Morwe látta, hogy ada a könyvtárban van és dolgozik valamin, adar viszont a konyha felé tartott, így odarohant és elkapta a hosszú farkát, majd ráült és hagyta, hogy a férfi húzza maga után.
" Adaaar! ...Ajudtam! " mutatta fel a mutatóujját, kijelentve, hogy ő bizony aludt, és jól viselkedett. " Játszunk? Ada dolgozik." ölelte meg apja hajlékony függelékét. 
" kimegyünk a sárkányokhoz, az jó lesz?" hátrapillantott a vala a gyerkőcre, folytatva útját a konyhába. Összeszedték együtt a húst a nagyon kicsiknek, Morwe egy egész kis darabot kapott vödörben, hogy csinálhasson valamit.
Glaurung az aranysárkány Fafnir mellett ült, s pihentek összebújva, míg a tojásokból nemrég kikelt különféle kis sárkányok egymás hegyén hátán másztak és totyogtak. Sipákoló hangot kiadva játszottak, s mikor meglátták a valát, lelkesen - talán mintha mosolyogtak volna, megindultak felé ügyetlenül, hisz hús volt nála!Morwenak tetszettek a kis lények, ezeknél még ő is magasabb volt, de letérdelt a földre és kivett egy húsdarabot, amit az egyik kis bronz színű felé kezdett tolni, aki kíváncsian mozgatta a fejét, szemezve Morweval.
Melkor üdvözölte a nagyokat, és megengedte hogy elmenjenek kicsit, addig vigyáz az aprókra.A kis bronz sárkány óvatosan megfogta a húsdarab szélét, és elszaladt vele. A többiek látták mi történt, így hamarosan sorban álltak csipogva Morwe előtt, aki boldogan kacagva etette őket.
  " Nézd, adar, nézd! " csillogtak a kisfiú szemei, majd miután mindet megetette, az egyikük fejét még meg is tudta simogatni, hagyta neki és kellemes érzetű hangokat adott ki magából. " Adar, ha nagy leszek, repülhetek sárkányon? " 
"akkor majd igen. Gyere ide, hagyd enni őket" melkor leült Glaurung helyére, Morwe pedig az ölébe ült, nekitámaszkodva. A kis gyíkfélék teljes átéléssel rágicsálták a husit.
  " Adar, hogy születnek a sárkányok? " kérdezte a kíváncsi fiú. Legalább olyan nagy tudásvágya volt, mint adájának, mindig kérdezett, amikor csak eszébe jutott valami." ..és a kisvámpírok? " tette hozzá gyorsan érdeklődve, mikor eszébe jutottak a szobájában alvó vámpírkölykök. " és én? " hajolt a lehető legközelebb az apjához, akit hirtelen ért ez a sok kérdés a gyermekétől.
Kénytelen volt előrukkolni egy egyszerűsített gyerekbarát verzióval, a megfoganás mikéntjére nem kitérve. Megegyeztek benne, hogy azt még bőven ráér megtanulni. Morwe minden szavát érdeklődve figyelte, és meg is jegyezte.  
  "adaaaaa!" szaladt utána Morwe. Az ennyi idős fiatalok már iskolába jártak az embereknél, ahogy ő neki is minden napra volt tanulni valója. Most például fejébe vette, hogy ő is akar kovácsolni. 
" Tessék, kincsem? " fordult felé Mairon, elkapva a fiát, aki ügyetlenül neki is ment erre a lábának." Merre rohangáltál? " kérdezte tőle, kihúzva a fiú arcába lógó fekete tincset, s a füle mögé rejtette neki, amivel eltakarta az egyetlen kis vöröses tincset.Szabad kezével kinyitotta a műhely ajtaját, majd bekukkantott rajta. telvido nyalakodott az üllőn pihenve, más nem léphetett be." Van kedved bejönni? " kérdezte a fiát.
  "segíthetek?" szaladt be a műhelybe Morwe. Tátott szájjal bámulta a termet, és meglepően jól érezte magát odabent. Máris lerohanta a szerszámokat és nézegetni kezdte őket."csinálhatok valamit adarnak? 
  " Csak óvatosan! " lökte be az ajtót, mire kint hatalmas betűkkel fel volt írva, Tilos a belépés. A fia mellé lépett és gyorsan egy bőrkötényt idézett rá, majd körbepillantott a műhelyben. " Végül is, csinálhatsz neki valamit, de ahhoz meg kel tanulnod az alapokat. Bemelegítsz kicsit? " kérte a fiát. 
"de.. Hogy?" nézett nagy szemekkel apjára a fiú. Még sose volt odabent és sejtelme se volt mit kellene tennie.
