Mairon ott volt, ahova a vala küldte. Igaz, makacs és önfejű, de tisztelettudó és hűséges típus volt, megtette, amire kedvese kérte. Az ágyon várta, olvasgatva a fekete borítású kis könyvecskét, hason fekve, lábait a plafon felé lóbálva és elcsent még egy finom és zamatos szőlőszemet. Varda csillagai csodásan ragyogtak, ezt az óriási nyitott ablak-ajtón látta, ami egy kis erkélyre vezetett, ahonnan látni lehetett a hatalmas űrt és az otthonukat. Hosszú, enyhén hullámos, vörös haja a csupasz, szeplős vállaira omlottak, amiről a bordó köntös már rég lehullott, ahogyan könyökölt.A vala lépteire azonban felkapta és az ajtó felé fordította tekintetét.
- Hát itt van! - csillantak fel lelkesen a szemei. - Mairon, higgadj le!!! Elvégre....Csak Melkor jött! - azonban már mosolygott is a gondolatra.  
Melkor belépett a szobába, bár kissé zaklatottnak tűnt. Az is volt, kellett mennie pár kört a lakosztályban miközben átöltözött ő is kényelmes köntösei egyikébe. De a maia jelenléte megnyugtatta és felvidította. Leült hozzá az ágyra, és már nyúlt is a szőlőért. 
" Minden rendben? Ugye nem volt gond Aule úrral? " pislogott kíváncsian és azzal a lendülettel közelebb kúszott Melkorhoz.
 " Semmi gond, csak megbeszéltünk ezt-azt... És szerintem egy pár napig nem kell menned dolgozni" megevett egy finom szemet, és vidáman figyelte a közeledő maiat. 
Mairon teljesen odamászott hozzá, kitámaszkodva a kéz kezén, és amint Melkor emelte volna a szájához a következő szőlőszemet, Mairon gyorsan kinyújtózkodott és bekapta a kis szemet, Melkor egyik ujjával is majdnem együtt. De, ártatlan mosolyával és nagy szemeivel azonnal levette a lábáról a valát. 
" Aule feje eléggé füstölt mondjuk..." ahogyan eszébe jutott, azonnal kuncogott is a mestere arcán, visszagondolva. " Azt hiszem jobb is ha nem megyek be pár napig. Biztos mérges... Hm? Van valami az arcomon? Vagy miért nézel így? " 
 "igen... Várj, leszedem" nyúlt felé, de mikor elérte csak közrefogta az arcot és nekiállt csókokkal elhalmozni. A szemhéján,az orcáján, az állán. A maia nevetni kezdett erre és abba se bírta hagyni, míg a vala nem hallgattatta el egy csókkal az ajkain. 
Még mindig kuncogott, de már csak magában, ahogyan az orra hegyét hozzádörzsölte Melkor orrához. Senkinek sem mutatta még meg ezt az odalát, a többiek a segítőkész, csendes, morcos arcú Mairont ismerték. Ezt a Mairont, csak Melkor látta.Ahogyan dörgölőzött hozzá, észrevette, hogy a vala egyik szeme fekete lett és a haja is sötétedett. Pislogott párat, majd kicsit elhúzódott, de csak hogy másik kezére támaszkodjon. Újra Melkor arca irányába haladt és egy óvatos csókolt lehelt a bal szemhéjára, ami lecsukódott, amint a maia odahajolt hozzá. A mögött volt a férfi szeme fekete. Nem rémisztette meg Mairont, sőt mi több!.... 
"befeketedett igaz?.... Ez lesz a szexepilem" kuncogott megint, teljesen visszatért a jókedve. Eszébe jutott, hogy valamit csináltak éppen, amikor az az óriáscsecsemő megzavarta őket. "juteszembe.... Nem fejezted be még a fényezést"
  Mairon erre bólintott egyet és a helyet, amit megcsókolt, meg is nyalta kicsit a nyelve hegyével. Azt olvasta a kis füzetben, hogy a nyelvmunka igazán hasznos tud lenni....Bizonyos esetekben.A férfi fölé mászott.
" Szeretnéd, ha befejeznem? " - hogy is írta az a fránya könyv?...-  
  "leköteleznél vele... De előbb!" eszébe jutott, hogy az ágya veszélyben van. Megfordult, kezeit ráhelyezte és az megváltozott mintha csak ráöntöttek volna valamit ami átfesti. Nem sok különbség volt, de valójában egy varázzsal védte le, hogy ne gyulladjon meg többet.Utána visszafordult a maiahoz, és onnantól semmi más nem érdekelte aznap este.
" Ez mi volt? " kérdezte kíváncsian a maia, méregetve maga körül az ágyat. Változást nem látott, de teste egyéb részeivel érzékelte, és mintha kicsit vibrált volna, ahogyan rajta ült. Közben haját átdobta a válla felett, de az olyan hosszú volt, hogy előre hullott újra.
