Mairon berobogott paripáján, Melkor pedig már ott várta, hogy lesegítse fiukat.
"ha magához tér, lesz hozzá egy-két keresetlen szavam!" morgott a vala, de karjaiba vette a kábult fiát, és visszasietett vele a palotába.
"mondtam, hogy van szarva!" dicsekedett eközben a sérült Glorfindel, jóbarátja támogatta. A letört szarudarabot szorongatta, hogy bemutathassa a hitetlen dalnoknak. "balrog szarvat majd legközelebb szerzek" kacsintott Echtelionra, aki csak a szemeit forgatta erre. Erős volt barátja, de ezt még ő se nézte ki belőle."persze, Szőke, persze" veregette meg a vállát a kapuban megállva kicsit. 
" Ez olyan, mintha neked meg a füled vágták volna le, ereklyének! Micsoda noldátalan dolog ez!" Háborodott fel Maglor " D-de ugye jól vagy?" Kérdezte Glorfindeltől.Hideg szelek fújtak, a szőke megmentője pedig vacogni kezdett.
  "nyakékként fogom hordani! Vaaagy a karvédőmre rögzítem, és egész jó fegyver!... Letörtem egy ainu szarvát, ne mondd, hogy ez nem valami!" közben fogai össze-össze koccantak, úgyhogy odaült a hárfás mellé és nekidőlt. 
  Maglor erre roppant vörös lett, minden vér az arcába szökött és felháborodottan fordult a szőke tünde férfi irányába.
" M-mit csinálsz?! " kérdezte tőle fennhangon a hárfás. 
 "fázom... Ne aggódj, nem molesztállak!" morgott Glorfindel, kicsit az oldalához kapva. Kezdett fájni a sebe, de szerencsére a mérgezést megállították. "ha zavarok, átülök valahova máshova!"
  " N-nem zavarsz, maradj csak nyugodtan... " pirongott a nolda Maglor, majd támadt egy gondolata. Megérintette Glorfindel csodás, hosszú hajkoronáját, majd elkezdte fonogatni neki, a csata alatt úgy is szétesett a fonata. 
  " Maedhros, hagy segítsek! " lépett a vörös mellé a díszes-fonatos Fingon, amint utolérte. " Ó, Glorfikám, szólj ha zavarunk." kacsintott célozgatva. 
"összesen lesz két kezetek, ha nem fogod be!" morrant rá a nemes elf, mire Fingon inkább bálványa után sietett. "te mit csinálsz?"
"befonom a hajad" válaszolta dallamos hangon Maglor. Glrofindel a szemeit forgatta a viselkedésére.
"fonogasd a galangod haját!"
" Már elnézést! " húzta ki magát és hőkölt hátra a herceg. " Teljesen szét van esve a hajad, én csak segíteni akartam, te kis makacs! ...De hol is van Gil?
"valahol félúton Gondolin felé" a szőke beletörődve sorsába, visszagörnyedt és felhúzott térdeire támasztotta az állát.
Maglor duzzogva lesütötte a tekintetét, szívesen időzött volna még Gil Galaddal, de nem panaszkodhatott, hiszen a csodálatos Glorfindel haját fonogathatta.
" Nem értem minek ez a sok háború. Inkább szeretkezzen az ember! "
"esküszöm rosszabb vagy, mint egy asszony!... De mondasz valamit... Jól esne most egy csinos kis kacérság kényeztetése..." sóhajtott a harcos, de minden asszonyt elmenekítettek a táborból.
  Maglor a tünde kijelentésére izgatott fészkelődésbe kezdett, bokájára ülve, összedörzsölte a combjait és a vállait kéjes mozgatásra késztette.
" de hát nem? Vedd úgy hogy ez is egy harc! Leteperni egy...kacér....tudod..." jött teljesen zavarba és megrebegtette a pillácskáit. 
Többi tünde a tábor más részeiben volt, Madhrost még mindig Fingon kergette, a fiatalabbak pedig a sebeiket nyalogatták. Sokan odavesztek. Glorfindel hajfonata elkészült, így Maglor elengedte a dús, szőke fürtöket.
