"nagyon szédülök...." fogta a fejét Morwe, de barátja feltolta a lóra.
"gyere már, azt hiszem túl nagy volt a szám" sietve indította meg lovaikat.
"gyertek csak vissza, szemtelen kurafik!!" kiáltott utánok a kardját lengető Glorfindel, akit barátai és rokonai fogtak le.
"nyugodj már le! Elmentek!" fogta a fejét Maglor, az ajtófélfát támasztva, hölgyek körében.
"majd adok én ezeknek a pimasz kis nemtudommiknek!!" a messzi lovas alakok felé dobta kardját, ami elōl sikítva ugrott el egy asszony az utca végén. A kard a homokban puffant, a szőke elf pedig fújtatva nézte a két ifjút, akik Angband felé nyargaltak.
Nagyon siettek, hogy ne derüljön ki a kis kiruccanásuk, ám mikor Carcharan és Morwe az istállók felé vitték a lovakat, a fáklyák hirtelen lángra kaptak és Melkor állt előttük, Gothmoggal, aki ezek szerint hamarabb érkezett Angbandba. Csípőretett kezekkel állt a két férfi, a vala pedig nem boldogságtól repesve nézte a fiát és a vámpírt, aki elbújt morwe válla mögé és szürke denevéralakban kapaszkodott belé, lehajtva a nagy füleit.
" Oó...." motyogta Carcharan, picire összehúzva magát, látva mennyire mérges is Gothmog.
" Anyád majdnem rohamot kapott....hol a fészkes fenében voltál??"
" Arra én is kíváncsi lennék." Ráncolta a homlokát Melkor.
"mi... Csaak.... Lovagoltunk egyet..." morwe orra sajgott, ahogy a feneke is.
"nekem ne hazudozz fiam! Honnan vannak a sérülések?" Melkor hangja vészesen komor volt, amire a két fiatal mégjobban összehúzta magát.
Gothmog beleszippantott a levegőbe.
" Nolda szagot érzek...." kapta el fiát a fülénél fogva, s a levegőbe lógatta, mire gyorsan jajjgatva visszavette emberibb formáját.
" Áú!!!"
" Ne nyavajogj nekem mint egy puhány tünde! Tünés anyádhoz!!! " morgott a balrog. " Kész katasztrófa, jobb is, hogy idehaza vagyunk. Draugluin és a farkasok vigyáznak a szigetre...majd én férfit faragok ezekből a kis....ne pityeregj nekem Carcharan!! "
A fiú gyorsan ment is az anyjához, aki az öccseivel csomagolt épp ki, de azért hátrapillantott, hüvelykujját felmutatva a barátjának.
"nem hallom!" tartotta füleihez a vala a kezét, mint aki tényleg nem hallja a fiút.
"ki... Kimentünk a városba.... A fogadóba... És... Éëés... Összevesztem egy noldával... Valam glorfingel... Szőke meg magas me..."
"hogymiaszenterutcsináltatok???? Elment az összes eszed édes fiam?? Mit kerestél te egy noldákkal teli krimóban??" fakadt ki a vala teljesen.
"tudom ki az, Glorfindel, fiatal még de híres harcos. Biztos a közelgő csata miatt hivatta ide Thingol." fűzte hozzá Gothmog, de nem segített vele.
Melkor még idegesebb lett ennek hallatán. A fia feldühített egy hírhedt noldaharcost, fene tudja mit fognak erre lépni a hegyes fülüek.
" Én mondom nagyuram, ezekkel a fiúkkal több baj van, mint egy seregnyi orkkal. " csóválta a fejét Gothmog " Értesítsem a haditanácsot? Ki tudja, hogy Thingolék mit lépnek erre, aztán megint nem lesz öt perc nyugalom sem...."
Melkor újra összeráncolta a szemöldökét, majd nagy levegőt vett és leintette a fiát.
