Másnap reggel meglehetősen meglepő volt a vala lakosztályan ébrednie Maironnak. Aludt. El sem akarta hinni, hogy aludt és nagyon kellemesen. Biztos volt benne, hogy ezt Melkor közelsége tette vele. Pislogott nagyokat, öklével megdörzsölte a szemeit és azonnal szembetalálta magát Vele. Az imádott valával, kinek lávanya pírt okozott az arcára.
" szép jó reggelt...." cirógatta meg a férfi arcát és lopva elmosolyodott.
Éhes is volt, hogy így belegondolt de Melkor elvonta erről a figyelmét és arról is, hogy ő ilyenkor dolgozni szokott általában.
Homlokát az övenek döntötte és szinte dorombolt már.
Pont amikor Melkor kinyitotta a szemeit, korgott egy hatalmasat a maia gyomra. Máris vigyorgott a kisimult, nyugodt arc.
"szerintem valamit be kéne kapnod" és kacsintott is. A kétértelmű viccekből sosem elég.
" Egyet értek....együnk valamit! " pöckölte meg Melkor orrát, amit egyszer be is vert a kalapáccsal, majd halkan kuncogva felült, de egy veszettül sajgó érzés hagolt belé és a hideg is áfutott a hátán! Gyorsan visszafeküdt és magára akarta volna rántani a takarót, de annak csak a hült helye volt ott.
Már a valánál volt. És éppen az étkezőbe tartott a takaróba bugyolálva magát.
"bebújhatsz alá, vagy megvárod míg visszatérek vele. Melyik legyen?" torpant meg és sandított vissza.
" Az az igazság hogy...nem hiszem hogy lábra bírnék állni..." jött zavarba és vakarta meg a tarkóját a fiú, de szívesen bebújt volna a valához a takaró melegét érezve. De az, hogy ő itt és most felkeljen! Ó hogy még mit nem! Minden porcikája fájt....
Melkir kicsit elgondolkodott, majd kacagva kiment egy tálcáért. És hamar visszatért vele, rajta mindenféle gyümölccsel. Letette a megégetett részhez, és leült a lepedővel közte meg  maia között. Valami tréfán gondolkodott, de kicsit azért sajnálta is a másikat.
Ő motyogott valamit, igy vett el egy szép fürtös szőlőszemet, és evett belőle, elfeküdve az ágyon.
Nagyon finomnak találta nem is emlékezett, mikor evett ilyen finomat utoljára de ez se terelte el a gondolatait a...fájdalmairol
" Mit mondok Aulënak, miért kések a munkából? " - Vagy bemenjek egyáltalán?-gondolta és akaratlanul is kuncogott, ahogy elképzelte a vala fejét. Hát még a maiák!  Lesz ebből aztán pletyka!
A kellemes reggeli után Mairon mégis bebattyogott. Szinte tényleg, feneke még mindig eléggé érzékeny volt, de majd figyel, hog ne üljön le. És ismételgeti a Melkortól tanult mantrát, ami segít a felépülésben. - remélem azért ezt majd megszokom. - kicsit aggódott, ha minden alkalom ilyen lesz, akkor... Mert más részről meg ilyen élvezetes dolgot még nem tapasztalt és mindenképp szeretné megismételni a kedvesének mondott valát. Vajon máris elmondja a többieknek, vagy majd rájönnek...?
Végül amellett döntött, hogy nem mond semmit a többieknek, akik furcsán néztek felé.
Vállat vont erre csupán és kezébe vette a kalapácsát, hogy elkezdjen egy új karperecen dolgozni, elméjében azonban szűntelenül Melkor és az este járt. Vajon munka után elmehet a szállására?...
Többet tudni vélték miért mozoghat furán Aulek iskedvence; igazán változatos elméletek születtek.
" Szerinted mi történhetett?" Kérdezte Curumo a mellette álló magas maia fiút.
" Szerintem, azzal a fura fazonnal, Manwë bátyjával volt. Este az ablaka alatt szerenádozott, látta az öcsém! " mondta, feltartva az ujját
"olyan rosszak vagytok! Lehet csak meghúzta a derekát este, tudjátok, hogy mindig pakol még amikor mi már pihenünk" Mentegette egy jóhiszemű leány.
"persze, meghúzta, Melkor" és nevetésben tört ki a másik kettő.
"min vihogtok?"
"A kiskedvencet, VALAKI szépen helyben hagyta"
"verekedett valakivel?" odébb is felkapták a fejük most már.
"ki verekedett kivel?"
