Az ajtó felé is csak akkor sandított, mikor meghallotta a szoba felé közeledő valát.
"khm.. Khm" lépett be Melkor a szobába. A maia megint valamit kitervelt làthatóan, és valamiërt már megiz duzzogott.
" Ó...milyen volt a reggeli?" Könyökölt fel, majd a párnák irányába csusszant, hasra fekve fejét oldalasan belefúrva. Kis huncutság jelent meg a maia szemeiben, s teljes lelke vele együtt, kéjjel, vággyal, bánattal, boldogsággal az imádott Melkor láttán.
Fészkelődése után belepillantott a vala szemeibe s szeplős arcán egy kis mosoly is megjelent kérdeséhez.
"elég... Fura. Meg kellene beszélnünk a terveket, mi a helyzet az orkokkal, hogy állnak a fegyverek... És a többi..." lendületesen kezdett bele a mondandójába, majd elakadt, hiszen kedvese csábítan fordult az oldalára, hogy szemével kövesse a szobán keresztül.
" Igazad lehet. De nem elég délután összehívni a haditanácsot? Alig pihentél az este, úgy aggódtál a fiunk miatt. Jer ide hozzám, ülj le s ne aggódj, nem észlelem jelét annak, hogy az elfek ellenünk mozgolódjanak. " emelte meg kissé fejét, s hosszú, vörös fürtjei kecsesen a szeplős, fehér bőrre omlottak, amint ezt megtette, s közben a szemkontaktust is ügyesen tartotta, fenntartva a vala érdeklődését már tudat alatt is.
Ahogy a köntöst viselő, jóképű valát nézte, lelkiszemei előtt megjelent a kis terve és annak valósága is, hogy a férfinek mennyire jól áll ez a ruha, milyen szép az arc csontja, a markáns álla és a formás ajkak, miket  legszívesebben megállás nélkül csókolgatná,így akaratlan is az alsó ajakába harapott, megnyalta és mégjobban a párnába fúrta a fejét, fenekét kicsit megemelve.
"mire akarsz rávenni?" sandított rá a vala, lassan leengedve a vállain fekete ruháját. Az ágy felé közeledett, haját is szabadjára engedte - egy ideje szerette befonva hordani.
" Miből gondolod, hogy bármire is rá akarlak venni, mel encharmion nin?" Mosolyodott el, lehúzva a derekáról a lepedőt és teljesen elnyúlt, szemeit a valán legeltetve.
Melkor csak kuncogott erre, de belement a játékba - túlságosan is vonzó volt kedvese ilyenkor. Négykézláb mászott oda hozzá az ágyon, majd lehasalt vele szemben, könyökölve tartotta az állát.
"Nos? Bármilyen felvetés a hadjárattal kapcsolatban?" kissé hunyorgott és pimaszul vigyorgott.
" Incselkedsz velem, Mel?" Kérdezte, nyelvét kidugva a szájából Mairon. " Szövetségesekre leltek a noldák, nekünk is kellenének, hogy ne csak az orkjaink vesszenek oda a harcok alatt, erősek és nem szabad 'elpazarolni' őket. " mondta a maia, közelebb hajolva a valához, hogy elcsábítsa szép szemeivel.
"van egy nagyon jó ötletem...ééés ott vannak a balrogok, Glaurung, a trollok, na meg az emberek" Amint elég közel ért, a vala játékosan ráharapott a maia orra hegyére.
" Mondd el nekem azt az ötletet" cirógatta meg erre a vala állát, szemeivel pedig hunyorogni kezdett, halk kuncogás mellett, alig várva, hogy Melkor ajkai már máshoz is megérintsék.
"meg akartalak vele lepni..." szinte dorombolt, mint egy nagy macska, és a maia titkos gondolatainak eleget téve, bekapta az alsó ajakát, amivel egy csókot érdemelt ki tőle.Erre ő folytatta és nyelveik kecses táncba kezdtek, míg a maia közelebb kúszott, ráfekve a vala mellkasára, egészen addig simogatva a derekát, míg ez megfordult lassan és alulra került Melkorral szemben.
- Maradjon meglepetés?- kérdezte a hadvezér, folytatva a hosszas csókot, amíg bírta szusszal.
-hagylak kitalálni....segítek: tűzzel kapcsolatos- a szájáról a nyakára kalandozott, majd a hegyes füleket rágcsálta. Testével már ránehezedett kedvesére, amit ő cseppet se bánt, lábaival át is karolta azonnal.
- ó magasságos Eru....-pirult ki a maia arca, ahogyan egyetlene hozzásimult, s testét egészben egy bájos bizsergés kezdte átjárni, ami teljes izgalomba hozta őt. Kezeivel a vala hátára tapadt, s ajkait egy mélyről feltörekvő morranás hagyta el.
" Akkor...biztos csodás ötlet..." nyelt egy nagyot, s kéjesen elmosolyodott.
Cirógatta kicsit a felénehezedő Melkort, majd az ágyékához dörgölőzött, hogy teljesen felingerelhesse a már így is izgatott kedvesét.
