"hát te, egyedül jöttél ide?" hajolt le érte adar, amire Morwe újfent belekezdett a kis motyogó beszédébe,közbe az asszonyokra mutatva. Melkor kuncogott rajta, de a hagyta a vállára dőlni, hogy a haját babrálja.
"mi elköszönünk kicsit, ha felébredt, csatlakozunk a vacsorához" jelentette ki, és kérdőn nézett Vardára, hogy merre is van a lakosztályuk.
" Máris megmutatom, gyertek, gyertek!" Indult meg Varda.
Yavanna integetni kezdett Morwenak, amit több maia nő is leutánozott.
" Pápá!" Gügyögött Aule asszonya, mire Morwe gyorsan visszabújt az apja fekete hajtincsei közé. Mairon örült, hogy megszabadulhat az asszonyoktól, így gyorsan a valába karolva követte is vardát, egészen a lakosztályukig, amit Manwe ténylegesen a fivére ízlése szerint rendezett be.
"elég lassan, de kezd kiismerni...." a kicsit betette az ágyba, amiből nem tudott kiesni, nyugodtan otthagyhatták. "mi is pihenjünk?" fordult kedvese felé,már a ruháit bontogatva.
Mairon láthatóan kipirosodott arra amit a vala művelt, s kéjesen összedörzsölt combokkal állt, de nyelvével már végig is nyalta az ajkait, megmutatva, hogy ezzel egészen más gondolatokat ültetett Melkor a fejébe.
"vagy.. Esetleg... Mâshoz lenne kedved?" csábítóan nézte a maiat, őrjítően lassan leeresztve a vállairól a ruháját - kezével követte az anyag utját, karmával kicsit karcolva a bőrét, hogy odavonzza a maia éhes tekintetét.
A maia beleharapott az alsóajakába és azzal a lendülettel Melkor elé lépett, megragadta a vállait és a nyelvét a vala ajkai közt a szájába vezette, hogy pajkos táncra kelhessen a vala villás nyelvével, s közben hozzádörzsölte magát kedveséhez, egyik kezét megfogva és a hosszú ruha alatt a fenekére húzva. Közben az ágy felé kezdte el tolni a heves csókok közben, de nekimentek az egyik vázának, ami azonnal össze is tört, bár a maiát a legkevésbé sem zavarta.
Melkor pillanatok alatt levetkőztette kedvesét, és az ágyra dőltek. Kellemes meglepődésükre, Manwe tanult a korábbiakból, és nem kapott lángra az ágynemű Mairon testétől.
Mairon erre kuncogni kezdett és azonnal Mekor felé mászott, feje fölé emelve a bal csuklóját, amit a puha párnába bele is nyomott.
" Hehe, most elkaptalak...."súgta neki és a nyelvével már meg is indult a felfedezőútra a vala nyakán, s hosszú, s annál is hosszabb perceket tervezett Melkorral az ágyban időzni, vacsoráig.
A vacsorára râvették maguk a különvállásra és Morwet felkapva már indultak is. Varda gondoskodott a kicsinek is vacsoráról és újabb hosszas gügyörészés után tudtak csak leülni.
Melkor közvetlen a maia kedvese, na meg az öccse mellett foglalt helyett, aki intett is, hogy mindenki nekiállhat az étkezésnek.
Mairon elsőre Morwet etette meg, bár már ő is nagyon éhes volt, de mindkét keze foglalt.
" Szóval...maradhatnátok egy pár napig, biztos kimerítő volt az út " ajánlotta fel Manwe. Szeretett volna egy kis békét a bátyjával, s az is lehet, megenyhült már a legutóbbi összetűzés óta.
" Igazad van,Manwe. Hisz nézz rá! Olyan apró, kifáraszthatta ez a hosszú út. " vigyorgott Morwera Varda, Mairon közben pedig megpróbált enni, de tartania kellett a kicsit, ezért a gondolataival fókuszált az étel felé, hátha megmozgathatja.
" Mairon, majd Manwe átveszi! Egyetek csak!" Legyezgette Varda a levegőt.
- Mel?....- nézett a maia azonnal a párjára.
"egy próbát megér" vont vállat a sötét hajú vala és átemelte a kicsit Manwehoz. A valák ura zavarban volt, és úgy fogta Morwet, minthacsak porcelánból lenne. A narancs szemek őt bámulták, csalafinta vigyorral. Motyogva mutogatott az asztal felé, amjra Manwe engedte, hogy közelebb nyúljon
Morwe kacagva tapicskolt a tálcákon, közben lábaival kapálózva az izgalomtól. Manwe is kezdett felvidulni, mosolyogva figyelte a kis lényt. Aztán a csöppnyi kezek megragadtám a szőlőt, és pár szemet letépve, esetlenül megdobta vele a fényes urat.
" Nagyon eleven fiú" nézett rá az őt kinevető Morwera, aki ártatlanul pislogott rá, ismet a szája elé emelve az egyik ujjacskáját, s ugyan ezt vele egy időben Mairon is megismételte, aki közben játékosan ellopott egy hússzeletet Eonwe tányérjáról.
"szerintem imádnivaló" kacagott Varda, most mégjobban szeretett volna ilyen kis apróságot. Morwe visszamászott adar ölébe, aki fél kézzel segített neki ülni.
