Mairon nem volt hozzászokva más közelségéhez, sem a nyugalomhoz és a csendhez, így ahhoz sem, hogy tudott aludni. Szétterpeszkedve, kinyúlva az ágyon, úgy feküdt, egyszerre ébredve reggel Melkorral, aki a szemeit megállás nélkül legeltette a formás, meztelen ifjú fiún. Kinyújtózkodott, így ült fel az ágyon, jobbra-balra döntve a fejét és a nyakát, amolyan tornagyakorlatokat bemutatva, ülve.
" Húha, azt se tudom mikor aludtam ilyen jól! .....Szervusz, Kedvesem" hajolt Melkorhoz és kacsintott rá. Olyan szépet álmodott! Még ragyogott tőle.  
  "mihez lenne ma kedved?" felült ő is, felemás haja előre omlott ahogy támaszkodott. Másik karjával a hosszú combokat simogatta. Aztán kopogtak. - nem. Lehet itt egy perc nyugta se az ainuknak? - morcosan rontott az ajtóhoz, csak egy szoknyaféleséget tekerve magának egy anyagdarabból. Szinte kitépte az ajtót, ahogy kinyitotta. 
Mairon kíváncsian meredt Melkor után az ajtó felé, s eltakarta meztelen alakját a hőálló takaróval, Vajon ki lehet az? Gondolta magában és a szája elé emelte a kezét, hogy ne locsogjon vagy kuncogjon a kíváncsiságtól.
  "a tegnapiakról akartalak kérdezni.... Meg a hajadról! A szemedről nem is beszélve!" a végére oda is fordult testvére felé.
"mi vele a bajod? Nem tetszik?" Melkor bele is markolt a hajába, 2 ujjával kihúzva egy tinvset és figyelte ahogy a hosszú kétszínű haj visszahullik a helyére. 
" Beszélnünk kellene erről Eruval, bátyám, ez....érthetetlen, ami veled történik! Egyáltalán miért változik el ily hirtelen a színe? És ezt a te akaratod irányítja? Vagy valami más? " gondolkodott el Manwe. Maironról még nem is kérdezett, pedig Aule dühös volt és a lelkére kötötte hogy óvja meg a kedvenc kovácsát a bolond valától
"nem én akarom, de nem hinném hogy aggódni kéne miatta. Legalább meg tudnak különböztetni tőled" vigyorgott megint, a szokásos másokat lenyűgöző verzióval.
"melkor, ez igenis aggasztó!.... És... Mit keres itt Mairon az egyértelműt leszámítva?" mutatott a maiara aki még mindig örlődött, hogy mitévő legyen.
- Lennél kedves rámkölteni vagy dalolni valami ruhát, mielőtt Manwë úr meglátja, amit nem szeretnék, ha meglátna?- kérdezte Mairon, csakis Melkornak szegezve. Ha már hallja a gondolatait, akkor kihasználja ezt a lehetőséget és kommunikál vele így is!
"ő az én párom, Manwe..."
Melkor lekapott egy köntöst a fogasokról és odalépett a maiahoz hogy fel tudja venni. Manwe illedelmesen elfordult de közben sokkoltan bámult maga elé.
"úgy érted, hogy..."
"a kedvesem, a szeretőm, a  társam; nevezd aminek akarod. És ha az a szakállas izomagy mégegyszer csak csúnyán mer nézni emiatt, akkor kihajítom a semmibe" szigorúan fordult vissza, újabb vékony fekete tincs jelent meg, a másik vala szeme láttára.
" A...társad?"
" Tudod öcsém, mint neked Varda! Vagy menjek bele a részletekbe is?"
" Nem, nem kell, értelek azt hiszem...nos....nagyon örvendek, Mairon."
" Szintúgy, Manwë úr" mosolyodott el kedvesen és üdvözlőn Mairon.
" Ami Aulet illeti, hagyd lehiggadni, bátyám, semmi szükség arra, hogy bárkit is a semmibe dobjunk ki!" Sóhajtott fel.   " Kezdhetnétek is a kibékülést. Például egy közös reggeli? Ha gondolod, elhívhatod a... Kedvesedet is."
"biztos vagy benne hogy ez jó ötlet? - Te nem láttad, hogy nézett a fiúra- volt amit nem akart Mairon előtt kimondani.
" valahol el kell kezdeni, nemde? "  ebben hajthatatlsn volt. Ki fogja őket békíteni. Nem kell, hogy Eru megint megbüntesse őket.
