Flóra

Alex Rider uralta az edzést, ez volt az első értelmes gondolatom róla mióta kijöttem az edzésről. A szőke fiú egy szót sem szólt az edzésen mégis,  a puszta jelenléte és pillantása tekintélyt és tartózkodást ébresztett bennem. És szerintem nem csak bennem. A többi fiú mindig pár lépés távolságot tartott és nem igazán beszélt Alex-szel, noha a szőke fiú sem tűnt valami beszédesnek. Néhányszor elkaptam Alex jéghideg tekintetét,  de sosem volt szerencsém valamilyen érzelmet látni az arcán.

Az edzés végén elköszöntem Lisa-tól és kellemesen kimerülten ballagtam haza. A lassan sötétedő utcákon haladtam haza, a fülemben a döngött a zene. Kimerülten, a zene pedig elkezdett feltölteni. A tömbházunk előtt megálltam és utoljára kifújtam magam arra az esetre ha a bátyjám mégis csak otthon lenne. Kinyitottam az ajtót és teljes sötétség vett körül. Marcus még nem volt otthon. Megkönnyebbülten ledobtam a táskám a földre. Még egy szerencsés eset amikor megúsztam a leleplezést. Így mindkettőnknek jobb,  Marcus-nak is, nekem is. Felkapcsoltam a villanyt és a rádiót a konyhában, majd kutakodni kezdtem valami félkész kaja után a hűtőben.

Alex Rider nem tűnt fel a következő edzésnél. Azt viszont megént megúsztam, hogy Dan ellen kelljen kiálnom, noha a fiú kissé visszafogta magát mióta Alex kifogott rajta. Az edzés mondhatni szokásosnak hatott a szőke fiú nélkül. Az edző is megjegyezte az új mozdulat bemutatásákor, hogy sajnálja,  hogy a " Rider kölyök" nincs itt. Egy apró hang is azt mondta, hogy sajnálom, hogy nincs itt a közömbös szőke fiú. Pedig rám vonatkozólag nem igazán tett különbséget,  hogy  ott van-e vagy sem. Én ugyanúgy Lisával verekedtem, ugyanúgy imádkoztam, hogy ne kerüljék Dan-el harcba. Van vagy nincs Alex, az én életem tovább ment.

Vagy mégsem.

Fizika órán unalmamban elhatároztam, hogy nem gondolok többet Alex Rider-re. Mármint, nekem úgy általános filozófiám, hogy nem szoktam fiúkkal foglalkozni és ez alól ne legyen most Rider kivétel. Csak egy közömbös szőke fiú, aki lehet, hogy lenyűgözött azzal hogy másodpercek alatt legyőzte Dan-t.

De akkor is csak egy fiú.

A legjobb barátnőm, Alison Jesdale, inkább szokott fiúkkal foglalkozni, mint én. Érthető,  a fiúk is inkább vele foglalkoznak, mint velem. Megértem,  Alison egy kicsivel alacsonyabb nálam, karcsú és a fekete haja legtöbbször rendben van, nem úgy mint az én szeledíthetetlen göndör barna hajam. Sóhajtottam és bámultam az órát,  hogy végre haza mehessek fizikáról és elmenjünk Alison-nal valahova a városban egy kicsit kikapcsolódni.

Egyszer csak rezgett a telefonom.  Jól körül néztem,  mielőtt kihalásztam a zsebemből és kioldottam. Marcus írt SMS-t.  Ráncoltam a szemöldököm,  a bátyjám nagyon ritkán ír üzenetet nekem, mindent szóban beszélünk meg. 

"Suli után hozd el amit a pulton hagytam a konyhában. Sürgős. "

Hát jó,  ezek szerint tényleg sürgős lehet ha a bátyjám olyanokra vetemedett,  hogy SMS-t írjon. Sóhajtottam és egy futó pillantást vetettem az órára. Még tíz perc. De Marcus üzenetével a mai délutáni programom Alison-nal is lőttek. Lekonyult a szám széle,  de inkább visszafolytottam egy nyafogást és azt írtam Marcus-nak:

"Oké.  Három után bemegyek a kórházba. "

Marcus a bátyjám. Az egyetlen bátyjám, aki szeret és tényleg mindent megtesz értem. Rosszul érezném magam, ha megtagadnám a segítség nyújtást, amikor neki is szüksége van a segítségemre. Marcus tényleg nem szokott ugráltatni, de ha néha napján kér valamit,  akkor azt már jóérzésből illik megcsinálom. Aztán meg, ne felejtsük el, hogy én vagyok az aki a beleegyezése nélkül megyek edzésekre, szóval ennyit illik megtenni, hamár így kell titkolóznom előtte.

A csengőt hangja bejárta az iskolát és én még fel sem pattantam a székemből, Allison máris a padom előtt állt. 

-Jajj,  végre vége van ennek az órának is, Flóra. - mondta csilingelő hangon - Hova akarsz először menni? 

Egy pillanatig úgy tettem, mintha a táskámban matatnék, aztán bűntudatosan néztem a barátnőm szemébe.

-Allison, mégsem tudok veled menni.  - mondtam lehangoltan - Marcus-nak kell bevigyek valamit a kórházba és nem várhat. Sajnálom.

Allison arca megértő lett és egy bátorító mosolyt küldött nekem.

