Útközben Morwe gügyögni kezdett adarnak és mocorogni. Melkor lerakta kiváncsian, mit fog tenni az eleven gyermek. Morwe odamászott apja sárkányfarkához és belecsimpaszkodott, majd nagy szemekkel nézett adarra és kis visongó hangot adott ki. A vala lépett kettőt, magával húzva fiát, aki hangosan kacagott erre. Melkor is és Morwe is nevetve ért a terembe, végig húzta maga után a vidám gyerkőcöt.
" Jó reggelt! Majdnem lekéstétek a reggelit! " mozgatta jobbra s balra, egy vonalban a mutatóujját Varda, majd elő is kapta a háta mögül az etetőként használatos tököcskét, hogy kecskevért adjon Morwenak, aki átölelte adar hosszú farkincáját és az arcával is hozzádögölőzött.
Mairon összefogta a haját, csak egy hullámzó tincs lógott a bal szemébe, s úgy állt a vala mellett, valami rosszaságon törve a fejét, nehezen maradt nyugton, s egy kis apró csíny, senkinek sem árthat, gondolta. Mikor Manwe felállt s megindult volna feléjük, Mairon gyorsan megdermesztette a vala hosszú ruhájának alját egy szempillantással, mire Manwe, nagyban szónokolt, de nem figyelt s megbotlott a ruhában, majd előre esett a földön.
Morwe vékony kis hangján kacagásba kezdett, majd azonnal tapsikolt is hozzá.
Melkor felemelte a vihorászó gyereket farkával, amire az mëgjobban ujjongott. Mairon magához vette, hogy megetethesse a csínytevőt.
"hogyamacskarúgjameg... Mi van ezzel a ruhával??" vizsgálgatta magát Manwe, de akárhogy is nézte, az nem ért le a földig.
" Na, reggeli, Morwe. Itt repül a kis sárk...khm...sas..." vigyorgott zavartan, de erre a kisfiú mégjobban kacagott.
" Bumm, bumm!" Mutatott Manwe irányába, mire a jelenlévő vala hölgyek összecsapták a kezeiket.
" Megeteted te?" Kérdezte Melkortól Mairon. " Te még nem próbáltad....vagy tévedek, Egyetlenem?"
"add csak" a vala értenyúlt, a kicsi pedig már karjait nyújtotta.
"adajadajadaj" ismételgette, hirtelen megjött hangjával,amire a jelenlévő hölgyek kuncogni, pirulni, és olvadozni kezdtek egyszerre. Melkor igyekezett visszatartani a meghatottságát, és a maiatól ellesett módon odatartotta fiának a tököcskét. Morwe ügyesen belecsimpaszkodott, és már szívta is magába a reggelijét, nagy narancs szemeivel adart bámulva.
" Nagyon szereti Melkort. " mondta Mairon, aki le sem bírta venni a párosról a szemeit, amik viszont pár perc múlva a nagy ajtó felé fordultak.
Aulë trappolt be rajta, kinyújtózkodva és hatalmasat ásítva. Vele még nem is találkoztak.
" Madárcsicsergéses jó reggelt. Orome, megjavítottam az íjadat, remélem tetszeni....fog...." pislogott nagyokat a vendégek láttán.
"neked is jó reggelt, Aule" köszöntötte Melkor, a cumizó gyerekkel a karján. Mairon talán túlságosan is kedvesen mosolygott.
A maia nagy macskaszemeiben a pupillák összeszűkültek elsőre, aztán valóban elmoslyodott a vala láttán.
" Üdvözletem, Aule" mondta neki a jelenleg fekete-arany-bordó színekben játszó ruhája ujjával babrálva a maia, s megigazította a fejpántját is, amiben egy piros kő ragyogott.
Morwe kíváncsian nézett a hatalmas férfi felé, de inkább gyorsan visszanézett adarra, kérdőn, hogy ki ez az új, ismeretlen alak.
" Az meg mi az Eru nyila??" Mutatott Melkor kezében a kis szürkeségre.
- AZ?!!- ráncolta össze azon nyomban a homlokát a maia, s ahogy Aule közelebb lépett Morwehoz, ő azonnal sírva fakadt, mire a vala hölgyek csóválni kezdték a fejüket, Yavanna pedig csípőre tette a kezeit.
" Aule, szégyeld magad!!"
