Flóra

Haza rohantam és azt tettem amit ilyenkor a filmekben láttam, hogy tesznek az emberek. Tehát bezártam az ajtót,  ablakokat, baseball ütőt ragadtam magamhoz és vártam. A félelmem szerintem nem volt alaptalan,  hiszen én láttán amit láttam. A készenléti állapotom nem tartott sokáig, mert hát nem történt semmi. Két óra hosszát gubbasztottam az ajtó előtt egy baseball ütővel a kezemben és vártam. Hat óra volt, tehát már csak két órát kell kibirnom míg Marcus haza jön és akkor már nem leszek magányos préda.

A következő két órát is a bejárati ajtó előtti szőnyegen töltöttem, mert féltem akkor akarnak majd betörni, amikor én felállok egy pillantra. Pedig nagyon éhes voltam. Nagyon. Nézz rám,  a saját házunkban éhezek a szőnyegen, mert félek, hogy Alex Rider be fog törni a lakásba. Marcus nem ilyen gyávának nevelt!

Megmakacsoltam magam és elszaladtam a konyhába egy kis chipsért. Ilyen gyorsan még nem szaladtam a konyhába. Tényleg.  Fél hét volt. Még volt egy kis időm Marcusig. Hogy az unalmam elűzzem, próbáltam megérteni és feldolgozni amit láttam. Alex Rider megvert valakit. Oké,  nyugi Flóra, eddig is tudtad, hogy a fiú veszélyes, ez nem nagy újság. De azt viszont nem gondoltam, hogy ennyire veszélyes. Mármint annyira kiütötte azt a pasast, hogy azt hittem megölte. A férfi elernyedt teste és Alex lihegő, diadalmas alakja kéretlenül megcáfolt mindent.

Próbáltam azért máshogy is nézni a dolgokat, lehet, hogy Alex-re támadt és ő csak önvédelelemből tett így.  De minden jel nem erre utal. A másik dolog amin megállás nélkül zakatolt az agyam, hogy Alex vajon felismerte-e engem. Az arcából szokás szerint semmit sem lehetett kiolvasni. És azt vajon észrevette, hogy én felismertem? Az én arcom nem kőből faragták, szóval bizonyára.

Egek, mibe keveredtem.

Hirtelen léptek hangját hallottam.  Felpattantam a szőnyegről és megszorítottam az egyetlen fegyverem, a baseball ütőm. A levegő a mellkasomba szorult. Az alak megállt az ajtónál.

Kopogtatás hallatszott.

Én nem nyitok ajtót, határoztam el makacsul és készenlétben állva bámultam az ajtót. Ha be akarsz jönni Rider,  akkor törd be.

Türelmetlenebb kopogtatás.

Mondom,  hogy törd be Rider, gondoltam egy mosolyszerűség kíséretében. A kopogtatás dörömböléssé változott.

-Flóra, nyitsd ki az ajtót! - hallottam Marcus hangját

Keresztbe tettem a kezem és vártam még valami jelre, hogy aki beszél valóban a bátyjám. Megcsörrent a telefonom. Fél kézzel felvettem és valóban Marcus hívott.

-Flóra, itthon vagy? - kérdezte aggódó hangon

Egy pillanatig haboztam. Ez Marcus hangja, nem Rideré.

-Igen, itthon vagyok. - szóltam bele a telefonba

-Az ajtó előtt állok. A zárban hagytad a kulcsot és így nem tudok bejönni.

Hoppá. Az ajtóhoz léptem és tényleg így volt. Rider ezt nem tudhatta. Végül megállapitottam magamban, hogy Marcus nem álcázott Alex Rider, így kinyitottam az ajtót. Marcus kissé morcosan lépett be, a tekintete dorgaló volt.

-Zenét hallgattál és nem hallottad az ajtót? 

Kapva a kínálkozó kifogáson bólintottam. Csak akkor jutott eszembe, hogy nem is gondolkodtam kamu kifogáson, hogy miért gubbasztottam öt teljes órát az előszoba szőnyegén.

-És mi ez a baseball ütő? - kérdezte homlokráncolva

- Hát öö... - kezdtem motyogni és elpirulni, abszolút nem számítottam ilyen kérdésekre,  mert én egy betörő Alex Rider-re számítottam

-Hagyjuk. - legyintett végül nevetve Marcus és fáradtan ledobta a kabátját - Lehet jobban járok ha nem tudom.

Száz százalék, hogy jobban jársz, állapítottam meg és örültem annak, hogy a bátyjám nem akar mindent tudni.

