Melkorék sikeresen betartották a megbeszélt felosztást, felváltva figyeltek a kis Morwera. Amikor kicsit kettesben akartak maradni, akkor pedig a dadus segített nekik. A nő már szabad járást kapott mindenhová, megbízhatónak bizonyult. Bár olykor kissé a fejére nőtt az eleven kisfiú.Mint például, amikor visongva nevetve lovagolt Ancalagonon a palota folyosóin.
"morwe azonnal fejezzétek ezt be! Adar megtudja, akkor nagy bajban leszünk! Moooorweeee!" futott egyik reggel a csinytalanok után. 
" gyorsabban, Ancalagon, gyorsabban! " nevetett a fiú, belekapaszkodva ancalagon egyik szarvába. Szülei mindenből a legjobbat akarták neki adni, még öltözékekből is. Fekete ruhácskát kapott, arany övvel, vörös díszítéssel a nyak és ujjrészeknél. Haját ada mindig szépen kifésülte, palástként lebegett, ha Ancalagon gyorsabban kezdett el szaladni. Nem érdekelte a dada figyelmeztetése, sokkal inkább az, hogy játszanak egy kicsit.
Hangosan nevetve menekültek a dada elől, nem nagyon figyelve merre szaladnak. Aztán Ancalagon a fenekére ülve fékezett, de így is kis híján nekiment adanak, aki egy könyvvel a kezében jōtt szembe.
  Mairon szemöldöke magasra ugrott, meglepődött a két rosszcsont láttán, de nem tűnt haragosnak egy kicsit sem.
 " Hová, hová?" kérdezte a kellemes hangján. Valójában ő engedékenyebb volt sokszor, még ha az orkokkal néha szigorúbbnak is tűnt mint Melkor, de csak mert kedvesének akart megfelelni. 
"a gonyosz ől elől menyekülünk!! El kell kapni a nyoldátat!" magyarázta a pár éves gyermek, mindkét kezét a magasba emelve a végére, hogy bizonyítsa küldetëse fontosságát. Ancalagon lelkesen bólogatott.
" Nahát, teljesen igazatok van! " kapta a szája elé ada a kezét játékosan, majd azonnal kihúzta magát, mintha elgondolkodna, vagy parancsot akarna adni. " Komisz noldák, el kell őket kapni. Gyertek...mutatok nektek valamit...de adarnak egy szót se." kacsintott rájuk a nagy narancsszemeivel, miben egy kis huncutság csillant meg.
"adarnak szóccse" bólintott Morwe céltudatosan, újra belekapaszkodva a sárkányba."moorwwee! Morwe! Oh... Uram... Én csak... Őket keresem, elszaladtak előlem" ért oda a dadus is, lihegve, még a falnak is nekitámaszkodott.
" semmi gond, pihenjen egy keveset, látom meglehetősen kimelegedett" nézett végig a nőn, bal szemöldökét felemelve, majd a konyha felé biccentett " és igyon egy kis vizet is."
Ancalagon felé fordult, mondva halkan, hogy kövessék, majd elindultak a nyugati szárny felé, ahol egy hosszú csigalépcső vezetett lefelé a tömlöcökhöz, s Mairon könyvtár és hálóterem utáni kedvenc helyéhez: a kínzóteremhez.Ahogy haladtak le, a fáklyák világítani kezdtek, amik mellett elhaladtak. A tömlöc előtt egy magas, agyaras ork állt, aki azonnal kihúzta magát, s félrelépett az ajtóból, mikor ura odaért.
" Akarjátok tudni, hova jutnak azok a noldák, akiket adar elkap? " kérdezte ada.
A tömlöc ajtaján volt egy rácsos nyílás, amin kiszűrődött a benti egyetlen fáklya fénye.
"igeeen!" lelkendezett Morwe, közben kicsit félve belesegetve a rácsokon. Nem is hozott fegyvert, mi lesz ha a fránya noldákkal harcolni kell! Jobban belekapaszkodott a fekete sárkány taréjaiba, de igyekezett bátornak mutatni magát.
