Gyorsan összehívott mindenkit, ha más nem akkor csak együtt vacsoráznak.Gothmog láthatóan morcos volt, Thuringwetil nyúzott, Carcharan flegma, Ithil szemei karikásak és pirosak voltak. Morwe pedig nem volt sehol. 
  " Na jó, valamelyikőtök legyen oly kedves s mondja el, hol van a fiam. " elégelte meg mairon és még megelőzte Melkort a dühös megjegyzéssel. Egyenest a balrogok ura felé fordult, hogy tüzes és mérges szemeivel kérdőre vonja őt.
" Amióta hazaértem sehol se látom Morwet. " helyeselt Melkor, de a név kiejtésére Me beleejtette a kanalát a véres szirupba, s lehajtotta a fejét.
" Anya, nem vagyok éhes..."
Thuring már szólt volna a lányához, de azonnal denevérré vált és kireppent az ajtón, mielőtt még Gothmog utána kiálthatott volna, hogy ez a nagyurak jelenlétében nagyon illetlen. Carcharan sem szólt az apjához, de húgát semmiképpen nem tudta megnyugtatni, a lány ugyanis pontosan tudta merre jár a herceg és látta is. Még egy ok, hogy ne akarjon kijönni a szobájából...
" Rám ne nézzetek! " vont vállat a vámpírfiú.
" Gotmog...." kapta el a balrog fekete köntösét a maia és felhúzta a székről. " fél perced van elmondani...számolok!! " 
  "már megint a faluban! Állandóan ellóg oda! A lányomat is belevitte a rosszba, és megtiltottam nekik, hogy együtt lógjanak" vallott szinte hadarva a balrog.
- mindjárt itt van- fogta meg a vállát kedvesének Melkor. Érezte, hogy jön már hazafelé, de nem volt egyedül.
Nevetve jött be a palotába, egy lány kíséretében.
"üdvözöllek titeket! Bemutatom... Ő... Hogy is hívnak?" igyekezett bemutatni a csinos elf hölgyeményt, akit alig pár órája ismert meg.
" Almira, butus!" kacagott a kicsit ittas lány, szőke haját átdobva a válla felett. " örülök a találkozásnak Morwe családja!" integetett az ujjhegyeivel, pimaszul vigyorogva.
"mi most inkább felmennénk, ne fáradjatok nekem vacsorával" biccentett a fiú és derekát átkarolva felvezette a lányt a lépcsőn.Melkor szemei szinte rángtak a döbbenettől, de nem bírt megszólalni. 
  Mairon szintén szólásképtelen lett, de karmait kecsesen végighúzta az asztalon a düh és a sokk hatására. A fiukat nem erre nevelték, még véletlenül sem és nem ezért adtak tanácsokat a hölgyekhez. A maia feje végül tűzpiros lett, majd dühében beleszédült Melkor ölébe.Gothmog pislogva meredt a fiú után.
" A nőcsábász mindenségét neki!! " dobbantott.
Carcharannak leesett, miért szomorkodhatott Me, lehet látta Morwet a tündelánnyal.
 " hajaj... hát ezt jól elintézted adar! " nézett rá a vámpír, majd legyintett és ment is a dolgára, míg anyja adajához rohant és legyezgetni kezdte Mairont.
" ada..jól vagy? " pislogott a nő. 
" Álljunk meg egy orkfejnyi másodpercre...az a tünde... nem ijedt meg tőlünk? Biztos elvarázsolta a kis nyavalyás! " szorította ökölbe a kezét Gothmog.Aztán az asszonya felé fordult. " Thuring, szedd le Ithilt a plafonról, még hogy egy ilyen kölyök után zokogjooo... akarommondani...." húzta össze magát, látva Melkor tekintetét. 
"mindjárt jövök...." Melkor felviharzott a fiához, ahonnan hamarosan a sietősen elköszönő, ruháját igazgató elf futott le. Aztán az egész palota a vala hangjától zengett."nem érdekel semmilyen idióta kifogás! A következő cafkának az ajtóban tekerem ki a nyakát! Ahogy a tiéd is, ha még egyszer bármit is csinálni merészelsz az én vagy adaad engedélye nélkül!! És most levonszolod a kis segged és bocsánatot kérsz Gothmogtól!... Nem érdekel! Indulj! Ne várd meg míg én viszlek le! "  
  " M...mit rontottam el? " tárta szét szipogva a kezeit Gothmognak közben Mairon. Egyszerűen nem értette, mi ütött a fiába. Thuringwetil ezalatt elindult a lányáért, aki valóban fejjel lefelé lógott, a morwetól kapott kis karperecet szorongatva.
" Ithil drágám, gyere le onnan! " fonta össze a kezeit az anyja.
" Nem megyek! " vágta rá azonnal a lány.
Ez ma már a hatodik alkalom volt, Thuringwetil megelégelte és felreppent a lányához, elkapva a szárnyát és húzni kezdte lefelé, de ő erősen kapaszkodott.
 " Engedj! nem akarok kimenniiiii! " sipiítozott, végül mindketten leestek a földre.  
Morwe bekullogott a trónterembe, láthatóan duzzogva, de félt, hogy adar tényleg bántani fogja. Az előbbi pofon helye is szörnyen égett - többet biztos nem felesel vele. Legalábbis megpróbál."nem hallom!!" mordult rá a vala hátulról, emlékeztetve, miért is jött le.
