Nem sütött be a fény a lehúzott redőny miatt, ezért szépen elaludtam.  Félig sötét volt a szobában, mikor kinyitottam a szemem. Emlékeztem Alex mennyire ragaszkodott ahhoz, hogy lehúzva tartsuk a redőnyt. Senki sem keltett fel, csak a telefonom. Pislogtam és végre ki tudtam venni a képernyőn Allison képet. Azt mondta én adjak magamról életjelet, de mivel elaludtam,  bizonyára aggódni kezdett. Nem ültem még fel, a fülemhez emelve habozva felvettem a telefont:

  - Szia Allison.   - köszöntem álmosan

Ami aztán fogadott,  hát, arra nem készültem fel, sem én, sem a fülem.

  - Eltűnsz fél napra, nem mondod hol vagy, hazudnom kell miattad és minden amit mondasz az egy "Szia Allison"? Szerinted ez jól van így? 

A legközelebbi barátnőm egyszerűen beleoldított a telefonba és úgy leteremtett, ahogyan eddig még senki. Ha eddig nem keltem fel teljesen, most már igen. Az agyam még nem reagált úgy, ahogyan kellett volna,  lusta volt ő is, de én megértettem.

  - Öhm, nem? 

Egy frusztrált sóhaj a telefon túlsó oldaláról azt jelezte, hogy ezt nem kérdeznem kellett volna. A tegnap esti üzenet óta nem gondoltam volna, hogy ennyire aggódik miattam. Ez egy részt melengette a szívem. Elmosolyodtam, de közben hallgattam tovább a lány hangját:

  - Elraboltak? Tudsz beszélni? 

Hát persze,  ha egy klisés romantikus filmben lennénk, bizonyára elraboltak volna és én beleszerettem volna szépen az elrablómba, mint annak a rendje. De, nem kell aggódni, nem estem bele Alex Rider- be és sem belém. Eddig.

  - Nem raboltak el és tudok beszélni. - mondtam higgadtan 

  - Hál' Istennek. - sóhajtott, de még nem fejezte be az ostromot - Hol vagy?  
Fogalmam sem volt, hol vagyok. De ez eddig nem is igazán foglalkoztatott valamiért. Alex nem rejtegette a lakáshoz vezető utat, de én túl elfoglalt voltam azzal, hogy ne essek le a motorról vagy, hogy hogyan kapaszkodjak Alex-be.

  - Azt nehéz elmondani.  - próbáltam kerülni a témát 

Szinte magam előtt láttam, ahogyan Allison húzza a száját.

  - Kinél vagy? - hallottam az enyhe gúnyt a hangjában 

Ha te azt tudnád,  gondoltam, de az ajkamba haraptam és más válaszon kezdtem agyalni. Mármint, nem szabad elmondanom sem a kémes ügyet; sem túl részleteset Alex-ről, amúgy sem ismeri.

  - Nem igazán ismered. 

  - Egek, Flóra. Ne csináld már ezt. 

Allison többet aggódik miattam, mint én. Persze, én is megijedtem anno, hogy mi lesz velem ha elfogadom Rider segítséget, de azért elismerem jól esik az egész. Allison igenis kiérdemli a legjobb barátnőm címet. Úgy döntöttem beadom a derekam és adok neki valamit, ami talán nem árthat.

  - Oké, az edzésről ismerem...  - hadartam

  - Várj. - szakított ok nélkül félbe - Fiú? 
Igazat vagy nem igazat? Allison nem mondaná el senkinek, az egyszer szent. Oké, az igazság nem bánt, ugye?

  - Igen.  - nyögtem ki legyőzötten - De mielőtt... 

Allison már megént nem engedte, hogy befejezzem, terminátor- üzemmódban volt.

  - Egek, ez nagyon nem jó! - ordított a telefonba - Mikor gabalyodtál te össze egy fiúval? Hívjam a rendőrséget vagy Marcus-t, mert bővül a család... 

Le kellett állítanom, mert szó sem volt ilyenekről, de szinte előre láttam, hogy el fogja túlozni. Tudtam, hogy Allisonnál az összegabalyodás az mit jelent és határozottan nem azt jelenti, hogy egy sötét sikátorban megment. Mármint Alex még én?! Persze, csak nem ebben a világban. Mondjuk, az elhanyagolható tény, hogy a pizsamája van rajtam.

  - Allison! - szóltam rá és fülig pirultam - Semmi ilyenről nincs szó. Alex megmentett. 

Magam elé képzeltem Allison arcát és majdnem sírva röhögtem.

  - Szóval ez a neve?  Feljegyezve.

Ehhez már nem tudtam mit hozzáfűzni, így bölcsen hallgattam. Egy pillanatnyi csend volt közöttünk.

