Erre azonnal sikítva felriadt, könnyes szemeihez kapott és kétsegbeesetten körbenézett.
" Adaaaar! Adaaa?" Biggyesztette le remegve az ajkait, a kis denevér vendégek pedig felreppentek ijedtükben, nem értették, miért sír Morwe, a legkisebb a plüssel pedig le is esett az ágyra, megrázva a fejét, s hegyezte a nagy füleit.
A keresettek azonnal felkapták a fejüket és összenéztek.
- Morwe!!- mondták egymásnak egyszerre  s ruháikat felkapdosva rohantak a gyermekük szobája felé.
"mi a baj?" sietett adar, a nevét sirdogáló gyerekhez, akit hiába próbált vígasztalni a dadus. Ölébe húzta, Morwe pedig elbújt a mellkasába fúrva magát és keservesen pityergett.
"naa.. Nincs semmi baj, rosszat álmodtál csak" simogatta a hátát a vala. Mairon megkereste a plüsssárkányát, hogy odaadja neki.
Megtalálta, majd azonnal a kicsi keze felé nyújtotta, aggódó hangon pedig kérdezte ő is, mi a gond.
" Szegény kis Lángcsóvám....semmi baj..." simogatta meg ő is, hogy lenyugodjon.
" Meg..meg akartak ennyi a nyoldák...." szipogta adarnak.
" A noldák gonoszak, a mami is ezt mondta" nézett a kis denevérlány Carcharanra, aki egyetértően bólogatott, míg kisöccse a plüssét ölelve figyelte a sötét valát, ahogy nyugtatja a fiát.
"honnan jutott ilyesmi az eszedbe?" letörölgette a könnycseppeket az arcocskájáról, míg Morwe a sárkányát szorongatta. A kis vámpír óvatosan odaosont, és oldalról bújt a valához, hátha nem veszi észre. Nagyon megijedt, és az se volt biztató, hogy a másik gyerek is ennyire fél valamitől.
Mairon rájött, mi a baj és kicsit elszégyellve magát lehajtotta a fejét, s a fülei is lekonyultak.
" Levittem ma a tömlöchöz...." mondta kedvesének. " az egyik rab pedig megijesztette Morwet. " simogatta tovább a haját." Kisfiam, nem kell ettől  tartanod. Nem fognak megenni a noldák. Azt, amelyikük csúnyán viselkedett, majd ada megbűnteti. Rendben?" Puszilta meg a fejét.
-hogy jutott ilyen az eszedbe?? - Melkor szemei mindent sugároztak a maia felé, csak nem hálát. Mérges volt rá, hogy egyáltalán eszébe jutott. - még túl kicsi hozzá, láthatod, hogy megijedt! - közben magához ölelte fiát a kicsi sárkánnyal együtt. Morwe még mindig pityergett, de már nem olyan keservesen.
A kis vámpír kidugta fejét a vala mögül, és átmászott a saját plüssét húzva maga után. Odatartotta a sirdogáló gyereknek, talán az ő hősies társa segít a másiknak is.
- Azt játszották Ancalagonnal, hogy noldákra vadásznak..és emiatt arra gondoltam, megmutatom neki hol is vannak azok a....- kezdett bele, aztán felemelte a fejét. - de kitől hallott a noldákról egyáltalán? Azt hittem te mondtad neki, s ezért volt lelkes. - pislogott Mairon, de még mindig összehúzta magát, bár ez egy kicsit elgondolkodtatta.
Morwe elfogadta a kis vámpír játékát és megölelte, adarra nézve közben pityeregve.
" N-nem esznek meg, adar?" Kérdezte.
" Majd megvéd téged is Morr úr!" Mutatott a plüssre a kis vámpír.
" Úgy bizony, a rusnya noldákat majd jól elfenekeljük!" Ugrott az ágyra Carcharan is.
Mellé Me reppent, hevesen bólogatva, majd lelkesen a másik három vámpírka is és mindannyian megölelték Morwet.
Ő erre felbátorodott és farkincáját mozgatva nevetni kezdett.
"morwe, ki mesélt neked a noldákról?" kérdezte a vala, megfogadva hogy azt is és a tündét is megleckézteti. Közben már az összes gyerek ott tolongott nála, biztonságban érezték maguk a két úr közelében.
" Ugmog..." említette az egyik balrog nevét, aki gyakran dicsekedett a többieknek a harci tudásával, így Melkor jól tudta, melyik bolond az.
Mairon a vala felé nézett, s bólintott egyet, azonnal egyre gondoltak.
" Jól van, aprónép. Megpróbáljuk újra a délutáni alvást?" Kérdezte Mairon, mire Morwe is, meg a vámpírok is bebújtak a takaró alá, s nagy szemeikkel pislogva figyelték a maiát.
" meszél nekünk meszét?" Kérdezte a pösze, most már újra Morr urat ölelve.
" én puszit szeretnék. A mami mindig ad puszit! " emelte meg a másik a kis karmait.
" Hát...talán egy mese belefér...." gondolkodott el a maia - Mesélj nekünk valamit én meg...varázsolok hozzá. Akkor biztos elalszanak!- ajánlotta fel Mairon.
Melkor elnyúlt közöttük, a kicsik körbevették, hogy lássák a könyvet is. Olvasni még nem tudtak, de szerették a szép betűk meg rajzok látványát. Àmulva csudálták a figurákat, amiket Mairon megidézett a meséhez, és hamar ásitozni is kezdtek, hosszasan pislantva.
A mese végeztével, Mairon egyessével odahajolt a gyermekekhez és mindegyik feje búbjára adott egy apró puszit, amit megígért, fia kezében pedig eligazgatta a plüss sárkányt is.
