Melkor kérdezés nélkül be akart nyitni, de kedvese megállította. Kopogott helyette a résnyire kinyitott ajtón.
"szabad! ' motyogta Ithil és kicsit odébb húzódott. Nem tudta, hogy  mit szólnának az összebújáshoz az urai. Na meg mi van ha Melkor úr még mindig mérges.
Morwe felült, már nem fájt neki annyira, mint tegnap vagy pár órával ezelőtt. Azonban félve pillantott adarra, aggódva, hogy még haragszik rá a szeretett apja.
Mairon megérintette Melkor hátát közben.
- Mondd csak neki - üzente neki az elméjében.
Ahogyan rápillantott a valára, egy sejtést adott Menek, hisz mi van ha az elméjükben kommunikálnak? Mindenesetre, teljesen úgy tűnt és ezt ő is ki szerette volna próbálni az ainu fiúval.
"haragszom rád, és meg is lesz a büntetésed... De tudnod kell, hogy csak mert féltelek..." leült fia mellé az ágyra, akit rengeteg párnával felpolcolt a dadus. "jobban vagy már?" a helyére rendezgette a fiú fekete haját.
" Sokkal jobban vagyok adar..." felelte neki a fia egy apró mosollyal. Jól esett neki a kedves hang. " És te jobban vagy? " érdeklődte meg, míg Mairon belemegített egy kicsit a szobában egy varázslattal, hogy ne fázzanak.
Kipillantott a hatalmas ablakon, azon gondolkodva mi történhetett azzal a pár tündével, akik elmenekültek, köztük azzal a bolonddal, aki bántani merte a fiát...
"kiheverem... Plusz ada úgyis biztos kezdte unni az ábrâzatom" kuncogott kicsit, a viccelődés mindig segít. "a barátod viszont már megkapta a bűntetését."
Mairon erre csupán elmosolyodott és leült az ágyra, a vala mellé.
" Hallottam..." mondta zavartan Morwe. " Nekem mi lesz a bűntetésem?" Nézett a szüleire, s farkincája kíváncsian mozgolódott a takaró alatt. Ithil meg sem mert szólalni.
"elveszem a kardod, addig amíg meg nem érdemled, hogy legyen olyanod. Plusz, hogy tanulj is valamit az egészből, át kell másolnod a teljes hadviselés szabálykönyvet. Elég viseltes már, kár lenne érte." Meglepően higgadtan mondta el a vala, Mairon is büszkén nézett rá emiatt- ő se gondolta volna, hogy ezt ennyire nyugodtan fogja kezelni.
" Most viszont pihenj még, rád fér. " emelkedett meg az ágyról Mairon. " Köszönöm, hogy vigyázol rá, Ithil. " tette hozzá a vámpírlánynak szegezve, majd egy apró csókot nyomott a fia homlokára.
- Kedves, hagyjuk őket. - fordult Melkor felé és a kezét nyújtotta neki, büszke mosollyal nézve rá még mindig.
Melkor végül megfogta a maia kezét és magára hagyták a fiukat a lánnyal. Most már megkezdhetik az együtt töltött napot, hisz mindig ha a maia seregei nyertek, kettesben voltak utána.
Egy hosszú csókkal kezdeményezett Mairon, aztán jöhetett is a finom és elmaradhatatlan reggeli, ami alatt meg is feledkezhetett a noldakról meg a szőke harcosról is, aki miatt a fia lesérült.
Arról mit sem tudott, hogy Maedhros és a tündék visszatértek a városukba, Glorfindel kíséretében.
"mikor beszélsz vele?" kérdezte Maglort, a távozásukra célozva. Meadhros még nem tudta, hogy el akarják hagyni mindketten. Pár hete, mikor említette neki, napokig könyörgött hogy még ne tegye.
" Ma este. " mondta neki, mondta Glorfindelnek és megsimogatta a szőke fürtjeit. Izgatott volt a testvére miatt, hiszen elég önfejű volt ő is.
"akkor addig elkerüljük vagy szekáljuk valamivel?"
Mindkét lehetőség felvidította, bár mostanság nem voltak vicces kedvükben a tündék.
" Amit csak szeretnél" felelte neki Maglor, megérintve a kezét és az ujjait végighúzta Glorfindelén. Aztán az erkélyen állva dalra lett figyelmes, tünde zenészek gyakorolhattak. Maglor imádta a muzsikát, így azonnal lelkesen nézett Glorfindelre, utalva arra, hogy igazán táncolhatnának.
Azonban abban is benne volt, hogy rosszalkodjanak egy kicsit. Legalább Maedhros is megszokja, hogy viszonya van Glorfindellel.
" Na és mivel szórakoztassuk?" Húzta végig a mutatóujját az elf alkarján Maglor.
"a tánc elég feltűnőnek tűnik.... De én nem tudok" vallotta be a szőke tünde. Viszont mókásnak igérkezett, ahogy elképzelte a gőgős  vörös tündét, amikor meglátja.