 "neked meg mi bajod?" kérdezte tőle furcsálkodva a szőke tünde. Tény, hogy felettébb szép vonásai voltak, de Glorfindel sose gondolt szedetőként férfiakra. 
 " jajj, semmi semmi! " kezdett el hadonászni gyorsan kezeivel az arca előtt, amit azonnal elbújtatta a fekete haja mögé, hogy a tünde ne lássa, mennyire kirózsásodott.
"ömm... Köszönöm a fonást" simított végig a haján, valóban feltűnően egyenletes lett a fonás. Kicsit zavarba jött attól, hogy milyen hatással van a másikra, nem volt szándéka ezt tenni.
  " Szívesen. Na, és mit kapok cserébe? " csillantak fel a noldaherceg mandulaszemei az izgatottságtól. Előrehajolt, két kezére támaszkodva és várta Glorfindel válaszát. 
"hát... Nem tudom... Mit szeretnél?" mégis mit adhatna neki? Most fonja be ő is a másik hajàt? Na nem, azt nem.
Maglor félénken gondolt arra, amit szeretne. - Ó, szedd már össze magad! - mondta halkan magában, és magabiztosabb tekintettel fordult újra a szőkeség felé, kicsit leeresztve a vállait. Már csak centik választották el a harcostól, kinek mellkasához érintette az egyik kezét.
" Megnézni mi van a páncélod alatt..."
"hogy... Mi van a... Mi?" Glorfindel teljesen ledöbbent és a szavakat kereste. Maglor megunta a tépelődését és előrehajolt, hogy megcsókolja végre ezt a fura férfit.
Valóban pont olyan édes volt a csókja, mint azt az egyik este megálmodta. Már értette, miért rajonganak ennyire a tünde hölgyek és vigyorognak egy csókja után a jóképű szőkeségnek. Kicsit megsimogatta az arcát is, d annyira előre dőlt, hogy ráesett Glorfindelre, így eldőltek a földön.
"au au au!" jajongott Glorfindel, mert pont a sebébe térdelt bele az ügyetlen Maglor.
" óh Vardâra, bocsánat bocsánat!" a fekete hajú tünde gyorsan lemászott az összegörnyedőről.
Össze vissza kapdosta a fejét és eszébe jutott, hogy van még abból a tündegyógyszerből a tarisznyájában, ami Maedhros kezének segített egyszer gyorsan összeforrni a sok kötéscsere és ápolás mellett, így elővette és lehajtott fejjel a szőke tündének nyújtotta, még mindig vörösödve a csók miatt. Talán lehetne újra?...
Glrofindel visszaült és nekiállt lehámozni a páncélját, hogy a sebet megnézhesse. Ma este csak nem támadnak a nyavalyások.
"úgy néz ki szerencsés vagy...' Motyogta mikor már a felsőjétől szabadult meg, de a palàstot magára térítette, mert most mégjobban fázott.
  A nolda erre közelebb kúszott, hátha tényleg fel tudja melegíteni Glorfindelt, mint amivel az előbb viccelődött neki a tünde. Bár, alig bírta levenni a szemeit a most sebes, de igazán fess testéről,ami kilátszott a páncél alól. 
"bahh... Segítenél?" nem. Látta rendesen a sebét, kénytelen volt Maglorra hagyni a bekenését. A felkért pirongva, lelkesen vállalta a feladatot. Ôvatosan kente râ azt erős szert a sebre, amire a kidolgozott, izmos hasfal, amit igyekezett nem bámulni, megrándult.
" ti meg mit műveltek?" hallatszott bátyja hangja, és ijedtében kicsit belekapott a sebbe.Glorfindel ismét grimaszolva felszisszent. 
" Csak tisztogatom Glorfindel sebét! " vágta rá gyorsan Maglor. " Nincs semmi gond!" tette hozzá gyorsan, mire a bátyja csak megvonta a vállát. " Na..ne aggódj keménylegény, megmaradsz! " emelte újra Glorfindelre a tekintetét.