  - Nem tűnsz levertnek.  - jegyezte meg sejtelmesen

Ha tudnád, hogy a pizsamája van rajtam... Egy enyhe köhögés jött rám, pedig nem volt por a szobában. Mielőtt még Allison újra aggódni kezdett volna, tisztáztam magam.

  - Mert nem tart fogva.  - magyaráztam gúnyosan

Allison sóhajtott. Még ő sóhajt, mikor ő az aki engem bosszant.

  - Amúgy szerinted elenged? Nehéz a bátyjádnak kamuzni. 

Ezen még nem is volt időm gondolkodni, de nem emlékeztem, hogy Alex mondta volna, hogy meddig maradok itt. Nem lenne oka tovább itt tartani, hiszen talán még este elengedett volna.

  -   Remélem igen, nincs miért itt tartson. - mondtam gondolkodás nélkül - De köszönöm, hogy segítettél. 

  - Oké, látom le akarsz rázni. Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod! 

Nevettem és  lassacskán elköszöntem tőle. Az órára néztem és majdnem tíz óra volt. Nem számított arra, hogy ilyen későig hagynak aludni. A megállapításom az, hogy Alex Rider nem későn kelő. Bizonyára gondot okozok már nekik. Felültem az ágyon és kinyújtóztam. Te jó ég, ez a pizsama hatalmas volt rajtam, de este annyira fáradt voltam, hogy nem tűnt fel. Önkéntelenül is azon kaptam magam, hogy tetszik az anyaga, a tapintása. Talán én is beszerzek egy pár fiúknak való pizsit, csak Marcus meg ne tudja.

Pontosan mielőtt felálltam volna az ágyról,  kopogtatás hallattszott az ajtónál.

  - Szabad. 

Furcsán hangzott ez,  hiszen nem is az én szobám, de akárki is jött be, illedelmesen engedélyt kért. Kissé elsápadtam, mikor Alex lépett be rajta. A fiú szeme éberen csillogott, nem volt már pizsamában,  jól gondoltam, korán kelő. Pislogott párat, hogy hozzászokjon a szobai fényviszonyokhoz. Azt kívántam inkább ne nézzen körül.
 
  - Jack meg én megvártunk a reggelivel. - mondta komolyan,  de a hangja kissé furcsán vékonyabbá vált a mondat végén

Alex végignézett rajtam. El tudtam képzelni mit lát: borzos vagyok, álmos tekintetű, ráadásul az ő ruhájában. Kinyitottam a szám, hogy védekezzek, nem az én ötletem volt a pizsi. Az arcom égett és nagyon zavarban voltam. Alex arca leírhatatlan volt, úgy tényleg nem láttam még. A szeme elkerekedett,  a szája nyitva és az arca meglepettség-zavar keverék volt. Ennyire nyíltan sem bámult még, én pedig alig bírtam a szemébe nézni.

Nekem egy hang nem tudott kijönni a torkomból. Kettőnk közül a fiú reagált hamarabb, megvonta a vállát egy ilyen inkabb-nem-akarom-tudni képpel. Első alkalom amikor ilyen arckifejezést láttam rajta.
A légkör annyira kínos volt közöttünk így is, hogy Alex nem várta meg a válaszom és kilépett a szobából. Jobb is, nem biztos, hogy egy értelmes szót ki tudtam volna ejteni.

Oké. Ez kínos volt. Ahhoz képest elég jól lereagáltam. Kekszet nekem!

X

Miután átöltöztem és szépen összehajtogatva a szobában hagytam a pizsamát, lementem enni. Jól hallottad, nem azért, hogy Alex-et vagy Jack-et lássam, hanem, hogy egyek. Nincs mit tenni, Jack túl jól főz. Betoppantam a konyhába, Alex az asztalnál ült. Jack rám nézett:

  - Ó,  drágám, ne vedd vissza azt a maszatos pólót. Hozok helyette másikat. 

Felemeltem a kezem, hogy nem köszönöm, kibírom, de a nő már rohant is fel az emeletre. Nem volt  vészes, tényleg csak egy kis feketeség a zöld pulcsim alján. Alex feje olyan volt, mintha már bánná,  hogy ezen a helyen lakik. Amikor megláttam, hogy Jack kezében egy Alex-gyanús póló van.

  - Jack, ez tényleg muszáj? - kérdezte felvont szemöldökkel

A nő nem értette Alex fájdalmát, de nem is nagyon figyelt rá. A kezembe nyomta a pólót. Újra vörösödni kezdtem, nem néztem Alex-re és aki  lassan elpirult.