" Biztosan nem lesz gond. Majd támogatlak. Ha gondolod, beszélhetek is Aulë úrral! " fogta meg Melkor csuklóját Mairon és kedvesen nézte őt. Mellette, valahogy úgy érezte, oka van mosolyogni.
"miért érzem, hogy ezt még megbánom? "sóhajtott Melkor. Fivére vállon veregette, és kiviharzott.
Összeszedték magukat, és felkeresték a közös étkezőt, ahova mindnyájan befértek.
Mairon eddig nem járt még nem járt abban az étkezőben, azaz, akkoriban nem, mikor a többi ainu is ott volt. Inkább csak a nagy konyhára ment be ételért, aztán vissza is sietett dolgozni.
Most, azonban Melkor társaként megy be, s ez büszkeséggel töltötte el, ami meglehetősen látszott is rajta! Kihúzta magát és fenséges, kecses léptekkel haladt a kedvese mellett.
Hosszú, vörös haja elől két tincsben lógott, benne pedig egy hajdísz lógott összefüzve. A haj többi része a háta mögött lógott, hullámosan, két tincs pedig a tetején, farkocsba fogva és annak vége megint összefonva.
Hosszú, bordó tunikát viselt, sárgás mintázattal az ujjvégnél és a nyakánál, derék öve pedig sötétkék volt, benne alig látható, mégsötétebb mintázattal.
Melkort a haja ihlette meg: csillag fényea ruháján fekete díszek kacskaringóztak, Mint megannyi hosszúkás, csalafinta élőlény. Haját még hátra is dobta a válla felet, amikor mindenki őt figyelte. Had bámuljanak csak, pletykáljanak csak! A Mairontól kapott nyakék tökéletesen látszott, erre nagyon ügyelt azóta is hogy ruhái kellően kivágottak legyenek.
A fiú maga előtt pihentette kezeit, mutató és hüvelykujjait összeérintve, így haladt kedvese mellett, majd kérdőn meredt rá. Most mi lesz? Hova kell ülniük? Aule vajon fotyog még? Na és Manwë úr?
Párja magabiztosan az asztalfőhöz igyekezett és egy figyelmes maia gyorsan odatett plusz egy széket. Így Mairon helye bár oldalt volt, de közvetlenül a valák legnagyobbika mellett.
- szentségeseru- csak most kezdte felfogni miért olyan nagy szó a kapcsolatuk. A maiak még csak nem is szoktak ennél az asztalnál ülni!
Zavarban lett emiatt, szeplői alig látszottak a pírtól, de nem szabadott felhergenie magát, hogy örömtombolásba kezdjen, kis lángoló titkát csak kedvese tudta, még csak az kellett volna, hogy a többiek is meglássák!
Így, elkapta a nagy asztal alatt Melkor bal kezét és rákulcsolt a jobbjával, nehogy elszédüljön.Manwë fivérére pillantott lassan, Varda mellől. Figyelte, de nem túl feltűnően, egészen addig, míg Aule is megérkezett, akit Yavanna várt a helyével, maga mellett.
"ti mit kerestek itt?" hajolt azonnal az asztalra, rátámaszkodva az ökleire.
"Aule, kérlek, azt hittem megbeszéltük..." Manwe a szemeit forgatta... Nem gondolta ezt át, hogy pont a két legmakacsabb valát akarta kibékíteni.
"neked is jó reggelt... Hogy halad a műhely átalakítása?" mosolygott Melkor, de közben biztatóan meg szorította a maia kezét az asztal alatt.
" Szép jó reggelt, Aulë mester " köszönt a maia, picit biccentve a fejével, Aulë felé.
Manwë úgy tűnt aggódik a két vala miatt, de kedvese nyugtatón megérintette a vállát.
" Aulë, ülj le közénk és reggelizz meg velünk! " ajánlotta fel Manwe, de a szólított, továbbra is Melkor előtt állt s az őt leszólító Maironra sandított.
Melkior kezdett feszült lenni, bárki láthatta. Szemei ismét összeszűkültek és a levegő megtelt haraggal.
"kedvesem, kérlek, ne zavard a többieket, inkább beszélgess velem" búgott, yavanna. És jól tette, az ő hangja le tudta nyugtatni a heves kovácsot. Morcosan méregetve a furcsa párost, leült a helyére - majdnem a maiaval szemben. Csak Manwe és Varda voltak közte és melkor közt.
"nos akkor, Mairon mesélj nekünk egy kicsit! Szeretnénk jobban megismerni, ha már gyakran leszel a társaságunkban" Manwe értett a csacsogáshoz és a téma eltereléséhez.