  "aha... Àllítottunk fel sátrakat, ha gondoljátok. Osztozkodni kell, nincs túl sok." fejével az említett alvóhelyek felé intett és ismét elsietett, mielőtt túl sokmindent lát. Majd másnap vagy valamikor amikor erre ráér, elbeszélget öccsével a férfivadászatairól.
"khhm... Ha gondolod... Jöhetsz az enyémbe is... Inkâbb te mint valami vadidegen... DE, csak ha nem horkolsz és rúgsz, nyúlsz, csípsz, harapsz többet bele a sebembe."
A szōke a páncéljával és fegyvereivel a kezében sétált a sátrak felé.
Maglor erre forgatni kezdte a szemeit, de követte a tündét a sátorba, amit kiszemeltek. Bemászott a szűkös kis helyre és leült törökülesben, kutakodva a tarisznyában ismét. Eszébe jutott egy régi, fűszeres bor, amit magával hozott az útra.
" fázol még? Van nálam egy kis bor...ha gondolod, ihatsz."
" és ezt csak most mondod?" már nyúlt is az italért, az majd felmelegíti. Ivott pár kortyot, majd félretette, hogy megágyazzon. Megszabadult a maradék felesleges holmijától, csak nadrágot hagyott magán meg a lenge ingjét visszavette, attól tartott még így is hűvös lesz a vëkony takaró alatt.
Maglor sietve a szemei elé kapta a kezét, mielőtt menten Mandosnál találja magát ama csodás látványra!
Nem mert nekikezdeni a ruhái lehalmozásának, túlságosan is zavarban volt hozzá. Kikukucskált az ujjai közül, majd mikor észrevette, hogy Glorfindel nem nézi, ő is vetkőzni kezdett.
" Nem iszol még?..." kérdezte.
"dehogynem... Erre a napra ennél több is kéne..." újra kortyolt, majd félig meddig betakarózott. Eldőlve a kis szarvdarabot nézegette. Kis híjân megvolt. De talán belehalt a sérülésekbe.
" Azt hiszem...nagyon jól harcoltál..." motyogta Maglor, a feminin mellkasát takargatva kékes lenge ruhájával, s ő is csak a nadrágot hagyta már magán. Sarkán ült pirongva és úgy nézett Glorfindelre a szépvonású nolda.
"semmi megjegyzés? Vagy ne hàborúzz?" sandízott rá Glorfindel, kissé végigmérve a szemérmes noldát. Valóban vékony volt egy férfihoz képest, látszott, hogy nem szokása a kardpárbaj.
" Nem értek egyet a háborúval, de nem, semmi. " feküdt el félénken féloldalasan, és bemászott a takaró alá, immár ő is vacogva. " Istentelen hideg van..."
"szinte biztos, hogy Morgoth műve...gyere közelebb, ha annyira fázol" ajánlotta fel neki a szőke nolda, aki már el is tüntette az üveg tartalmát.
" ejha, jó sokat ittál." Kuncogott a hárfás és nem mondott nemet az ajánlatra, azonnal odabujt Glorfindelhez, bár arca még mindig piros volt, mint a testvére hajkoronája. " És...van valami ötleted a hideg ellen, Glorfindel?"
"ami azt illeti lenne, de sajna sehol egy kacér leány..." kuncogott a szőke elf. Maglor megesküdött volna, hogy ezután beharapta a saját ajakát. Glorfindelnek egy elég kósza ötlete támadt, de gyorsan elhessegette inkább. Nemnem, és nem. Nem. Meadhros kinyírja amúgyis. Na meg, nem.
Maglor duzzogva harapdálta a száját, ám továbbra sem bírt magával. Fészkelődni kezdett, akárcsak egy nő, majd kihúzta Glorfindel szeméből a belelógó szőke hajtincset egy kecses kézmozdulattal, kitámaszkodva a könyökén.
" Nem....valóban..."
"meg ne sértődj Maglor, de te nem vagy lány...." motyogott Glorfindel, bár már nehezen tartotta magát. Nem kellett volna meginnia azt a bort, ebben már szinte biztos volt. Meg abban, hogy kezdett nagyon, de nagyon meleg lenni.
