" Olyan csodálatos! Nézd a tüzet, a forróságot! Zseniálisak az ötleteid, nagyon tetszenek. " mondta Melkornak Mairon egy napon, miután a férfi befejezte új találmányát, a gejzíreket. Ennek persze Manwe se, és a többi vala sem örült, kik leszálltak Ardára.
Úgy érezték, Melkor elrontja a sok szépet és jót..
Manwe összeszedte magát és felkereste fivérét, hogy reklamáljon. Hiaba dolgoznak, mert Melkor művei mindent elrontanak. Ilyen tűzben meg sötétben sose nőnek ki a virágok!!
Melkor épp megpihent, s közben kedvesének mutatta be a gejzírt, akit vonzott annak melege és ezért, közelebb hajolt, hogy jobban szemügyre vehesse azt.
"melkor, beszélnünk kell!"
- már megint... Melkor beszélnünk keeelll- ahányszor így kezdett egy mondatot, mindig vita volt a vége. Szemeit forgatva nézett fel rá. A meleg földön heverészett.
- Magatokra hagyjalak titeket, Kedvesem? - kérdezte a maia fiú, amint Manwë kezei már a derekán pihentek és szemeivel is szigorúan figyelte a fekete hajú bátyját.
-lehet hosszadalmas lesz- majd feltápászkodott,hogy szemben álljon vele.
"mondd, miről? De sok türelmem nincs, úgyhogy fogd rövidre" keresztbefonta karjait maga előtt.
" Nem érdekel mennyi türelmed van, de végighallgatsz! Mairon, légy oly kedves és menj most el. Keress valami elfoglaltságot! " utasította Melkor kedvesét, hogy hagyja őket magukra.
"juj de komoly valaki"
"csend! Mondom. Meghallgatsz! Szedd össze magad, és kezdj el rendesen dolgozni. Ez a sok tűz meg sötétség nem segíti a munkánkat. Eru nem ezt a viláhot tervezte el!"
"persze hogy nem, de nem. Fogja nekem. Megmondani hogy alakítsam! Én jöttem le ide elsőnek, mert ti nem  Mertetek! Arda az enyém! És azt csinálok vele amit csak akarok!
" Nem testvérem, Arda nem a Tiéd, nem, míg veled egyenrangú ainuk is munkálkodnak rajta, együttes erővel és nem, mert ha bár te vagy az első, a legidősebb, Atyánk elmondta akaratát, mikor elvette a fényed. Arda mindannyiunké! "
Mairon, aki elballagott, hallotta az egészet és igazságtalannak érezte, hisz tényleg Melkor volt itt elsőre! És mi a baj a tűzzel? És a nyugtató, szemnek kellemes sötéttel? Kiégett Manwë úr esze a sok csillagfénytől tán?...
De hát ki ő, hogy beleszólhasson ebbe? Senki. Csak egy maia.
Manwe és Ulmo pattantak fel, elvégre a szél és a víz többre megy mint a szintén tüzes Aule. Sietve szedték a lábukat a láng felé.
"szentségeseru!" szápadt el Manwe amikor közelebb értek és már látták mi történik. Ulmo a térdét csapkodta úgy nevetett.
"gyorsan csinálj már valamit!" sopánkodott az új fővala, most mifenét csináljon? Ulmo kacagva elsétált a partig, kezét beleérintette a vízbe.
Mairon a fellegekben érezte magát a csillagok közt Melkor nevét emlegetve és kicsit sürgette is a szeretőjét - aztán egy jó adag víz loccsant rájuk egy fura hullámmal.
" ÁÁ,ez hideeeeg!!!" Sipákolt Mairon, kidülledt szemekkel, de a valák elérték a célt, a fiú már nem lángolt és úgy megijedt, hogy leugorni sem volt ereje Melkorról, vacogott csak és a nedves haja a bőréhez tapadt.
Hát ezt nem hiszem el!..mintha belém fagyna!
Fogait összekocogtatva fordult Ulmo és Manwë felé a maia.
" Hát azt hittük meggyulladtál! " vigyorgott Ulmo.
Melkor hirtelen felült, kicsit ő is reszketett.
"ELMENT AZ ESZED?!" szinte azonnal elfeketedett, szemei lángoltak és fekete ködszerű sárkányféreggé válva rontott Ulmonak.
"nem kell veszekedni, csak...." Manwe eddig jutott. Ulmo a vízbe menekült, s onnan, hatalmas emberformájú vízoszlopként szállt szembe a fekete árnnyal. Manwe megelégelte és erős széllel szétválasztotta őket, mielőtt valakinek baja esik.
Mairon magara húzta a nadrágját és úgy rohant Manwe mellé, kedvese után. Az a fekete, furcsa alak, végig a szemei előtt rebegett, cikázott még a földön is, s lángba borította a tekintetét.
Különleges volt neki.
" Manwë úr ha szabad szólnom.....hagyja lehiggadno Melkort, hiszen ha leszidja, tudja, azzal nem megy semmire..." szólt félve Mairon.
Ulmo ezalatt elbújt a vízbe és csak a szemei látszodtak ki onnan, amikkel pislogott Manwëra.
"csak... Ne gyújtsátok fel Ardát!" Manwe szinte hisztizett, és elrohant kezeivel az égbe mutogatba hangosan szitkozódva.. Ulmo elmerült a vízben, akkor már elment megfékezni egy tengeri vihart... Megint.