" De hát nem csináltam semmit!!" Tárta szét az izmos karjait a vala, mire Melkor jobban magához ölelte Morwet és Mairon is morogva közelebb lépett hozzájuk.
" Az nem az!" Fortyogott Varda is Aule viselkedésén azon nyomban. " Ő ott Morwe, Melkor és Mairon kisfia!"
Aule amint ezt meghallotta, rángó szemöldökkel és piros, dühös arccal nézett körbe, számára ez az egész egyenlő volt a képtelenséggel és haragudott Manwera, hogy tűrte ezt. Az a kis szürke valami, nem lehet az ő legdrágább Maironjának az ivadéka! Ökölbe szorultak a kezei és előre lépett, mire Morwe azonnal sírni kezdett és elbújt adar fekete hajába, hátsó kis kezével pedig ada felé nyúlkált.
"ne merészelj közelebb jönni!" melkor figyelmeztette a kovàcsot, és készen állt, hogy akár harcra is keljen vele, ha nem hagyja őket békén.
Mairon lángoló szemekkel és szi tén làngra kapó kezekkel állt Morwe elé, dühösen szugerálva régi mesterét.
"mindenki nyugodjon le, Aule te meg kérjél bocsánatot! Most!" manwe felkelt a helyéről, hogy nyomatékosítsa a mondottakat.
" De..." nézett Aule értetlenül, mire Manwe összeráncolta a szemöldökét, így a vala felsóhajtva leeresztette a vállait " Jól van na!! Bocsánat..." forgatta a szemeit.
Mairon lángjai lecsillapodtak és most ő vette a kezébe egy kicsit Morwet, hogy biztonságba érezze magát és abbahagyja a sírást. A meleg kezek, adar és ada közelsége azonnal megnyugtatta a már csak hüppögő gyermeket.
- Lehet még sem volt jó ötlet idejönni. Ha bármelyikük Morwehoz és, kisütöm a szemeit. -nézett Melkorra nagyon komoly arccal a maia
Melkor leült öccse mellé, Mairon követte a szipogó kicsivel. Aule messzebb ült, de úgy, hogy szemmel tarthassa őket. Kínos csendben kezdtek a reggelinek, de lassan oldódott a hangulat. Ezt Morwe is érzékelte és játszadozni kezdett ada ölében. Rátámaszkodott az asztalra, nagy szemeivel figyelte az ételeket, és ahogy szülei eszegetnek.
"ma!.. Ma!..' mondogatta néha, Manwe nézve.
" mit szeretnél? "kérdezte kedvesen tőle a valák ura. Morwe kacagott kicsit, sikerült magára vonni a figyelmet. Tetszett neki a vicces figura, úgy döntött eldicsekedik neki a tudásával. Vett egy nagy levegőt, és minden erejét beleadva megpörkölte az ételeket maga előtt az asztalon.
Varda kezében megállt az evőeszköz, a kis Morwe pedig vidám tapsikolásba kezdett, látva csodálatos művét.
" Hm...sült alma. Auch, forró!" Dobálta zsonglőrködve a kezébe Orome, de Eonwe kikapta akezéből és ráharapott.
" szörnyeteg..." motyogta Aule
Mairon olyan gyorsan változott tűzcsóvává ës termett Aule előtt, hogy Melkor teljesen hiába próbált utána kapni, de Morwet sikerült levadásznia az asztalról
"mit mondtál?!" a maia egész teste lángolt ës a ruhájánál fogva húzta fel a székről az asztal fölé régi urát, hogy a szemébe nézhessen.
Aule maga is meglepődött a maia erején, s kitágult szemekkel figyelte, kellett neki pár másodperc, hogy érzékelje a történteket.
" Azt,hogy...." kezdett is bele, de Maironban tajtékzott a düh, a valát átmenelte az asztal felett majd a reggelizőterem közepére dobta.
" Ezt még egyszer ne merészeld előtte mondani!!!"
Morwe boldogan tapsikolt a jelenetre adar kezeiben.
"khm... Mi lenne, ha most vetnénk ennek véget? Aule, kifelé" kelt fel újra Manwe.
"de, uram..."
"mondom, kifelé!" a kovács kénytelen kellettlen feltápászkodott, meglepetten és értetlenkedve nézve a dühös maiat ës Melkort felváltva.
"nagyon sajnálom, még mindig nem tud viselkedni... Azt hiszem, jobb lenne, ha nem kísértenénk tovább a dolgot" kezdett bele a finom hazaküldésbe Manwe, de nem kellett folytatnia, fivére értette - meg hát maga is menni akart.