-Semmi baj, Flóra.  - mondta kedvesen

-Köszi Allis. - mosolyodtam el - Te vagy a legjobb.

Allison nevezett és az arca azt mondta: Igen, tudom, ne is mondd.

- Majd jövő héten bepótoljuk. - mondta, majd azt egy kacsintást követte - Úgysem szabadulsz tőlem

Nevettem és a hátamra kaptam a táskát.

X

Marcus egy mappát hagyott a konyha pulton. Egy mappa álta útját a mai kikapcsolódásomnak Allison-nal. Sóhajtottam és az iskolás táskám leváltottam egy könnyebbre. Belenyomtam a mappát és fülhallgatóval a fülemben indultam a St. Joseph kórház felé. 

A recepción a festett szőke hajú nő felismert, nem csak azért mert néha bejövök a kórházba, hanem mert azt hiszen jóban van Marcus-szal.

-Marcus Coney-hoz jöttem átadni valamit.  Kihívná kérem? - kérdeztem óvatosan a nőtől

A nő kissé erőteljesen kirúzsozott szája egy kedvesnek tűnő mosolyba húzódott.

-Most nem tud kijönni,  de megkeresheted a H-17- ben van a második emeleten.

Bólintottam, habár egy gúnyos mosoly akart megjelenni az arcomon. Lehet, hogy csak festett szőke, mégis szerintem nem túl intelligens egy kiskorút a kórházba engedi semmi felügyelet nélkül. Most már mindegy, az ő dolga, hogy beengedett.

A tekintetem érdektelenül átsíklott a termek számozásán, pedig nem ártott volna figyelni. Általában nem én szoktam megkeresni Marcus-t,  hanem ő engem, vagy csak úgy egymásba futunk.

A szemem véletlenül belebotlott a H-17-es szobába. A szemöldököm felszaladt, de megvontam a vállam. Hát na, lehet nekem is néha szerencsém. A kezem a kilincsre fonódott és lenyomtam. A hátizsákom félig lecsúszott a vállamról és a lábam földbe gyökerezett.

Egy szőke hajú alak egy magas, izmos pasassal dulakodott. Pánik az ereimben kezdett lüktetni, a lábam  pedig nem akart mozdulni. Az alacsonyabb szőke hirtelen kivédett egy ütést és a marcona férfi a földre került és a kezei elernyedve estek a teste mellé. A kezem a számhoz kaptam, mert egy árulkodó hang hagyta el. A szőke üstök megfordult és én láthattam az arcot. Az állam remegett és a félelem majdnem a  ketrecébe zárt, de akkor az agyam működésbe lépett és átvette az irányítást. A kezem görcsösen felcsapta az ajtót és kiléptem rajta.

Alex Rider volt.

Teljes életnagyságban, a mozdulatlan test fölött. A retinámba égett a kép. Alex kifulladt lihegő alakja, a szőke tincsei a homlokához tapadva,  azok a jéghideg szemek élettel és harcvággyal telítettek.

Alex Rider.
Egek,  mibe keveredtem.

X

Alex Rider keserű szájízzel látott neki Jack kínai vacsorájának. A küldetést befejezte,  a kém pasas már aligha fogja tovább keresni. De mégis úgy érezte a küldetése nagy kudarc volt. Bosszantotta, hogy a lány meglátta. Tudta, hogy nem az ő mallörje, mégis csak egy hibatényező amit nem tudott kiküszöbölni. Ami még jobban szeget ütött a fejében, az a saját tétlensége volt. Sohasem fordult még eddig elő, hogy egy nyomot nem tudott eltűntetni vagy valami árulkodót figyelmen kívül hagyni. De a lány kicsúszott a keze közül. Alex úgy érezte engedte kicsúszni a keze közül. Csak állt a mozdulatlan test mellett  és nézett a lányra, az pedig rá. Tudta, hogy akkor kellett volna cselekednie, de a lánynak is villámgyors reflexei voltak és már kiszaladt a szobából mielőtt Alex megmozdulhatott volna.

Felnézett a sushi fölül és látta, hogy Jack még mindig beszél. Alex gondolatai annyira el voltak foglalva, hogy egyáltalán nem figyelt Jack szavaira. A nő általában nem is szokott visszakérdezni, de Alex ügyelt arra, hogy Jack ne sejtse, valami komoly uralja a gondolatait. A lány most az egyik legnagyobb problémája jelenleg,  habár Alex kötve hitte, hogy a lány bármit mondana,  mégsem bízhatja a véletlenre a küldetését és az életet.

És nem is fogja a véletlenre bízni.

Jack tovább mondta a monológját, Alex viszont nem tudott másra gondolni, mint a lányra, arra a bosszantó hibatényezőre. Alex meg mert volna esküdni rá,  hogy a lány ismerte őt. Az arcából ítélve a lány biztosan ismerte és Alex is roppant ismerősnek találta, de nem tudta hová tenni a lány omló barna haját és a eldöbbent arcát. Egy apró része Alex-nek tudta honnan ismerős neki a lány,  egy másik pici része pedig alig várta, hogy kideritse.

Alex Rider pedig ki fogja deríteni.

Author's note : csapjunk bele az akcióba! :) Flóra,  remélem tetszik ;)