"az apukám vezeti majd az orkokat a csatába!" dicsekedett pár héttel később Bolg, a fehér ork, Azog fia.
"de az én apám mondja meg neki mit csináljon!" strófolt rá Carcharan a fán lógva, nyelvét kidugva.
 "én meg csináltam egy fegyvert adarnak, és azt fogja magával vinniiiiii' szállt be a versengésbe Melkor is, a kavicsokat rugdosva. 
  " De...de apa nem sérül meg, ugye? " kérdezte Carcharant a kisöccse, aki leggyakrabban denevér alakban mászkált és most is úgy lógott a fáról. 
" Na neee! Elviszi a fegyvered? " kérdezte bolg, csillogó szemekkel. " Bár vihetnék én is valamit apának!....egy sisakot! Pajzsot! " lelkesedett.
"akkor csináljunk neki!" lelkesedett fel Morwe. "ada ma nem megy be a műhelybe, hallottam, hogy a farkasokkal lesz ma. Osonjunk be és dolgozzunk!"
   A kisvámpír lereppent a fáról.
" Én ma anyának segítek, megígértem neki, szóval...szórakozzatok jól. " mondta, majd elreppent, így a három nagyobb fiú maradt csak, a nagy tervvel.
Carcharan vigyorogni kezdett és azonnal Morwe mellett termett. megigazította a dús, fekete haját, elegánsan hátradobva és piros szemeivel huncutul kacsintott egyet.
" akkor irány a műhely! "
Igyekeztek úgy tenni, mintha nem is a műhelybe mentek volna. Fütyörészve megvárták, míg senk se láthatta őket, majd együttes erővel betolták a hatalmas ajtót.
Odabent Morwe máris osztogatni kezdte a feladatokat, hogy mielőbb végezhessenek.
 " Annnnyira izgulok!!" Ugrált Bolg egyik lábáról a másikra, mikor nekiláttak a végül sisak elkészítésének.
Carcharan többször az ajtó felé sandított, jön e valaki, de nem, így folytatta a munkát az igazán ügyes herceggel.
" Pszt, Morwe...szerinted majd egyszer mi is mehetünk csatába?"
"én biztos megyek! Minden nap elmondom adarnak meg adanak!" büszkélkedett az ainu gyermek, majd nagyot csapott a fémre. "bolg, mekkora a feje apádnak?"
" Hát ő....ő...nagy!" Emelte fel a mutatóujját " mint egy...egy...dinnye! " vigyorgott az ork, Carcharan pedig fejbecsapta magát.
Aztán lépteket hallott s gyorsan kilesett, de csak az egyik kölyök farkas volt aki az udvaron rohangált, Carcharoth.
"oké..." Morwe visszatért a sisakhoz, amit Bolg lerajzolt neki. Egész szépen alakult, bár nem volt annyira sima a felülete, mintha ada csinálta volna.
" Morwe, siess, siess!" Szólalt meg egyszer csak a vámpír, ugyanis megpillantotta Mairont, aki Melkorba karolva sétált valamerre és rossz érzete támadt. " Kint vannak a szüleid!"
"tereljétek el a figyelmüket, még kell idő" mondta izgatottan Morwe, egyre hevesebben dolgozva.
" Szolgálatodra!" Mondta a két gyerek, majd kilopakodtak és elindultak a sötét urak felé....
" Kedvesem " kezdett bele Mairon, Melkorba karolva. " Emlékszel arra a szigetre, amit nem is oly rég foglaltunk el? Arra gondoltam, Gothmognak és Thuringwethilnek ajándékoznám és Draugluin is odaköltözhetne. Egyre több a farkas és a vámpír, jó lenne egy helyen felügyleni őket, Gothmogban meg bízom és ....lenne egy hely ahova szabadságra is eljárhatnak, miért ne? Tol-in-Gaurhothnak nevezném el és természetesen az én szemem is figyelne a helyre... de Gothmog erős, Draugluin pedig értelmes, na de gyorsan szaporodnak és...  kell nekik is egy privát hely....mit gondolsz róla?" Kérdezte a maia, szembe állva a fekete hajú valával. Megsimogatta a fürtjeit és elmosolyodott.