-Na gyere, dobjunk össze valami vacsorát. - mondta és én vigyorogva követtem a konyhába

Akkor azt hittem vége a Rider-ügynek.

X

Kihalásztam az algebra könyvem a szekrényemből, amíg Allison a saját szekrényének zárjával babrált.

- Akadozott a net nyolc óra felé mikor akartam nézni a Teen Wolf-ot. - panaszkodott Allison - Nálatok nem akadozott?

-Öhm, nem. Asszem. - válaszoltam kisvártatva

Nem igazán akartam elmondani, hogy én nyolckor Rider-re vártam az ajtóban egy baseball ütővel. Hát,  kínos történet lenne, inkább ne is emlegessük.

-Nézted tegnap a Teen Wolf-ot, Flóra?

-Nem, elfelejtettem, hogy van új rész. - vontam meg a vállam - Estefelé meg haza jött Marcus és elvoltunk.

A szemem sarkából láttam, mégis Allison egy kicsit lesüti a tekintetét, biztosan azért mert ő is rájött, az hogy a folyton dolgozó bátyjámmal egy kis időt töltsék fontosabb nekem, mint akármilyen sorozat.

A szekrényeknek dőltem míg Allison is kiveszi a könyveit. A tekintetem csak az iskolai tömeget figyelte a folyosón. Csak úgy, céltalanul. 
A pillantásom megakadt egy szőke hajon. A szemem elkerekedett.

Alex jéghideg kék szeme és közömbös tekintete kéretlenül a szőke üstök mellé csatolódott a fejemben. Nem, az nem lehet.

-Flóra, van valami baj?

Allison követte a tekintetem, de ő semmi különöset nem látott. A szőke hajat nemsokára elnyelte a tömeg és én úgy álltam mint aki szellemet látott. 

Csak rémeket látok,  hiszen Alex Rider nem lehet itt. 

X

Egész nap idegeskedtem és nem találtam a helyem. Újra csütörtök van, ami azt jelenti, hogy edzésem lesz délután. Úgy ültem a padban mint aki valójában itt sincsen. Mert hát ismerjük el, lelkileg tényleg nem voltam suliban. Csak bólintottam akármit mondott Allison és még a kedvenc óráimon is csak bámultam ki a fejemből. Míg kémián még csak csinálgattam a feladatokat, fizikán csak az óra ketyegését hallgattam. Egyfolytában az járt a fejemben,  hogy fogom-e ma látni Alex Rider-t. Hé, mondanád,  úgy volt, hogy nem foglalkozol Rider-rel. Hát igen, de mióta belekeveredtem egy verekedésébe és abban a tudatban voltam, hogy meg fog támadni, kicsit nehéz nem rá gondolni. 

Annak ellenére, hogy az egész nap zombi voltam, gyorsan ott találtam magam az edző terem ajtajánál. Lisa még lemaradt,  hogy bekösse a cipőfűzőjét,  de én előre mentem és matracot foglaltam a teremben. Körülnéztem,  hogy nem látok-e egy szőke fiút,  de nem láttam. Egy alig hallható sóhajt engedtem ki. Lisa befutott, éppen az edzővel egyszerre. Az edző névsort olvasott, amikor Alex Rider nevéhez ért megállt egy pillanatra.

-Rider? Itt van Rider?

-Uram, itt, az ajtófélfánál. - hallottuk a fiú hangját

Alex Rider edzéshez öltözött alakja valóban a terem ajtajánál állt. A szemem végigmérte és megállapodott a fiú érzéstelen kék szeménél.

-Gyere be kölyök. - mondta végül az edző kicsit morgolódva - Ha nem lennél ilyen jó, már ötven fekvőtámaszt kaptál volna a késésért.

A névsor után elkezdtük ismételni az előző órák mozdulatait. Folyton azon kaptam magam, hogy a szemem sarkából Alex Rider-t figyelem. A jeges arcát, a kimért mozdulatait. Nem kellene ennyire elterelnie a figyelmem ez a fiú. Elkaptam Rider tekintetét. Elfordítottam a fejem, bosszankodva, hogy rajtakapott amint őt bámulom.

Az edző jelentkezőket keresett az új mozdulat bemutatásához. A szőke fiúra néztem, aki közömbösen nézte a többieket. Nem is csodálom, azt hiszi, hogy jobb náluk. Várj, mi ketten tudjuk is jobb nálunk, ezt már bebizonyította a kórházban.