"egy kis Mairon biztos varázs" pimaszul vigyorgott megint, a tálcát lerakta a földre, hogy ne verjék le a gyümölcsöket. "szívesen szemléltetem, mire való" kezeivel saját magán mutatott végig vígan.
  A maia erre felvonta az egyik szemöldökét, és az ajkai is mosolyra húzódtak. Ám legyen, elfogadja a kihívást! Megnyalta a száját és Melkorra vetődött, kitámasztva magát az egyik kezével, de szemeiben már most lángok jelentek meg. Meglehetősen heves és szenvedélyes volt!
 " Melkor úr...." nézett bele a felemás szemekbe, de zavart volt még, így harapdosta a száját. - hajajja, édes üllő meg ezer csillag! - " A tiéd vagyok. " motyogta neki, majd újra rápillantott, kezén, mellyel támaszkodott, pedig megfeszültek az izmai. 
Közben nagyon érdekelte az, amit Melkor csinált. Valami varázslat, szinte átjárta a testét a bizsergés, ahogyan ült a megbűvölt ágyon! Bár ő is tudna ilyen csodálatos dogokat végrehajtani, gondolta. 
 " Ez tetszik... Melkor úr..." dorombolta a vala, a fiú közelsége és a szavai újra feltüzelték. Magához húzta, így a maia az ölébe ült. Máris felcsúsztatta kezeit Mairon köntöse alatt a combjain, csípőjén, fenekén járva. Ajakába finoman beleharapott - úgy vette észre szereti ezt a fajta ingerlést a maia. 
  Kéjesen sziszegett, végig tartva a szemkontaktust, bár párszor lecsukódott a szeme az ingerlésre. Nagyon tetszett neki, de már csupán a vala közelsége is elmámorította. Végül elkapta a kezét és ujjait rákulcsolta, hogy egyé váljanak így is.
" Hiszen az vagy...." döntötte meg kecsesen a fejét és maia hölgyeket megszégyenítő szépséget árasztott a tekintete.
Melkor újra dorombolt - hogyan csinálja? - és közben kissé megemelte a formás feneket, hogy a megkaparinthassa. Ahogy visszaengedte ölébe, a maia körmei belemélyedtek a válába és kéjesen felnyögött. Most már csak a kellemes részét érezte és csípője követni kezdte az azt irányító karok mozgását. Új volt ez a mozgás is, de alhasában pillangók repkedtek tőle és levegőt is egyre sűrűbben vett az izgatottságtól.Újra és újra megemelkedett, majd lesüllyedt, már nem fájt neki, inkább folyamatosan ismételni akarta ezt a kellemes érzést Vele. Megsimogatta a férfi arcát, mihez lassan lehajolt és nyelvét kényesen az ajkai közé vezette, közben pedig folytatta az eddigi mutatványát, és a varázs, hasznosnak bizonyult. A fiú egész teste lángolt, de az ágyat, szerencsére megkímélte közben.
Ezen az estén már hosszasan szerették egymást és levegőért kapkodva nyúltak el egymás mellett az ágyon. Melkor boldog volt, nagyon is. Megleckéztette a kovácsot és éppen a kedvese mellett fekhet. Van ennél jobb dolog? Ki lehet egyáltalán találni jobbat? Ó igen.... Ha hozzábújik. Elmosolyodott és máris a maiához bújt. 
Mairon nem aludt, csak pihengetett és végig Melkort figyelte a nagy, szinte mandulavágású, macskaszerű szemeivel. Szája széle felszökkent arra, hogy Melkor ölelte és ez örömmel töltötte el hevesen dobogó kis szívét.
" Van...valami terved reggelre? " kérdezte, a párnájába fúrva a fejét.Tetszett neki itt, de nem akarta, hogy a maiák amiatt is zaklassák, hogy Melkor is kivételezik vele. De túl jó volt itt. Vele...Ő is közelebb fúrta magát hozzá egy picikét, aztán eszébe jutott valami, amit addig gyakorolgatott, míg Őt várta ma. Kicsit megemelkedett és fújni kezdett Melkorra, miután nagy levegőt vett. Ami az ajkai közül kivándorolt, nem volt más, mint vöröses láng, ami lassacskán egy szív alakját vette fel, s ahogyan Melkor arcát érintette, eltűnt, s a fiú vidáman mosolygott, lehunyt szemekkel , fölé hajolva.
A vala arcán mosoly jelent meg. Bár szemeit behunyta, hogy pihenjenek, még mindent látott. Főleg amit a maia csinált. Egyik szeme mindig rajta volt. bemutatja az öccsének. Az még érdekli, ő mit mond.