Morwe szipogott már csak, de még mindig a fekete haj biztonságából nézte a repkedő valamit. Melkor a hátát simogatta, ez meggyőzte róla, hogy nincs veszélyben.
" Ő itt Thuringwetil. Nem bánt és megenni sem fog " simogatta meg Morwët Mairon is.
Gothmog agyaras feje kukucskált be, s kérdőn nézett asszonyára, hogy bemehet e megnézni a kis lényt.Ő bólintott és fejjel lefelé lógva kémlelte a babát, próbálva megnevettetni azzal, ahogy kidugta a hosszúkás nyelvét.
Mairon intett, hogy Gothmog is bemehet, így a szégyenlős balrog lábujjhegyen besettenkedett. Az ő kicsinyei igazi álomszuszékok voltak, de a legapróbb neszre is kinyitották a szemeiket.
Kíváncsian nézte a szürke kislegényt, aki nagy nehezen abbahagyta a hüppögést és félve nézett a balrogra. Ő nem tűnt hidegnek, s nagy volt, pirosas, ami ada hajára emlékeztette, így vidáman rámosolygott.
" Hellóka!" Mozgatta hegyes karmos ujjait a balrog, mire Morwë felkacagott.
" Ez nem ér!!! " nyújtotta ki Thuringwetil a nyelvét.
Melkor kuncogott a helyzeten, amire a kicsi mêgjobban nevetett. Kezeivel a balrog felé nyùlt, Gothmog pedig odanyújtotta a kezét neki.
Megfogta kis ujjaival, majd megpróbálta megharapni. Gothmog riadtan jajongva elrăntotta előle, amire Morwe megint kacagni kezdett.
" Életrevaló kis lurkó! " kacagott már az orkok közt mogorvának emlegetett Mairon is.
Morwë megint álmos lett, így egy hatalmasat ásítva integetett Gothmognak, majd eldőlt adar kezében, hogy kisajátítsa és ott aludhasson.
" Ne aludjon ma a saját szobájában egy kicsit? A mai nap még csak most kezdődött....és szeretnék veled lenni..." súgta Mairon a vala fülébe, alkarján meg végighúzta a mutatóujját, hogy Melkor beleborzongjon. " Gothmog, átvinnéd Morwët a szomszed szobába?" Pirult el, mikor észrevette, hogy a balrog még mindig ott ácsorog.
Gothmog gügyögve vitte is magával. A dadust szinte fellökve ment a szobájába Morwenak, aki a falhoz lapulva meredt ijedten a fura szörnyre. A balrog vígan dudorászva készült letenni a picit. Aztán...
"hogyamacskarúgjameg!!!"
A dada besietett a kiságyhoz, ahol a balrog messze eltartotta magától a kicsit, fintorogva.
" Mi a baj, mi a baj?" Kérdezte aggódva, de hamar rájött, így már át is vette Morwët, hogy tisztába tegye és új lapulevéllel bugyolálja be a pici gyermeket.
Thuringwetil nevetett a balrog arckifejezésén, olyannyira, hogy kedvese morogva meg is kergette érte a nőt.
Mairon a szája elé kapva a kezét nevetett, hisz hozzájuk is elhallatszott Gothmog mély hangja. Kacagás közben Melkor vállára dőlt és ket kezével át is karolta a valát.
" A mi fiunk. " emelte rá a tekintetét.
"igen... Mi a miénk... Mihez lenne kedved?" átfogta kedvese karcsú derekát, nagyon élvezte, hogy újra a saját alakjában van. Még a kora reggeli rejtőzés alatt támadt egy bolond ötlete.
" Hozzád van kedvem. " felelte a maia, lágy csókokkal elhalmozva kedvese puha és áhított ajkait. - Ma semmi tanulás, se farkasnevelés, se könyvtár, se orkok, se sereg...csak Te. Este meg szeretném ha körbevinnénk Morwët és a sárkányoknak is bemutatnánk - folytatta a csókok osztását, majd kihúzta a haját a szeplős arcából és belemélyedt az obszidiánszemekbe. " Valamin töröd a fejed, mel adan nìn, ha jól sejtem. Mire gondolsz?"
"eldicsekedhetnénk öcsémnek Morweval" kis gonoszkás vigyort villantott,de közben már erős vágyat érzett ő is a rég látott és érzett test iránt.
" Ó, képzeld el azokat az irigy tekinteteket! " csillantak fel narancsszín szemei, majd megragadta a vala vállát a hirtelen izgalomtól felhevülve és lábaival le is fogta a derekát, mire seperc alatt felmászott és hagyta hogy a haja beterítse magukat. Vággyal megtelve nézte, de folytatta az ingerlést. "Mel Adan...képzeld el az öcséd irigy, ideged arcát, haha! " kezdett gúnyos kuncogásba, majd megharapta a vala fülét. " Írsz neki egy levelet? Ne állítsunk be váratlanul! Hisz múltkor amúgy is meg akart valami ünnepre invitálni...." sandított a kis polcra, ahol volt lúdtoll meg papír is.
" és ha később írnék levelet?" melkor jelenleg nem nagyon tudott másra koncentrálni, mint a maia félig lecsupaszított testére.  
" Amikor csak kedved tartja...de együtt fogalmazzuk meg...nevetni akarok..." érintette meg Melkor orrát, majd lehajolt és a nyelvével körberajzolta a vala már így is érzékeny, megmerevedett mellbimbóját, majd a fogai közé vette játékosan, hogy a lehető legjobban felingerelje kedvesét. Igazából, ki sem akart volna mászni az ágyból, csak vele tölteni az egész napot.