" Mintha annyira tiltakoztál volna az előbb, Glorfindel..." vonta fel erre a noldák hercege az egyik szemöldökét, igencsak látványosan, a kijelentést meg szintr kikérte magának. Látta viszont, hogy az elf kezd kipirosodni. " Ugye? Házi bor, csodákra képes...legalább te már nem fázol..de....én megfagyok..." súgta Glorfindelnek.
"én....nos...hát...de...a bátyád..." próbált valami kifogást kreálni, de már szinte mindene bizsergett a nolda közelségére. Hogyan fázhat? Ő menten megsül!
Maglor ismét megunta a mentegetőzést és bátran megcsókolta a kiszemelt férfit - az előbb is csak ügyetlensége miatt hagyták abba.
" a bátyám ne érdekeljen..." pisszegte le a csók után, s most figyelt, hogy ne nyomja meg a sebét. Finoman simult hozzá Glorfindelhez és ízlelgette az ajkait, kezeit pedig a vállára húzta, hogy megsimogathassa őt.
Glorfindel agya pár percig még ellenkezett, de aztán feladta a harcot. Túlságosan kellemes volt, és ahogy átkarolta, majd a csípőjére csúsztatta a kezét a noldának, szinte olyan volt, mintha egy ijásznővel lenne. Persze tudta, hogy egy alapvető különbség lesz, de ez most valahogy mégse érdekelte.
A nolda hercek már most tetszett, amibe belekezdtek és nem bánta, hogy rávette magát egy kis bátorságra. Puha, talán valóban nőies finomságú ujjaival Glorfindel simogatásába kezdett, a bőrét pedig aprócska, de kellemes csókokkal halmozta el.
Érzékenyebb része vérrel telt meg a harcos közelségére, formas fenekét pedig bájologva, s felajánlkozva hozzádörzsölte kiszemeltjéhez, miközben az ajkai a nyakán felvándoroltak.
"bahh...nyertél..." nyökögte Glorfindel, a finom mozdulatok teljesen feltüzelték. Nem lehet ez se bonyolultabb, mint egy nővel - gondolta, majd  akacáran kuncogó Maglor felé támaszkodott. Csókokkal halmozta el, simogatta a puha bőrét, és még saját magát is meglepte, mennyire élvezte ezt. Majd a fenékre vándorolt a keze, belemarkolászott, és a tulajdonosának segítségével birtokba is vette. Nem kellett sok idő, míg ráérzett erre az új helyzetre és mindketten mámortengerben úszva nyögdécseltek és lihegtek.
Hangjukat, legalábbis Maglor kéjes nyögdécseléseit az egész tábor végighallgathatta, s azt, ahogyan a harcost a nevén szólongatja egy sajátos ütemre. Fivére is felkapta rá a fejét, akárcsak a mellette fekvő Fingon, aki azt hitte, megtámadták őket a fiatal herceg hangja hallatán.
"máris szólok az íjászoknak!" ült fel olyan hirtelen, hogy lerántotta a takarót Meadhrosról.
"hagyd, csak a pille lelkű öcsém az....gondolom sikerült befűznie Glorfindelt..." visszakaparintotta a takarót és morogva, a párnát a fülére szorítva visszagubózott, hogy megpróbáljon aludni.
Fingon erre csak nagyon vigyorgott és inkább ő is megpróbált aludni, bár elég sokat gondolt a csatára és arra, ami történt ám most, Maglor hangjától ezek a gondolatok messzire elszálltak.
Fingolfin késve értesült a csata kimeneteléről. Kétségbeesésében azt hitte, minden rokona odalett a lávatengerben, így minden bátorságát összeszedve elindult, hogy kihívja Bauglirt, kinek fia immár a hálótermében feküdt; adaja pedig ellátta a sebeit. Ithilre bízta, hogy cserélje a kötéseit. Carcharant Gothmog szobafogságra intette, Mairon pedig fel s alá járt a folyosókon, még akkor is, ha a csata után két nyilat is ki kellett tépnie a lábából....