Ma hozok még + egy részt!

Köszönöm, hogy olvassátok a történetemet, és köszönöm a visszajelzéseket is! Imádlak benneteket! Remélem jól vagytok, és minden rendben veletek :) Ölelés!

Tizenharmadik Fejezet

Sarah Johansen

Tücsök ciripelés, halk susmogás, és a szélben hullámzó fűszálak nesze áramlott be a füleimbe. Füst és föld illat ingerelte az orromat. Az égbolt halványan sötét köpönyeggel takarózott be. A tábortűz körül ücsörögtünk. Mr. Martinez készségesen idecipelt nekünk néhány nagyobb farönköt, amikre le tudtunk ülni. A kezemben tartott nyárson pillecukor lógott, amit a narancsos árnyalatú lángokba mártva sütögettem. A magasba csapó lángcsóvák elkápráztattak. Szenvedélyesen lobogtak. Lelkesen egymásba kapaszkodtak, néha felemelték egymást, s hagyták, hogy az egyikük egészen magasról is szétnézhessen. Gyönyörű élmény volt nézni a tüzet, s közben olykor-olykor lopott pillantást vetni álmaim férfijára.

A szemeim hosszabb ideig a tanár úron időztek. Tökéletesen állt neki a rajta lévő feszes, grafit-szürke póló. Kellően kiemelte a kidolgozott izomzatát. Az arcát megvilágította a tűz kacér fényjátéka. Ő életem legelső szerelme. Ő az, aki előhozta belőlem a vágyaimat. Aki miatt lányból nővé akarok válni. A szemei sötéten eltompultak. Úgy tűnt a gondolatai rabjává vált, akárcsak én. Az ajkamat beharaptam, s kaján ábránd jelent meg az elmémben. Elképzeltem, hogy csak ő, s én létezünk. Hogy a tűz körül csak ő, és én üldögélünk. Senki más, csak mi ketten. Hallottam a fülemben felcsendülni a rekedtes hangját, amint a nevemet mormolja, aztán azt mondja, szeret. Óvatosan hozzámért, s megpuszilta az arcomat. Az ölébe húzva átölelt. Megszakadt az elmém meséje, a sötét képzelgésem, ugyanis Martinez harsány hangja visszahúzott a valóságba.

– Sarah, a mályvája! Odaég!

– Basszus! – kapkodva kiemeltem a lángcsóvák közül a nyársamon szénné égett ételdarabot. Fintorba szaladt az arcom miközben megvizsgáltam ehető-e még. Büdös volt és kormos. A diáktársaim egy része kinevetett, a másik része meg szánakozóan bámult. Éhes voltam. Korgott a hasam, ezért kissé szomorúvá váltam, amikor realizáltam, hogy ma bizony vacsora nélkül maradok. Lemondóan lesütöttem a szempáromat.

– Sarah, jöjjön ide – Shawn biccentett. A pattogó, szikrákat szóró tűz körül ülő lányok rosszallóan fürkésztek a szemeikkel. Bizonytalanul felálltam s a férfi mellé sétáltam. – Tessék, megeheti az enyémet – mosolyogva átadta a vékony nyársra szúrt elemózsiát. – Ez már át van sütve, nehogy még egyszer megsüsse és ezt is odaégesse – tanácsolta.

– Köszönöm – hálálkodtam. Mr. Martinez megkért, hogy üljek mellé. Cara szemében irigység és kíváncsiság gerjedt. Shawn mit sem törődött a szemekkel, szorosan mellettem ült és beszélgetést kezdeményezett a diákokkal. Régi emlékek vicces élményeit meséltük el egymásnak. A többség jól szórakozott. Hangosan nevettünk, ettünk, és a szúnyogokat elhessegetve meleg barackteát ittunk.

* * *

A vacsora után Martinez mindenkinek takarodót intett. A lányok kissé hisztisen, de elvonultak a sátraikba. Cara s én is befészkeltük magunkat a helyünkre.

– Francba, miért nem aludhatunk a buszban? – ingerülten betekerte magát Cara az egyik vastag, barna pokróccal. – Sarah, figyelsz te rám? – gyöngéden meglökdösött a csontos térdével.

– Figyelek – motyogtam.

– Ja, látom. Kin agyalsz ennyire? – felhúzta a szemöldökeit.

– Martinez tanár úron. Vagyis, senkin. – pirosodva a fejemre húztam a takarót. Istenem...Fogtam a fejemet, amiért elszóltam magam. Percek óta csak a tanár úrra tudtam gondolni. Arra, hogy hamarosan kiszöktet. Hogy kettesben lehetek vele. Izgatottságomban csaknem kibújtam a bőrömből.

– Ebből már nem magyarázod ki magad. Beszélj! – tovább bökdösött. Cara erős személyiség. Olyan, aki ha valamit a fejébe vesz, azt végig is csinálja. Jómagam mindig is olyan voltam, aki hamar engedelmeskedett mások akaratának. Ezért rögtön be is adtam a derekamat. Fölösleges lett volna ellenkeznem vele. Úgyis addig faggatott volna, amíg el nem árulom neki mi kavarog a fejemben.

– Oké – kibújtam a paplan alól. – Azon gondolkodtam, hogyha esetleg volt még olyan csaj a tanodában, aki nem pletykált rólam, vagy nem nézett cafkának, akkor a vacsorás jelenet után tuti, hogy annak fog. – Őrült lettem volna elmondani neki az igazságot, ezért hát hazudtam.

