Gothmog nem vette észre, ahogy az egyszem denevérlánya hazaérkezett, így megúszta az apai szidalmazást, ám a reggelinél, ez nem maradhatott el.
Thuringwetil újszülöttjét etette, fiaik már jóízűen reggeliztek, a lány pedig nagyot nyújtózkodva sétált a konyhába.
" Szia mamácska! Adar..." táncolt oda a székéhez, Carcharan mellé és szinte csak ragyogott, ahogy a társaságra nézett.
"hol voltál este?" kérdezte Gothmog morcosan, karmaival az asztalon kopogva. Thuringwetil is figyelt, bár a kicsik jobban foglalkoztatták. A nagyok a férje dolga voltak.
Me erre Carcharanra nézett,majd az apjára s a kezén lévő karperecet kezdte birizgálni.
" A szobámban, ada...."
"és mikor is mentél oda vissza? Mert többször is kerestelek ott.! Az meg ki a kezeden?" pillantott rá a karperecre egyből, amire édesannya is felkapta a fejét.
" egy ..ajándék..." pirult el a lány, és kezdett kicsit félni már, látva apját morogni. " csak sétálni voltam.  "
"ajándék... Sétálni... Kivel?" Gothmognak ez nagyon nem tetszett. Mióta visszajöttek, a lànya folyamatosan engedetlen volt és bajba keveredett.
" Ithil, válaszolj apádnak." Szólt rá Thuringwethil is.
" M-morweval voltam...." pirult el azonnal a lány, ahogy kimondta a fiú nevét és nagyot dobbant a szíve. " Tőle kaptam..."
Carcharan szemei erre fennakadtak és a piros arcú húgát vizslatta, arra gondolva, amit reggel csinált a két jómadár az edzésen.
" Hogy vinnék el a manók a lelkemet! " pattant fel. " Morwe húzogat, hugi??"
" Hogy...mi? Nem!! " rezzent össze a lány. " Sétálni voltunk, ez minden..."
"Carcharan! Ülj vissza!... Jó... Akkor én ennek most véget vetek. Nincs rád jó hatással Morwe, bármennyire nehéz is ezt kimondanom. Nem találkozgathatsz vele többet! Nincs több ellógás, se kardozás, se kiszökés! Igen, mindenről tudok! Edd meg a reggelidet, és indulás a könyvtárba! Majd reggeli után a herceggel is elbeszélgetek, neki is lenne bőven fontosabb feladata"
Gothmog annyira mérges lett, hogy nem is folytatta a reggelijét. Na majd elbeszélget vele, de el ám!
Ithil imádta és tisztelte az édesapját, azonban most igazi ellenszenvet kezdett el érezni iránta. Összeráncolta a homlokát és kétségbeesett hangon szólt Gothmoghoz
" N-nem tilthatsz el tőle!" Mondta neki a lánya. Testvérei izgatottan figyelték a jelenetet.
Carcharan megérintette a lány csuklóját.
" Hallod, ülj vissza, ne mo...."
" De igen,eltilthatlak!! " csapott az asztalra Gothmog.
A lány erre szipogni kezdett, majd vámpírrá alakult, s az apjára fújt, majd visszarepült a saját szobájába, hol kis denevérként bebújt az egyik sötét sarokba, hogy senki se láthassa, hogy mennyire sír.
"bahh.. Majd megnyugszik!" azzal Gothmog is felpattant és elindult a dolgára. Na meg megkellett keresnie Morwet is.
Az ainu fiú a műhelyben volt már, vidáman csiszolgatva a kardját Menek. Az előző este járt a fejében, és azin mélázott, vajon mennyire fog örülni a kardnak a lány.
Gothmog lépett be az ajtón, hogy beszéljen  vele, meg se várta, hogy a fiú ránézzen, azonnal belekezdett, Melkor úr felhatalmazta rá.
