Melkor körbenézett gyorsan, Morwe nem volt az ágyon. Ellenben az asztalnál, a szék mellett ült és halkan pityergett a törött váza mellett. Amikor meglátta, hogy szülei felkeltek panaszosan gügyörészett, magyarázva mi történt. Meg akarta nézni a szép díszes, színes holmit, de ahogy érte nyúlkált a székbe támaszkodva, meglökte az asztalt és az lezuhant mellé.
Mairon hatalmasakat pislogott a jeleneten.
" Morwe, hogy kerültél te oda?....csak nem?..." elképzelte, ahogy a fia sétál, s már nem is érdekelte a sárkányfigurás, díszes váza. " Gyere ide, semmi baj! Majd adar megjavítja " kacsintott és nyújtotta  a kezét Morwenak. - Csalogasd te is, Mel!-
"gyere, Morwe, nincs semmi baj... Gyere csak" könnyes szemeivel nagyokat pislogott, majd előredőlt, és ügyesen odamászott az ágyhoz a kis tenyerén meg térdein. Az ágynál feltérdelt, belekapaszkodva a szélébe. Oda felmásznia még nem sikerült, de mire eljutott addig, hogy 'ad' már húzták is fel az erős szürke kezek.
" Nézd csak, már rendben is van a váza!" Mutatta neki Mairon a varázslatot. A széttőrt darabkák megemelkedtek és lassan összeillesztették magukat, majd jobb is volt, mint újkorában.
Thuringwetil reppent be, mellette két gyermekével, Carcharannal, s mellette egy fiatalabb lánykával, akik nagy szemeiket meresztgették a pityergő Morwera.
" Mi volt ez a csörömpölés?" Kérdezte a denevérként repdeső nő. " Gothmog úgy ugrott ki az ágyból, mintha a noldák támadnának!"
" Mami, mik azok a noldák?" Kérdezte a leánya.
" Pondrók, kedvesem, mocskos pondrók."
"csak Morwe levert egy vázát, nem kell aggódni" az említett figyelmét most a két fiatal vámpír kötötte le. Kimászott az ágy szélére, és onnan vizslatta őket.
"me?" mutatott rájuk, apjaira nézve.
" Nem Me vagyok!" Szállt le a földre a vámpírlány, aki egy kicsivel volt idősebb Morwenal, de már beszélt és járt. Thuringwetil sokat foglalkozott a tanításukkal.
" Ő Thuringwetil. Egy vámpír. " mondta kedvesen ada. " Ezek ketten pedig a gyermekei. Gothmog az adájuk. Emlékszel rá?" Mutatott az ujjaival agyarakat és elpirosította játékosan a bőrét.
  Morwe kacagott erre, tetszett neki mikor szülei varázsoltak. Megint a vámpír lányra nézett,de most kidugta rá a nyelvét. 
Ő megilletődött erre és gyorsan utánozni kezdte Morwet, most ő dugta ki a hosszúkás nyelvét rá, majd sértődötten denevérré változott és a baldachinos ágy tetejéről lógott, fejjel lefelé. Morwe követte a szemével, a feje forgott és elesett az ágyon, elszédült a lányka mutatványától.
Lábait megfogva hintázott, ha már hátradőlt és prüszkölve dugta ki megint a nyelvét a másikra. Melkor és Mairon igyekeztek elrejteni a kuncogásukat, de nagyon vicces volt a két gyermek 'vitája'.
" Carcharan, gyere, reggelizünk. " mondta Thuringwetil, majd a lánygyermekre sandított. " Ithil, jössz? "
" Megyek, mami! " reppent gyorsan a vámpírnő után, de visszafordult a fejével és újra kidugta a nyelvét Morwera. 
  - Azt hiszem már is talált magának két játszótársat - mosolyodott el Mairon és forró ajkaival egy kis csókot nyomott a fia feje búbjára. Már nőtt a haja, így ujjhegyeivel végigsimított rajta. Fekete tincsek bújtak ki a fejéből, és jobb oldalt egyetlen vörös kis szál is, amin akaratlanul is elnevette magát a maia. Le se tagadhatnák...  
  Gothmog is bekukucskált az ajtón, miután a denevérek kirepültek a szobából szépen, egymás mögött haladva. Már sokkal bátrabban lépett be Urai ajtaján, bár, volt benne egy kis elbizonytalanodás is.
" Uram... hoztam valamit Morwenak..." dugta be a fejét az ajtón, hogy gyorsan elugorjon, ha esetleg vázát kapna az agyarába, de mivel Thuring itt járt, nem gondolta, hogy baja eshetne. 
  "gyorsan Gothmog, én mennék a dolgomra" sóhajtott fel Melkor.
 A balrog belépett és a háta mögül egy kis kötött figurát húzott elő. Sárkányféle akart lenni, de kis pufók és elnagyolt volt. Oda tartotta Morwehoz, aki hatalmas szemekkel ölelte magához a csodás kis puha valamit. 
  " köszönjük, Gothmog, ez igazán kedves tőled. " mondta a maia, elérzékenyülve kicsit a kötött figura látványára. " Végül is, hasonlít Ancalagonra, nem gondolod? " kapta a szája elé a kezét, hogy ne nevessen. 
  Az emlegetett sárkány kidugta a fejét a sárkányvacok ajtaján a neve hallatán és kíváncsian nézett adar és ada felé. Azonnal kiszúrta a fura plüss valamit Morwe kezében és trappolva megindult az ágy felé.
" Nem is hasonlíííít! " dugta ki a nyelvét, de Morwe elhúzta a plüsst, nem akarta Ancalagonnak adni.
" n..em, nem, nem! " rázta a fejét is hozzá.  
Gothmog büszkén kihúzta magát, majd eszébe jutott még valami.
" Nagyuram, ha a délután folyamán ráér...az ork vezérekkel össze kellene ülnie megvitatni a sereggel kapcsolatos felméréseket és a többit... persze...ha...nem gond..." nyelt egy nagyot és összehúzta magát a vala szúrós tekintetére .

  " Gothmog...húzz ki innen...most..." mondta mairon fapofával a hebegő-habogó balrognak, aki azonnal meghajolt, majd kirohant a hálóteremből.
Ancalagon leült a fenekére, s nyakát nyújtogatva nézett Morwera, aki egyszer csak belenyúlt a sárkány orrába és megmarkolta neki azt nevetve.
" naaaa! " húzta el az orrát ancalagon, s morwe rajta maradt, lelógva rajta.
Melkor már kapott is volna utána, de ancalagon visszatette a nevető fiút az ágyra, aki tapsolt erre és megmutatta a sárkánynak a kötött játéksárkányt. A pikkelyes erre kihúzta magát, úgy tűnt, mintha vigyorogna, majd kitotyogott a szobából. Nem sokra rá, morwe adar felé fordult, s neki is megmutatta a balrogtól kapott játékot.
" Adar! " mosolyodott el vidáman és nyújtotta neki a sárkányt, kis farkával pedig boldogan cikázott a háta mögött. " Ada! " fordult Mairon felé is, hogy ő is láthassa a csodálatos újdonságot.
" Menj nyugodtan, intézd el a gyűlést az orkokkal, addig vigyázok rá. Legközelebb, meg cserélünk, átveszem én a megbeszélést és te maradsz Morweval. Mit szólsz hozzá? " vetette fel a maia az ötletet és csábosan kihúzott egy vörös tincset az arcából, ami már egy ideje a szemébe lógott.