Mairon eközben valóban a könyvtárban volt, a vámpírnővel beszélgetett a sziget történéseiről és az odatelepített újdonsült vámpírokról és nagyobbacska farkasokról is. Angbandban három kisebb maradt, Carcharoth, egy másik hím és egy kis nőstényke. Miután a nő befejezte a beszámolóját kiment, hogy foglalkozzon a kicsinyeivel, Me viszont elveszett a sok könyv között. Mairon látta közeledni a fiát, így az ablakon távozott madárként, hogy ne zavarjon, Me pedig a könyvtárban maradt, lapozgatva egy vaskos könyvet.
"mit olvasol?" kérdezte a válla felett áthajolva, hogy belenézhessen a könyvbe.Ithil riadtan csapta össze a könyvet, belecsípve vele az ainu haját.
" Semmit, csak gyógynövényekről való leírások.." húzta ki óvatosan Morwe haját a könyvből, majd halkan kuncogva visszatette a polcra. " Miről beszélgettél apukáddal? " kérdezte, nekidőlve óvatosan a polc melletti asztalnak és két kezével hátranyúlván bele is kapaszkodott, miközben az ainut nézte.
"csak... Amolyan... Fiús dolgokról..." a hajába túrt zavarában a kérdésre. "mi lenne ha kicsit kimennénk vívni?" vetette fel vigyorogva.
" A kovácsműhelyben van a kardod? Vagy már a vívópályán? " kérdezte a lány Morwetól.
"ő.... A műhelyben" Morwe kicsit elpirult, aztán leszidta magát fejben hogy milyen piszkosak a gondolatai. Meg is indult, hogy megkeresse, miután megbeszélték, hogy a szokott helyükön találkoznak.
Bolg volt ott még csak Ithilen kívül, mikor Morwe a szokott helyre érkezett. Látszólag beszélgettek, de a vámpírlány nagyon nevetett azon, amit az ork mondhatott neki. Végül Carcharan is megérkezett késve, denevérként cipelve maga után a kardját a levegőben.
" itt vagyok, itt vagyok! " lihegte, mikor visszaváltozott. " Bocsánat, feltartottak."
" A hölgyek mi? " kuncogott Bolg.
" Talán gond, hogy még az ork hölgyek is utánam fordulnak inkább mint utánad? " igazgatta meg azonnal a ruháját önelégülten a vámpír.
" Morwe! Meglett a kard? " nevetgélt ithil.
"meg" tartotta fel kedvenc fegyverét az ainu. Adaja készítette neki, mikor elég nagy lett, hogy elbírja. Könnyű, kecses, de erős darab volt, narancsszín rúnákkal bevésve.
Ithil erre felemelte a sajátját, mit Morwe javított meg, majd kecsesen mozgatni kezdte a kezében. Kényelmes, kicsit lenge ruhát viselt, hogy ne legyen melege az edzés alatt és könnyen is tudjon mozogni.
" Ha így folytatod, mondom adának, hogy ajánljon be téged melkor bácsinak a seregébe! " nevetett Carcharan, mikor elképzelte a húgát az élvonalban harcolni.
"akkor.. Védd magad!" és már támadott is, de most mindenki beszállt a 'küzdelembe'. Mindenki mindenki ellen alapon vívtak, amiből hangosan bevetve cselezgetések, csalások és kergetőzés lett.
" Fiúk, ne már, kezdek fáradni! " nevetett Bolg, mikor a vámpír és Morwe is elkezdte őt kergetni, Ithil pedig elesett a földön, annyira kacagott a látványon, de már ő is fáradt és gyöngyöző kis verejtékcseppek lepték el a testét.
"elégelég!" mentegetőzött Carcharan is a fának dőlve. Egész délelőtt elment, és Morwe gyomrának korgása ébresztette rá őket, hogy talán ideje lenne megkeresni a konyhát is.
A vámpírlányt elkapta visszaút alatt a hév és ráugrott Morwe hátára, kezeit átkulcsolva a vállain, lábaival pedig a derekát fogta le, úgy lógott rajta.A dadus érezte szinte, hogy hasuk a konyhába vezeti őket és szólt a szakácsnak, hogy minden legyen készen, fogolypecsenyét készíttetett, abból a jószágból, amit nemrégiben lőtt az erdőben mairon.
" farkaséhes vagyok! " mondta Carcharan, s Carcaroth elszaladt a lába mellett, megpördítve őt. A váltott farkas valóban éhes volt. Bolg kivételesen bement a palotába a többiekkel, Bagraknak nem volt ideje főzni, folyton edzettek az apjával, azoggal.
"hé, már vége a harcnak" nevetett Morwe, de azért mégis tovább cipelte a lányt a hátán.
- Szerintem még csak most kezdődik - mondta magában a lány, s egy apró csókot nyomott Morwe hegyes fülére.Carcharan kihúzta a széket és leült vigyorogva." Húgi, épp ennénk! " nevetett, de közben barátjára kacsintott. Ithil gyorsan denevérré válva helyet foglalt az egyik széken, s csak ott vette vissza női formáját, pont, mikor a dadus megérkezett a finomsággal, mely illata betöltötte az egész étkezőt.
"mit csinálunk délután?" kérdezte Bolg vidâman, nagyon szeretett a palotában vendégeskedni ebédre.
"nos... Én.. Szeretnék Mevel kettesben lenni' vallotta be Morwe, a húsból szedegetve közben.
