"még álmában is nő..." legyintett Morwe.
"ezért alszom, pontosabban. Mi járatban fiatalok? ' Ancalagon nyújtózott kicsit még heverve, és kikúszott a levegőre, hogy rendesen felülhessen.
" piha... Mintha te olyan vén lennél!
" Száz évvel idősebb vagyok nálad, Picúr." Kuncogott a sárkány.
" Száz év ide vagy oda, lélekben örök gyermek vagy Ancalagon!" Vágta rá Carcharan.
A sárkány füstöt fújt rá az orrlyukaiból, vàlaszul. A vámpír húga mögé ugrott ijedtében.
"lenne kedved egy kicsit repkedni?" kérdezte somolyogva Morwe nagyra nőtt barátját.
" Olyan hatalmas....meglovagoljuk? Tényleg meg?" Ragyogtak a lány szemei. " Jajj ne legyél anyámasszonykatonája!" Forgatta a szemét fivére viselkedésére.
" Nocsak Morwe...te kérsz valamit....akkor én is kérek. Vakard már meg a fülem tövét egy kicsikét...."
Morwe intett, hogy hajoljon le akkor. A föld megremegett a lábuk alatt, ahogy dorombolt a nagy sárkány a vakargatásra.
"rendben, úgy is meg akarom látogatnk Luinet. '
Lehevert, hogy felmászhassanak a hátára, mind3an a hátán végigfutó tüskékbe kapaszkodva.
" remélem bírjátok a hideget' kacsintott rájuk, majd futni kezdett a perem felé.
Onnan elrúgta magát, a hatalmas szárnyait pedig kitárta. A fiatalok hangosan visongva, ujjongva élvezték a magasban lebegést, de mind kicsit meglepődtek, amikor Ancalagon egészen  a felhőkig repült velük. Az irányt a hegység felé vették.
" Ez csodalatos!" Ujjongott lelkesen a lány, belekapaszkodva Morwe derekába.
Carcharan körbepillantott
" Mee! Látom a házunkat! És ott a kocsma! Meg a palota! "
A vámpírlány nagyon lelkes volt, hisz nem gondolta hogy tényleg repülhet majd sárkányon.
Egy havass csúcson szálltak le, ami telis tele volt tüzdelve sziklaperemekkel. A hasadékból hangok szűrődtek ki, majd egy fehér sárkány kiváncsi feje bukkant elő. Kisebb volt Ancalagonnál, és sokkal kecsesebb is.
" Milyen szép..." nézte a nősténysárkányt Ithil, s ő, mikor felismerte ancalagont, szinte dorombolva mutatta meg magát, ahogy odakúszott a sárkányhoz, vinnyogó, barátságos hanggal.
" Ancalagon!" Pislogott sokat kékes szemeivel.
Carcharan lihegésbe kezdett, majd felemelte a kezét Morwenak tartva, hogy csapjon a tenyerébe.
" Magasságos Eru, ez szuper volt!! "
"nézzünk körbe!" morwe meg indult a barlang felé, szinte biztos volt benne hogy belülről is izgalmas a hegy, na neg Ancalagon biztos szeretne kettesben lenni a másikkal.
" Jut eszembe, amíg te Morweval kalandoztál, adar kitalálta, hogy visszaköltözünk angbandba és anya volt visszajárni a szigetre, hogy segítse Draugluint. " mondta Me, Morwe mellett haladva a barlangban
"akkor végre többet találkozhatunk!" a fiú egészen felvidult, a lány pedig elpirult a kijelentésre.
"el ne kezdjetek nekem itt érzelegni". Morgott a vámpírfiú, közben a csillogó jégfalakat bámulva.
" Beee!" Nyújtotta ki a nyelvét erre Me, majd Morwera pillantott  " Hova vezetnek ezek a barlangok?" Kérdezte kíváncsian.
"fogalmam sincs, de hát valakinek fel kell fedeznie!" vigyorgott lelkesen Morwe.
Lefelé mentek, néha egész meredek folyosókon, szinte csúszkálva. Majd kezdtek fogyni a jégfalak, és kicsit melegebb is volt. Végül szikla volt minden, a folyosók pedig szinte szabályos körök voltak. Érdeklődve vizsgálták a 'falakat', aztán valami morajlás hallattszott.
"ez mi volt? Apud műve vajon?" kérdezte suttogva Carcharan.
"nem tudom, de biztosan... ' csak nézték a végtelennek tűnő alagutat. Aztán valami megjelent benne és feléjük jött.
" ez egy féreg!!! Sikoltott a lány és denevérré válva repült is visszafele.
"várj! Nehogy eltévedj!" sietett utána a két fiú, a mérges óriási féreg pedig vészesen közeledett.
" Segítsééég!!" Sikongott a lány, de láthatóan rossz fele kezdett el repülni kétségbeesetten.
" Morwe, csinálj valamit!" Lihegett Carcharan, futva a barátja mellett, hiszen ha az ő apja csinálta, akkor biztos nem bánja őket. Talán...
A kétségbeesett denevér most visszafele sietett, a mâsik alagútbn is jött egy. Visszaszaladtak azd elágazásig és egy ismerősnek vélt alagútba siettek.
"csinálj már valamit! Kiabált Carcharan barátjának.
" próbáltam, de csak dühösebb lett!!" jött a válasz. Valóban, nem érdekelte  a férget, hogy kicsoda, a tűzgolyóra meg felbőszült.
