Hosszú volt az út valinorig, s többször meg kellett állni Morwe miatt, bár az út többi részében Mairon karjaiban aludt, néha pedig Melkoréban, ha kedvese elfáradt a gyermek tartásában. Ő kíváncsian bámészkodott, megnézett minden hegyet és erdősége, s hallgatta Melkort, ahogy beszél neki arról, hogy ez mind az övék. 
A maiának, mielőtt még valinorba értek volna, támadt egy ötlete. Visszavette női formáját, s csilingelő kuncogással Melkorra kacsintott, s fejére húzta a fekete csuklyáját, ami alól csak a vörös tincsek árulkodtak kilétéről. 
A kapukat két maia őr figyelte, s mikor meghallották a lódobogást és a nyerítést, azonnal intézkedtek.
" kapukat kinyitni! "
" Nem, te marha! Szólj Manwenak! " csapta hátba őrtársát a kék ruhás, szőke maia, mire amaz azonnal repült is, hogy tájékoztassa Manwe Sulimot a fivére megérkezéséről.
" manwe úr, manwe úúúr! " reppent, de valaki épp az orra előtt csukta be az ajtót, így újra ki kellett tárnia és belekezdenie a mondókába. " Manwe úr! Megjött a fivére! "
  Manwe azonnal letette a könyvet, amit a kezében tartott.
"akkor engedjétek be!" mondta, mintha csak századszor ismételné el. Ő maga pedig intézkedett, hogy mindenki a teremben legyen, hogy illően fogadják a testvérét és családját. 
 " Én mondom, itt valami bűzlik és nem a sajt, amit Orome kóstolgat! " csóválta meg a fejét Ilmaré, mikor a többi maia és vala is bement a hatalmas csarnokba, melynek ajtajában két őr még remegett is. Tartottak Melkortól és hogy készül valamire, de Varda úrnő, velük szemben ülve nagyon izgatottnak tűnt, és még vidám tapsolásba is kezdett.
" Ne aggódj, legfényesebb csillagom, nem hinném, hogy a bátyád rossz szándékkal jön...Ó nézd! Már jönnek is! "
  Melkor elől sétált, mögötte pedig egy titokzatos vörös hajú nő, egy gyermekkel a karján."üdvözöllek titeket! Mi újság? Nem sok, igaz? Gondoltam... Feldoblak titeket kicsit! Íme a fiam, Morwe ! Igen, a valódi fiam"
Melkor szélesen gesztikulálva beszélt, és a picit a kezébe vette, kibugyolálva a sok ruha alól. 
" Miaszentséges!! " nyújtózkodott kíváncsian Orome, s aztán a többi vala, még Manwe is felpattant a trónjáról, kocsányon lógó szemekkel nézve a kis gyermeket, aki fivérére hasonlított sokban, de már a színe is árulkodó volt.
 " Óvatosan fogd! " vette le a csuklyát a fejéről a szép arcú nő, amire Eonwe azonnal felfigyelt. 
  "hát nem csodálatos?" kérdezte a vala, a hatalmas szemekkel körbepislogó gyerekkel a kezében. Varda odasietett hozzájuk.
"ooooodekisédes!! Manwe nézd, igazi született gyerek! ' varda legalább olyan lelkes volt, mint amikor először látta meg a csillagait. 
" Ugye? És mennyire de mennyire hasonlít Melkorra! "mosolyodott el a vörös maia, majd összerezzent, mikor Eonwe megérintette a vállát.
" Khm. Helló....még nem láttalak errefelé.." méregette, mire Mairon szemei kikerekedtek és azon nyomban megunta a színjátékot.
" Eonwe ezt most fejezd be" nézett rá ijedten, immáron saját, férfiasabb alakjában, mire a szárnyas maia hátraugrott.
 " Mondtam, hogy nem mentek szét." tárta szét a kezeit és vállat vont a kékes hajú Osse.
" Szóval..ő....ő..:" dadogta Manwe, azt sem tudva, mit illene mondania a fivérének és a vöröses szemű gyereknek a kezében, de már biztos volt benne hogy valóban az övék.
"abogarakcsípjenekösszeMairon! Te szülted azt a gyereket??" fakadt ki Eonwe teljesen, összerakva a látottakat.
 "igen! Lenyűgöző, igaz?" fordult oda Melkor, közben fia a felé hajoló vala asszonynak nevetgélt. 
 " Ez..." dadogott még mindig Manwe, rángó szemöldökkel, de Varda figyelmeztetőn bokán rúgta a férjét, hogy higgadjon le.
" Megfoghatom?" kérdezte Varda, Mairon pedig rábólintott.
" persze csak óvatosan, nagyon tüzes fiú. " mondta a nőnek, akinek egy pillanat múlva már a kezében is volt a vigyorgó Morwe.Ulmo nem mert megszólalni, de már készült volna felállni és visszamenni a tengerbe, a látottak teljesen lesokkolták, s ő még pár száz éve azt hitte, az ő házasságuk a legfurább dolog a világon, de ezek szerint mégsem.
