Morwe és Carcharan azonban arra nem számitottak, hogy valaki megragadja őket hátulról és úgy emeli fel, mintha pihekönnyűek lennének. A vámpír rúgkapálni kezdett, Morwenek azonban hirtelen rossz érzése támadt.
" Hová hová?" Kérdezte a lováról lepattantó, idegen entitás, erősen megragadva a fiúk grabancát. Melegségét Morwe jól ismerte, de még nem hallotta ily dühös hangon beszélni adaját, aki mogorván ráncolta a homlokát.
"hazafelé..." nyelt egy nagyot Morwe, Carcharan megszólalni se mert. Most vannak csak nagy bajban.
" Addig jó, amíg hazafele. Szálljatok fel a lóra és egyetlen hangot se halljak hazáig!" Mondta, majd biztos ami biztos, felrakta a két kölyköt a lóra.
Még azelőtt vissza akart érni angbandba, hogy túlságosan megvárakoztassa Melkort. Elmondja neki, mit csinált a két rosszaság? Úgy is megtudná...sóhajtott végül és megsarkantyúzta a lovat, a két fiú pedig nyikkanni sem mert Angbandig.
Melkor már otthagyta a helyét és elindult megkeresni kedvesét. Minden útjába eső orkot kifaggatott, végül az istàllknál kapott csak használható információt.
" Hát ...behoztuk a két lovat, a gazdátlanokat, tudja tudja...aztán Mairon úr elviharzott. Fogta lovát aztán gyiá!!" Hadonászott a kezeivel az ork miközben magyarázott Melkornak
Melkor a homlokát masszírozva. sóhajtott fel,majd intett, hogy elmehet a dolgára.
-már megint mit csináltak? - kérdezte Mairont, hátha a közelben jár és meghallja.
A kedvese nem messze járt a kaputól, így meghallotta Melkort.
- Fejükbe vették, hogy megkeresik Gondolint. Hazahozom őket, a hegyeknél kaptam el mindkettőt - forgatta a szemét a dühös ada.
Morwe nagyot nyelt, látta apja arcán, hogy Melkorral beszél, de erre azonnal fény derült, ahogyan a maia belovagolt a kapun. Az ünnepség még bőven tartott, azt nem zavarta mrg ezzel, az orkok felettébb hangosak voltak.
Melkor lépkedett oda, bordó ruhájában és felvont szemöldökkel. A sört az asztaluknál hagyta inkább, mielőtt még olyat tesz, amit nem kellene.
" Pattanjatok le..." hunyorgott rájuk szigorúan a maia.
  Morwe és carcharan leugrottak a lóról, egyikük a földet, másikuk a cipője orrát nézte, reménykedve abban, hogy Melkor nem nyúzza meg őket. De hát mi csak jót akartunk, gondolta magában a levágott hajú vámpírfiú, s lopva megemelte a tekintetét a sötét úr felé, aki láthatóan visszaszámolt magában, hogy ne robbanjon fel. Bolg ezt látta, így sörrel a kezében előre ugrott pár ork közül, majd felmászott a hosszúkás asztalkára és a magasba emelte a kezét.
" Melkor bááá.....úr." kezdett bele lelkesen, majd elpirult, mire sok ork rotyogó hangon kacagni kezdett.  
Melkor egyszerre meglepve és dühösen fordult az ork felé abban a pillanatban.
"mit akarsz?" láthatóan nem volt jókedvében, így a nevetés is abbamaradt.  
" é...tudom hogy Melkor bá mennyire szereti a nótákat! Írtam hát egyet! " húzta ki magát büszkén és felbátorodva az ork.
  Meg se várta, válaszul mit mond neki a fekete hajú magas vala, azonnal megköszörülte a torkát, s kacsintott két barátja irányába, s még mielőtt apja fejvesztve elindulhatott volna felé, belekezdett a dalba.