- Ó hogy arra a tüzes balrogra....Mel adan...tégy magadévá...- nyitotta ki hirtelen teljesen a szemeit és elmélyült a vala obszidiánjaiban.
Nem kellett az ilyesmit sose kétszer mondania, már nem is foglalkozott vele imádottja, hogy mit akarhat elérni nála. Teljesen magába bolondította- megint.
" Megbolondulok érted" sziszegte halkan a kedvese fülébe, picit megkapva a puha, szürke bőrt a kihegyezett karmaival.
Kellemes percek következtek, heves csókok és lágy érintések, mik a maiát az önkívületbe kezdték sodorni, akár a legapróbb kagylót a tenger hullámai egyre mélyebbre a kékségbe. Egyszer csak felmorrant kéjesen és hangosabba az eddigieknél, és belekapaszkodott a valába, lábait megfeszítve, és megkereste a szemkontaktust.
" én akarom vezetni a seregeid...ne Gothmog...a csata élén...akarok küzdeni...érted....Királyom...."
Melkor feltérdelt és a maiat megfordított, aki készségesen váltott szintén, megkapaszkodva az ágy karfájában.
" Szóval... te akarod ....vezetni...? " erőteljesebb ritmusra váltott, a maia hízelgő szava teljesen megvadították. " nem... hallottam...elég jól... miért is?" kicsit megállva előrehajolt és a hajánál fogva hátrébb húzta szeretője fejét, hogy a fülébe súghassa a szavakat.
A maia kéjesebbnél kéjesebben nyögött kedvese ezen cselekedeteire, s testét forrósággal együtt lángok járták át. Megemelte kicsit a fenekét, az ágy szélébe pedig erősebben kapaszkodott.
" Csak érted...királyom...a kedvedben akarok járni...érted...és... Megmutatni milyen jól vezetem a sereget... " ahogy kimondta, azonnal az ajkaiba kellett harapnia, hogy ne zengjen tőle angband, s gondolataiban azt kívánta, folytassa ezt vele a vala, gyorsabban, erősebben ha úgy akarja, de egy percig se engedje el.
Melkornak kicsit kezdett gyanús lenni a utolsó mondat, de túlságosan is elragadta a hév, hogy tiszta fejjel gondolkodjon. Belekukkantott kedvese gondolataiba, ahogy már többször is, hogy kiderítse mire vágyik a másik. Azonban nem egészen azt látta, amit szeretett volna - bár a hosszas, vad élvezkedés nem lett volna ellenére.
" ki akarsz menni harcolni?" először csak lelassult, majd a sarkaira ült a maia mögött, lihegve, kimelegedve de csalódással a tekintetében.
Mairon eleresztette az ágy szélét és kissé remegve fordult Melkor irányába, kezeit a combjára helyezve, ártatlan pislogásba és billegésbe kezdve, aztán férfiasan felkapta a fejét és biccentett.
" Szeretnék. A balesetem óta nem hagytad, hogy harcoljak és szeretnék bizonyítani. Harcolni, a noldák ellen. Küzdeni Angbandért és érted...nem pedig idebentről figyelni az eseményeket. Küzdeni akarok. A harcosok is jobban felnéznének egy ilyen hadvezérre. Na és Morwe?... szeretném ha büszke lenne rám, ahogy hazajövök a nyertes ütközetből, Mel... erősebb is vagyok sokkal, te tudod ezt a legjobban és vigyázni is tudok magamra " kezdett bele a maia és folytatta is volna még, egyenest aggódó Szerelmének szegezve.
- És arra is gondoltam, ma lemehetnénk a tömlöcbe, hátha az újabb fogoly tud valamit. Az ork mondta, hogy elkaptak egy elfet és behozták. Ki kellene hallgatnunk. Az a legjobb, ha együtt - ajánlotta fel a maia, Melkornak.
Melkor emészgette a hallottakat, morcosan, úgy ült a helyén akár egy márványszobor.
" Inkább megnézem a sárkányokat" lezártnak tekintette a beszélgetést és felkelt az ágyról, a köntöséért indult. Nem akarta kiengedni Mairont a csatába és bántotta, hogy ilyen fundarlatosan próbálta rávenni az ellenkezőjére.
Öltözés közben elfilózott rajta, vajon hányszor sikerült már ez a trükkje?
A maia hajthatatlan volt azonban. Szerette Melkort, s minden szívdobbanása okának a valát tartotta, de ebben most nem értett vele egyet.
" Milyen vezér az, aki nem harcol a csapatai élén és csak a szája nagy? Nem harcol, hanem elbújik a falak mögé?" Kérdezte megérintve Melkor csuklóját, aztán lehajtotta a fejét egy kicsit, elszégyellve magát. " Ne haragudj..." mondta kedvesének és azzal a lendülettel leindult a tömlöcök felé, miután sietve megsimigatta a vala morcos arcát.
Valahogy le kellett vezetnie a feszültséget és erre a legjobb a noldavallatás volt.