Reggel mind a palota előtti téren felsorakoztak, az összes harcos.
Gothmog teljes páncélzatában és tüzes fegyverével állt a sereggel szemben, várva, hogy Melkor megjelenjen az erkélyen Maironnal, az annak a jele volt ugyanis, hogy kiindulhatnak a kapukon túlra. Thuringwetil sietve odareppent a balroghoz és a vállára szállt, most nem vette fel asszonyi formáját.
" Vigyázz magadra nagyon! " mondta neki a nő.
Azog is ott volt, felvette a sisakot, amit a fia készített neki. Bagrak közvetlenül mellette állt.
" Otthon kellene maradnod Bolggal. " fordult felé Azog.
" Badarság!" Dobbantott az ork nő. " Én nem hordok szoknyát. Bagrak harcol! Te, befogod! Aztán meg ne halj nekem...." bökte oldalba urát, majd morogva meg is ölelte, de ráförmedt azokra az orkokra akik nevetni mertek volna ezen.
Carcharan és Ithil kíváncsian repkedtek az erkély mellett, onnan mindent be lehetett látni.
" Nézd! Ott van apa!" Mondta Ithil vidáman és rajongással a szemében.
Aztán megjelent Melkor, és hadvezére, aki intett katonáinak.
"indulás!!" kiàltott erre Gothmog, ez volt a jel. Egyenesen állva figyelték, ahogy a kis sereg kimeg, a kapukon. Morwe egyik lábáról a másikra állt,végül csak odalépett adahoz.
"ada... Bolg bejöhet a palotába ma?" közben szomorú barátjára nézett, aki éppen szüleinek integetett. Sajnálta barátját, hogy mindkét szülőéért aggódnia kell.
A maia a fiára, majd melkorra pillantott s nem látott semmi kivetést kedvese szemeiben, így bólintott.
" Rendben, bejöhet " bólintott rá a maia. " A szobádban játszhattok, de a sárkányokat ne zavarjátok fel. "
Melkor figyelte a csatába induló orkokat, kedvese pedig vállára tette a kezét.
" minden rendben lesz. " mondta a valának.
Carcharan szomorúan de büszkén nézte Gothmogot, aztán egy hideg fuvallat eldöntötte és fenékre esett az erkélyen, húga pedig magasabbra reppent és onnan ruhat lefelé kis denevér alakjában.
" jajjajajajj! "
Melkor felfigyelt a fiatalokra. - talán foglalkozhatnánk addig velük- nézett kedvesére kérdőn. Legalább mindenkinek elvonná a gondolatait.
Mairon bólintott erre, majd elkapta Me-t, ahogy fia nevezte Ithilt, majd letette a többiekhez.
" Lenne kedvetek valami közös elfoglaltsághoz? Adar is jön. " biccentett Melkor felé huncutkodva a maia. " Sőt Morwe...arra gondoltam, meglepnélek ma valamivel téged. De előbb fuss, hívd be Bolgot. "
" Melkor bááácsi...." emelte fel a kezét Carcharan. " A vámpírok is harcolhatnak csatában majd idővel? Apának azt mondtam, olyan jól akarok harcolni mint ő...Morweval kaphatunk harcleckéket? Hallottam, hogy van egy hatalmas kalapácsa, igaz, Melkor bácsi? Sok noldát megvert vele?"
"majd később persze, de az még messze van. És valóban, van egy kalapácsom" mosolyodotg el a vala, és elő is hívta az árnyakból a hatalmas fegyvert. Letette a földre eléjük, had nézegessék.
" Aztaaa!" Csillogtak Ithil és Carcharan szemei.
Morwe közben elszaladt, hogy szóljon bolgnak, de hamar visszaértek az ork fiúval, aki szintén ámult és bámult Grondon, a hatalmas kalapácson.
Mairon közben készített finom innivalót a gyermekeknek, meg maguknak is és forrósággal látta el az egész palotát, hogy ne fázzanak. Egy kis farkas dugta ki a fejét a köpenye alól, Carcharoth, vakkantva egyet.
" Gyertek be, készítettem finomságomat. " biccentett a fejével a maia, Grond látványába viszont beleborzongott és elpirult kicsit. " Khm... bejöttök? "
" Adar, adar! Mikor fogok tudni én is varázsolni?" Kérdezte Morwe.
"ha gondolod, azt akâr holnap elkezdhetjük gyakorolni" mosolygott a vala, majd eltűntette a fegyvert, hogy a gyerekek bemenjenek végre. Morwe mindenkinél lelkesebb lett, adar utolsó mondata hallatán.
" Tanítsd meg az alapokra. Én egyenlőre tanulni tanítom meg. " csóválta a fejét a lába mellett berohanó gyerekekre, majd megállította a befelé haladó Melkort és megcsókolta az ajkait. -Este...nyertes csata hírével jönnek vissza...érzem...-
" Mocskos noldák! Apa mindegyiküket levágja! " rikkantotta Carcharan.
Bolg erre hevesen kezdett bólogatni, s azonnal jó kedve lett.
" Nesze nektek tündék! " ugrált.
Ithil egyedül volt lány, vele kevesebbet beszélgettek  így összehúzva magát leült és csak figyelte őket.
Melkor hagyta a gyerekeknek hogy a palotában játszanak, egy oldalra eső fotelről nézte őket kedvesével. Fia egyre harciasabb lett, de kicsit visszafogta magát Bolg miatt, aki aggódott a szüleiért. Ő is harcolni akart, hogy megvédhesse őket.
Estefelé, mikor a vámpírok és az ork elmentek aludni, Morwe lelkesen rohant oda adarhoz, kezeivel kitámaszkodva a combján, s lelkes lángoló szemekkel nézett apjára, mire Mairon kicsit elmosolyodott, hisz mintha csak magát látta volna.
