" Melkor! Hova viszel? Hé, nem vagyok egy zsák, kérlek...tegyel le, ha mondom! " próbált ficánkolni, de csak nem szabadult Melkor erős kezei közül, egészen addig, míg meg nem érkeztek a saját lakrészéhez.
Azt, a maia kikerekedett szemekkel mérte fel maga körül, minden egyes pontot és apró kis részt, de a hatalmas ágyat is, ahol ő hatszorosan elfért volna!
"itt lehet heverészni, ott a terasz, arra van az étkező, ha éhes lennél; amarra a fürdő s persze ez itt a háló" mutatott körbe. Kis fényes kövek adtak sejtelmes fényt a lakrésznek, ahol trükkösen elhelyezett oszlopok, kis falak, lyukas falak, függönyök választották el a helyiségeket. De szabadon, kellemesen tudta átjárni a virágillatos levegő, ami a balkonról jött be.
" Gyönyörű " mondott elsőre csak ennyit a fiú. Neki már ez a szoba felért az egész palotával.
Bezzeg ő, régi rongyokban állt a fényben, amik itt ott porosak is voltak. Kicsit elszégyellte magát az öltözéke miatt, és egyik lábáról a másikra állva nézett újra körül.
A férfi akit kedvelt, elhozta magával. Á, lehet csak álmodik! De megcsípte magát és nem, nem álmodott.
" Izé....mihez volna kedved? " kérdezte Mairon.
"hozzád" komolyan mondta, de láthatóan zavarba hozta vele a fiút. - okeee, akkor más taktika... - és támadt is egy ötlete. "tudod mit? Adok neked egy kényelmesebb ruhát, kipróbálod a kádat és kicsit el tudsz lazítani... Hm?" és persze véletlenül ottfelejt egy kis naplót, amibe bizonyos tapasztalatait szokta feljegyezni.
" Rendben van, legyen ez így! " ült le Mairon, míg Melkor elment. Valójában neki is kedve lett volna hozzá. Meglehetősen tetszett neki, ahogyan ölelkeztek.
De aztán megpillantotta azt a kis fekete könyvféleséget. Azonnal felkeltette az érdeklődését, így kezei ügyébe vette és belelapozott kíváncsian.
Melkor keresett egy vörös tunikát a sajátjai közt, lehet kicsit nagy lesz a maianak, de biztos kellemesebb mint az a piszkos gúnya. Leterítette a fürdőben a komódra, egy törölközőt is odakészített, és kellemesen forró vizet idézett a kádba.
"a fürdőd kész, nem kell kapkodnod, addig én elfoglalom magam" félig elfordulva, fontoskodva pakolászva mondta, hogy a fiú bevihesse magával a kis füzetet.
A fiú így is tett.
Bement a fürdőbe és levette magáról a ruháit, gondosan összehajtva azonban és így ült le, a medence díszes szélére. A kis füzetet pedig magával vitte.
Sose látott ekkora kádat! Belemászott, ügyelve hogy Melkor füzete ne legyen nedves, majd a hátát a medence szélének döntötte és olvasta tovább.
Szemei nagyra nyíltak, ahogy egyre többet lapozott benne....
Melkor elnyúlt az ágyon, köntösében. Egyszerű darab volt, mintha egy hatalmas ruhaanyagot félbehajtottak volna, majd szélein összevarrtak és egy mély vágást ejtettek a fejnek, nyaknak, sőt még a mellkasa is kilátszott. Halkan dúdolgatott, és csalafinta tervén mosolygott. Valahogy fel kell világosítania,és ez így talán egyszerűbb mint hagyni szegényt a teljesen ismeretlennel szembesülni. Elég kellemetlen tud lenni. Most azon kuncogott amikor először jutott eszükbe felfedezni a másik testét.
- Szóval ez így működik...még sosem gondolkodtam ezen...- csukta össze a füzetet, majd gyorsan lemerült a forró víz alá, ami ellazította, mintha csak kellemes gyógynövenyek és füvek lettek volna benne.
Hosszú ideig időzött el benne, de a gondolatai más merre jártak. Vajon Melkor szeretne olyan dolgokat vele, mint abban a füzetben?
Furcsa bizsergető érzés fogta el az alhasában, és egy kicsit lejjebb is a gondolatra, beleharapva azonnal az ajkaiba, mert a bal kezével megérintette a keményedő részét. Ahogy hozzáért, szemei teljesem kinyíltak és zavarba jött ettől. Inkább gyorsan kipattant, megtörölközött és magára vette a szép színű öltözetet, amit Melkor készített ki neki. Bár valóban nagy volt rá, de nem zavarta. Kicsit kilátszott belőle a válla, annyi baj legyen. Így indult meg az ágy felé, ahol a vala várta.
A vala felkönyökölt hogy megcsodálhassa kedvesét. Magy volt rá, de akkoris jól állt neki.
"hogy érzed magad?" közben megpaskolta a matracot maga mellett, hogy odahívja a maiat maga mellé.Le se tudta venni szemeit a kivillanó fehér vállról. - hogy lehet ennyire szép?... -
Az ágy magas volt, de kényelmesen elfértek rajta, mikor már Mairon is felmászott rá. Elsőre csak ült, Melkor mellett, aztán valami a hatalmába kerítette és elfeküdt, hevesen kinyújtózkodva egy széles mosollyal.
" nagyon jól. Köszönöm a ruhát és a fürdőt is " mondta neki.
Azt nem említette, amit talált közben a kis füzetben. Úgy is belelát a fejébe. Vajon neki is menne az övébe?
