Carcharan méregette a figurát a kezében, majd Morwe felé nézett.
" És most? " pislogott a piros szemeivel, húga azonban lelkesen elkiáltotta magát, a fekete lóval és lovassal a kezében.
" Támadás, támadás! " fogta meg Morwe csuklóját s mutatott a bátyjára.
 Thuringwetil közben összeérintette a mutatóujját a bal kezén lévő azonos ujjával és egyik lábáról a másikra állt.
" Sose kapott szabadságot és...tudodtudod...elmennénk kettesben...kicsit..." pirongott a nő, a balrog pedig a nagy ajtó mögött állt és hallgatózott, sikerrel jár e asszonya. 
"aha... Ha minden rendben van, és nem hagy félbe semmit miatta, akkor mehet."Közben a kicsik kergetni kezdték egymást a figurákkal a kezükben. Morwe kicsit még ügyetlenebb volt, így mindig ő maradt le, de aztán felmászott Ancalagonra.
  Me nagy szemekkel nézett Morwera, s a sárkányra, ráülve a sarkára, s letette a figurát." Milyen hatalmas sááárkáány! " csillogtak a szemei. " nézd, bátyus, Morwe felmászott Ancalagonra! "
" nagyon köszönjük. Drágáááám, csomagolj! " reppent fel azonnal thuringwetil és az ajtó felé repült, csapkodva a szárnyait.  
Gothmog hangos hurrogásba kezdett és felugrott az ajtó mögött.
"most nekünk kell figyelni a gyerekeikre..." jegyezte meg Melkor, ránézve a 3 gyerkőcre. Ancalagon hagyta, hogy a két vámpír gyerek is felüljön a hátára és már nyargaltak is körbe a teremben.
  " Ezért tartunk dadát. " fonta össze maga előtt a kezeit Mairon, mérlegelve a mellette álló kedvesét. 
 "gondolod elbír velük?" Ancalagon éppen nagyokat ugrált velük, mintha repülnének. Aztán abbahagyta, amint meglátta Melkor rosszalló tekintetét.
  " Biztos vagyok benne, nagyon ért a munkájához. És...Thuring többi csemetéje..nos ők...legtöbbször alszanak és csendesek." vont vállat Mairon, majd megcsiklandozta Melkor tenyerét. " mit beszéltetek az orkokkal? " érdeklődött.
 " nem repülünk? " kérdezte carcharan, Me pedig belekapaszkodott Morwe hátába.
" morwe, te tudsz repülni? " kérdezte.  
  "szervezkednek valamit a noldák...kicsit rájuk kéne ijeszteni... Itt találtak egy tábort." mutatott az asztalon egy pontra, visszapakolva a bàbukat a helyére. 
" Zene füleimnek." nyalta meg az alsó ajakát. " Melyikük ez alkalommal? A félkarú? A hárfabolond? Vagy a szöszi? " kíváncsiskodott és eszébe jutott Azog, s Bagrak, akik majdnem naponta érdeklődtek, mikor mehetnek harcolni.
" Éhes vagyok...." görbültek le Ithil ajkai és a bátyjára nézett, majd a kis hercegecskére. 
"ada! Adar!" szaladt oda Morwe, megrángatva ada ruháját. "me is meg mi is éhesek vagyunk..." motyogta nagy szemekkel.
  " Máris szólok a dadusnak és kaptok finomságot! " mondta Mairon, s intett az egyik orknak, hogy kerítse elő a dadát, mert nekük dolguk van. " Mit szeretnétek enni? " kérdezte.Melkor közben az asztalt vizslatta és elméjében egyet értett Maironnal, Azogék bevetése kapcsán.
 "véres husiiiiiiit"! " jött az egyöntetű válasz a lelkes gyerekektől. Közben odaért a dadus, hogy elvigye az eleven gyermekeket enni.
" Egy kicsit később mi is csatlakozunk. Egyetek csak!" Integetett nekik Mairon, majd az asztal felé fordult, s meglehetősen közel lépett Melkorhoz. Az ork bábut elvette előle s a tábornak kijelölt kis pont felé kezdte tolni kelet felől, majd megállította félúton." Nem szabad azonnal lecsapni, csak szépen, lassan" mondta, majd előre dőlt. " S várni, a megfelelő pillanatra." Nézett hátra szemeivel, de teste rezzenéstelen maradt.
Melkor a maia mögé lépett, egész közel, kezei a formás feneket meg a hátát simogatták.
"akkor mit tanácsolsz, hadvezérem?"
" Küldj előre két kisebb csapatot. Az egyik, maradjon nyugaton, a másik pedig a lehető legközelebb a táborhoz. Küldj ki egy kémet...s aztán...támadj...először az egyikkel, hátba ....aztán fordítsd az ellenfelet magaddal szembe...és a másik csapattal szemből...kerítsd be őket...hogy ne meneküljenek a karmaidból...." tanácsolta, s melkor másik kezét a mellkasára húzta, hogy nagyon jól bemutathassa a bekerítést, de szemben maradt az asztallal és másik kezével feldöntötte a tábort ábrázoló bábut.