– Bevallom, hogy engem is zavart, ahogy Mr. M magához hívott téged és odaadta neked a mályvacukrát – nyafogott.

– De miért? Hisz nincs ebben semmi rossz. És semmi olyan, ami miatt lenne okod a féltékenykedésre. Mr. Martinez csak nagylelkű és jólelkű akart lenni. Gondoskodott az egyik diákjáról, hogy ne haljon éhen az erdő közepén.

– Lehet igazad van. Azt hiszem felfújok mindent, aminek köze van a jóképű tanárunkhoz. Annyira jól néz ki, hogy képtelen vagyok levenni róla a szemeimet, amikor a közelében vagyok. Képes lennék feladni érte mindent, s minden rosszat megkapni miatta. Szemet gyönyörködtető. Nem is értem az igazgatónőt miért vette fel. Gondolhatta volna, hogy mi, diákok rajongani fogunk érte – vágyakozóan sóhajtott.

– Jó elég, nem akarom, hogy meghallják, ahogy róla áradozunk. Így is kellemetlen ez az egész – megdörzsöltem a szemhéjamat. Lelkiismeretem előbújt belőlem. Cara az egyedüli barátnőm, neki is ugyanaz a férfi tetszik, aki nekem. Cara érzései nélkül is nehéz dolgom volt a szerelemmel, de így, hogy tudom neki is bejön a tanár úr, még nehezebbé vált ez az egész dolog. Miért ilyen bonyolult minden?

– Miért lenne kellemetlen?

– Hát, mert amikor idejött...Áh, a francba a kíváncsiskodásoddal, csak csukd le a szemeidet és aludj! – Duzzogtam, amiért majdnem megosztottam vele a féltve őrzött titkomat, miszerint Mr. Martinez az érkezésének napján eltévedt, s a szobámban kötött ki, ahol aztán szó szerint letépte rólam a melltartómat. Noha az én kérésemre cselekedett, de a tanár úr kissé elragadtatta magát, ugyanis nem csak levette rólam az anyagot, hanem mellé még meg is bámulta a melleimet.

– Aludnék, ha tudnék. Baromira kényelmetlen ez a sátrazás. Nem ehhez vagyok szokva – izgett-mozgott. Nem találta a helyét. Valóban megviselte a táborozás.

– Figyelj Cara, tudom, hogy nem ehhez vagy szokva, de próbálj meg ellazulni. Gondolj valami szépre s akkor biztos sikerül elaludnod.

– Például Martinez-félisten, csaj mágnes tanár úrra? – huncut fény csillant meg az íriszeiben. Cara bohókás lány volt és meglepően szép. Sokkal többnek nézett ki, mint a valódi kora, s ez nem csak az arcán, de a testén is meglátszott. Irigylésre méltóan széles volt a csípője, és a kerek, feszes melleiről inkább nem is mesélek.

– Akár – én is elmosolyodtam. Néha zavart, hogy ilyen sokat áradozott Shawnról. Nem féltékenységet éreztem, inkább szomorúságot. Hiszen minél több nő imádta őt, annál elérhetetlenebbé vált számomra.

– Rendben, megpróbálom. Simiznéd a hátamat? – kérdezte lágy hangon.

– Legyen, de csak pár percig – felemeltem a karomat és Cara bebugyolált hátán köröket írtam le a tenyeremmel. Zavart a vészesen rohanó idő. Nem sokára indulnom kéne. Ám ha Cara nem alszik el, akkor búcsút inthetek a szabályszegésemnek.

– Jó éjt, Sarah.

– Neked is jó éjszakát Cara – tovább cirógattam.

Amint meghallottam a szuszogó hangját óvatosan kimásztam mellőle. Vaksötét volt. Alig láttam valamit. Halk léptekkel osontam a sátrak között. Egészen a világos buszig cammogtam, ahol Shawn már szemmel jól láthatóan türelmetlenkedett.

– Mi tartott eddig? – kicsit sem kedvesen morogta. Feszült volt, ami érthető, hisz épp szabályt akarunk szegni.

– Cara nem akart elaludni.

– Értem. Sajnálom, ha agresszívnek tűntem.

– Nincs gond. De maga...Valóban jó ötletnek tartja ezt a kiruccanást? – félve érdeklődtem, miközben beszálltam vele a kisbuszba.

– Igen, komolyan gondolom. Elvégre beleegyezett Sarah, azt mondta, ön is akarja. Szóval? Indulhatunk?

– Igen, indulhatunk – bólintottam. Mr. Martinez elmosolyodott és beindította a buszt. A jármű motorja hangosan zúgott, s elindultunk. A szívem hevesen kalapált az izgatottságtól, amely felpezsdített, s átjárta az egész lényemet. Hát tényleg megtesszük...

💮 💮 💮 💮 💮

Sziasztok Wattpamacsok!

Köszönöm szépen az értékes figyelmeteket! Ha tetszett amit olvastál és várod a folytatást akkor kérlek nyomj egy csillagot, írj egy hozzászólást, hagyj magad után nyomot. Ha szeretnél értesülni a történeteimről akkor kövess be.

Ha szeretnétek akkor kövessetek/kedveljétek az oldalaimat, illetve lépjetek be a csoportomba :)

Facebook oldal: Lona - írói oldal

Facebook csoport: „Lona - írói oldal" csoport

Instagram: lona1996x

....