Az út rövid volt, elég hamar megérkeztünk egy magas épülethez. Amint a kocsi leparkolt kiszálltam a járműből, majd a pasast megvárva aki idehozott követtem őt be a társasházba. Lifttel mentünk a legmagasabb emeletre, ami már szinte örökké valóságnak tűnt. Éreztem ahogy a szívem hevesen kalapál odabenn. Izgultam és kíváncsi voltam miért is kellett idejönnöm, hogy miért akar beszélni velem egy idol. Aki nem más mint Park Jimin. Ha egy ilyen házba lakik biztos tele van pénzzel, ami csak egyet jelenthet; sikeres. Nem is kicsit.
Egy nagy ajtó előtt álltunk meg miután kiszálltunk a liftből, míg Jimin menedzsere beütötte a lakás kódját addig elfordultam, majd mikor hallottam az ajtó nyitódását mentem utána.
-Jimin, megjöttünk! -kurjantotta el magát a férfi.
A cipőmtől megválva, mezítláb lépkedtem beljebb a lakásba, ami haltalmas volt. Majdnem minden fehér színű volt, a berendezés modern volt és ránézésre is méregdrága.
Hamarosan az emelet felől lépteket hallottam, fejemet a lépcső felé fordítottam, és annak a tetején meg is pillantottam a narancssárga hajú idolt.
-Akkor én megyek is. -mondta Jimin menedzsere, aztán már el is sietett mellettem, nem sokkal később pedig hallani is lehetett az ajtó csapódását. Ezidő alatt pedig Jimin is leért a földszintre, az arcára pillantva megállapítottam, hogy nem néz ki a legfényesebben. Az arca sápadt volt és beesett, szemei alatt ülő táskák csúfították el báját, sovány is volt, bár nem igazán tudom; mindig is így nézett-e ki.
-Szia. -eresztett meg egy halvány, fáradt mosolyt, mire én csak biccentettem. Nem igazán vagyok beszédes, pláne nem egy idegennel szemben, másnak lehet bunkóság, de én ilyen vagyok. -Ne haragudj amiért így iderángattalak, csak megszeretném köszönni amit értem tettél. -magyarázta. -Örök hálám. -mondta aztán meghajolt.
-Bárki meg tette volna. -ráztam a fejem, miszerint ez semmiség.
-De te tetted meg. -mondta mélyen a szemembe nézve. -Mégegyszer köszönöm.... -egy ideig kutatva kémlelte az arcomat, mely értetlenséget tükrözött, majd mikor rájöttem, hogy a nevemre kíváncsi kínosan elhúzva a számat feleltem fel nem tett kérdésére.
-Min Yoongi. -mondtam meg nevem.
-Köszönöm Min Yoongi. -mosolygott rám. -Ha már úgy ide rángattalak téged nem maradnál vacsorára? -kérdezte, közben pedig a nappalival egybe nyitott hófehér színben pompázó konyha felé biccentett, majd el is indult a helyiség felé.
-Nem igazán akarok zavarni. Biztos ezerszer több dolgod is van. -mondtam, de azért utána mentem.
-Nekem? -kérdezte hitetlenül. -Ugyan! -nevetett fel. -Nincs semmi féle dolgom, pár hétig pihenésre vagyok ítélve, szóval halálra fogom unni magam, én csak örülök annak ha valaki mellettem van. Így nem unatkozok. -mondta, közben pedig a hűtőből vett elő egy szatyrot.
-Na és a barátaid? -kérdeztem figyelve ahogy a zacskóban lévő csirkét két tányérra pakolva rakja be azokat sorba a mikróba.
-A barátaim idolok. Elfoglaltak, a kórházba meglátogattak, de nem mostanában lesz rám idejük.
-Engem nem ismersz. Honnan tudod nem-e vagyok bűnöző? -emeltem meh egyik szemöldökömet a pultnak támaszkodva.
-Összekapartál az út széléről. -pillantott rám mosolyogva. -Nem vagy az.
-Honnan tudod? -egyenesedtem ki. -Lehet pont ezt akartam, hogy majd elhívj magadhoz, aztán ki tudom majd rabolni az egész házadat. -néztem rá komolyan várva a reakcióját ami egy őszinte kacaj volt. Édes volt ahogy nevetés közben szemei összeszűkültek, mint egy mochi. Igen, így nézett ki.
-Biztos nem vagy az. Nem tűnsz rossz embernek. -rakta le az asztalra a két tányért.
-Ezt sem mondták még nekem. -motyogtam miközben leültem a székre miután azt Jimin felkínálta. -A kinézetem alapján mindenki bunkónak hisz, és olyannak akiben nem lehet megbízni. -fogtam ujjaim közé a pálcikákat, majd neki álltam falatozni.
-Én nem így gondolom. -mondta Jimin miután lenyelt egy falatot, majd ezután ivott az időközben asztalra került vízből. -És mond csak Min Yoongi, hány éves vagy? -kérdezte egy idő múlva.
-24 vagyok. Biztos idősebb nálad. -pillantottam rá.
-Én 22 vagyok. -bólintott.
-Köszönöm a kaját. -álltam fel lazán az asztaltól miután gyorsan megettem az ételt. Valamiért feszéjezve éreztem magam a közelében, ezért minél előbb haza akartam jutni. Jimin még nagyban evett, amikor én a bejáratiajtó felé vettem az irányt, hallottam amint hátra tolta a székét, majd felém sietett. Amint felvettem a cipőmet kiegyenestem és nyúltam a fogasra akasztott kabátomat, amikor is hirtelen hatalmas dörrenés hallattszott kintről, a lámpák lekapcsolódtak, pár másodperc múlva pedig az egész ház fénybe borult egy pillanat erejéig a villámlás és a nagy ablakok miatt, kintről hallani lehetett az eső hangos zuhógását. Fejemet lassan Jimin felé fordítottam, mire ő sohajtott egyet.
-Azt hiszem itt kell maradnod, amíg nem vonul el a vihar. Nem szeretném, ha eláznál ebben a nagy esőben. -mondta, mire én kellettlenül rúgtam le a cipőmet és követtem az idolt aki gyertyákat keresgélt, hogy azokat majd meggyújtsa és kis fényt biztosítson a sötétté vált lakásba. A keresésben én is kivettem a részem. Pár darab illatos, színes gyertyát letettük a kanapé üveg asztalára, majd azokat meggyújtva telepedtünk a kanapéra, és Jimin felőlem érdeklődött. Azt akarja meséljek magamról.

Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm azt a sok megtekintést, a csillagokat és a kommenteket! 😍💖 Próbálok hamarabb részeket hozni, de az iskola mellett nehéz.
Mégis van ötletem 😂 pár napja már a fejembe van egy TaeGi fanfiction. Lenne akit érdekel? 😳🙈