Melkor oldalasan hevert könyökölve egyik karjával, hogy láthassa a hátán heverő maiat. Olthatatlan vágyat érzett iránta, csak úgy pörögtek az ötletek a fejében mi mindent szeretne vele csinálni. Rászánta magát és szabad kezével cirógatni kezdte a másik fehér, kissé szeplős karját.
Erre Mairon kinyitotta a narancsos szemeit, majd Melkor nagy meglepetésére az első nyelven, a valák nyelvén szólt a férfihoz, aki az alkarját cirógatta.
" Mit csinálsz?" Tette fel dallamos hangon a kérdését.
"próbálom felgyújtani a saját ágyam" kuncogott, ha megint lángra kap, cserélheti az ágyneműt. Ujjai sétálgatni kezdtek, feljebb, a mellkasra, megkeresve a ruha szélét. A csupasz vállon ismét finoman simítottak végig a bőrön, és követte az anyag szélét, vissza a mellkasára.
A legfelső kis magába akasztós csatnál megállt, és kérdőn nézett a csillogó szemekbe.
Mairon pedig ugyan így tett. Belenézett a világos szempárba és miután egy hatalmasat nyelt a remegéstől, amit a vala érintései okoztak, megérintette az arcát és a nyelvét lassan a két ajka közé vezette, lágy csókot lehelve rájuk.
Ezt igennek vette a vala és elkezdte megszabadítani a vörös ruhadarabtól. Amint kikapcsolta a kis csatokat, keze a ruha alá csúszott, máris feltérképezve a lehető legtöbbet a finom alakból. Egy pillanatra végigsiklott Mairon édesen bizsergő tagján, egy kéjes kis hangot kicsikarva ezzel a fiúból de már fel is sietett a mellbimbókhoz, és az egyike megcsípte a másikat pedig a vala fogai ingerelték fel még jobban.
Pimasz vigyorral nézett fel a fiú arcára, kiváncsi volt mit szól hozzá.
- tarts erősen és ne engedj el! - gondolta, a valának címezve, aztán belekapaszkodott az oldalába és széttárta a lábait egy kisebb terpeszbe. Leverte a víz, de kellemesen és meglehetősen erős bizsergést érzett abban a pillanatban, így az ajkai gyorsan Melkor nyaka felé vándoroltak. Csókolnia kellett valahol, de elsőre, csak szaporán véve a levegőt lihegett a hegyeskés füleibe.
A tapasztaltabb vala elözönlötte őt csókokkal, és keze ismét elvándorolt le délre. Amikor körbefogta és masszírozni kezdte, körmeit belemélyesztette a széles vállakba és csípője szinte magától mozogni kezdett. - ez... Ez ennyire... Élvezetes?... - csak kapkodta a levegőt, teste pedig finoman remegett az érintésekre. Aztán a kéz megint továbbhaladt a feneke felé...
"szentségeseru!" szaladt ki a száján; a vala talált egy pontot ott, bent, amire szinte csillagokat látott, de az élvezettől.
"és még a hatalmas kalapács még szóba se került" súgta neki Melkor, és bekapta a kis fülcimpát.
A maia ajkaiból egy kisebb nyáltenger szökkent ki a kellemes de hirtelen érintésre. Észre sem vette, hogy az érintések mellett a szavak is annyira feltüzelték, hogy teste újra vöröslő lángok borította lett, és annyira elkapta az ismeretlen hév a harapásra, hogy kecses lábaival birkózás szerűen elkapta és átölelte a vala derekát, s valami olyat harsogott a fejében hogy - a tiéd vagyok, Melkor ....-  macskapupillái pedig teljesen kinyíltak, amennyire csak lehetett.
Melkor búcsút. Mondott az ágyneműnek, és a fiú fölött elhelyezkedett. Felemelte annak fenekét és végre, megszüntetve a kínzó vágyakozást, birtokba vette a formás feneket. Igyekezett óvatos lenni, de a maia az első alkalomra összerándult és mégjobban belecsimpaszkodott. Kicsit vártak mindketten, hogy a maia megszokhassa az érzést és ellazítsa magát. Ezt egy forró csók jelezte és a fekete hajba túrt közben. Most már minden porcikájával vágyott a valára, még ha most egy kicsit kellemetlen is. Lassan mozogni kezdett az izmos csípő és Mairon résnyire nyílt ajkai közül forró kis nyögések törtek elő,amikhez hamarosan a vala mélyebb hangja is csatlakozott, ahogy a ringatózás fokozódott.
Eddig bele se mert abba gondolni, hogy majd ezt csinálja valakivel. Pláne nem a bolondos Melkorral, akit nem is oly rég még került volna a csipkelődését. De most? Minden porcikájával csak őt akarta, nemileg is de lelkileg is. Érinteni, csókolni....
Feltüzelte a testét, a szíve pedig vadul lüktetett, amikor mellette volt. Főleg most. Alatta, a félig lerombolt ágyon.
Melkor ezt az estét nem cifrázta túl, így repítette magukat otthonuknál is szebb helyre. De így is csodálatos volt számára ez az este. Először érinthette a fiút, először pillanthatott le az elégedetten pihegő testre, amin gyöngyökként ragyogtak az izzadságcseppek. Először láthatta azt a mosolyt, amit később is csak együttléteik után. És csak az övé volt. Mairon neki adta magát, mindenét. Most már biztos volt benne, hogy senkije nem volt előtte, hogy még csak gondolni se gondolt ilyesmire. Vele viszont megtette. És élvezte. Talán sose volt boldogabb.