Mairont kicsit meglepte a kérdés, mert nagyon ritkán mesélt magáról bármit is, vagy beszélt valakivel egyáltalán, így a mondata a ' hát ő....' után egy kicsit abbamaradt, de lágyan és higgadtan folytatta, Melkor kezének érintésére.
" Ami azt illeti..leginkább a kovácsműhelyben időzök, így a szabadidős tevékenységeim is a munkámmal kapcsolatosak...de szeretek olvasni! "
Olvasni, azt valóban nagyon szeretett, mostanság Melkor polcairól vett el könyveket és nem csak azt a kis feketét lapozgatta, amiben meglehetősen érdekes témára lelt. Itt elakadt a szava és Manwë felé nézett, majd gyorsan Melkorra.
"ohhh, ezt örömmel hallom! A legtöbb ifjú maia csak a kertben lebzsel a szabad idejében, nehéz rávenni őket bármire is. Miket szoktál olvasni?"
Melkor visszanézett rá szeme sarkából, valami megnyugtató volt benne. Mintha azt mondaná, ne aggódjon. Közben egy karalábét rágcsált grimaszolva - ez sem lesz a kedvence.
" Igazából bármit! Jelenleg egy gyógynövényekről szóló könyvet olvasok és nem is tudtam, hogy a citromfű léleknyugtató hatású! Meglehetősen érdekes. Emellett egy igazán izgalmas olvasmányra is leltem. Szerintem...tartalmaz egy kis 'önismeretet'  is " mondta, megcsiklandozva Melkor kezét, utalón. Volt valami csintalanság a maiában....
- Vajon nem illetlenség enni beszéd közben?- szemezett az ételekkel az asztalon.
"sejtem milyen könyv lehet az...." testvérére sandított, aki kérdően széttárta kezeit.
"nincs azzal semmi gond! A világmindenség része lesz, és a mi dolgunk mindent felfedezni, mire a gyermekeknek elkészül az otthona"
Yavanna pont ugyanúgy nem csinált a nemiségnől problémát akár Melkor. Még az elején, amikor először énekeltek ilyesmiről, mindenki arra tippelt hogy a két könnyed erkölcsű vala egymásra fog találni. Pedig nem így lett, valahogy nem volt köztük semmi vonzalom. Szegény asszony sokat győzködte erről a kovácsot.
"Nyugodtan egyél" szólt egy csendes vala odébbról- Irmo volt az. Szelíd, de kissé búskomor, aki mindenről tud - de sose kérkedik vele.
Mairon bólintott, majd maga elé vett pár eperszemet, hogy azokból falatozzot. Továbbra is Melkor kezét fogta, megnyugtatta az a hatalmas valák társaságában.
Valóban, semmi baj a testiségekkel, gondolta magában, majd a keze levándorolt a vala combjára pimaszul, s közben nyugodtan ette az édes gyümölcsöt.
" Szerintem bájos, hogy Melkor megtalálta a neki való társat " mondta az egyik másik vala, Nessa, aki Nienna és Vána mellett ült.
Ahogyan ezt kimondta, a maia fiú keze meglehetősen felhaladt Melkor combján.
"édes fiam, a kezeid az asztalon jobb helyen lennének!" förmedt rá Aule. Manwe nagy sóhajjal a fejét fogta - már olyan szépen alakult. Kezét az ételét tálra visszaejtő testvérére tette, h jelezze neki ne is foglalkozzon a másikkal.
Mairon felrántotta a kez~t - ajajj, túlfeszítette a húrt.
" Aule, nyugodj már le! Nem a műhelyedből rabolta el, hanem csak szeretik egymást!"
Orome kezdte megelégelni a másik féltékenységét. Hetek óta mást se hallgat, hogy Melkor és yavanna így meg yavanna meg melkor úgy. .. Most meg a maia miatt cirkuszol.
"nem emlékszel mit mondott atyánk? Az irigység rossz tulajdonság."
Melkor kortyolt. Italából, végig a durcas férfit szugerálva felemás szemeivel.
" Aule úr, nyugodjon meg és...."
" Mairon, TE ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak!! " csapott azonnal az asztalra Aule, pár alma pedig le is gurult róla, az egyik egyenesen Mandos lába elé, aki lehajolt, felvette, megtisztogatta, majd beleharapott.
Mairon nagyot ugrott ült~ben, megijedt hogy más is fog történni. Melkor haja szinte teljesen elfeketült és kinyúlt a hisztis férfiért.
"megmondtam neked, hogy viselkedj" súgta a szemekbe és hiába próbálták megállítani, átrántotta a nehéz férfit az asztalon és vonszolni kezdte kifelé.