 " Tündéri! " csiklandozta Varda Morwet, aki erre egyre hevesebbek kacagott, majd tüsszentett egyet, ezzel tűzgolyót lövelve ki magából a vala asszony felé. Nem ártott neki a tűz, de nagyon meglepődött. Mairon közben Melkorba karolt.
" Nos...bátyám...hát...tényleg nem találok erre szavakat..." állt meg a vala előtt Manwe. " Most tényleg, komolyan....hogyan?? "
" Hátezlegalábbnempikkelyes..." fogta a fejét Eonwe.
"hát... Gondolom te is szoktál henteregni Vardával... a maiak ezek szerint megeshetnek" vont vállat Melkor, szerinte egyértelmű volt.
"de... De. Ő férfi!"
"már amikor... Olyan jól tud alakváltani, hogy teljesen nővé alakult egy időre" büszkélkedett kedves tudásával vigyorogva. Varda a tűzlabda ellenére még mindig Morwenak gügyögött.
" Ugyan már, nem kell csámcsogni ilyen apróságokon! Van valami étel?" Karolt Melkorba a maia, hogy elterelje a témát a saját női idomairól.
"oh igen... A kicsinek is kéne valami... Elég egyedi az étrendje" súgta Varda fülébe Melkor, benne bízott, hogy segít és nem kezd sipákolni.
" Oh...persze..már is szólok...az ételfelelősnek. " pirult el kicsit a vala asszony, de lelkesen intézkedett is, megint megcsiklandozva Morwet, majd visszaadta Melkor kezébe, mire Mairon azonnal odasietett, féltve kicsinyét.
Osse magasra emelte közben a mutatóujját.
" Én nem vagyok különc, a legkevésbé sem!"
"persze hogy nem vagy" ölelte át Uinen boldogan, máris ábrándozva. Ha Maironnak lehetett gyereke, akkor talán nekik is lesz valamikor...
"és... Mi a terved veled?" kérdezte Manwe még mindig látható zavarban.
"hogyhogymi? Felneveljük!"  még tarkón is csapta az öccsét ezért a bolond kérdésért.
" Bizony..." ringatta immáron Mairon a fiukat a kezében, aki hatalmasakat kezdett ásítani. De, ugyan akkor éhes is volt, így már nyújtogatta is a kezét a finomsággal teli tökért, amit varda rohant el időközben megtölteni.
"remélem jó lesz, csak kecskét találtam..." súgta Maironnak a vala asszony izgatottan. Sose csinált még ilyet, és meg is lepődött, hogy nem zavarja a dolog. Elvégre állatok közt is van vérszívó, nemde?
"bátorkodtam kiságyat rakatni a lakosztályotokba, remélem olyan jó, amilyeneket a tündék használnak"
" Nagyon kedves tőled Varda" biccentett Mairon, majd Morwe szájához tartotta a finom tápanyagforrást, ami nagyon ízlett a kis szürke fiúnak és már lelkesen szívta is magába, lehunyt szemekkel. Pár maia és vala asszony azonnal odarohant s  csillogó szemekkel nézték Morwët.
" Már most nagyobb nőcsábász mint Eonwe!" Kiáltotta be az egyik maia lány, mire az összes többi nevetni kezdett.
Eonwe szúrós tekintettel nézett a hang irányába, de nem tudta kivenni, hogy melyik vihogó lány volt.
"és lehet még jóképűbb is lesz, ismerve a szüleit" jött egy másik hang és megint kacagásban törtek ki a lányok.
"lányok!" csitította őket Yavanna, maga is a kicsihez sietve.
" de ha egyszer így van!" Kuncogott Ulmo egyik lánya.
Mairon elpirult és nem győzött néha mocorogni, hogy levegőt kapjanak mint ő, mint Morwe, aki egy kicsit böffentett, kiután megette az ételt s újabb kia tűzcsóvát lövelt ezzel a levegőbe, majd áratlanul elmosolyodott és a szája elé tette a mutatóujját.
" Hölgyek, ideje ágyba tennem Morwët..." próbált Mairon ellépni.
" Ne már! Maradjon még!"
" Igen, annyira elragadó! Beszél már?"
" M-még nem..." dadogta Mairon majd kétségbeesetten keresni kezdte Melkort a szemeivel, aki az öccsével beszélgetett. " Lányok, hölgyek, kérem..." jött teljesen zavarba, itt nem parancsolhatja meg a bolond tyúkoknak, hogy hagyják békén.
Morwe vidám tapsikolásba kezdett, mire az apja megenyhült, s mivel látta, hogy valamire nagyon kíváncsi, letette a földre, ő pedig elindult mászva Melkor felé. A nők a mellkasukhoz kapva nézték és szurkoltak neki, egészen addig, míg a kicsi ainu el nem kapta az apja lábát, hogy üdvözölje, kedveskés vinnyogó hangján.