Gyorsan lefürödtem, átöltöztem és el is indultam, mivel már idő volt. Amint a parkba értem egy kapucnis embert láttam egy padon ülve nekem háttal. Amint meghallotta, hogy valaki közelít felé felállt és megfordult. Ekkor is láttam meg, hogy kivel állok szemben. Joe volt az. Az évfolyamtársam. Nem hittem a szememnek.

-Te hagytad a szekrényemben a cetlit?-kérdeztem mire bólintott-Miért akartál velem találkozni kettesbe?
-Azért, mert van egy dolog amit muszáj tudnod.
-És mi lenne az?-érdeklődtem. Kezdett már nagyon is érdekelni ez a dolog.
-Amikor bulizni voltatok akkor én láttam egy olyan dolgot amit te nem, és emiatt ítélkeztél.-amikor látta kíváncsi tekintetem egyből folytatta-Brendonnak adtál igazat, mert ő a pasid, de nem neki volt igaza. Josh nem hazudott, amikor azt mondta, hogy látta a barátod egy másik lánnyal csókolózni. Te persze ezt nem láthattad, de a nélkül döntöttél, hogy átgondoltad volna mind a két verziót. Josh nem akart neked ártani és nem csak kitalálta ez az egészet. -Miért mondod el ezt most nekem? Egyáltalán miért kellene hinnem neked?
-Az a te döntésed, hogy hiszel-e nekem. Azért mondom el ezt neked, hogy tudd az igazságot akkor is, ha ez nem változtat nálad semmit. Azt csinálsz amit akarsz ezzel az információval én csak elmondtam neked.

Nem tudom mi ütött belém, de elrohantam. Magányra volt szükségem. Amikor úgy gondoltam megállok egy kávézó volt előttem. Bementem és leültem egy olyan boxba ahol alig lehet látszódni. Kértem magamnak egy forrócsokit és azt iszogatva merengtem és elmélkedtem az előbb történteken. Nem tudtam elhinni amit Joe mondott. Hogy hazudhatott Brendon? Nem értem. Mindig is bíztam benne. Nem fér a fejmbe, hogy hogy tehette. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki leül velem szembe.

-Mi a baj Rose?-kérdezte nagy meglepetésemre Lisa.
-Nem fontos csak rossz napom van.
-Tudom, hogy nagy baj van. Ha igazi barátnőd vagyok akkor nekikezdesz és semmit nem felejtesz ki a meséből.

Így hát kénytelen voltam elmondani. Mindent. Csöndben meghallgatott és csak az után kezdett szidni embereket beleértve engem is, amikor végeztem. Azt hittem soha nem fogja abbahagyni, de egyszer csak elhallgatott és egy kis szünet után feltett nekem egyetlen kérdést.

-És most mit fogsz kezdeni ezzel a helyzettel?-nézett rám kérdőn. -Nem tudom. Van bennem egy olyan érzés ami azt sugallja, hogy hinnem kell neki. De amúgy ha Brendon nem szeret akkor mért jár velem?-most én néztem Lisa szemébe kérdőn. -Ezt meg én nem tudom. Ülj le vele beszélgetni és kérdezd meg. De amúgy ha engem kérdezel akkor azt mondom ezzel kapcsolatban, hogy te nem is vagy Brendonba szerelmes. Neked inkább Josh az igazi-nézett rám ártatlanul pislogva.
-Hééé!-löktem meg játékosan-Ez nem vicces. Én nem vagyok szerelmes belé-védtem magam.
-De de. Az első pillanattól lehetett látni.

Elviccelődtünk még ezzel egy kicsit, de én inkább annak is fogtam fel, mint igazságként. Egyszer csak megcsörrent Lisa telefonja és ahogy teltek a másodpercek az arca egyre jobban változott át derűsről ijedtre.

-Persze, persze...oké...rohanunk-és gyorsan le is tette.
-Mi történt?-kezdtem nagyon aggódni. -Egy ősi ellenségünk támadni fog. Meg kell védeni a falkát is. Te még nem találkoztál a farkasfalkával és a vámpírokkal sem, de ez most mindegy. Értesítenünk kell a két fajt. Kettéoszlunk. Te, Josh és én megyünk a vámpírokhoz, Kamill és Erik a farkasokhoz. Gyere igyekezz még fel kell vennünk Josh-t.

Nagyon megijedtem, hogy talán nagy baj van. Miután felvettük a hiányzó embert el is indultunk a vámpírok búvóhelyéhez. Picit féltem, hogy mit fognak szólni hozzám, mert ugye félvér vagyok.

-Itt is vagyunk-szólalt meg hirtelen Lisa.
-Biztos, hogy nekem is be kell mennem?-kérdeztem félve.
-Igen, biztos. Na gyere-mondta a nálam sokkal magabiztosabb vámpír lány.

Amikor beléptünk az erdőben egy palotába, ami hatalmas volt. Mikor megtaláltuk a tróntermet bementünk és azonnal minden szem ránk szegeződött.