" Ó Te jóságos! " kapott a fejéhez Manwë és azonnal rohant, immát fekete hajú testvére felé. " Melkor! Bátyám állj meg és nyugodjatok le! Semmi szükség erre a csetepatéra....Ki ne lökd oda Aulet! Melkor, ne!!! " sopánkodott Manwe, utána Varda rohant, Varda után Yavanna, kedvese miatt, Yavanna után pedig az eddig csendes Ulmo, aki látni akarta az eseményeket.
Nienna, Vaire, Mandos és Irmo pedig csak néztek egymásra, majd utánuk, aztán újra egymásra.
Mairon felpattant az asztalról és Melkor után rohant ő is, de legnagyobb meglepetésére, nem érdekelte Aule mester sorsa, hanem az, amit Melkor tesz, vagy Manwe Melkorral?...
Manwe hangos szidalmazására és arra, ahogy rohant Melkor után, maga Eru is felfigyelt. Fényes valójában jelent meg 'gyermekei' előtt.
" Mi folyik itt? " kérdezte Mindenek Atyja.
Ulmo kicsit lemaradva megállt, hogy figyelve majszolhassa a ribizlit amit felkapott - ez felettébb mókás! Végre valami izgalom!
"atyám..."
Melkor eldobta a vinnyogó valát és fejet hajtott, a többiek már térdeltek - az izgatottan figyelő ulmot kivéve.
"megint te, Melkor? Had nézzelek...." és közelebb hajolt, több fejjel is magasabb volt az ainuknál, de ennél apróbb testet nem tudott ölteni. Vizslatta első ainuját mindenlátó szemével és haragra gerjedt, amikor megértette a vita okát.
"te, Aule, fejezd be ezt a nevetséges irigykedést, vagy megismered haragom! Most távozhatsz. De te, Melkor, megint átértelmezted a szavaim. Megint ellenkeztél és társaid kárára cselekedtél! A benned lakozó haragtól szabadulj meg!"
" először azt mondod nekem, tegyek a szívem szerint. Utána meg megvéded azt a tulkot, mert ránk akarja erőltetni az akaratát? Hát nem én vagyok az első ainu? Tán nem én vagyok a leghatalmasabb? Nem én vagyok, ki dönthet, mert annyi látást adtál neki??
Ahogy visszakiabált mérgesen, csalódottan, a haja elfeketült és másik szeme is. Bőre szürke lett de mégis sápadt. Eru elárulta!
Ígéretet tett neki, és most az ellenkezőjét várja?
" sajnálom Melkor, de attól félek már nem. A fényed is elveszem, bűntetésül tettedért és Manwe Sulimonak adom. Erőd megmarad, hogy továbbra is segíthesd a munkánkk."
Melkor alig kapott levegőt.
- hogy... Mi... Ez... Nem. Lehet.... - sötét köddé vált, ami a ruháján látott lényhez hasonlatosan elsiklott a levegőben.
Minden vala hatalmas szemekkel figyelte Melkor és Eru vitáját, Aule pedig szinte kacagva támaszkodott fel a földről a többiek segítségével.
Melkort szidalmazta, bár Manwe nagyon szomorúnak tűnt emiatt az egész miatt és indult is volna, hogy megkereshesse, de Varda csillapította le, hogy jobban teszi, ha a helyén marad és nem.keresi meg hirtelen teljesen elfeletedő testvérét.
A nő látta, hogy a kis maia is ott van egy ideig, azonban most őt sem látta sehol, hiába villogtatta körbe nagy, csillagfényű szemeit.
Se melkort nem látták, sem a maiát.
A maia, miután meghallotta Eru és Melkor vitáját, na meg megpillantotta Aule dühös szemeit, sietve hagyta el az étkezőt és a környékét. Testét egyfajta félelem járta át, ahogyan berohant a szobájába, s a ruha, mivel nem.volt tűzálló, lángra kapott, ahogyan a sarogban kuncorogva reszketett és visszatekerte elméjében az eseményeket.
Eru szavait nem értette, s ez rémisztette őt meg ennyire.
- De hát csak meg akart védeni!! - gondolta, s lángoló térdét átölelte a kezeivel. Aule mérhes öklénel gondolatára összerándult a gyomra!
Hát még Eruéra...
Látta, ahogy Melkor haja, szeme, bőre, elveszti minden fényét, de  ezt sejtette. Azt viszont nem, hogy Eru ily igazságtalan lesz kedvesével!
Felsóhajtott erre és az ablak, majd ajtó felé pillantott és apróbbra húzta össze magát.
- szegény kedvesem...- suttogta és remélte hamarosan láthatja a fekete hajú valát