  " Ott a tűzhely. " érintette meg a vállát és a kovácstűzhely irányába mutatott. " Vegyél nagy levegőt, és fújj rá, gyújtsd be. Ha gond lenne, ott a bőrfújtató, használhatod azt is, csak jó erősen. Addig előveszem a szerszámokat. " folytatta, majd indult is az üllő melletti kalapácsokért. 
Morwe odabattyogott a tűzhelyhez. Éppen egy magas volt a nyílással. Azt akarta ada büszke legyen, így nagy levegőt vett és ráfújt a parázsra. Kicsit élénkebb lett forró peheletétől. Hátranézett, hogy ada figyeli-e. Nem. Még egyszer ráfújt,, ismét kicsit megmelegítve a tűzhelyet.
Aztán újra meg akarta próbálni, nagy, lebegő narancs szem megjelent előtte s kíváncsiskodva körberepült a fiú és a tűzhely körül.
" Jól van, ügyes.." mondta ada, aki épp a megfelelő kalapácsot kereste és talált is egy kisebbet, amit a tanonc kezébe tett a háta mögül. " És mit készítsünk adarnak? "  
"egy... Egy..." körbe nézett, hátha meglát valamit, és meg is akadt a szeme egy baltán. "egy olyat!!" mutatott rá a fegyverre. 
 " legyen egy balta? Az orkok egyik kedvence, tudtad? " kérdezte a fiát, majd levette, hogy közelről is megmutassa a kíváncsi gyermeknek a fegyvert. " Két részt kell elkészítenünk hozzá. A baltanyelet és a hozzáerősített baltafejet. A nyél fából lesz, a fej pedig legyen acélból mondjuk. Csinálhatunk bele véséseket, ha szeretnéd, szépen le is köszörüljük majd, kifényezzük...adar el lesz ragadtatva! Gyere, megmutatom, hogyan készítsük el a fejet! " azzal intett is Morwenak, hogy lépjen mellé, és neki is láttak a balta elkészítésének, amit a fiú lelkesen figyelt a nagy szemeivel.
  Aztán morwe nem bírt magával, felkapott egy kisebb kalapácsot, és beállt adar és az üllő közé. Kezét rátette Maironéra, mintha ő is tartaná a vasat és felváltva ütöttek rá, hogy formálódjon. Mairon alig bírta visszafogni a kuncogást, hiszen fia nyelvét kidugva koncentrált a munkára. 
 " nocsak, ha így folytatod, egy nap hatalmas kovács is lehet belőled! " kacsintott egyet, mikor a fia felnézett rá, majd újra felváltva ütötték, s melengették. Órákig ki sem mozdultak a műhelyből, reggeltől estig odabent voltak, melkor kicsit talán aggódott is, merre járhat a két szeme fénye, még az orkok se tudták megmondani neki, mikor rájuk kérdezett." Lecsiszoljuk, s kész is van az első remekműved! " mondta a maia Morwenak.
  Moree végig izgatottan figyelte a csiszolást, és amikor ada kivéste az általa rajzolt mintákat. Mairon megengedte neki, hogy a bőrt ő tekerje rá, majd rögzítette.
"kész is! Gyorsan vidd adarnak, majd én rendet rakok" kacsintott a fiúra, aki fülig érő mosollyal rohant megkeresni Melkort. 
Átszaladt az udvaron, majdnem fellökve két ork őrt, az egyikük meg is pördült, mikor a fiú elrohant mellette, s végigcsúszott utána a hosszúkás folyosó elején, ahol Draugluin nyújtózkodott ki.
 " Szervusz Morwe, hova hova ily sebesen? " kérdezte a szürkéskék hajú váltott farkas.
 " adarhoz! " lihegte a fiú és rohant is tovább, érezte az apja jelenlétét. Kezében hadonászott a baltával, egészen addig, míg meg nem pillantotta Melkort, aki a börtönök felől tartott épp az udvar felé." adar, adar, adar!! " lihegte és kiáltotta egyszerre a valának. 
  "mi az? Mi történt?" sietett elébe Melkor. Morwe elé tartotta a baltát, a gyermeki mintákkal díszítve."ezt neked csináltam!" a vigyora fülig ért, főleg, amikor látta adar büszke tekintetét. 
  " ó! nahát! Szép balta, Morwe. " nézett rá a balrogok vezére is, aki éppen a hálóterme felé tartott, mikor meglátta a valát és annak fiát.A vala valóban nagyon büszke volt, átvette a baltát Morwetól, majd forgatni kezdte a kezében és elismerően méregette.
" Nagyon ügyes vagy! Azt hiszem, tudom is, hová fogom tenni. " guggolt le, hogy megölelje a fiát, de az erre gyorsan átölelte és egy puszit nyomott a szürke arcra.  
  " ada is...azt mondta..." pirongott adart ölelgetve és a szíve örömmel telt meg szülei büszke szavai hallatán a mai napon....