" Aludj jól, kis Lángcsóvám." Mondta neki, majd miután hortyogtak, Melkor felé fordult, aki össze csukta a könyvet.
- Tényleg csodás apa vagy...-pirult el egy kicsit a maia, ahogy felemelkedett az ágyról.
-keressük meg azt az idiótát- melkor adott kedvesének egy csókot, majd óvatosan kimàszott az ágyból.
Még egyszer megnézte magának az alvó kicsiket, hogy emlékezhessen rá. Az ő számára nagyon gyorsan felnőnek, és emlékezni akart ezekre a pillanatokra.
- Van egy sejtésem, hol találjuk- mondta a maia, majd el is indult ki az udvarra. Nem messze a kovácsműhelyétől, s az edző pályától volt a balrogok rezidenciája, s egy kis balrag, ahol esténként összeültek, s lávafürdőztek. Ugmog, az eszement agyaras épp a többieknek magyarázott, a lávamedence szélén ülve, s nevetett mellé, míg a lába ázott.
Melkor szó nélkül berontott és belerúgta a nagyhangú balrogot a lávába. Ugmog hápogva nézett uraira a medencéből.
"mégis mikor engedtem meg neked, hogy telebeszéld a fiam fejét?" förmedt rá végre a dühös vala.
Ugmog épp kimászott volna a lávából, de Mairon megemelte kezét, mire egy lávakar forma megragadta a balrogot s ő moccanni sem tudott.
" A fiunk miattad rosszat álmodott. Van fogalmad róla, hogy ez mit jelent??" Nézett rá veszélyes komolysággal a maia.
"én csak.... A csatákról meséltem neki!" mentegetőzött a lefogott balrog, míg a többiek el se mertek mozdulni a helyükről.
"esküszöm, ha meg lehetne titeket ölni, most belefojtanálak a lávába! De inkább valami más bűntetésed lesz" melkor megállt a medence szélén, de inkább egyre mérgesebbnek tűnt.
" De...de hát..."
" Csak semmi de!!" Fogta a maia lávakarja szorosabban a balrogot. " Jobban teszed ha csendben maradsz, vagy kiváglak a hóba!"
- Mi lesz  a büntetése?- kérdezte Mairon.
"nem mehetsz többet harcolni, amíg másként nem döntök. Angbandot se hagyhatod el. Viszont a kohók mélyén lesz a helyed, te fogod felügyelni, hogy elég forróak legyenek. Egyedül" mondandója végeztével megfordult és kiviharzott. Már alig várta, hogy a tündét nyúzzák meg.
Az elfet Mairon elkülönítette, míg az orkok megkorbácsolták, s utána visszadobták a többi közé, egy szűk, saját kis cellába. Még mindig az arcát fájlalta, de már a háta is sajgott az ütésektől.
- Az égett fejű lesz az. - mondta a maia, miután a lávába dobta a balrogot, azonnal kedvese után ment, hogy tájékoztassa az elf kilétéről, s neki még lehetősége sem volt megkínozni, bár a megölése is megfordult a fejében, hisz kezet emelt a fiára.
Kinyitotta az ajtót, majd beléptek a valával, s a tündék azonnal felkapták a fejeiket.
Melkor kiràngatta az elfet a helyéről, és feldobta a nagy vasasztalra, majd lelàncolta a kezeit és lábait is.
"tudod mi jár, azért amit tettél?" Kérdezte az elftől, persze választ nem várt.
" Na miért, mit tettem, Morgoth?" Gúnyolódott a tünde a sötét valával.
" Ez meg akar halni?" Súgott össze két elf erre a sarokban.
"megijesztetted a fiam... És a jutalmad az elevenen megnyúzás lesz" ledobta a felső ruháját, hogy ne legyen véres, és megmutatta karmait a tündének. Az még mindig gúnyolódott, de hamar csendben maradt, amikor a vala bevágásokat kezdett el készíteni.
Aztán égtelen sikoltozásba kezdett, amikor Melkor elkezdte lehúzni a bőrét, akárcsak egy nyúlról.
" Teistentelen!!!" Visított a tünde a fájdalomtól, mire a lángoló szemű odalepett elé, s az ajkaiba harapott.
" Sem a fiamra sem Melkorra egyetlen egy rossz szót sem mondhat senki. " kezdte higgadtan, s míg kedvese nyúzta az elfet, ő kitépte a nyelvét a szájából, s bedobta a többi tünde közé. " Jól nézzétek meg s véssétek az eszetekbe: egy nyikkanást sem akarok hallani! "
Melkor varázslattal eszméleténél tartotta az elfet, hogy bemutathassa neki a saját bőrét.
"igazán szép könyvborító lesz belőle" jegyezte meg a mintás bőrt feltartva. "remélem ez kellően motiváló példa volt" fordult a többiek felé, és mikor bólintottak, elindult kifelé. A nyúzott elfet otthagyta, nem. Soká úgy is belehal a sebeibe. A bőrt az ott ácsorgó ork kezébe nyomta, hogy készitsék ki a későbbiekre.
Mairon vigyorogva bólintott, alig várta, hogy legközelebb megleckéztesse az elfeket valami izgalmassal, de közben visszatért a könyvtárba, hogy kicsit folytassa a tanulmányait, hisz a fiatalok úgy is aludtak, bár az eleven Morwe hamar kidugta a fejét a takaró alól, mint mindig
A dada ellenben aludt, akár csak a föbbiek.
Gyorsan, lábujjhegyen rohanni kezdett, szerette volna meglepni adart, mint mindig, ha tehette.