" Óóóó, szóval etyepetyézni? " ismételte meg az ujjaival ugyan azt, amit reggel a vámpírfiú vidáman.
Bolg félrenyelt egy húsdarabot erre és a mellkasát paskolva kezdett el rángani a nevetéstől.
"óte...." Morwe vállon ütötte barátját, aki majdnem leesett a székről.
Carcharan nevetett csak ezen, majd folytatta az ebédjét, akár csak Bolg és egy kis ideig csendben is maradt, ám Ithil úgy tűnt, nagyon mosolyog, miután befejezte az ebédjét. Lopva párszor az ainura pillantott, rebegtetve dús pilláit és fészkelődött a széken.Mairon is enni készült, de mikor megpillantotta őket, a hátsó ajtón lopakodott be egy tálcáért, amire tett a húsból, s szőlőt is, hogy felvigye magának és Melkornak, hogy kettesben ebédeljenek. Nem akarta a fiatalokat megzavarni, főleg mikor meglátta, hogyan is néz a lány a fiára.
"mivel érdemeltem ki?" somolygott a vala asztala mellől, az étellel megpakolt tálcára. Nem volt jellemző, hogy a maia felhozza az ebédet.
" Soroljam? " ült le az ágyra a maia. " Lássuk csak... csodálatos fiút neveltél, lenyűgöző uralkodó vagy, megérdemelsz egy kis kényeztetést, kimaradt az ágybareggeli és.....szeretlek. " vett el egy szőlőszemet a tálról " a madarat pedig én lőttem." Kacsintott hozzá Mairon.
"semmi köze Morwehoz ?" sandított râ ismét, bekapva egy falatot az említett madárból. Hátradőlt a székében, hogy kényelmesebben nézhessen kedvesére.
" Van egy megérzésem, hogy reggelig nem fog kijönni a szobájából..." adott igazat a valának.
Melkor kicsit elgondolkodott, merengve nézve a semmibe.
"nem!" mondta Mairon, ismerte ezt a nézést. Abban a pillanatban a vala fel is pattant, akit próbált megállítani. Melkor azonban árnyként kisurrant, és máris a fia ajtaja előtt volt, rátapadva a fülével.
" Adar, te meg mit keresel itt?" Kérdezte a fia, aki nemrégiben végzett csak az ebéddel és indult a szobája felé a vámpírlánnyal, aki picit riadtan nézte a valát, ebben a furcsa pozícióban.
"één...én csak az ajtódat ellenőriztem, amíg végre kinyitod...de akkor hiába kopogtam" megsimogatta a nagy tölgyfa ajtót, amit legfeljebb egy sárkány tehetne tönkre, és vállat is vont a mondanójához.
"Melkor!!" Jelent meg ada is a folyosón, majd kicsit visszavett a hangjából, amint meglátta a fiatalokat. "Gyere már, a tanács rád vár!"
"De meg akarok valamit kérdezni a..."
"GYERE!"Elkapta kedvese csuklóját és már húzta is magával.
- Neked hogy esne, ha végighallgatnák? Gyere szépen és meg ne moccanj, vagy leláncollak!-mondta komolyan a maia.
Ithil értetlenül nézett Morwe szüleire, majd vállvonva követte a fiút a hálószobájába.
" Jó volt a mai edzés, nem gondolod, Morwe?"
"igen, az..az..szuper volt" Morwe hirtelen túl melegnek érezte a szobát, és a haját túrkálta meg a kezét vakargatta felváltva zavarában. Volt egy sejtése, hogy adar mit csinált az ajtóban és csak reménykedni tudott, hogy ada nem engedi vissza. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha Gothmog hallgatózna.
" Valami baj van?" Kérdezte aggódva, s nagy aranyszemeivel végigmérte a fiút, mielőtt még megérintette volna gyengéden a kezét, mintha csak azt jelezné, neki elmondhatja bátran.
"csak....remélem az adarod nem jön ide hallgatózni vagy ilyesmi....." kicsit idegesen elmosolyodott. Vajon Me is szeretné...?
" Már miért jönne?" Kuncogott a lány és megölelte a meglehetősen forró testű Morwet, hogy megnyugodjon. " Nem is hallana semmit, stabilak a falak. De ne aggódj, nem beszéljük ki. Mihez lenne kedved ma?"
"hát...csak veled akarok lenni, kettesben...hogy nyugodtan megölelhesselek vagy megcsókoljalak..." Morwe elrejtette arcát a haja mögé, hiszen tiszta piros lett a pírtól.
A lány megérintette az ainu pirosodó, szürke arcát, s lassan közelebb hajolt hozzá, hogy csókot leheljen a puha ajkaira, amik után reggel óta vágyakozott.
" Akkor....csókolj..." mondta, mielőtt még összeérhettek volna az ajkaik....

"de mi van ha elront valamit? mi van ha megégeti!!!! erre gondoltál már?" Melkor még mindig fel-le rohangált a lakosztályában aggódva. Azt akarta minden rendben mennyen, hiszen belelátott a fia lelkébe, és szerette azt a lánykát. "lehet még nem késő, bekopogok! ezt nem beszéltem meg vele!" ismét kiviharzott a maia orra elől.
Mairon erre fejbecsapta magát és háttal lecsúszott a trónszéken, az ég felé sandítva, majd inkább lehunyta a szemét, oda se mert nézni még a távolból sem!
Me közben csókolta már Morwe ajkait, puha ujjaival pedig simogatni kezdte közben az ainut. Egyik kezével a combját, másikkal az arcát.