" Menj..." masszírozta a halántékát."majd ada kitalálja mi legyen a bűntetésed.... A mindenségre, mi lett volna ha negtudják, hogy kicsodák...." sóhajtott a vala, màr csak a balrognak. Elküldte, hogy gondoskodjon kémekről, időben megtudják, ha valamire készülnének. Újabb sóhajjal indult el felfelé, de már féluton hallotta Mairont.
" hogymicsoda???? "
A maia idegesen állt a fiával szemben. Rossz előérzete volt, s azt hitte, káprázik a szeme mikor két lovast látott, elhagyni angbandot. Az ő szeme csalhatatlan! Most épp lángolt, mikor fia összehúzta magát, ahogy adara nézett.
" Te teljesen idiótának nézel?....azt hitted nem fog kiderülni? Mégis mit-mit-mit....." fújtatott, majd meglátta a sebes arcát. " Nagyon fáj?..." érintette meg gyengéden. " Drága fiam, a noldák veszélyesek. Némelyiküknek több ezer évnyi tapasztalata van, hozzájuk képest te gyermek vagy még... felelőtlenség volt elmenned Carcharannal..."
"csak szórakozni akartunk....nem gondoltuk, hogy ennyire gőgősek meg kötözködők.... Igen... Fáj..." maga is odanyúlt a monoklihoz. Szája is fájt, biztos felrepedt, gondolta. Aztán megjött adar is.
" ilyet többet nem fordulhat elő. Egyenesen ebbe a Glorfindelbe kötöttek bele! Nem! Nem érdekel melyikőtök kezdte! "intette le a fiút Melkor, fel le mászkàlva a szobában." ugye nem mondtad el, kik vagytok?? "
" Dehogy mondtam!! " vágta rá Morwe. " Mocskos nolda, ismeretlenül is a családom szidta! És...beképzelt, gőgös bájgúnár...aú...ada, ez fáj..." hajtotta le a fejét, Mairon ugyanis megérintette a sebet, hogy legalább a fájdalomérzetet csillapíthassa egy varázslattal ha a sebet nem is tűntette el. Legyen csak intő példa.
" Soha többet me csinálj ilyet és ne azért mert adar azt mondta....hanem mert tudnod kell magadtól is hogy veszélyes rád és mindannyiunkra nézve. A büntetésed kitalálom még, most menj....gyerekek...." sóhajtott a maia s mikor Morwe felállt és kiment  megölelte Melkort és szipogni kezdett, de úgy, hogy a vala ne lássa véletlenül se.
Morwe mogorván elindult a szobája felé, de majdnem reggel volt, így meggondolva magát kiment az udvarra, ahol köveket kezdett rugdalni.
Bolg rohant felé, úgy, ahogy a lába bírta.
" Morwe! Morweee! " integetett, s térdére támaszkodva fékezett le az ork fiú.
"hallottam mi történt! Apám mesélte micsoda mocskok! Miért nem vittetek engem is? Bezúztam volna a koponyáját!" és el is mutogatta hozzá a folyamatot. "charcharan bűntetésben van... Nem jöhet ki hozzánk" hajtotta le végül a fejét.
" Rám is haragszanak..." sóhajtott Morwe. " Azért, Bolg, mert téged azonnal kiszúrtak volna. " mondta az ainu, majd a palotára nézett, melynek egyik ablakában Carcharan ücsörgött a széttárt karokkal nézett le a két másik fiúra. Thuringwetil aggódott, pityergett, Gothmog alig győzte megvígasztalni őt. Testvérei már vidáman járkáltak, s a vámpírfi is már azon törte a fejét, hogy mehetne le a többiekhez, majd eszébe jutott valami. Kinek egy kis büntetés? Öccse plüssdenevérét az ablakba tette, ő maga pedig kireppent rajta, majd rászállt Bolg vállára, beleszippantva a levegőbe.
" Most mi van? Nem viselem jól a bezártságot."
Egy fiatal lány sétált le a palota lépcsőiről az udvarra. Carcharan amint meglátta, felreppent és szárnyaival integetni kezdett a hullámos hajú, fehér bőrű húgának, hogy menjen oda hozzájuk ő is.
