A lány lehunyta a szemeit pár pillanatra és merengve lihegett, de ezt követően odabújt Morwe oldalához, fejét belefúrva a vállába, amit újra és újra csókokkal halmozott el, mialatt kezeiket összekulcsolta.
" Ó Morwe....ez elmondhatatlanul jó volt. " csillogott a szeme.
Mairon végül felkapta a fejét a forró lávában pihenvén, még mindig imádott Melkorja hátát masszirozva.
" Abbahagyták" mondta egyszer csak a vörös maia és hátulról átölelte " Minden a legnagyobb rendben, most már megnyugodhatsz Mel. "
Reggelig a vala viszonylag békésen aludt, de amikor megébredt már ki is ugrott az ágyból - pedig nem volt szokása neki kelni előbb.
Mairon csak pislogott utána és kénytelen volt rájönni, hogy férje a takarót is lerántotta ezzel róla.
Magára kapta ruháit és rohant az étkezőbe, de nem csak ő, hanem az aggódó balrog is, aki csak biccentett a vele szembe jövő urának, majd együtt lefordultak az étkezőbe.
A fiatalok, még nem keltek fel, hisz üres volt, csupán a tányérok készültek elő.
Ithil valóban még csak most ébredezett, figyelve Morwe pilláit, szépségesnek vélt arcát, s kezére hajtva a fejét mosolygott kedvese látványán.
" Ébresztő..." súgta és odabújt hozzá, majdnem az alvó ainuhoz érintve az orrát.
A lány erre óvatosan megcsókolta őt, s a puha takaró alatt a fiú felé mászott, hogy ott ölelje magához szorosan, s csak a csók után mondta:" Jó reggelt, Morwe"
Megsimogatta a fiú haját boldogan, az estire gondolva, s ezen csodás emlékképekből hasának morranásai riasztották fel őt.
" Van kedved velem reggelizni, Morwe herceg?" Incselkedett vele a lány.
"hogyne lenne" vigyorgott a fiú boldogan, és az ő hasa felmorrant. Nevetgélve siettek le a konyhába, ahol màr mindenki nekikezdett a reggelinek.
Gothmog azonnal felkapta a fejét lánya kacagásának hallatán, Melkor pedig vele egyszerre tette meg ugyan ezt, s mindketten az ajtó felé sandítottak.
Mairon azonban teljes nyugodtsággal emelte a hús szeletet a szája irányába, szemöldökét se rándította meg.
" Várj..." állította meg az ajtó előtt még az ainut Me, hogy újra csókot lophasson tőle, ki teljesen hatalmába kerítette már.
Gothmog Melkor felé pillantott, majd lánya irányába, s készült megemelkedni, avagy felpattanni, de Mairon torok köszürölése megállította ebben.
Ithil pirongott, majd húzta maga után kedvesét az étkezőbe, teljes belerakolva.
"jó reggelt.." leültek a helyükre, és próbáltak nem tudomâst venni az őket bámuló két apáról.
"milyen volt ez este?" kérdezte hirtelen Melkor.
Mairon inkább gyorsan bekapott egy falat húst, mielőtt mondott volna bármit is.
" Nagyon jó volt..." pirult el kicsit Ithil, s megérintette Morwe alkarját.Talán ennyire látszik rajtuk? Gondolkodott el egy pillanatra a lány.
"aham... Védekeztetek?"
Mairon félrenyelte a falatot a döbbenettől. A fiatalok pedig sokkot kaptak, és kivörõsödött arccal bámultak a valára.
" Mi...ő...." pirongott a lány is, Gothmog erre pedig rángó szemöldökkel dobolt a combján.
" Ithil??" Kérdezett rá az apa.
"n.. Nem.. De nem kell aggódni!! Én.. Nem... Öhmm...tudod..."
Morwe nem akarta befejezni a mondatot, elég egyértelmű volt szerinte mire gondol. Melkor méregette egy darabig, de láthatóan gyanakodott.
" Megtennétek, hogy nem aggódtok ezen? Morwera és rám tartozik az, ami a hálóteremben történt..." duzzogott erre a vámpírlány s maga se gondolta volna, hogy egyszer így szól Angband urához vagy tulajdon apjához.
Mairon azonban bátorítóan kacsintott a lányra, aki kényelmetlen fészkelődésbe kezdett, Morwe lábát simogatva, hogy lenyugodjon.
" Na de..." pislogott Gothmog értetlenül, s Melkor felé sandított segélykérően.
"én akkoris aggódom kisasszony!" melkor felpattant, amire a lány kissé megszeppent, hát még mikor odament hozzá. Kihúzta a székénél fogva, és a hasàra hajtotta a fejét, hallgatózva.
"na de.. Melkor!" értetlenkedett mairon.
"ccsssss" lepisszegte a vala, majd pár másodperc múlva megnyugodva kelt fel onnan.
Ithil nem értette, mi történt ebben a pillanatban, így hol Morwera, hol a valára pillantott.

" Mindenki nyugodjon meg, minden a legnagyobb rendben!" Mosolygott a vala.
Gothmog letörölte a homlokáról a verejtékcseppeket, s nyugodtan fordult vissza az ételéhez.
Mairon komolyan elgondolkodott azon, hogy bezárja Melkort egy szobába és nem engedi ki onnan, de már úgy tűnt, megnyugodott egy kicsikét az ainu.
A reggelijüket egy ork zavarta meg, aki sietve rohant be az étkezőbe, majd fejvesztve, pontosabban a sisakját ejtette le s mikor lehajolt érte, hogy felvegye, kicsit megcsúszott.
" Melkor úrnak jelentem alássan, hírek érkeztek a noldákról! Kis tábor fegyverkezett a közelben, de támadásnak előjelei nincsenek!" Mondta magát kihúzva az ork.
Gothmog biccentett, majd amint tehette, felült, s elindult a csapatok felé, hogy beszéljen velük, mire a maia kicsit elszomorodott, Melkor mellett és csak túrta már a tányérja tartalmát.
" Nem vagyok éhes. " nézett Melkorra, mielőtt beleláthatott volna a fejébe. " Nektek további jó étvágyat. " tette hozzá gyorsan.
Amint meghallotta a fejleményeket, sok ötlete lett. Ha minden igaz, a noldák serege már nagy volt, támogatásokra is szert tettek, és nekik sem ártott volna. Némely embercsoportokkal viszonylag jó viszonyt is ápoltak.
- Nem, ne is gondolkodj ezen!- szedte magát gyorsan össze és elindult céltalanul a folyosón, mellette egy kis sárkánnyal, aki vidáman követte az ő adaját, végül mint kiderült, a farkasvacok felé.
Ithil Morwe fülébe súgott.
" Maironnak rossz kedve van?"kérdezte.
Morwe széttárta a karjait, nem tudta, mi ütött az adájába, a visszafordult a reggelihez, akárcsak a meglepett Ithil. Melkor azonban felkapta a fejét és a távolodó kedvesét figyelte, kiután rágondolt a fontos haditanács összehívására.
Melkor a reggeli után kedvese után ment, hogy megbeszélhessék a tervezett támadás részleteit.
A maia kieszelt egy tervet, hogy megszelidíthesse kedvesét, miután hosszasan duzzogott, tartva a nemleges választól.
Elfeküdt a baldachinos ágyon, derekát betakarva csak, meztelen testét pedig haja feste el, miközben unottan nézte a plafont.