" végünk! "sikoltottak egyszerre, amikor onnan is hangot hallottak. Egymásba kapaszkodva reszkettek és még a szemük is becsukták, hátha akkor gyorsabb lesz haláluk. Aztán valami megragadta őket és felkapta.
Hirtelen hideg lett, és fenékre huppantak a hóban. Felnézve Melkort pillantották meg, dühösen, csípőre tett kézzel szugerálva őket.
A vala nem tűnt boldognak, Ancalagon is összehúzta magát Luine mellett ahogy ott állt a szirten és nézte őket.
Carcharan hatalmasat nyelt, s magában megjegyezte - ennél a féreg is biztonságosabb - gondolta a barlang felé fordulva, de a szürkés herceg gyorsan megbökte, hogy inkább Melkorra nézzen. Me visszavette leányalakját, s félénken nézett a valára, Morwe mellett ülve.
" Most azonnal hazajöttök és egy nyikkanást se merjetek kiadni!" Mondta a vala.
Mairon szeme rajtakapta őket, valóban mindent látott.
" Apukád mérges..." súgta Carcharan " Ancalagon volt Melkor bácsi!"
" Mondom Csendet!!! " mutatta meg nekik rendes alakját a vala, mire a denevérfiú szemei is fennakadtak és belekapaszkodott Morwe felkarjába.
- Megtaláltad őket?- hallotta Melkor a fejében Mairon hangját.
-meg... Épp a férgekkel akarták megetetni maguk... -"Ancalagon!" rivallt fel a sárkányért, aki gyorsan elköszönt a fehértől és lehajtott fejjel ballagott utánuk.
"veled később beszélek" zavarta a helyére a sárkányt a vala, a fiatalokkal meg továbbment a tróntetemig, ahol már várta őket Thuringwetil és Gothmog, na meg Mairon is bejött a műhelyből.
Gothmog az agyarát is megmozgatta, ahogy meglehetősen morogva mogorván méregette a fiát de most még a lányát is.
Thuringwetil már csak a fejét csóválta.
" Tudjátok...jó volt ismerni titeket. " motyogta Carcharan.
" Jajj ne vészmadárkodj!" Intette le húga. " nem.lesz baj." Súgta halkam morwe fülébe.
Mairom leült Melkor trónja mellett a saját székére s onnan figyelt. Nagyon haragudott.
" Egy nap kétszer is meglógtatom. Morwe, elárulnát a mostani okot?"
"csak... Hát..." közben a lesütött szemekkel ácsorgó lányra pillantott maga mellett. "Me még sose repült sárkányon és gondoltam meglepem vele... A barlang az én ötletem volt, kíváncsi voltam mi van ott..." lábával a padlón rajzolgatott köröket.
Carcharan már biztos volt benne, hogy az apja kidobja az ablakon, de mikor felemelte  fejét, megpillantotta Mairon arcát. A maia teljesen megenyhült.
- Mel....ne morcoskodj...azt hiszem a barlangot leszámítva nem csinált nagy rosszaságot...- kacsintott.
" Rendben, elmehettek."
" Kivéve Carcharan. Fiam, te segítesz nekem a páncélfényezésben" mondta a balrog, fia pedig bólintott.
Me Morwera pillantott s seperc alatt a fülébe súgott.
" Van kedved velem sétálni?" Hangjától a fiú hátsó pikkelyei megemelkedtek, mintha csak libabőrt kapott volna.
- Egek, ezek a gyerekek...- csúszott háttal le Mairon a trónszéken, s szemes koronája is megbillent a fején. - Kedvesem, nem kellene nekünk is szabadság?- kérdezte a maia, amivel meglepte a valát, hisz kedvese mindig kétszáz százalékon pörgött.
A vámpirlány halk kuncogással figyelte az ainu megemelkedő pikkelyeit s várta a választ, ajakharapdálva.
" Elvitte a nolda a nyelvedet?"
" de.. Nagyon is... Tényleg mehetek? " sandított még azért adarra.
" bahh... Menny! Majd este beszélünk veled" legyintett Melkor és nagy sóhajjal dobta le magát trónszékébe, homlokát masszírozva.
Mairon erre közelebb hajolt hozzá.
" Ugyan már....Te a kedvemért még egy tündét is megnyúztál..." vont vállat és csókot nyomott a vala homlokára, s mikor mindenki kiment, az ölébe is átült.
Me közben vidáman nézelődött a palotában, de szeme sarkából Morwet figyelte.
" Idefele láttam egy kis vízesést az erdő szélén...." mondta az ainunak. " kis tisztáson..." célozgatott arra, hogy megnézhetnék.
A fiatalok kisiettek a palotából, higy mielőbb elkerüljenek szüleik szeme elől. Morwe teljes zavarban követte Me-t. Elképzelése se volt, mit mondjon neki, vagy kérdezzen valamit, vagy közel vagy messze sétáljon.
" Gyere már ide, nem harapok! " nevetett a most emberi alakját viselő lány. " Vagyis de...csak...namindegy, mindegy! " gyorsan elhessegtette a szavait, legalábbis úgy mozgatta a kezeit maga előtt, mintha arra készült volna.
Morwe kuncogott a hebehurgya lányon, de nagyon kedvelte. Közelebb ment hozzá, de még mindig néma maradt. Többször is majdnem belekezdett egy mondatba, de aztán meg mégse. Mikor ott voltak a többiek, minden egyszerűbb volt.
"igazából csak egy noldával vesztünk össze..." fel se nézett, a kavicsok most nagyon is érdekesek voltak valahogy.