" Morwe! Tudok a kis találkozásodról a lányommal. Azonban, ez nem fordulhat elő többet!"
Morwe levette lábát a köszörűről, felhúzta a védősisakját és hatalmas szemekkel bámult a balrogra.
"de... Nem tilthatod meg se neki se nekem!" ellenkezett vele.
" De igen, megtilthatom. A lányom, szóval én parancsolok neki. Nem találkozhat veled és te is hagyd békén!!" Füstölt a balrog orra ahogy a fiú személyes tere felé közeledett
"és mégis... Miért teszed ezt?" Morwe nem tette le kezéből a kardot, ami már majdnem elkészült. Mérgesen nézett a balrogra, lángoló szemekkel.
" Rossz hatással vagy Ithilre és bajba juthatott volna, gondolkodj ép ésszel, Kölyök!! Nem akarlak meglátni a közelében! Nem érdekel, hogy Melkor fia vagy.... viszont ha már itt tartunk, nagyon sok minden mással foglalkoznod kell, mintsem az én lányommal!"
"a szüleim halhatatlanok, nincs szükség arra, hogy az uralkodót játszam!" ledobta a kardot az asztalra és magára hagyta a visszavágón gondolkodó Gothmogot. Ez túl jó indok volt, de akkor is rá kell venni, hogy végre felelősségteljesebb legyen.
Carcharan közben befejezte a reggelit és újult erővel indult, hogy ma is gyakoroljon Bolggal, mikor megpillantotta a feldúlt barátját.
" Megcsíptek a darazsak?" Pislogott a vámpírfi, aztán eszébe jutott a reggeli és a morcos ada. " Ada beszélt veled? Hát ne tudd meg mennyire kiborult!"
"hát még én!" tárta szét a karjait Morwe és folytatja útját vissza a palotába. Felmegy szülei szobájába és kiötli mivel vághatna vissza. Igen, ez a legjobb megoldâs- tervelte el a napját.
Me közben még mindig a szobájában volt, lelógva az egyik gerendáról. Nem beszélt senkivel, enni sem akart, olyan rossz lett a kedve és Thuringwetilt sem engedte be a szobájába, ahogyan Carcharant sem.
Gothmog, mint aki jól végezte dolgát, indult, hogy beszéljen Azoggal, hogy készüljenek, hisz a noldák bármikor támadhatnak, annyit járt el az a bolond herceg a városukba.
Remélte megjön a herceg esze, legalább addigra, mire a szülei hazatérnek a kis kiruccanásukból.
Melkor és Mairon messze mentek északkeletre, a hegyekbe, hogy senki se zavarja őket. A vala legnagyobb meglepetésére kedvese egyszer sem akart visszaszökni a sereggel foglalatoskodni. Élvezték a csendet,a magányt, na meg egymást. 3 napot bírtak ki, annak a végére már mindketten kezdtek aggódni, vajon minden rendben van-e odahaza.
" Túl nagy a csend...biztos minden rendben van?" Kérdezte a fekete lován ülve Mairon, mikor már közel jártak a hatalmas fekete kapukhoz.
A maiának egész úton valami rossz érzete volt, mintha csak az ada-i ösztöne mozgolódott volna benne. Na meg valóban, csendes volt a környék, nolda kémek sehol és a szokásos zsivalyt sem hallotta a palota felől. Úgy döntött, csintalan mód megidézi a hatalmas szemet az egyik toronyban s onnan figyel, hogy mindent körbevizslathasson, mielőtt hazatérnek, tudni akarta, mire számítson.
Gothmog az orkokkal foglalatoskodott, Thuring a csemetéivel éppen, morwe azonban nem  volt sehol. Biztos a barátaival lóg- nyugtatta magát a maia, de valami akkor se volt rendben.
" Mel....valami nagyon nem stimmel " mondta nagyranyílt szemekkel a maia. Gyorsítasra utasította a lovát és adai aggodalommal vágtatott be a nagy kapukon.