"csak az útra kérünk élelmet és indulunk is. Nem szándékszom azzal a hıganyagyúval egy helyen lenni."
Mairon azonnal is nyúlt is a fiáért, akinek tetszett az előbbi jelenet és vigyorogva mondogatta, hogy bumm, jelezve Aule elestére, aztán integetett is Manwenak, mikor ada felkapva, jelezve, hogy indulnak.
" Pá...pá! " integetett a valák urának Morwe.
- Ezt nem tudom elhinni. Remélem a fejére esik a kalapácsa és belepusztul!!!- hajtotta le a fejét Mairon, hogy ne lássák, hogy mennyire elszomorodott a vala viselkedésén.
Varda is elnézést kért a jelenet miatt és megsimogatta kicsit az aprócska fiú fejét, majd összegyűjtötte az élelmet és kivitette Melkorék lovaihoz, akiknek szintén vitetett ételt, hogy bírják a hosszú utat.
Morwe adarral utazott, aki egy nagy kendőt kötött át a felsőtestén, hogy a kicsi abban aludhasson és karjai szabadon legyenek. Kényelmes tempóban haladtak, így Morwe hamar elaludt a ringatózástól.
Hamarabb visszaértek, mint mikor Valinorba tartottak, Morwe jól viselte a visszautat és nagy részbe aludt is.
" Ne haragudj, hogy...nem tudtam uralkodni magamon..." szorongatta a kantárt Mairon, a kedvese felé sandítva. " De ezt nem hagyhattam...." előtte nem szégyelte az érzéseit s gondolatait sem.
"nem haragszom... Arra a tuskófejűre haragszom" Melkor átnyúlt kedveséhez, hogy kicsit megfogja a kezét. "a többiek egész jól fogadták"
Mairon enyhülten elmosolyodott és megsimogatta a vala kezét. Megértette őt, ez azon sok dolog egyike volt, miket a maia szeretett Kedvesében. Való igaz, jól fogadták, Manwën még meg is lepődött, Vardán, már kevésbé.
Otthonukban nagy volt a sürgés, forgás, az edzőtéren Azog csapatai gyakorlatoztak és izgalommal készültek a legújabb bevetésre.
Ancalagon és Luine kergetőztek mellettük, Glaurung pedig Fafnirral aludt egy hatalmas szikla mellett összegabalyogva.
Gothmog, a balrog az orkokra figyelt, avagy azt tettr volna, ha három kicsinye nem szaladgált volna, egyik fel a lábán, másik a farkán, a harmadik pedig repkedett a feje felett.
Szerette gyermekeit, s szívesen játszadozott velük, de mikor a vaskapuk kinyíltak, azonnal meg kellett igazítania a sisakját.
" Mindenki a helyére, alakzat, ő...igyekezz!" Emelte meg a mutatóujját, s az egyik ork azonnal sietett, hogy segítsen Urának a lovakkal.
Melkor átatta Maironnak fiuk, hogy kicsit odakint időzzön. Gothmog azonnal hadarni kezdte a pár nap történéseit, követve urát az udvaron. Az orkok vigyázállásban várták mi lesz - vajon folytathatják a gyakorlatokat vagy bűntetést kapnak. Azog nyugodtan állt a helyén, ő mindent megtett, nem volt mit rejtegetnie.
Draugluin farkasként szaladt Mairon elé, farkát vidáman csóválva és meg is nyalta ura arcát, hogy kifejezze, mennyire örül a viszontlátásnak.
Morwe vidáman integetett neki, mire a maiának támadt is egy ötlete. Belesúgott a farkas fülébe,majd Morwet a hátára tette, folyamatosan ügyelve, le ne essen, de a fia ügyesen kapaszkodott a farkas szőrébe, így mentek egészen a kis szobáig, amit a dada ügyesen karban tartott. Amíg melkor az orkokkal időzött, ő megetette Morwet.
" uram, mi legyen velük?" Kérdezte gothmog, verejtékező homlokkal, s egy hatalmasat nyelt.
" pszt...most megkorbácsolnak?" Kérdezte az egyik fiatalabb ork,  a mellette álló felé fordulva.
" Kussolj!! Morgoth megérzi ha félsz!!" Suttogott hangosan a másik.