" Gyertek be, de csak óvatosan. Csúszik.." nyitotta ki az ajtót, majd szemeit lángra lobbantotta, hogy megrémítse a tündéket, akik érkeztére azonnal a nyirkos falakhoz vagy a sarokba húzódtak. Koszosak voltak, láncokon, némelyikük már sovány s reszkettek, csak kevesükben volt még egy kis bátorság. Ancalagon követte Mairont, bár elsőre csak a fejét dugta be az ajtón.
" Aztaaa! " csodálkozott el a látványon.          
  " A csúnya, gonosz tündék, akik bántani akarják adart, mind itt végzik...egy ideig, természetesen. megkapják a méltó büntetésüket. Nézd csak meg őket jól, Morwe. " érintette meg a gyermek hátát a fekete ruhás maia. 
Ancalagon lassan beljebb lépkedett a gyerekkel, figyelte a kis mozdulatait, meg van-e ijedve. A tündék furcsállkodva nézték, de a pikkelyes lény látványa rémisztő volt nekik. Mairon mögöttük figyelt és biztatta fiát.
"nem tudnak tenni semmit, meg vannak láncolva."
 Morwe lemászott barátja hátáról, hogy közelebb lépkedjen az egyik fogolyhoz. A tündeférfit nem olyan rég kapták el, és.mogorván nézte a gyermeket. Hamar megértette, hogy fontos a hadvezérnek. Megvárta míg a kisfiú leküzdve minden félelmét, a haja felé nyúl, és akkor rivallt rá szitkokat a saját nyelvén. Meg akarta fogni, de csak súrolta a kicsi vállait aki ijedten hátraesett.Ancalagon dühösen rontott előre, és akkor tüzet okádott rá, amekkorát csak tudott. 
A tünde férfi arca megégett, de Mairon azonnal a saját, kitalált nyelvén, amin az orkoknak is parancsolt, rákiáltott mérgesen, majd felkapta a kisfiát, akinek azonnal legörbültek az ajkai arra, ahogyan leesett. Szorosan magához ölelte, s hozzá már kedvesebben szólt s dúdolt neki.
" Shh...semmi baj...ezt nem fogja megúszni. Senki sem ússza meg, ha angband hercegét riogatja. " simogatta a fekete fürtöket és amint kiléptek az ajtón, megcsókolta a kis homlokát, majd az ork őrre pillantott. " Az égett arcú fogolyt...holnap reggel vigyétek át egy magányos cellába.""
 égett arcú?"
" most már égett" nézett rá lenézően, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy ancalagon követi őket, elindult fel a lépcsőn. " Mi lenne, ha ennénk egy kis finom, hideg jégkrémet? " kérdezte a fiától, simogatva a hátát. " Adar még el van foglalva, de nemsokára végez, a jegecske után elmehetünk hozzá is..mit szólsz, Morwe?"  
  Ancalagon aggódva trappolt mögöttük, félt hogy kis barátjának baja esett.
"az gyó lesz..." motyogta szipogva Morwe, elbújva ada haja alá, kis kezeivel a nyakát átkarolva.
" Semmi baj, Ancalagon. " mondta neki ada, hogy megnyugodjon a sárkány is, majd elindultak a konyhába, ahol a szakács most egy merőkanállal hadonászott, Draugluin előtt, aki a másik ajtón át a kert felé kezdett el szaladni erre.
Mairon leültette Morwet, majd a hideg raktárból hozott egy nagy jégrudat, amit ketté tört, a kisebbet pedig kicsit megmelengette, majd kására fagyasztotta és kevergette egy tálkában, úgy vitte oda a fia elé, egy kis aranykanállal.
 " Itt is van, megjött a finomság! " kacsintott, s a kanalat megmerítette az édességben, majd Morwe elé emelte.
  Morwe bele. Is kezdett kedvenc desszertjébe, bármikor tudott volna enni belőle. Ahogy eszegetett, kezdte is elfelejteni a történteket, és azon gondolkodott, mivel lepje meg adart később. 
