Félúton a hálóba, a maia azonban furcsa hangokra lett figyelmes. Valaki eszeveszettül rohangált, egy szál semmiben. Kékes szürkés haja volt és világos bőre, egyik szeme barnás, míg a másik kicsit sárgás. Visongva szaladgált, majd gyorsan elbújt Mairon lába mögé és előre mutatott. Egy dühös ork üldözte, fakanállal a kezében.  
 "jösszidete! Uram, az a valami egyszer csak a konyhában volt!" mutatott a fakanállal a férfira, aki visszamorgott az orkra. 
  " Khm....Majd én kezelésbe veszem, te menj csak vissza a dolgodra! " intett az orknak, majd gyorsan egy köntöst idézett az emberszabású valamicsodára, akit azonnal megismert. " Draugluin, nem lopunk ételt a konyhából! " 
"de... Én.. Éhes..." húzta magán szorosra a ruhaanyagot és lehajtotta a fejét szomorúan.
  " Akkor sem lopunk ételt! Bahh, gyere..." intett a farkas-ember féle valamicsodának, majd elindult a hálóterem felé. Draugluin pedig ügyetlenül követte, de meglehetősen nagy vigyorral az arcán
  Leültette a konyhában, és egy tálon ételt tett elé. Most még étkészlettel nem fárasztott, elég ha megtanulja a kezével a szájába tenni a falatokat. Egy gombóccal megmutatta neki, mit kéne csinálnia,majd figyelte az ügyetlenkedő Draugluint. 
  " Ügyes vagy! " dícsérte meg a farkast, aki erre vidáman felkapta a fejét és lenyalta a szája szélére kerülő morzsákat. " Mondd, köszönöm. " könyökölt az asztalra és nézte teremtményét, bár érezte, Melkor nem örül, ha késni fog, így az elméjében szólt neki arról, hogy a konyhában van. 
"kösznöm..." végül is első próbálkozásnak nem rossz.Melkor kezében a keresett üvegcsével sétálgatott vissza a szobába. Nem is baj, ha kicsit elidőzik a maia, legalább előkészíti a szobát.
  " Okos fiú, látom gyorsan tanulsz! Lehet a kis nősténnyel is megpróbálhatnám ezt majd...." gondolkodott el Mairon, hisz belegondolt, hogy egy seregnyi vámpír és váltott farkas állhatna Melkor szolgálatában.
  Draugluin szélesen vigyorgott a dícséretre, de tovább falatozott. Mairon úgy látta, most már magára hagyhatja, de azért az útra a szobáig lopott magának is pár falatkát.  
" melkor, itt vagyok! Ne haragudj, csak Draugluin lopott a konyhából..." kezdett bele a mondandójába, de azonnal megtorpant, ahogy kinyílt a hálóterem díszes ajtaja
  A szobában kellemes félhomály volt, és édeskés, bódító illatok lengték be. Ahogy belélegezte, máris jobban érezte magát tőle. A fürdőben forró víz bugyogott, és az ágyon egy nagy tál eper is várta - na meg az elnyúlt párja, aki felkönyökölt jöttére. 
  A maia szemei boldogan felcsillantak, majd vöröslő, füstölgő csóvává alakult és az ágyra reppent, ahol visszavette saját alakját, és azonnal átölelte hátulról melkort.- Szóval ebben mesterkedtél....-
 "említetted, hogy lazítanál" hátrafordult hozzá egy mosolyra és felkelt, hogy a kádba vigye. Nem volt mély a víz, hogy hátradőlve ülhessen benne és Melkor a finom olajjal átmasszírozhassa a végtagjait és a vállait.
  " És még azt állítják, nem vagy figyelmes, csak kegyetlen..." harapott az alsó ajakába és hozzásimult hátulról a valához, élvezve a kényeztetést. 
"csak a te kedvedért vagyok ilyen..." jegyezte meg Melkor, a formás vállakat masszírozva. Érezte, ahogy kedvese kezd ellazulni, ahogy az olaj kezd hatni. Valóban, Mairon szinte pihekönnyűnek érezte magát.
" Ó igazán? Lekötelezel, királyom..." huncutkodott a maia és azt kívánta, bár ne lenne sose vége ennek a kényeztetésnek, persze csak magában megjegyezve, mert a valától szinte bármi mást elfogadott volna, beleértve most egy hosszú csókot is, amit sunyi mód be is gyűjtött.