"Adar, adar! Mutatsz valami varázslatot? Én is akarok varázsolni mint ada és te!" lelkendezett a fiú.
Mairon közben körbepillantott, a csata még dúlt az elfek és a saját csapataik között.
"Mutathatnánk neki valami egyszerűbbet. " fogta meg Melkor kezét Mairon.
Melkor odahozott egy gyertyát az asztalról. Elfújta, majd újra meggyújtotta pusztán a gondolatával. "azt hiszem ezt már meg tudod tanulni" mosolygott a kisfiúra, aki egyre lelkesebben vigyorgott.
Morwe odalépett apja és a gyertya mellé, majd a gyertyára pillantott, várva, hogy lángoljon, de semmi. Újra ránézett, egyre erősebben szugerálva, homlokát teljesen összeráncolva, arca pedig be is vörösödött.
Azonban Mairon a vállára tette a kezét.
" Ne így...válj egyé a lánggal. Légy te a láng...gondolj arra, ahogy meleget ad, ahogy lobog...érezd...." suttogta a fiának.
-mint, amikor tüzet fújsz.. Képzeld azt- segítette adar is.
Morwe a nyelvét is kisugta, úgy koncentrált. Szemei összeszűkültek, és erősen koncentrált ismét. Egy kis parázs villant fel.
"ezaz, ügyes vagy! Próbàld megint!" bíztatta  ada. A dicséretre új erőt merítve ismét nekilátott. Percekig tartott, de a kis parázsból lángcsóva lett, és a gyertya ismét égett.
" Nagyon ügyes! " mondta a büszke maia és megölelte a fiát. " Ha így folytatod, talán te okozod a következő nagy erdőtüzet is! " csiklandozta meg, majd a falnak dőlt és onnan figyelte, ahogy a fia eloltotta a kis csóvát, majd megint lángra lobbantotta és újra, meg újra.
Közben holló érkezett, Melkor vállára szállva, s jó híreket hozott. Megnyerték az ütközetet.
"a csatát megnyertük! Most már mehetsz aludni" Melkor el is égette a levélkét, és vidám an elindult valami ünnepléshez méltó italért, amíg kedvese lefekteti a fiukat.
" Gyere kicsim. " kapta fel a nagyfiút Mairon, ugyanis látta, hogy leragad a szeme.
Elvitte a szobájáig, ahol befektette az ágyába és megsimogatta a hosszú, fekete haját.
Betakarta, hisz Morwe már alig volt ébren, s nagyokat ásított közben.
" Aludj jól, Morwe. " nyomott egy csókot az arcára, majd miután becsukta a szoba ajtaját, rohant is Melkorhoz, hogy ünnepeljenek.
Remélte véres bor lesz, Melkor egyik kedvenc kutyulmánya. Lengébb öltözetre váltott, tudván kettesben lesznek, s haját is kibontotta.
" Úgy tudtam! Nyertünk, hát nem megmondtam?" Pörgött örömében s kivételesen nem merev arccal, apró mosollyal fogadta a hírt, hanem meglehetősen lelkesen.
"mire ez a nagy öröm?" tért vissza a vala kedvenc italukkal és két kehellyel. Már ő is köntösére váltott, mindig alig várta, hogy levethesse a nehéz, folytogató holmikat.
" Igazam lett a cselt illetően, és nyertünk. " büszkélkedett a maia és alig várta hogy kedvese elismerje, majd megjutalmazza egy csókkal, mást nem is akart, elég volt neki, hogy igaza lett. Elvette az egyik kelyhet majd elegansan a falnak dőlt és szemmagasságba emelte a poharát
"valóban... Igazad volt" Melkor. Odalépett és összeérintette a kelyhek szélét, köszöntésképpen. Megvárta míg a maia is ivott egy kortyot, csak az után fogta át a derekát egyik kezével, és adott neki egy gyengéd csókot.
A szabad kezével Mairon beletúrt a fekete fürtök közé s teljesen átadta magát a csóknak és az alhasából felreppenő pillangók okozta bizsergesnek.
- ezért a csókért élek...- gondolta magában, majd lágy viszonzásba kezdett, hagyva hogy mellkasa a valáénak simuljon, igy Melkor érezhette Mairon szívenek heves dobogását.Annyira örült a csapatai győzelmének, hogy még csók közben is vigyorgott a maximalista maia.
Melkor lerakta italát, majd a maiaét is. De csak, hogy felkaphassa és az ágyukhoz vihesse. Mióta Morwe megfogant, egyre kevesebbet tudtak kettesben maradni egész éjszakákra. De most a csapatok odakint, a gyerekek alszanak, és még egy dadus is van vész esetére.
Mairon egész út alatt a vala vállát és nyakát csókolgatta hevesen, el sem engedve még akkor sem, mikor kedvese letette őt az ágyra. Ajkait szinte felfalta, ujjaival pedig a puha bőrön vándorolt. Alig várta, hogy vele lehessen, akár egész éjjel, reggelig.
" Melkor...nagyon vágyom rád...." nyitotta ki a szemeit hogy belenézhessen a ragyogó obszidiánokba és kaceran, de kis pirongassal megharapta az alsó ajakát, kelletve magát, de mint egy szende szűz.....
Hajnalban nyúltak el egymás mellett, pihegve, verejtéktől csillogó bőrrel. Melkor már kezdte remélni, hogy végre akár pihenhetnek is egy kicsit kettesben. De aztán halk kopogás jött az ajtó túloldaláról, és egy félénk hangocska.
"adar, ada, felkeltetek már?
Mairon annyira megijedt, hogy leesett az ágyról, s nem látszodott, ugyanis Melkor térfele volt az ajtóhoz közelebb eső az ágyon.
" auch...." jajjongott Mairon.