Manwë! Mi a gond?"
" Varda...szeretnék...adni valamit Vardának. Ami ezerszer csodásabb, mint az a karperec, amit Melkor adott neki. "
Karperec? Gondolkodott el Mairon. Szóval ezért vitte el a vala úr az ékszert, így már értette.
" Ne aggódj, Manwë, az én Maironom seperc alatt készít valami szépet Vardácskának, igaz, Mairon?"
" Természetesen. Bármit, amit csak kér, Manwë úr. Van elképzelés?"
" Hát....nincs..." sütötte le a fejét.
Aulë erre elgondolkodott és hatalmas kezeit a csípőjére tette, de a kovácsmestert a találékony maia előzte meg.
" Egy koronaféleség? A hölgyek körében újonnan nagyon felkapott" mondta.
" Honnan tudsz te ilyeneket, Mairon?"
" Jó megfigyelő vagyok....és sok díszt készítettem mostanság."
Varda pirongva bólintott, és most ő maga karolt bele a valába. - talán nem is annyira mogorva- gondolta magában, de a szemeibe még mindig nem mert belenézni. Még egy jó darabon sétálgattak, csacsogtak, és be kellett látnia a nőnek, hogy kellemesen érzi magát az idősebbik fivér társaságában.
"lassan nyugovóra kéne térnem, Melkor" a vala kedvesen mosolygott rá, jó érzés töltötte el ahogy a nő megérintette a kezét.
"Visszakísérhetlek, ha gondolod"
"igazán nem szükséges, innen már egész közel van a lakosztályom...köszönöm ezt a kellemes estét és az ajándékot" Kicsit habozott, hogy vajon miként illendő ilyenkor elköszönni, de végül egy rövidke kis csókot adott a férfinak az arcára. Utána rögvest el is sietett, hogy ne láthassa meg kipirult arcát. Alig várta, hogy elmesélhesse testvéreinek, hozzáért egy férfihez az ajkaival, mégha csak egy másodpercre is!!