  -mit szeretnél még csinálni? - kérdezte tőle, a combjait simogatva. - tudod... Arra gondoltam, hogy neme lehet, hogy emiatt az alak miatt visel meg ennyire... -
  " Arra célzol, hogy változzak nővé? " vonta fel a szemöldökét Mairon, és huncutul mosolyogva már készült is, hogy eleget tegyen a meg nem említett kérésnek, ám ekkor Draugluin új formájában vidáman beszaladt a résnyire kinyílt ajtón és belevágta magát a medencébe, lefröcskölve a valát és a maiát. 
 "te meg mit művelsz?!" egyenesedett fel a vala dühösen, szemei szinte lángoltak és sötétköd járta körül. Draugluin hatalmas bűnbánó szemeket meresztet rájuk, a medencében ácsorogva.
  " Ne haragudj rá...csak lelkes! " cirógatta a vala fekete haját. " Ő az első váltott farkas. Hát nem csodálatos? " mutatott felé, teljesen kitárva a kezeit.
A farkas megrázta erre a fejét és a szürkéskék hajáról a vízcseppek szanaszét kezdtek szállni, némelyik megtámadta melkort is, de a lény mindeközben vidáman vigyorogva élvezte teremtője oltalmát.
"akkor se ugráljon a medencémben, mert kihajítom!" Melkor egyre mérgesebb lett, hiszen teljesen tönkretette a délutánjukat. Draugluin kicsit megszeppenve nézett rájuk,most akkor mennyen vagy ne mennyen?
  " Menj ki..." intett Draugluinnak aki szomorúan kullogott ki a szobából, kettesben hagyva urait. A maia csak megcsóválta nevetve a fejét, de máris bújt a valához, hogy megnyugtassa. " Ne légy morcos....szóval...hol is tartottunk? ..." 
"ott hogy átviszlek az ágyba pihenni s epret majszolgatni" és fel is kapta a maiat, hogy betartsa szavát. "és, hogy lehet meg kéne próbálnod a női alakot, amíg nem ér véget"
  " úgy mondod, mintha haldokolnék, holott mindketten tudjuk, hogy az nem lehetséges. Ám rendben, de ha bárhol mutatkozni kell, engem nem fognak asszonyként látni, főleg nem az orkok..vagy Gothmog, Eruőrizzenattól! " hadarta a maia, majd eleget tett a vala kérésének és magára vette női alakját, de gyorsan takargatni is kezdte a fekete lepedővel. Kebleire pedig ráomlott a vörös haja, hogy azokat is szépen elfedje.
  "és akkor most előttem is szégyenlősködsz?" incselkedett Melkor. Kitakarta a felsőtestét, hogy hozzáférjen a hasához. Ráhajtotta a fejét és cirógatni kezdte, halkan dudorászva. Mairon kénytelen-kelletlen vette észre, hogy valóban nem feszül. Annyira a hasa és az émelygés is jobb lett. De akkor se vallja be, hogy igaza volt a valának. 
  " ha ezt megtudná az öcséd, szerintem menten a tengerbe vetné magát egy szikláról. " gondolkodott el, majd kuncogni kezdett, de ugyan akkor örömmel is töltötte el az, hogy Melkor dúdolt a hasának, mintha csak egy nyugattó dal lenne. Elérzékenyült tőle és egy csókot nyomott Melkor feje búbjára. Mairont egy kérdés foglalkoztatta, amit egész idáig nem mert megkérdezni a valától, de hát még is ő volt a legelső és a mindent tudó, így feltette a kérdését nőies, csilingelő hangján, előtte a dús alsó ajakába harapva - szerinted...milyen lesz arda örököse? - 
- szerintem csodás- vigyorgott Melkor, kezdett ragaszkodni a kis valamihez. Még mindig firmátlan volt, de már jobban látszott. A képet megosztotta gondolataiban a maiaval is, had lássa mi növekszik odabent.
  Ő erre kicsit meglepődött, de ugyan akkor tetszett is neki a gondolat, hogy ténylegesen létrehoznak valamit közösen a valával. Erre gondolt, ahogy egy vaskos eperszemet a szájába vett, majd el is feküdt kedvese mellett, hogy folytathassák ezt a kényeztető, hosszas délutánt, csak kettesben, senki mással.