  - Köszönöm szépen. - hebegtem zavarodottan és mentem átöltözni 

Egy egyszerű póló volt,  sötétkék színű, de határozottan fiúknak gyártott. Ennek a pólónak sem volt Alex-szaga. Nem mondom, hogy nem voltam csalódott.

X

Csendben ettünk, mikor Jack újra hasznosnak érezte magát és piszkálni kezdett engem és a szőke fiút.

  - Alex, ugye haza viszed a motoroddal a lánykát?  

Alex kelletlenül bólintott.

  - Mi is a neved?  - mosolygott rám Jack 

Szeretem Jack-et,  ne értsd félre, nagyon kedves, csak nem érti meg, hogy én és Alex nem vagyunk olyan viszonyban.

  - Flóra Coney. - válaszolta helyettem Alex

Nem kellett volna hatással legyen rám ahogyan kimondta a nevem, hiszen semmi különös nem volt benne, még gúny sem a hangjában. Mégis, minden, amit a szőke fiú tesz kap egy hatást. Megálltam az evésben és egy pillanatra rá néztem. Alex arca kifürkészhetetlen volt, de amikor rám pillantott a szeme sarkából,  elfordultam. Nem értettem miért ver ennyire a szívem.

X

  - Szerinted kibírsz még egy utat a motorral, Coney? 

Az arcomon egy gúnymosoly jelent meg és keresztbe tettem a kezem. Annyira nem égtem a vágytól, hogy a halálba motorozzak, de nem akartam ezt megmutatni a fiúnak. Felült a motorra és felhúzta a szemöldökét.

  - Mi az hogy! - vágtam rá és határozottan indultam a motornak 

Kissé megtorpantam, amikor fel kellett üljek rá. Még mindig nem sajátítottam el a mesterségét. Az arcom egyre pirosabb lett, amikor nem nagyon sikerült. Egy apró rántást éreztem a bal karomon, aminek segítségével felkerültem a motorra. A szemem kiszúrta a karomat körbemérő fehér kezet,  Alex keze az enyémen volt. Tudom, hogy hirtelen mozdulat lehetett és azért rántott vissza, hogy ne essek le, mégis, volt valami szikrázó abban a pillanatban,  amikor hozzám ért. A bőre vörösen égetett, éreztem a melegséget, ami ott volt az arcomon. Túl meleg a bőre, ahhoz képest, hogy a szeme milyen jeges. Felemeltem a fejem és szembe néztem Alex-el. Ő hátra volt fordulva a motoron és a másik kezével magához szorította a sisakját. A fiú keze nem sokat időzött tovább a kezemen, meggyőződött arról, hogy stabilan ülök a motoron. Végignézett rajtam és többször is megállt a pillantása a pólóján. Kínos volt közöttünk a csend, de nem tudtam mit mondjak.

  - Jack nem tudott nagyobb pólót választani neked. - jegyezte meg szárazon 

Egyet értettem és elfogadtam a nekem nyújtott sisakot. A karjaim körülfontam a fiú mellkasán és Alex-nek dőltem. Már el is felejtettem, hogy így milyen közel kerülünk, hogy érezhetem a fiú dobbanó szívét. A motor rettenetes robogással elindult és én még közelebb húztam magamhoz a fiút.

Mikor közel értünk már az utcámhoz, idegesen Alexhez hajoltam.

  - A hátsó bejárat felé menjünk. 

Egy pillanatra hátra nézett, nekem pedig felment az adrenalin löketem. Rider, figyelj már az útra! De nem kellett szóljak, Alex vissza fordult.

  - A bátyjám itthon van. - magyaráztam zavarodottan 

Alex bólintott és egy picivel a tömbház előtt megállt. Levettem a sisakom, de a szőke fiú nem így tett. Talán már siet is el, csak éppen elhozott engem. Éppen terveztem a nagy leszállásom, amikor Alex megszólalt:

  - Leszállnál? 

Igen, azt tervezem éppen. Az arcom újra lángolni kezdett.

  - Nagyon úgy tűnik. - vágtam rá gyorsan 

Alex arcát nem tudtam rendesen látni a sisak miatt, de biztosan már elege volt belőlem, elég sok időt töltöttünk együtt.

  - Fogd meg a kezem. - mondta csendesen 

Elfogadtam a kinyújtott kezét és lehoppantam a motorról. Elléptem a motortól és keresztbe tettem a kezem. Én néztem a szőke, sisakos fiút, ő pedig engem bámult. Miért ilyen kínos és félszeg közöttünk a csend?

Intettem neki és ő visszaintett.
Nem hittem, hogy nem találkozunk újra.

Author's note : extra hosszú rész, mert megérdemlitek és mert nagyon régóta nem frissítettem.