" My father told me
to have a nice big axe,
 to go Melkor's army
cut down some adversary"  
Melkor felvonta egyik szemöldökét, ez meg vajon mennyit ivott? Bolg éppen belekezdett volna a második versszakba, amikor apja kirántotta alóla az asztalt, hogy mielőbb leszedje onnan.
" Te meg mit művelsz, büdös kölök?! Erre neveltelek tán?" rángatta fel a mellényénél fogva menten utána a földről.
 " Na de apám, ez csak sör! " vigyorgott az ork fiú. Carcharan és Morwe összepillantottak, hogy meglépjenek, de mikor el akartak volna sompolyogni, Mairon elkapta a fülüket és jajongva megálltak." Befelé, Morwe. Te is, Carcharan, mielőtt Gothmognak szólok! " mondta nekik szigorral, mire a két fiú sebesen bement a palotába, s ada szomorkásan felsóhajtott, s inkább megitta kedvese italát. - Kölykök...-  
  Melkor felé fordult, majd intett kezével az orkok felé, hogy folytassák a mulatozást, de neki most kis pihenésre és pár csendes órára volt szüksége, ezt érezte a homlokát masszírozva, mikor felhaladt a palota lépcsőin és benyitott a nagy első terembe. Carcharoth kíváncsian nézte őt, csóválva a farkincáját, s követte, de a maiát egyenest a hálóterem felé vezették a léptei.  
  A két jómadár éppen el akart osonni a szobájába, de Melkor szólt utánuk.
"álljatok csak meg! ' odalépett a fiúkhoz, akik ismét kicsinek, és jelentéktelennek érezték maguk. 
- meg leszek nyúzva és faliszőnyegnek fognak használni...-reszketett a vámpír, ahogyan összehúzta magát és hatalmas pirosas szemeit Bauglirra meresztette. "U...uram? ..."  
 "mondjátok meg, mit tegyek veletek, hogy felfogjátok végre: ezt nem csinálhatjátok?" Morwe még jobban összehúzta magát, ismerte adar túl nyugodt stílusát. Most volt csak igazán mérges és csalódott.
"De Melkor bácsi...mi meg akartuk keresni Gondolint..." kezdett bele félve Carcharan. " Hogy leverhesd azokat a mocskokat!...értem...nem beszélek..jaj..." nyelt egy hatalmasat és szorosan barátja mellé lépett.
  Mairon szipogása kihallatszott a hálószoba felüli folyosóról. Hangosan itatta az angbandi egereket, hisz elment a gyereke esze! Mi lett volna, ha elkapják? Bezárják? Megkínozzák??... 
" mélységesen csalódtunk bennetek. Főleg benned Morwe. Tűnjetek a szemem elől" intett neki,  közben már a szobájuk felé indult, hogy megvigasztalja kedvesét.Mairon összekuporodott az ágyon, átölelve a térdét és lábaira hajtotta a fejét Utálta, ha valaki látta, mennyire lefolyt a fekete festék, amivel egy ideje körberajzolta narancs szemeit, hogy kiemelje vadságukat. De mikor kinyílt az ajtó, megérezte a vala közeledtét s óvatosan felé irányította kisírt, vörösödő szemeit.
  -szerintem a bűntudatuk elég büntetés lesz- Melkor leült mellé és a hátát simogatta finoman. Őt is elkeserítette a tettük, de le is nyűgözte a merészségük.
- Emlékszel, mikor még a hasamban volt és elsőre elkezdett rúgkapálni? Már akkor eleven volt...és mindig meg akartad fogni vagy a kezét vagy a lábát...- kezdett bele a maia, lassan abbahagyva a szipogást és felült. " Miért nem maradhatott olyan ártatlanul virgonc?"
" Mert a mi gyerekünk" kuncogott a vala,; igazából elég egyértelmű a válasz.Morwe elköszönt barátjától és visszament a szobájába.