"őrposztot szeretnél, igaz?" somolygott a vala a hallottakon.
"melkor bâcsi! Melkor bácsi!" szaladt feléjük Carcharan kétségbeesve. "nem találom a kisöcsém!!"
" Ami azt illeti...." pirult el kicsit a maia. - Csatázni úgy sem engedsz és....- " Melyik?" Fordult közben Carcharan felé.
" A legkisebb, Eril!" Tárta szét a kezeit az öccsére utalva.
" Volt ott...azaz ott volt...aztán nem volt! " bólogatott hevesen Bolg is.
Eközben a picit résnyire nyitva hagyott ajtón,  az egyik denevér be is reppent, s becsukta a műhely bejáratát. Gothmog és Thuringwetil egyetlen lánya nesztelen alakot váltott és Morwe mögé lépett, nagy szemekkel nézve a verejtékező homlokú fiút, ahogyan dolgozott valami sisakhoz hasonlatos dolgon.
" Mit csinálsz?" Kérdezte Morwet Ithil.
Morwe megijedt és a saját ujjára csapott rá.
"áuu! ' kiâltott fel, de gyorsan be is fogta a saját száját." mit csinálsz itt? Nagyon kell sietnem! " suttogta a lánynak morcosan.
" Nyitva volt az ajtó és azt hittem Carcharan is itt van....segítsek valamit?" Állt egyik lábáról a másikra a lány, fészkelődve és a sárga szemeivel kíváncsian Morwet lesegette.
"figyelj az ajtónál, jön-e valaki" mondta a fiú, majd visszafordult a feladatához. Már nem kell sok, és kész is az első teljesen saját műve.
A lány bólintott, majd az ajtóhoz lépett. Onnan látta Bolgot és Carcharant, akik elcsalták Melkor bácsit és Mairont valamerre. Kuncogott ezen, a bátyja nagyon eszes volt.
Párszor visszapillantott Morwe felé, de úgy döntött, nem zavarja meg és inkább csendben marad.
" Pssszt...Carcharan, szerinted végzett?" Súgta Bolg a vámpírnak.
"nem tudom, de csssss" pisszegett vissza a vámpír. "tessék, itt láttuk utoljára. Aztán játszottunk és ő meg eltűnt!" a fánàl voltak, ahol még reggel tervezgettek.
" Szóval Eril itt tűnt el..." nézte a fát Melkor, Mairon pedig csípőre tette mindkét kezét.
Neki valami nagyon nem stimmelt, ahogyan a két vigyorgó gyermekre nézett.
" Thuringwethilnek szóltatok, hogy eltűnt? Carcharan...?"
"még nem.... Nem akarom, hogy aggódjon... Biztos le fog szidni, ha msgtudja, hogy elhagytam az öcsém" Carcharan lehajtott fejjel piszkálta a kavicsokat a lábaival. Bolg is ijedtebb fejet vágott, bár ő azért mert aggódott, hogy lebuktak.
" Kész!" Emelte fel a sisakot Morwe, s megtörölte a homlokát. " Adarék nincsenek kint?"
" Senki!" Rázta a fejét Ithil.
" Gyere Me!" Fogta meg a lány csuklóját, másik kezével a sisakot, majs kihúzta a lányt a műhelyből és szaladni kezdtek a kis titkos bunkerük felé, amiről Bolg és Carcharan tudtak csak. Oda dugta el a sisakot, majd Morwe arra gondolt, megkeresi a segédeit.
A vámpír még mindig szomorúan állt Melkorékkal szemben, de Eril és Morr úr a kezében lassan előkerültek. Két másik testvérével játszott a palota ajtaja  előtt.
" Ó...Megvan eril!" Vigyorgott Bolg.
"eril! Már mindemhol kerestelek!" szaladt öccsëhez a vámpír. Melkor és Mairon összenéztek.
-kiváncsi vagyok mire ment ki ez az egész - somolygott a vala.