Mairon egy kis puszit nyomott Morwe fejére, majd a kedvese szeme alá is, s folytatta a lakmárotást, de mindkét szürkés bőrű úgy tűnt, picit elpirult a forró érintestől.
" Hé! Morwe!" Mutatott a tányérjára Manwe, majd két eperből szemet, egy banánból szájat és áfonyaszósszal meg orrot rajzolt, hogy lenyűgözze Morwet.
Morwe hatalmas szemekkel nézte az arcot, mégjobban odahajolva ismét. Manwe odatolta neki, amira a kicsi vigyorogva megfogdozta a gyümölcsöket. Majd az epret megfogta, kicsi kezében szétmaszálva. Büszkén vigyorogva mutatta maszatos tenyerét, amivel bele is csimpaszkodott a fényes úr hajába.
" Jajj...hát..ügyes vagy..." vigyorgott zavartan a vala, mire a büszke szülők összenézve vigyorogtak és magukban kuncogtak is.
" Manwë bácsi..." vigyorgott a maia egy kis gúnnyal." Csak óvatosan" kacsintott hozzá, mire Morwe gügyögve magyarázni kezdett Manwenak.
"úgy nézem tetszel neki" kuncogott Melkor a jeleneten. Nagy érdeklődést mutatott fia a testvére iránt, talán feltűnt neki a hasonlóság.
- vagy nem - kuncogott tovább Mairon, mikor Morwe belecsimpaszkodott Manwe hajába és amennyire a már most erős kis karjával bírta, rángatni kezdte neki.Nem játékos fimomsággal, mint ahogy Melkorét, vagy néha az övét, sokkal inkább vidáman, élvezve, hogy Manwe arca már ráncolódott a fájdalomtól.
" Jaj, Manwë, bár lehetne nekünk is egy kicsi fiunk." Kapaszkodott bele férje vállába az elragadtatott Varda.
Manwe kiszabadította a haját, amire Morwe ajkai legörbültek. Már kezdett pityeregni, mire Melkor felpattant vele, hogy ringassa és dúdoljon neki, arra mindig megnyugodott. Szíve szerint hagyta volna, hogy továbbbzaklassa öccsët, de most inkább jobb volt a békesség.
A maia is hozzászólt volna legszívesebben, hogy igenis van, aki szereti Melkor énekét. Morwe is és ő is lehiggadtak a vala énekére, Mairon azonnal a vala vállára hajtotta a fejét, mintha csak otthon lenne, készenállva az alvásra, nem beszélve arról, hogy a kicsi Morwe is ásított egy nagyot, miután elmosolyodott adar kedvességén.
" Azt hiszem elfáradtatok. Nyugodtan menjetek csak, pihenjetek, majd holnap beszélgetünk. " mondta a valának, akin már mind a maia, mind a fia szunyókalni kezdett. Le se tagadhatta volna a két narancs-szeműt.
" Khm. Igen, majd holnap. Ha megbocsátotok, én lemosakodnék. " állt fel Manwe az asztaltól, mire többen is megindultak bátran.
Melkor pisszegve felkeltette kedvesét, hogy azért a szobáig jöjjön el, csak egyiküket tudja cipelni. Morwe már adar karjaiban elaludt, és békésen szuszogva tetteték a kiságyba. Mairon szemei szinte azonnal leragadtak, de azért kért magának egy kis dudorászást hozzá.
" dúdolj valamit...kérlek..."bújt hozzá szorosan a forró testével, bal kezét pedig Melkoréra kulcsolta, a kedvenc alvópózainak egyike volt ez.
Miután Melkor dúdolt, hamar el is aludtak mind a ketten, nem érdekelte őket, hogy valiorban vannak és nem otthon.
Másnap sem, mikor Morwe gügyögésére keltek, aki épp azzal játszott, hogyha mély levegőt vett és kifújta, tüzet tudott vele okozni, s ez megnevettette.
" Jó reggelt." nyújtózkodott Mairon és már indult is, hogy   kezei közé vegye a csöpp Morwet, aki vidáman nevetett még mindig az előbbi mutatványán és alig várta, hogy szüleinek is megmutathassa. " Le ne késsük a reggelit, az öcséd már biztosan tűkön ül, a nap magasan az égen jár...fáj tőle a szemem.." hunyorgott a maia, ahogy az ablak felé nézett. 
Nem voltak hozzászokva a fényhez, a legkevésbé sem, főleg a sötétben született Morwe, de ő nem foglalkozott még a fényes gömböccel az égen, hiszen adar is felébredt, s vidáman megismételte az előbbit. Kifújta a levegőt, ezzel egy sokkal hosszabb ideig kitartott tűzcsóvát idézve adar elé, s picit meg is melengette a szürke, izmos karokat. 
Majd, tapsolásba kezdett, amit egy maia kopogása zavart meg.
" Melkor uram...a reggeli... már csak önre várunk..." dadogta Varda zavart maiája, mire a vörös csak a szemeit forgatta és magában szitkozódott unottan.
" menjünk, mielőtt még kihullanak a tollai...és kitudja...talán megint szórakozhatunk egy kicsit..." emlékezett vissza arra, mikor Manwe részeg volt.