" Hát...az legalább látszik" simogatta meg melkor arcát. Aggódott a fiáért a maia, de el akarta kicsit terelni a gondolatait és nem a rosszízű ork sör irányába. Kicsit közelebb bújt a valához, majd eszébe jutott az iromány, mire nemrégiben tett szert. " Van egy...ötletem..." mondta csillogó tekintettel Neki.Ithil fejjel lefelé lógott a plafonról, kicsit szundikálva, őt zavarta az ork mulatozás zaja, a délutáni szundi ugyanis kihagyhatatlan volt, de a ricsaj megzavarta benne, így álmatlanul himbálózott egy darabon.
 Morwe hatalmas sóhajjal feküdt hanyatt az ágyban. Koszosan, vizesen, csapzottan. Nem is gondolta, hogy a lány a szobájában van.  
  A lány hatalmas ásítással nyújtózkodott ki, majd Morwe felé reppent az ágyra, a mellkasára szállva és onnan figyelte őt a fekete szempárral.
" Te meg merre jártál? Tündeszagod van" szólalt meg a semmiből a lány. 
 " Majdnem Gondolinban.... Az eszelős bátyád elrontotta az egészet..." a szemét ki se nyitotta, annyira fâradt volt. Jobban kimerítette a kaland, mint gondolta volna. 
  " És engem nem vittél? " hőkölt hátra, majd női testével ölelte át picit duzzogva az ainut. " hm...ha megöleted magad, morcos leszek. " nyomott inkább csak egy csókot a bal szeme alá. 
Mindeközben Mairon lelkesen szaladt vissza a hálóteremben egy hatalmas vászonnal és különféle festékekkel, amit Thuringwetil leányai készítettek neki. Haját kecses kézmozdulattal hátradobta, a vásznat pedig letette, s vidámsággal az arcán kihúzta magát, kényelmes, hálótermi öltözetét viselve.
" Mel adan nin...feküdj az ágyra..." kacsintott rá.
Melkor kezdett kicsit aggódni, hogy kedvesének agyára megy a fényhiány, de engedelmeskedett. Elnyúlt az ágyon a megbeszélt módon, hanyagul magára dobva lenge köntösét.
" Tökéletes...és...ne mozdulj..." kérte, majd kidugta a fejét a vászon mögül újra. " Nem..néznél felém olyan tekintettel mint aki?...á..semmi semmi..inkább megmutatom..." húzta szét magán a fekete köntöst a maia és várt az áhított tekintetre.
Sikerrel járt, Melkor szinte felfalta a szemeivel, és alig bírt nyugton maradni. Kicsit változtatott is a testtartásán, még kacérabban helyezkedett és kicsit többet is láttatott magából.
Mairon néha felhúzta a szemöldökét csalogatóan, majd sebes de kecses mozdulatokkal folytatta a festést. Próbálta a lehető legélethűbben lefesteni a párját, hiszen a képet a hálószobájuk falára szánta az imádott Melkorjáról. Hosszasan készült,de egy pillanatig sem állt meg.
" Szeretnéd megnézni? " dugta ki az arcát újra a vászon mögül, s a bal szeme alatt egy festékcsepp mutatkozott meg.       
  "már kezdtem szobornak érezni magam" felpattant az ágyról, megmozgatta a nyakát és a vállait, majd odalépett a vâszon festékes oldalára. 
" Nos, hogy tetszik? " kérdezte azonnal lelkesen a narancsszemű maia a csodálatos remekműve irányába sandítva. A kép valóban élethűen mutatta be a pillanat gyönyörét, kidolgozva a vala egyedi, markáns vonásait, a fekete haját, a mély szemeit, na meg a kacérkodva felemelkedő gerincnyúlványát is.
  "így nézek ki?" kérdezte a vala megdöbbenve. Szokta magát látni a tükörben, de ez mâshogy nézett ki. Mintha nem is ő lenne a képen.
" Nem tetszik?" Görbült le hirtelen az érzékeny Mairon ajaka.
Az ecsetet továbbra is az ujjai között mozgatta; várva kíváncsian mit mond erre a párja.