" Ithiiiil! ..Me! Gyeremár!!"
Az aranyszemű lelkesen feléjük pillantott, s picit pirongva el is mosolyodott.
" Tyűű hogy állna bele a fejembe a balta! ME?? Morwe!! Figyeld már! " rángatta meg az aiunut és a feléjük induló vámpírlány felé mutatott az ork.
"ha így folytatod bele fog" nézett komoly arccal rövid ideig az orkra Morwe. Majd ő is kissé zavarban integetett a vámpírlánynak.
" Most miért?" Vakargatta a kopasz fejét az ork.
" Sziasztok! Nahát, Bolg, Morwe, titeket nyújtópadon nyújtottak? " nevetett, majd kidugta a nyelvét a szájából, mikor Morwera sandított, játékosan kacsintva.
" Mikor is találkoztatok vele utoljára? 4 éve talán?" Vont vállat Carcharan. " Na mindegy is.... Bolg, van ork söröd?"
"nem... És a noldák még mindig magasabbak... De te meg kezdesz lánynak kinézni" gonoszkásan vigyorgott a lányra, aki most a szemöldökét ráncolta, és pirongott egyszerre.
" Hát ezzel a hajjal Morwe is..." súgta Carcharannak az ork.
Me kinyújtotta a nyelvét az ainura, majd nevetett a megjegyzésen hozzá, míg meg nem látta a sebeket a fiú arcán.
" Te jó balrog! Mi történt veled?"
" Morwe és én hősiesen küzdöttünk egy ...hadnyi noldával! " emelte fel a kezét a vámpírfi.Aztán vállon billentette Morwet hogy helyeselje is hozzászólását.
"i-igen..? Carcharan mindenféle szitkokat vágott a fejükhöz!" helyeselt aztán Morwe.
"az semmi, Morwe kiállt egy nála sokkal magasabb noldaherceg ellen!" lelkesült bele a vámpír.
"aztaaa! Tényleg lementetek a fogadóba? Azt hittem csak a szája jár ennek a csirkének!" ámuldozott a lány a fiúk tettein.
" Igazi harcosok ám!" Mutatott feléjük Bolg.
" Az nem semmi.... " lépett közelebb a lány " Na és milyen érzés volt lekeverni egy elfnek?" Érdeklődött, Morwe szemébe nézve.
" Ja ..ja izé..milyen volt Morwe?"

"hát.. Jó... Gondolom..." motyogta az ainu.
"ti Meg mit lopjátok itt a napot? Bolg! Apád téged keres!" Morwe kifújta a levegőt, ahogy megkönnyebbült az orkasszony érkeztére.
" Megyek megyek anyuka...." hajtotta le a fejét Bolg és integetett a barátainak, kullogva indulva az apjához.
Carcharan látványos unatkozásba kezdett erre.
" Pszt...Morwe..." kezdett volna bele de a húga megelőzte.
" Morwe, repültél már sárkányon?" Rebegtette kíváncsi pilláit.
"igen... De el ne mondd senkinek! Adaék nem tudják...." vallotta be vàllvonogatva. Aztán támadt egy ötlete, az biztos mindenkinek tetszeni fog! "gyertek!" és már futott is a balrangok felé.
Ancalagon aludt éppen, mióta kinōtte a kastélyt, viszonylag sokat pihent.
"lámlám! Ki is mondta nekem, hogy ő aztán sose fog annyit aludni mint Glaurung?" csipkelődött vele a szürke bőrű fiú, amikor álmosan kinyitotta egyik szemét a sárkány, aki már egyben bekapott volna egy embert.
" Nocsak nocsak, ki ér még mindig az apja köldökéig?" Emelte meg a fejét Ancalagon, büszkelkedve saját viccén, felhúzva a bőrt a szájánál, hogy megmutassa gyémántkemény fogait.
Me ámuldozni kezdett a látványra, emlékeiben a sárkány fele ekkora  se volt.
Carcharan ancalagonra, majd Morwera pislogott.
" Hát menten lehidalok!!"