Maglor azonban a művészetek rabjaként sok táncot ismert és bármelyikben szívesen benne lett volna. Ez a zene azonban mulatsághoz illett, így belekarolt Glorfindel alkarjába, hintáztatva a kezét, lábait fel le kapdosva ugtált kicsit féloldalasan, majd pedig szembe vele,elkapva a másik kezét is és víg táncba kezdtek az erkélyen a dal ritmusára, bár lassú táncot is szívesen járt volna a herceggel.
" nézd csak! Így!" Mondta Maglor.
Gyengéden fogta Glorfindel kezét, lábai pedig úgy jártak ki oldalra, mintha rongyból készültek volna. Felugrott, megemelve a szőke kezét, s megpörgette magát, míg Glorfindel el nem kapta a derekát, hogy magához húzza az ugráló Maglort, s egyik kezét a derekára csúsztatta. A hárfás szíve majd kiugrott a tulajdon helyéről!
Maglor azt nem vette észre, hogy miközben az erkélyen táncoltak a tündék zenéjére, boldogan kacagott. Glorfindel teljesen magával ragadta, elveszett a csodaszép csillagszemekben, de ha megemelte volna kicsit a tekintetét, szembetalálhatta volna magát az emeletről őt figyelő Maedhrossal. Belekapaszkodott az ablak párkányába és kihajoltan figyelte öccsét a tündével, ahogy a vad forgásból lassú ringatózásba fordultak.Még egy darabig figyelte a ringatózó párost majd a tettek mezejére lépett. Lesietett az alatta lévő teraszra, hogy fülöncsípje őket.
A párocska egymás csillogó szemébe nézve lassan ringott, kicsit körözve, szorosan egymáshoz simulva.
" Glorfindel, neked nem kelett volna visszamenned Gondolinba, hogy jelentést tégy Thingolnak?" Kérdezte morcosan az ezüst műkart igazgató Maedhros. Maglor és a tünde erre megtorpantak kicsit, hisz a külvilág számukra nem létezett a vörös érkeztéig.
Maglor durcásan fordult fivére felé.
" Glorfindel az én vendégemm" jelentette ki.
"nem engedhetünk meg magunknak ilyen luxust! Biztos vagyok benne, hogy nemsokára megkezdik az ostromot, és fel kell készülnünk! Vagy segítsen benne, vagy mennyen vissza a rejtett városukba!" szélesen hadonászott, ahogy lendületesen magyarázott.
" Maedhros....én Glorfindellel megyek Gondolinba " mondta és megfogta a szőke tünde kezét félénken, hogy ne ájuljon el szavai kimondásakkor.
Izgult, mit fog szólni ehhez a testvére. Zavartan harapta meg az ajkát, kezeivel pedig már Glorfindel ujjait simogatta, szemezve a villámokat szóró vörössel.
"elhagyod a saját véred? Mert egy szōszke szépfiú hozzádszólt?!" már attól kezdett tartani Glorfindel, hogy menten felrobban a võrös hajú feje. Úgy döntött megmenti tőle, így szó nélkül hirtelen orrbavágta.
Maglor a szája elé kapta erre a kezét, mikor Maedhros látványosan megszédült.
" Hogy az a !!! " mordult fel és letörölte a vért, ami kifolyt az orrából.
Maglor inkább gyorsan elkapta a harcos kezét, hogy ne kezdjenek verekedni.
" Glorfi, hagyd...." kérte aggodalmasan. " és Maedhros, ő nem egy szőke szépfiú..." ráncolta össze a homlokát és ahogy lehetett, védelmezőn a férfihoz bújt.Nyelt egy nagyot és a testvére irányába pillantva, hevesen hozzávágta. " Ő az én meleth nínem!" Dobbantott.
Tartva a hím agresszoroktol beállt gyorsan a fivére és Glorfindel közé, mielőtt még súlyosbodik a helyzet.
"takadodjatok a bárosomból" morogta az orrát fogva Meadhros.
"örömmel" Glorfindel meg is pördült  és elsietett, hogy összeszedje a holmiját.
Maglor két tűz közé került és zavartan kapkodta a fejét jobbra és balra a két férfi között; végül elindult a hálószobájába, összeszedelőködni, s magában megjegyezte, hogy a testvéri szeretet odaveszett Maedhros kezével.
" Reggel indulunk?" Dobta bele a zsákjába a hárfáját Maglor.
Pár ruhát is magával akart vinni, meg végszükség esetére az ezüstösen csillogó páncélját is.
Haját megigazította a tükörben és megágyazott, hisz mégse hagyhatja a szobáját rendetlenül. Glorfindelre sandított, aki végzett időközben a pakolással és már Maglor is az utolsó holmikat tette a zsákba.
" Mily messze van ide Gondolin?" Kérdezte a nolda.
Maglor felszerelkezett a lovára és fel is pattant rá, bevárva Glorfindelt, hisz ő nem ismerte az utat Gondolinba. Izgatott volt és elgondolkodott rajta, milyenek ott a tündék és maga Thingol, akiről oly sokat hallott már.
 " nem nagyon messze, két napi lovaglás. " felelte neki az elf, aki szintén a lovára pattant.A szarvat, amit levágott csata közben Morweról, a nyakába tűzte, hogy emlékezzen rá, hogy hogyan szerezte meg ezt a kis trófeát. Biccentett a szépvonású Maglor felé, hogy indulhatnak.