"Jól hangzik" súgta a vala kedvese fülébe, előlről már bontogatva annak ruháját, lassan lecsúsztatva a válláról. - vajon meddig foglalja le a kicsiket a dadus? -
- Nem tudom....de ne hagyd abba...- szisszent fel a maia, karmait végigcsúsztatva az asztalon. " De estére...még fagylaltot is tettem félre neked ha esetleg kedved lenne még ....egy kis gyönyörhöz." Pirongott a maia és mélyről felmorrant az érintésekre, nem bírta soká, felpattant az asztalra s hevesen megcsókolta kedvesét, kit közben lábaival magához rántott.
" Le meleth nîn...." súgta a csókba.
Közben a gyerekek vígan eszegettek, Carcharan épp azt mesélte Morwenak, hogy neki az anyukája már megengedte, hogy élő állatból igyon vért. Legkisebb öccse pedig egy hasonló tökből szívta magába a tápanyagot, mint Morwe, mikor még nagyon kicsi volt.
Ithil befejezte az étkezést és aranyszín szemeivel Morwet figyelte.
" Finom volt. " mondta neki illedelmesen, hiszen arda hercege, a mamája azt mondta, legyen vele illedelmes, akár csak melkor bácsival.
"dada, kimehetünk?" kérdezte Morwe, lâbait lóbálva a székről.
"pihennetek kell menni. Majd utána megint játszhattok!" a dadus elvette előlük a tálakat, de kaptak még bögrékben is friss italt kicsit ízesítve,aminek máris nekikezdtek.
"mi hol fogunk aludni? Faggatózott Carcharan.
" Oh.. Hát... Alhattok Morwe lakosztályában. Bőven elfértek. "
" De én nem vagyok álmos. " forgatta a piros szemeit Carcharan, de két kisebb testvére, kik nagy szemekkel néztek a dadára, már ásítoztak is, egy másik pedig denevérré alakult, jelezve, hogy leragadnak a szemei.
Ithil a szajához emelte a poharat, majd megtörölte a száját s kidugta az egyik szemfogát.
" Morwe megengeded? Aztán játszunk? " kérdezte lelkesen pislogva.
"persze! Gyertek, mutatom. Hol van!" lepattant a székről és már szaladt is előre. A dadus szórakozottan morogva ment a gyerekhad utân.
"ezaz!! Ugye milyen nagy?"
A kis vámpírok máris felreppentek a plafonra, amit Morwe tátott azájjal bámult. Majd bemászott az ágyába, lerúgta a cipőcskéjét.
"nemnem, át is kell öltözni. Ebben nem alhatsz" ért be a dadus is.
" Daadaaa!" Ballagott utánuk a hatodik kisvámpír is, elszomorodva. Egy kis kötött valamit hurcolt magával és sírva mutatta, hogy leesett a karja. " Nyem alszom néjküje..." mondta neki pöszén.
Me az ágyra reppent, s leült Morwe elé.
" A mami mindig ad ada-nak szép álmokat puszit. " mondta Morwenak, majd az arca bal felére nyomott egyet, s pirongva-kuncogva visszarepült a plafonra, eltakarva magát a szárnyaival.
Mairon és Melkor közben még a trónteremben időztek, s meglehetősen hangosan voltak, de Morwe szobácskájáig nem hallatszott el tevékenységük, sem az, hogy felborult a hatalmas kerekasztal.
A dadus gyorsan visszavarrta a plüss karját, hogy a kicsi tudjon aludni. Addig amaz az ölében ült és hatalmasakat ásitozott, szemei meg folyton le akartak csukódni.
Morwe nekiállt egyedül átõltözni, hiszen ő nagyfiú, és ezt be akarta mutatni a többieknek is. Ruhácskáját még leküzdötte, de a pizsamafelsőbe már belekeveredett.
" Enyje, Morwe, engedd meg hogy segítsek! " mosolyodott el a dada, mikor a hatodik vámpírka is felreppent a testvéreihez, hogy aludjon.
A dada segített a pizsamával Morwenak, majd be is takarta.
" Tessék aludni egy keveset. " mondta neki, s biztos volt benne, apjai elfoglaltak jelenleg, az estimese, vagy betakargatás elvégzéséhez.
Elővett egy nagy könyvet, amiből Melkor is szokott nekik olvasni. Leült Morwe ágyára, és belekezdett egy rövidebb történetbe. Hamarosan mind elaludtak, ő pedig lehevert a kanapéra, hogy ne legyen túl messze.
Közben a szülők valahogy eljutottak a halóteremben, s míg a vala hevesen lihegett a forróságtól, kedvese végigcsókolta az alhasát, majd lenyalta az ajkain maradt fagylaltot és megcsókolta Melkort.
" Megérdemelted a kis kényeztetést...mel a-dan-nîn" dorombolt s elterült kedvese mellkasán, aki meglehetősen vigyorgott a maia kitartásán s hevességén.
Morwe álmában megint a tömlőcben járt. De most egyedül volt, és mintha még nagyobb és sötétebb lett volna. Egyszercsak előkap ta valaki hátulról és felemelte, nagyon nagyon magasra, mintha a talaj eltűnt volna. A tünde volt az, hegyes fogakkal, sötét szemekkel. A száját óriásira nyitotta és mintha be akarta volna kapni őt.