Az elkövetkezendő hetekben a maia női alakjában maradt és még ritkábban járt ki. Az orkok, akik őrt álltak, sose mertek szólni, de furcsa volt nekik valami az úrban, akire rá se mertek nézni. Ő leggyakrabban a könyvtárban tartózkodott és Draugluint tanítgatta, na meg persze próbált nem a rosszulléteire koncentrálni. Kitalált egy új varázslatot is közben. Mivel rettegték furcsa szemét, az egyik őrtoronyra idézett egy hatalmas szemeit, ami összeköttetésben volt az ő bal látókájával, így mindent megfigyelhetett vele a környéken anélkül, hogy elhagyná a vaspalotát, ebben a furcsa asszonyi formában.
  Meluin kényelmesen elhelyezkedett a cirádás faszéken ülő maia lába mellett, akivel szemben a most épp fonott hajú Draugluin ült és kíváncsian figyelt mindent ebből a szemszögből. Odakintről morcos hangok szűrődtek be, pontosabban Gothmog, ahogyan az ajtó előtt álló őrt szidta.
" Engedj be, beszélnem kell maironnal, fontos!! "
 " De azt mondta ne engedjek be senkit! "
" Én meg a felettesed vagyok és bemegyek, ha akarok! "
Mairon azonnal felkapta a fejét erre és gondolataiban riasztotta Melkort, hogy foglalja le a balrogot. Melkor hangja hallatszott az egész palotában, ahogy mag@hoz hívja a balrogot. Mairon megnyugodott újra, nem fog lebukni a növekvő pocakkal és a női alakkal.Melkor már alig tudott kitalálni kifogásokat, úgyhogy most már egyszerűen megtiltotta, hogy Mairont zargassák.
  " Én ezt nem értem. " fonta össze a karjait maga előtt a vámpír nő, miközben szemben állt a balroggal. " Valami itt nekem nagyon gyanús! Ada eddig minden nap eljött meglátogatni, de most? Rosszat csináltam, Gothmog? Melkor nem tilthatja csak úgy el tőlünk! És Glaurung se mond semmit....
" menjünk, lessük meg!" vetettre fel a balrog. Kifigyelték, Melkor. Mikor megy a sárkányokhoz és kiderített~k melyik szobában van Mairon. Az ablakokon keresztül be tudnak kukucskálni.
  Kimentek az udvarra, majd ügyesen felreppentek mind a ketten az ablakhoz, amin még csak sötétítő se volt, így mind a ketten beláttak. Elsőre Gothmog kukucskált be és meg is pillantotta a már meglehetősen növekvő hasát fogó Mairont, aki egy hosszú, vörös-arany kombinációs ruhában állt a kandallóval szemben.
" Mi a szentséges...." emelte le a sisakját is, mire Thuring félrereptette.
" Hadd nézzem! ....Ada?...." pislogott szaporán a vámpírnő. 
 Mairon az ablakra emelte tekintetét és telt ajkai elé kapta a kezét. Most mihez kezdjen?Gothmog azonban be is mászott az ablakon.
"mairon... Uram... Mi történt??"
  " Adaaa....miért vagy...nő? " érdeklődte meg a Gothmog után repülő denevér, aki hatalmas szemeivel már hunyorgott is, figyelgetve Mairon pocakját. " Hmm különöös....naaagyon különös..." repkedett.
A maia nem tudott mit tenni, felsóhajtott és leült, mielőtt összeesne még a hirtelen eseményektől.
" Khm... ez egy hosszú történet...de ha ezt elmondod valakinek Gothmog, levágom az agyaraidat!!! "
****
  "ez csodálatos!!" örvendezett tapsikolva Thuringwetil a hallottakon, míg a balrog lesokkolva bámulta a maiat. Az ő gyermekük is furcsa esemény, na de ez... 
  " Szóval, szeretném ha ez a dolog nem tudódna ki. Thuring, te se szólj egy szót se, tudom, milyen pletykás vagy. Gothmog, ha ezt idő előtt visszahallom a seregben....figyellek, vöröske..." mutatott a saját, majd gothmog szemei felé a mutató és a középső ujjával a maia.
  "lakat lesz a számon...""mikor érkezik??" vágta félbe a lelkes nő, nagyon örült a kis jövevénynek. Máris megszokta a női Mairont, és alig várta, hogy láthassa a kicsit. Ő már sokadik gyermekét nevelgette, de nem unta meg még mindig a babusgatásuk.  
  " N-nem tudom, de valószínűleg úgy, mint az elfeknél és az embereknél, pár hónap múlva, Thuring. " mondta szégyenlősen a maia.