Morweék úgy sétáltak elő, mint akik csak beszélgettek valahol.
- Azt hiszik most jöttünk le az égből? Ah, gyerekek....Jaj nézd!- biccentett Morwe és Ithil felé. A vámpírlány nagyon pirongott és nevetett  de Morwe is vígan kacarászott valamin.
Eril a kis vámpír nem értette testvére viselkedését, de amaz gyorsan befogta a nagyszemű száját, mielőtt kérdezhetett volna bármit is.
-hagyjuk, had hıgyjék, hogy sikerült. Majd úgyis el szólja valamelyik magát- kuncogott Melkor, majd intett a gyerekeknek, hogy induljanak meg ebédelni.
" Na és...mi a véleményed az őrposztról?" Hajolt a vörös maia közelebb a valához kíváncsisággal a szemeiben.
Közben Bolg odasúgott Morwenak.
" sikerült apa sisakja?"
"jó ötlet... Legalább morwe is jobban figyel majd a tanulásra, ha nem lóg folyton a többiekkel" bólintott ránaz ötletre a vala. Mostanság nagyon elvonta a fia figyelmét a barátaival szórakozás. Hagyták a fiatalokat előre menni, had beszélgessenek nyugodtan.
"persze, a bunkerünkben van. Majd ebéd után értemegyünk" válaszolt Morwe. Remélte sikerül ellógnia délután is az olvasást.
" Ne vedd túl szigorúan, bár igazad van. " tette hozzá a maia. Már idejét látta arra, hogy adar apróbb varázslatokra is elkezdje tanítani a fiukat, de még túl csintalan volt hozzá.
A gyerekek vidáman rontottak az étkezőbe, ahol a dadus már finom ételekkel várta őket az asztalon. A sisak ráért, biztos helyen volt.
Délután Mairon benézett a műhelybe, ellenőrizni akarta a fegyvereket a közelgő csata előtt. Valami nem volt rendben, mintha a dolgai mâshogy lettek volna a helyükön.
Sejtette ki járt odabent. Imádta a fiát, de engedetlenséget nem tűrt, még tőle sem.
Nem tudta, mit csinált odabent, de gondolta, kiderül majd, de azért megindult a visongó rosszcsontok felé. Bolg már megszerezte a sisakot közben és otthon eldugta az ágya alá. Reggel indult apja a csatába, gondolta este odaadja neki.
" Nagyon szépen köszönöm Morwe!" Mondta az ork
"szívesen, Bolg" biccentett Morwe barátjának. Ideje volt visszamennie a palotába, így elbúcsúzott a többiektől. Amint megfordult, adat látta közeledni.
" Morwe, gyere ide egy kicsit. " mondta neki ada, s meglehetősen kiegyenesedett, amint meglátta a fiát.
"igen, ada?" lépett hozzá Morwe, kicsit aggódva. Valami azt súgta neki, hogy ada rájött, hogy a műhelyben járt.
" Nézd, fiam.... ha a műhelybe akarsz menni, csak szólnod kell, de a tudtom nélkül, még egyszer ne menj be oda..." nézett rá a szigorú macskaszemeivel. " Mit csináltál odabent?"
"én csak... BOLG is akart adni ajándékot az apukájának.... És... Csináltam egy sisakot..." morwe lehajtotta a fejét, izgatottan babrált ujjaival. "sajnálom..." tette hozzá még. Nem szerette, ha csalódást okozott adának vagy adarnak.
Ada megenyhült egy kicsit és megsimogatta Morwe fejét.
" Semmi baj, de kérlek, inkább mondd el legközelebb, ha ilyenre készülsz. Holnap pedig szemügyre veszem majd azt a híres sisakot. A szándék, viszont hogy segítettél Bolgnak, igazán nagylelkű tőled....na..." guggolt le a fia elé és széttárta karjait " Gyere, ölelj meg manócska. Utána mennem kell, beszédem van apáddal. "
Morwe megölelte adat, majd beszaladt a palotába, hogy egyen és megmosakodjon. A barátai a szüleikkel töltōttek az estét, hiszen másnap csatába indultak.