Lisa és Dan álltak ki egymás ellen. A marcona fiú lecsapott, de Lisa rosszul lépett védekezés közben és leesett a matracról. A lány feljajdult és a bokáját fájlalja. Az edző megnézte és megállapitotta,  hogy bizony az kificamodott. Szóval én edző társ nélkül maradtam. Remek.

Amíg meg önmagad kellett gyakorolnod a mozdulatot nem volt gond, de mikor a pároddal már kicsit gáz lett a helyzet. Az edző a matracok között sétált és rám szólt:

- Hé Coney, keress már párt! 

Csak húztam a szám és céltalanul körbenéztem a teremben.

-Rider, gyere, itt sincs pár.

Az edző bólintott olyan nincs mit kis vakarcs stílusban, nekem pedig a falba lett volna kedvem verni a fejem. Szóval mégis csak szembe kerültem Alex Rider-rel. A fiú lassan megközelített és nekem megént egy találó jelző jutott eszembe vadász , mert ugyebár ez illett a fiú kimért mozdulataira. Megálltam a matrac egyik végén és vártam, hogy ő is elérje a másikat. Hogy ideges voltam? Le sem tudom írni mennyire. Próbáltam elrejteni az idegességem és az ökölbe szorult kezem. A szőke fiú rám emelte a tekintetét és én vártam valami jelre az arcán,  hogy felismert a kórházból. Egy buta kis része a lényemnek akart, hogy a szőke fiú felismerjen. A fiú arca változatlan volt, de nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt az apró villanást a jeges szemében.

-Kezdjétek és ne csak bámuljátok egymást, jó?  - szólt be az edző és máris tovább haladt

A fiú szeme éberen csillogott, nekem pedig folyton az járt az eszemben, hogy úgy fogok járni, mint a férfi a kórházban.

-Kezdj, Coney. - mondta komolyan a szőke fiú

A hangja olyan furán csengett a fülemben, nem tudom ha hallottam eddig a hangját ennyire tisztán. Ráncoltam a szemöldököm és dühvel próbáltam leplezni a zavarom. Egy ütést akartam mérni Alex-re, de ő unottan kivédte. Az ő ütése viszont teljesen váratlanul ért és földre terített. Szó szerint. A matracon találtam magam, egy halálkomoly Alex-szel magamon. Ez az ütés nem volt fair, hiszen nem figyelmeztetett előtte. A torkomban már megérlődött egy csípős megjegyzés, de inkább a testi erőm próbáltam használni, mint a szám. Egy ütést mértem rá, de ő megént kivédte. Sőt,  megragadta a csuklóm és a matrachoz feszítette. A szívem túl nagyot ugrott a mellkasomban. Ez nem volt része a mozdulatnak, ez spontán volt. Megfeszítettem az izmaim és próbáltam kitörni, de csalódottan konstatáltam, hogy Alex meg csak nem is erőlködik visszatartani. A fiú arcára néztem, a közömbösség kifaragott maszkjára. Az arca elszánt volt, a kék szempár megént lyukat vájt belém, olyan hidegen mért végig,  hogy nekem el kellett nyomnom egy didergést. Alex ujjai erősebben feszültek a csuklómon. Az pupillám elkerekedett és bennem nem először tisztázódott a tény, hogy a fiú sokkal erősebb és veszélyesebb, mint én. A fiú mintha olvasott volna a gondolataimban, egy hangyányit közelebb hajolt.

-Most megölhetnélek. - suttogta alig hallhatóan, nem fenyegetően, csak úgy mellesleg kijelentette, hogy ha akarna most halott lennék

Ahelyett, hogy megijedtem volna, ráncoltam a szemöldököm és dühösen fújtam. Meglepetésemre Alex egyik szemöldöke felszökött, az ajka széle egy fél centit felhúzódott. Amilyen hirtelen a matrcara pakolt, olyan spontán  engedett is el. Felállt és felsőbbrendűségét bizonyítva lepillantott rám. Én kifújtam egy sóhajt, amit nem tudom mióta tartogattam. Feltápászkodtam, a tekintetem egész végig Alex-en tartva.

Ez csak egyet jelentett.
Hogy felismert és tudja, hogy felismertem.
Ez figyelmeztetés volt.

Author's note : Új fejezet ilyen rendhagyóan rövid idő alatt. Befejeztem az első AR könyvet és hivatalosan is Alex fangirl lettem :)) kissé megszállottan megszerettem ezt a szereplőt. fla256