Gothmog a fejét fogta, neki ez már nagyon furcsa volt, de egyetlen rossz szót sem mert mondani sem a maiának, de főleg nem Melkornak!A maiának eszébe jutott valami. Fogalma sem volt ezen dolgokról, mint ami egyre közeledett, így egy napon megosztotta Melkorral azon gondolatait, hogy szüksége lenne egy hozzáértőhöz, akár egy emberasszonyhoz, amivel a vámpírnál próbálkoztak egyszer, hátha neki tud valóban segíteni. Nagyon aggódott emiatt és nem akarta kimutatni, bár a vala mindenkinél jobban ismerte őt. 
Melkor egyedül ment ki bábát keresni. Nyíltan tette, elmondva, hogy első gyermekük várják és segítségre lenne szükségük. Gothmoggal mindent elterveztek, a nő nem fog semmi furcsaságot látni. Segít, amíg szükség van rá, utána meglátják mi lesz vele. Minden esetre berendezett neki egy lakosztályt, ami. Majd a gyermeké lesz, hogy a közelben legyen ha kell.Egy középkorú nő vállalta a bentlakással együtt, és az sem zavarta, hogy bekötött szemmel kell utaznia. Mairon meglehetősen finnyás volt az emberekkel kapcsolatban, így mikor a nő megérkezett, a lehető legridegebb szemmel nézett végig rajta, majd elegánsan a kezét nyújtotta neki, mintha tényleg maga arda 'királynője' lenne, majd Melkorra sandított és hevesen rábökte
" Jó lesz." és azzal a lendülettel indult is a kíváncsi szemek elől. Igazából, leplezni akarta csak izgalmát és azt, hogy meglehetősen fél ettől az egésztől, de ezt kedvese jól tudta, főleg, hogy az idő csak repült és repült.
 A bába igyekezett elnyerni a maia bizalmát, és rengeteg hasznos tanáccsal látta el. És persze elkezdte felk~szíteni őt a szülésre. Mikor megtudta, hogyan is zajlik, tényleg elkezdett félni. Fáj is és veszélyes is?? De nem volt mit tenni, végig kellett csinálnia.A nagy napra a bába kellemesen melegre készíttette elő a medencét, nem túl sok vízzel. Maironnak tetszett ez a megoldás és ragaszkodott hozzá, ahogy ahhoz is, hogy Melkor ott legyen.  Mikor elkezdődtek a fájdalmak, szemei lángoltak, ahogy a mellette izguló valát szidta.
 "ne merészeld mégegyszer ezt tenni velem!!"
  Fájt neki ez az egész és elege volt a női formából is, de már csak percek kérdése volt, hogy túl legyen ezen. Leizzadt, egyre hevesebben lángolt és egy hatalmas nyögés keretein belül nyomni kezdett, ahogy a bába utasította. Elkapta közben melkor csuklóját és Aulet megszégyenítő erővel szorította neki. 
Melkor azt hitte menten eltöri az alkarját, de igyekezett kitartani és támaszt nyújtani. M~g többször is nyomnia kellett, de végre elhangzott a várva várt mondat."már látni a fej~t!!" a bába intett a valának, hogy jöjjön oda, nyugodtan tartsa meg ő a gyermeket majd. Mairon egy kis ideig nagyon erősen lélegzett, hogy összeszedje magát a vélhetően legrosszabbra - végül fogait összeszorítva kinyomta a gyermekük fejét.
" nagyon jó! Már csak egy kicsit! Most már könnyebb lesz!" simogatta a fejét a bába, Melkor csillogó szemekkel nézte a kis fekete fejet és úgy izgult, mint előtte még sose.
  Végül eljött az utolsó nyomás, miután Mairon hatalmas megkönnyebbülést érzett, s fáradtan hátradöntötte a fejét. Melkor a kezei közé emelte a kicsinyét, mi alkatilag hasonlított egy elf gyermekhez a kis hegyes füleivel, azonban farkincája volt, akár csak a valának és fekete haj, a szürke feje búbján. A bába aggódva sandított a gyermekre és megcsóválta a fejét.
" Fel kellene sírnia..." mondta, mire a fáradt maia azonnal új erőre kapva felemelte a fejét.
" Mel...? mi a baj?...."  
"nem tudom..." a vala is nagy szemeket meresztett a bábára, aki átvette a kicsit és igyekezett megszólíttatni. Aztán a kisfiú nagyot tüsszentett, kis szikrát fújva, ami megégette a bába szemöldökét. Melkor gyorsan elvette mielőtt leejti ijedtében. Utána nyünnyögve mocorgott, amíg a nő utasítására le nem mosdatta a vala.