  Mairon elmélyedt a gondolataiban, s meghallotta bennük Melkor hangját, aki végzett a tárgyalásával a trónteremben. Felcsillanó szemekkel fordult kisfia felé, amint ő az utolsó falatot is bekanalazta, majd lelkesen megérintette a vállát.
" Meglepjük adart? Azt hiszem valaki nagyon örülne egy nagy ölelésnek..." kacsintott rá a fiára"Futóverseny, adarig? " tette hozzá.
  "úgyis én nyerek!" rikkantotta Morwe, és már szaladt is kis lábain. Hangosan kacagva nyargalt a maia előtt, Ancalagon pedig utánuk. Úgy kellett elzavarni a kicsi mellől, legszívesebben mindig vele lett volna.Melkor a papírosokat rendezgette, de az orkok és a balrogok már elhagyták a termet. Mairon egy fuvallattal kinyitotta a trónterem hatalmas ajtaját, s hagyta hogy Morwe beszaladjon rajta vidáman, egyenest adar irányába.
  "megvagy!" kiáltotta Morwe, ahogy átölelte adar lábát és rácsimpaszkodott.
"oh jaj! Most hogy fogok elmenekülni?" kérdezte a vala, kétségbeesetten lenézve.
"csak viccejeeek' nézett fel nevetve kócos haja mögül Morwe.
" akkor máris megnyugodtam" Melkor elmosolyodott és lehajolt fiáért, és felültette a hatalmas asztalra. 
  " Kip-kop" ölelte át hátulról Mairon a valát és egy hatalmas csókot nyomott a szürkés arcára, kezeit pedig a mellkasa előtt össze is fonta " milyen volt a megbeszélés? Morweval ettünk jeget, de tettem félre neked is...." - de azt majd este - súgta azonnal a vala fülébe, remélve eléri a kívánt, libabőrkeltő hatást.
 " Ejkaptam adart! " mondta büszkén Morwe.
" Láttam ám! Gyorsabb vagy mint egy váltott farkas és nesztelen, mint Thuringwetil! "  
 Thuringwetil erre bereppent a terembe, s női alakot vett, Melkor elé tipegett, s őt két tanulékony gyermeke követte, Carcharan, majd Ithil,akit Morwe Me-nek emlegetett sokszor.
 " melkor úúúúúr..." kezdett bele a nő, Morwe pedig azonnal felé fordult és integetett neki, mire a vámpír nő megmutatta a szemfogait és vidáman összekócolta a fekete haját. " Szia Morwe! "
  "mit akarsz Thuring?" kérdezte Mairon, még mindig kedvesét ölelgetve. Melkor egyik kezével a  Maiat fogta viszont, a másikkal fiát, hogy le ne essen az asztalról.
"me!! Játszunk!" lelkendezett, a kezében már egy lovas katona bábu volt - sokat babrált a terepasztalon, szeretett ott játszani.
" csakcsakcsak arról lenne szó, hogy hát tudjátok, Gothmog elég félénk...de jó vezér, csak....oké, egyenes leszek: Szeretnénk azaz szeretne egy szabadságot..." emelte fel a jobb, hegyes körömmel végződő mutatóujját és ártatlanul vigyorogni kezdett.
Me, avagy Ithil felreppent denevérként a terepasztalra, leülve Morwe mellé. Körülbelül egy idősek lehettek, talán a lány pár hónappal volt nagyobb nála. Göndörkés, sötétbarna haja volt és nagy, világos-sárgás szemei.
" Játszunk! Ideadod a pacit? " nyúlt felé a lány. Carcharan csak az asztalba kapaszkodva figyelte őket. 
"mire kell nektek egy hét szabadság?" fordult felé kíváncsian Melkor.
Fia már felmászott teljesen az asztalra, átnyújtotta a  lovat a kislánynak. Ő maga pedig egy sárkányt kapott fel,meg egy balrogot, amit Carcharan felé nyújtott.