-benne vagyok... - Melkor mélyen felmorrant az éles, bizsergető érzésre. Ellentámadásba lendült, és a hátára fektette kedvesét egy gyors mozdulattal. 
 Ő erre a mutatóujjával maga felé kezdte csalogatni a valát, közben pedig széttárta a lábait és azokkal közre fogta Melkort és szorosan magához is húzta, kisajátítón.
A kiszemelt áldozata át is adta magát neki, olyannyira, hogy egészen az ebédjéért sírdogáló Morwe hangjáig nem is nagyon vettek tudomást a külvilágról.
"szerinted segítsünk?" kérdezte az izzadtan elnyúlt Melkor.
  " Kérek..még egy percet " fújta ki magát a maia, akinek a lángjai kezdtek lassan eltűnni a testéről, miközben feküdt Melkor mellett. " mert ha most felkelek, cipelned kell..." vigyorgott, s lassan neki is kezdett a gyors öngyógyításnak.
Az ember dadus karjaiban tartva mászkált a bébivel, ringatva, tartva neki az innivalóját. De Morwe nem akarta elfogadni, tovább sírdogált, egyre hangosabban.
  Mairon erre nyitott drámaian ajtót és lépett be rajta, aggodalmaskodó tekintettel nézve a kis szürke fiúcskát. Már nyúlt is a kis tökért, amiben a vér már több napja halott állaté lehetett, mert a szagától neki is majdnem felfordult a gyomra.
" Jujj! Csak friss vért, frissen meghalt állat vérét adja Morwenak! " nézett szigorúan a dadusra, miközben Melkor átvette a kezéből Morwet. Ő legörbülő ajakkal nézte a sötét valát, s már nem sírt, de még pityergett.
"igen... Igen uram..." bólintott a nő, és gyorsan fel is jegyzetelte a kis naplóba.Melkor mosolyogva sétált ki fiával, aki panaszosan nyekegett neki, mintha csak elmondaná neki, mi a baja.
  " És itt is van a finom, friss vér! " tért vissza sietve Mairon, mintha csak szaladt volna, igazából köddé vált, mert úgy gyorsabban közlekedett és nem akarta még jobban megvárakoztatni az éhes fiút. Melkor mellé lépett, hagyva neki, hogy ő tartsa a kezében, majd óvatosan a szájához tartotta a kis tököt, gügyögve Morwenak. 
"varda oda lesz érte" kuncogott Melkor. Morwe hatalmas szemeivel őket figyelte, miközben boldogon szívta magába a vért.
" Ne felejtsük el megírni a levelet az öcsédnek" vigyorgott gonoszkásan. " Morwe, meglátogatjuk a nagybátyád, mit szólsz hozzá? " simogatta meg a kicsi fejét, s már el is képzelte a vala reakcióját a gyermekre.
Megvárták míg Morwe befejezi az evést, és Melkor lehevert vele az ágyra, hogy kicsit szórakoztassa amíg el nem alszik. Mairon az asztalhoz ült, hogy megírják a levelet közben."pfuujjj... Ez.. Szörnyen büdös...." fintorgott Melkor nem sokkal később, Morwe pedig nagyokat kacagott elégedetten.
  " Mi a baj? " tette le a tintás végű lúdtollat és Melkor irányába fordult, elmosolyodva a gyermek kacagásán, de aztán gyorsan befogta az orrát és orrhangon elkiáltotta magát. " DADUS!!! " 
A hívott szinte rohant, és amint megcsapta orrát a szag, máris felkapta Morwet ës sietett rendbe tenni. Melkor utánament, biztonságos távolból figyelve a mozdulatsort. Minden érdekelte.
 " Legközelebb megpróbálhatnád te." mondta neki Mairon, aki szintén érdeklődve figyelt, átölelve melkor derekát és egy levegő szemet idézett Morwe mellé, ami körbejárta az azt érdeklődve figyelő fiút.
  Őt is érdekelte minden, de még mindig féléken állt hozzá ehhez és azt akarta, a dada csinálja elsőre, ő meg utána, de ezt ki nem mondta volna hangosan, ahhoz túl büszke volt.
" Belenyomtam a hírvivő kezébe a levelet, hogy elküldje" 
 "köszönjük" biccentett Melkor, amikor visszakapta a fiát, most már tiszta pelusban. - vajon szeret úszni? -
- Fogalmam sincs, megfürdetjük?- kérdezte Mairon, a fiához hajolva és az orrát az övéhez dörzsölte." Farkas puszit adának! "
Nem sokára már a medencébe sétált vele Melkor, óvatosan tartva a forró vízbe - remélte, hogy a kicsi is imádja a forróságot. Amint a vízhez ért, a kis lábai azonnal tempózni kezdtek, úgyhogy Melkor megfordította. Bár elmerült, látszólag nem zavarta, vigyorogva úszkált, és Mairon felé sietett.
Mairon kitárta a kezeit, majd mikor Morwë odaért hozzá, megfogta és hagyta, hogy belekapaszkodjon az ujjaiba, úgy nézte őt, majd megdícsérte, milyen ügyes. Aztán ő is megfordította, hogy most Melkorhoz ússzon oda.
" Nagyon ügyes vagy!" Ismételte meg Mairon, mikor a gyermek odaért Melkorhoz és most belé kapaszkodott, pislogva a nagy szemeivel. - Látod? Tetszik neki a víz és a forróság is. - jegyezte meg Mairon Melkornak. " Tetszik? " hajolt oda a fiúhoz, aki erre csak vidáman mosolygott.