"nos... Elég fura gyermek... De úgy néz ki rendben lesz. Még addig figyelek rá, amíg nem eszik először" erre Mairon összerezzent: ez azt jelenti még mindig nőként kell maradnia.
 " Mutasd...még nem is láttam! " próbált megemelkedni a maia, hogy lássa a fiukat, ha jól vette ki a bába szavaiból a gyermekük nemét. Amint sikerült kicsit felülnie és meglátta a vörös szemű, szürke kicsi lényt, elérzékenyülve nyújtotta felé a karját. " Kicsi lángom! "
  " Ennie kellene. Emlékszik, Úrnő, hogy mondtam, hogyan kell megetetnie? " kérdezte a bába. A maia bólintott az utált szólításra, majd várta, hogy a kezei között tarthassa a fiát. De mi legyen a neve? Elgondolkodott ezen.
  Melkor odatérdelt mellé, hogy karjaiba vehesse a csendes kis lényt és ehessen. Mairon egész gyakorlottan fogta meg, titokban órákat gyakorolt a játék babával amit a nő készített neki. A pici azonnal rácuppant a fájdalmasan duzzadt keblére, és bár fura érzés volt, mégis meghatotta a maiat. A bába csillogó szemekkel figyelte a meglehetősen furcsa kis családot.
"maguk a legfurább szerzetek, akikkel találkoztam, de a kedvenc szülőim" tette hozzá egy kis könnyt letörölve. Melkor elgondolkodott a hallottakon... Talán megtarthatnák, hálául, hogy ennyit segített. És nem is ijedt meg a félig sárkányra emlékeztető babától. 
" Ha van kedve, itt maradhat a palotában. " ajánlotta fel Mairon, s azzal a valára sandított. Utált női testben lenni, mégis szükségét érezte még egy kicsit, bár ahogy táplálta a kicsi lényt, hamar elgondolkodott, hisz nem nő, és érezte, hogy a kebleiben rejlő tápanyag már fogytán van. Eszébe jutottak Thuringwetil gyermekei... - Van egy elvetemült ötletem...szerintem...adjuk neki azt amit mi is eszünk. Szólj a szakácsnak hogy a legközelebb elejtett szarvas vérét hozassák fel nekem. - mondta, majd mutatta az ágy mellett a helyet, hogy üljön oda Melkor. " El kellene neveznünk....mit gondolsz? " kérdezte elvörösödő arccal.
  "morwe..." mondta a vala, aki megbabonázva csodálta a kis szürke babát,aki szemeit behunyva, kis kezével a tej forrásába kapaszkodva szívta magába a táplálékát. "és ő aludhat itt is néha" 
  " Tudtam, hogy elérzékenyülsz..." mosolyodott el, megsimogatva a kicsinyük fejét, majd intett a dadának, hogy elmehet, ő maga pedig kényelmesen hátradőlt és hol a gyermeket, hol a valát figyelte. " Az orra olyan, mint a tied." dugta ki a nyelvét a férfira a jelenleg női maia. 
 "a szeme a tiéd..." valami furcsa békét érzett a vala. Most nem is volt fontos, hogy a maia milyen alakban hever mellette, csak hogy ott van és a gyermekük is. Az igazi gyermekük. Oldalasan elfekve nézte őket, ujjaival vagy kedvesét vagy a kis lényt érintve.
Mairon teljesen megkönnyebbült így, de tudta, hogy hamarosan vissza kell térnie a feladataikhoz, hisz a tündék sem fognak örökké pihenni és biztos volt abban, hogy a kis komiszok már a visszavágót tervezik, na meg az orkok vérre szomjaztak, de most, valahogy ez teljesen másodlagos lett.
Morwe abbahagyta a táplálkozást és egy hatalmasat ásított, majd piros szemeivel kíváncsian körbepislogott a szobában. Adaron azonnal megakadt a szeme és emelgetni kezdte felé az aprócska kezét.
Melkor értenyúlt és lefektette maguk közé, hagyva neki, hogy az ujjaival babráljon. Nem sokat tudott még most se a gyermekekről, de úgy tűnt már most életrevalóbb az embergyermeknél.A kicsi aztán újra tüsszentett és kis lángcsóvát köpött ezzel a levegőbe. Vélhetően hidegebb volt itt neki, mint a forró Maironban. Ő erre közelebb hajolt hozzá és forró tüzet lehelt rá, mire a kicsi abbahagyta az orra folytonos felráncolhatását.
A csöppséggel kettejük között aludtak el, Melkor igyekezett mindkettejüket átkarolni. Morwe adar haját szorongatta álmában, Mairon kezét rátéve melengette.