Melkor visszatért a fiú elé, már szokott alakban.
- Teljesen eszementek, én mondom neked Melkor, elment az eszük! Ez már több volt a soknál!! - fonta maga előtt össze kezeit Mairon és már ő is durcásan meredt oldalra. Haja csurom víz volt, a hullám pedig a ruháit is elvitte, csak a nadrágját nem.
-gyere ide, felmelegítelek- sóhajtott amaz. Kezdett nagyon dühös lenni és úgy érezte jobban szembe kellene szállnia a többiekkel. Átölelte az odaballagó maiat, amitől az abbahagyta a vacogást. Haja lassan megszáradt és Melkortól egy csodás, hosszú öltözéket kapott. Az árnyalnól formálta neki, hogy ne kelljen más maiakat megkérnie, hogy készítsenek.
- Ez az enyém?- nézett a csodás öltözetre, ami annyira tetszett neki, hogy miután rájött, tényleg övé ez a darab, egy hatalmas csókot nyomott a vala sápatag arcára, köszönésképpen. És már nem is fázott!
-keressünk valami nyugisabb helyet- kézen fogta a maiat és elvezette valamivel messzebb. Oda hegyeket készítettek már, amikből még mindig láva folyt, hogy növekedjenek. Ám az oldalukban volt egy barlang, amit Gronddal ütött bele a vala. Kísérletezett, mint mindig, és most ez a kis tréfa hasznosnak bizonyulhat.
Mairon bement a barlangba, a vala után és körbe is nézett benne. Valóban csend volt és teljes a nyugalom, amire szüksége volt a fiúnak is.
- Szóval ez lenne a 'barlang' amiről meséltél egyszer - gondolta és le is ült, kényelembe helyezve magát.
-kellene még egy pár... - nézett körbe a vala. Azóta a természeti erők szebbé is formálták. De inkább leült a maia mellé, és letámasztotta a kezeit. A kedvesét figyelte, a csodás arcot, ami még morcosan is szép volt.
" Nem maradunk itt éjszakára?" Kérdezte a duzzogó fiú, picike orrhanggal, ahogyan fújtatott magában azért, mert megzavarták őket." Lehetne ez a mi barlangunk, ahol nem zavar meg minket senki sem."
"nem is rossz ötlet, ha pihenfünk el is kezdhetnénk otthonosabbá tenni" bólintott a vala, majd hátradőlt és puha párnaszerűségeket képzelt maguk alá.
Egyre többmindent fedezett fel, amit csinálok hat az árnyakból. Szemeivel incselkedve csalta kedvesét, hogy bújjon közelebb. Közben már takarót is képzelt maguknak és magárólt eltüntette a ruhát ha már a takaró védi.
Mairon szemeire alászállt az álom. Habár az utóbbi időben meglehetősen kellemesen aludt és néha fel se akart kelni, most, rossz előérzet töltötte el őt az álmában.
A kovácsműhelyben volt, valamit vidáman és segítőkészen kalapált, a tűz melege pedig betöltötte a helyet. Aztán, a lángok magasra csaptak, a dolgos fiúnak pedig valaki elkapta a kezét.
Ó Melkor, ne most! Gondolta, aztán gyorsan megfordult, de nem kedvesével találta magát szembe.
Olyan volt, mint önmaga. De megis teljesen más. Fenségesebb. Sötétebb. Érzékibb...
Narancs szemeivel végigmérte a kis kovácsot, szemöldökét pedig homloka közepéig vonta. Hosszú, fekete karmos mutatóujjával az állához ért, s vigyorogva üdvözölte a sötét ruhás, rá hasonlító lény.
" Ki vagy?"
" én te vagyok...te pedig én..." mondta a lény.
" De ez hogy lehetséged?"
" Egyek vagyunk..te és én. Ott lobpgok benned. Csak ne félj...merj Mairon, légy bátor...engedd szabadjára  a tüzed...ne légy kedves a hálátlanokkal...mutasd meg az igazi Mairont...mutasd meg...."
Suttogott a lény, majd azzal a lendülettel fekete köpenye alá rejtette Mairont és elnyelte őt, teljesen.....
Az ifjú Mairon hangos kiáltással pattant fel, megkapaszkodva, s a víz is leverte testét a furcsa álom hatására. Szíve kiugrani készült a mellkasából, de mikor megnyugodott, csak bal kezébe temette lassan a homlokát és felsóhajtott."
Melkor megébredt erre, és felülve kezét rásimította a maia hátára. Mairon kicsit megijedt, az álom hatás alatt volt még. De mikor meglátta ki ért hozzá, kifújta a levegőt és nekidőlt - a vala erős karjai pedig átölelték és a  örös hajkoronát kezdte simogatni. Szép lassan Mairon szemei újra kezdtek lecsukódni, és hagyta h a vala visszahúzza magával az ágyra. Védelmezően átkarolta és egy sokkal kellemesebb álmot csókolt a szemeire. Látta mi miatt riadt fel a fiú, de nem akarta jobban megijeszteni evvel. Ő maga is aggasztó dolgokat látott, és most vissza se aludt, csak a fiút cirógatta, hogy nyuhodtan aludjon.