"ccssss, halkabban! senki senkivel!"
"Ezt nem fogjátok elhinni! A szobatársam reggel mesélte, hogy két kerti leánytól hallotta, hogy Melkor nagyúr a vállán cipelte Mairont!" úgy viharzott be közéjük a pletykás szőke lány, mintha az életéért futott volna.
Mairon ezt hallva, a szokásos érzelemmentes arcával dolgozott, de legbelül mosolygott és kuncogott. Pletykás bolond maiák, gondolta és rácsapott az üllőre helyezett anyagra.
" Én azt láttam, hogy a valák lakrészei felé mentek! "
" Naaa neeee! " kapott a szája elé egy másik maia, ki összefogva viselte a haját.
" Hát akkor ezért jár ilyen furán....hé Mairon, gyere ÜLJ ide közénk!! "
Mairon erre forgatni kezdte a szemeit, lehunyta és újra megemelte a kalapácsot.
" Dolgozom."
"Nektek is azt kéne! Gyerünk, munkára! Mi ez a pletykakör?!" Aule jött ki a helyéről morcosan, nem szerette, ha lazsáltak. Kuncogva lépett vissza mindenki am unkája mellé, közben an nagy kovács is rásandított a fiúra. Valóban elég fura volt ma. Aztán mégnagyobb csend lett, mivel a valák legnagyobbika rontott be.
"te meg már megint mit keresel itt?"
"én? Csak jöttem kifényeztetni a kalapácsom!" Mairon rácsapott az ujjára erre, azért ez kicsit talán merész volt, nemde?!
Az eddig pusmogó maiak már kuncogtak is magukban, Melkor pedig elővarázsolta Grondot a vállára vetve azt, hogy bizonyítsa Aulenak.
"Oda adod Maironnak, és már mész is! Nem akarom meglátni, hogy itt rontod a levegőt és akadályozod a munkát!" morgott Aule és visszament a munkájához, még a végén túlhül a fém!
Melkor csípőre tett kézzel utánozta a bajszos-szakállas valát, majd vígan indult meg kedveséhez.
Melkor valójában már a folyosón a pletykás népségen nevetett, és eltökélte, hogy ad nekik még egy kis kibeszélnivalót.
- Nahát, eddig bírtad nélkülem?  Szia...- vette a szájába az ujját amire rácsapott, de nem nézett Melkorra, csak az üllőt figyelte, oldalra döntött csípővel.
" Szóval fényezzem ki a nagy Grondot? Add csak, seperc alatt csillogni-villogni fog! " mondta és fájdalmas lassúsággal fordult Melkor irányába a fiú, szép szemeit ráemelve az arcára.
"mást is kifényezhetnél....deee most igen, itthagyom neked!" A vala vigyora egyszerűen csodálatos volt. Az egyik maia nem messze mellényelte az italát, éppen hallotta a megjegyzést. Most hangosan köhécselt és a többiek futottak hozzá, hogy mi a baj. Melkor kicsit kuncogott ezen, de kitűnő volt az alkalom, hogy egy csókot lopjon.
" Munka után találkozunk?" Suttogta a csók után, kicsit olvadozva a szép mosly láttán. Valóban szeretett volna vele lenni, mikor végez mindennel. Három munkája is volt, amit szeretett volna befejezni és még a nagy kalapács is rá várt!
Megérintette Melkor jobb kezét egy pillanatra, aztán visszafordult az üllőhöz.
- hess hess, mert Aulë dob ki a végén! Ó hogy a fenekemben ez a....- motyogta, de várta a választ. Vajon szabad bejárás avan Melkorhoz? Vagy ő jön ide? Vagy a lakosztályára? Izgult.
Aule valóban hunyorogva nézett  Melkorra.
" Melkor, hagyd Mairont dolgozni! " zengette meg a falakat a hangja
"melkor, hagyd mairont dolgozniiii" utánozta megint a másikat és elindult kifelé. "irigy kutya!" vetette m~g oda elfelé menet és választ meg se várva kivonult. A maiak döbbenten nézték végig a jelenetet. Ahogy az idősebbik vala leszólta a mesterüket.....!
Mairon a szája elé kapta a kezét erre. Vállai fel s le emelkedtek ahogy kuncogott Melkor viselkedesén, még a szemeiből is könnyek potyogtak ki, de próbált halk maradni.
- Teljesen bolond!....és milyen bátor...merész...Mairon!!! Figyelj a munkádra! - rázta meg a fejét és onnantól nem is figyelt másra