"és hallja is ha hülyeségeket beszéltek" nézett hirtelen feléjük a vala.
Végigpásztázott az orkokon, kigondolva a bűntetést.
"mindenki nekiáll azokat elhordani oda, majd vissza!" mutatott a hegy lábánál feltorlaszolt hatalmas kőhalomra. A nemrég kitalált lényei tolták ki mindig a hegy mélyéről, ahogy alagutakat fúrtak.
" Ó hogy a balrog üsse meg..." csapta fejbe magát az ork, majd sóhajtott és kullogott is a legelőször felszólaló társa után.
" Komolyan, uram, a kisded fiában már most több az értelem, mint ezekben összesen együttvéve. " legyintett Gothmog. " Szabad kérdeznem, milyen volt a rokonlátogatás?"
"egész jól, amíg az a gyűszűagyú Aule meg nem jelent" morgott Melkor homlokát ráncolva. "a többi balrog merre van?"
"oh hát... Van amelyik kötöget, valamelyiket verseket írkálni láttam, aztán ott van az a nagyonfura, az meg egész nap a konyhában sütöget... De ha szükség van rájuk, akkor jönnek, uram" tette gyorsan hozzá Gothmog. Az orkoknál már csak a társai voltak furábbak.
A vala és a balrog beszélgetését Mairon kiabálasa zavarta meg, az egész vaspalota belezengett és a verset író balrog kezéből a tintás lúdtoll is kiesett , miközben összerezzent.
" MEEELKOOOOOR!!"
"figyelj, hogy megcsinálják" biccentett a balrognak az emlegetett és már suhant is árnyként Maironhoz." mi történt?" Lépett be azonnal a hálóterem ajtaján kicsit idegesen, hiszen a kedvese nagyon ritkán szólította ilyen módon, hangosan, nem az elméjében.
A maia, félmeztelenül ült az ágyon, ölében a tisztába rakott morweval, aki kezeivel a két talpába kapaszkodott mosolyogva.
" Nézd ki van itt, Morwe...hogy mondtad az előbb nekem? Hmm? " hajolt a fiukhoz, mire az megismételte, amit pár perccel ezelőtt tett.
" a...adaaar!" Nyúlkált a fekete hajú vala felé, miután abbahagyta a hintázást.
Melkor szinte olvadozott a szó kiejtésén. Mindig jól esett a sárkányoktól is, de ez most valahogy más volt. Odahajolt a megint hintázó Morwehoz,megcsikizte kicsit, amire hangosan kacagott, majd a pocakjára kapott puszin mégjobban.
"azért lássuk be... Ilyen jó hibát még nem követtünk el"
" Abban biztos lehetsz" mosolyodott el - ahogy Manwe mondaná: talán eru is így akarta. - gondolta hozzá magában, majd elnyúlt az ágyon és megsimogatta a Morweval játszadozó kedvesét.
A fiuk vidáman ismételgette a szót, elégedetten magával. A maiának sejtése volt arról, mennyire okos és értelmes s ez beigazolódott, a fiuk nagyon gyorsan tanult. Sokat beszélt hozzá, kevesebbet gügyögött, hisz látta, hogy fogékony a szavakra a vígan tapsoló fiúcska.
" A-da, A-dar, a-dar, a-da!" Ismételgette és vidáman tapsolt hozzá hol a sajat kezeivel, hol apja nagy tenyerében.
" Arra gondoltam, szerezhetnénk neki valamit amivel játszhat....nincs valami ötleted?" Simogatta a vala izmos karját Mairon, hátha ő okosabb ebben. Talán valami kis labdát, amit egyszer a közeli faluban látott, amit dobaltak a gyermekek, gondolkodott el.
"azt hiszem tudok valakit...." eszébe jutottak a kézimunkázó, unatkozó balrogok megosztotta a Gothmogtól hallottakat kedvesével is. Fia közben a kezével játszott: kis kezeivel az ujjait feszegette, lábaival a tenyerét tapicakolta, tolta, kis farkát pedig próbálta rátekerni, de sokszor a saját lábára sikerült.
" megkérhetnéd őket, hogy csináljanak Morwenak valamit " bólintott Mairon, majd egy nagy adag levegőt fújt Morwe pocakjára, akiről kiderült, hogy nagyon csiklandós.
Mind a hárman fáradtak voltak, és szép lassan elaludtak, bár a vala nem tervezte.
Csörömpölésre ébredtek fel riadtan.