"bo... Bocsánatit kérek, hogy kiszöktettem Met..." a földet bambulta zavarában, és az ujjait tördelte.
" Hát nem kis veszélynek tetted ki, kölyök! De ettől még el van tőled tiltva." emelte fel a mutatóujját, aztán gyorsan összehúzta magát. " ..nem is vagy olyan nyavalyás..na..izé..." dadogta a balrog. Zavarta, ahogyan Melkor nézett rá azokkal a nagy, ijesztő fekete szemekkel.
" Édesfiam...mondd hogy nem hozol haza tündeprostituáltat..." masszírozta a fejét a maia.
  " Én.. Nem... Nem is... Én... Többet nem teszem... Ígérem..."
"menj fel és rakj rendet. Úgy néz ki a szobád, mint egy szemétkupac" morgott a vala, mire fia gyorsan elsurrant mellette, hogy felmenjen a szobájába.
"nem akarok zavarni... De... Terítsek vacsorához?" kérdezte félénken a dadus a konyhaajtóból.
" bah...gyerekek.." csóválta a fejét Gothmog és inkább kiment az orkokhoz.Mairon még mindig a fejét fogva szipogott, sose hitte hogy megéri, hogy ilyen sokkot kapjon, főleg nem a saját fiától!Ő közben elindult a szobájába, de a folyosón belefutott Ithilbe, akinek a kergetését Thuringwetil hamar feladta, így a lány saját alakjában állhatott, nem denevérként, lehajtott fejjel, szipogva.
 " Me..." lépett mellé a fiú, óvatosan megérintve a vállát. Aztán gyorsan elsuhant szobájába, hogy kihozza a kardot. Mire Ithil megfordult, addigra újra ott állt, kezében az elkészült fegyverrel. Titokban befejezte, nem bírta félbehagyni. 
Me azonban valamiért nagyon szipogott, s lehajtott fejjel állt Morwe előtt, bal lápát a padlóba dörzsölve.
" K-k..ki volt...az a lány? " görbültek le az ajkai.
 Jelen esetben nem érdekelte a kar, a fejét meg se merte emelni, annyira szomorúnak érezte magát, s szemfogával a száját rágcsálta.
  "hát....egy örömlány... De nem feküdtem le vele meg semmi! Csak azért fizettem neki, hogy idegesítsem vele apádat... De arra nem gondoltam, az enyémek mit fognak mondani... Meg arra se, hogy te mit fogsz gondolni.... Hülye voltam... Itt a kardod, befejeztem neked. "odanyújtotta a szipogó lánynak a fegyvert, készen, hogy ha elvette, akkor gyorsan beszalad a szobájába.
A lány erre abbahagyta a szipogást, s megemelte a fejét, arany szemei pedig csillogni kezdtek a csodaszép kard látványára.
" Morwe, ez csodálatos lett..." mondta neki, s átvette a kardot, azonban elrohanni nem engedte a fiút. Megérintette a csuklóját és a puha ujjaival megsimogatta a szürke bőrt. " Köszönöm...és...ne törődj apámmal...én...várj, maradj! " fogta erősebben a kezét.
"Ithil... Apád elég egyértelműen közölte, hogy kerüljelek el..." nem nézett a lányra, akit életében először hívott az igazi nevén. Elhúzta a kezét a döbbent vámpírétól és besietett a szobájába. Gyorsan rendet kell raknia, ha adar meglátja, hogy nincs vele kész, Eru tudja mit művel vele.A szigorú apa az asztalon könyökölve babrálta a vacsoráját, merengve ezen az egész helyzeten. Gothmog már többször is próbált beszélgetést kezdeményezni, de a vala mintha nem is ott lenne.
" miért zavar annyira a két fiatal kapcsolata?" kérdezte hirtelen a balrogtól.
 " uram, kérlek ne vedd sértésnek, de a fiad egy igazi rosszcsont és féltem, mibe keveri bele a lányomat."
 " Mondja az, aki egyszer a lávamedencénkbe vitte Thuringwetilt? " vonta fel a szemöldökét a maia.
 " Az...az más volt!! De hát ő a lányom!! " tárta szét a kezét Gothmog és nem is tudta igazából megmondani, mi zavarja ebben a dologban.
  "drága barátom... Reggelig tudnám sorolni a 'csínytevéseid'... És több lányod is van. És a legnagyobb gyereked se kell félteni!" Melkor kezdte gyanítani, hogy pusztán csak az a baja, hogy nem kedveli Morwet. 
" Adj nekik egy esélyt... idáig hallom sírni szegény lányod. lehet, neked kellene bocsánatot kérned a gyerekektől. " tette hozzá Mairon is helyeselve, valóban látta a szipogó kis denevért.
 " Na de...de....á... legyen, csak ne nézz így rám, rosszabb mint mikor Thuring bámul azokkal a nagy denevérszemekkel! " legyintett Gothmog Melkor felé fordulva.
Gothmog morgolódva elindult megkeresni a nagylányát, aki még mindig a folyosón pityergett. Előbb talán Morweval kéne beszélnie, lehet Ithil jobban örülne az ő társaságának.