Hosszú, szinte óráknak tűnő másodpercekig néztem farkas szemet az egyik őrrel, majd mikor egy aprót bólintott egyben megkönnyebbülten és döbbenten lélegeztem fel. Most akkor tényleg bemehetek hozzá?
A nővér elmondta melyik emelet, hányas szobájában van Jimin, mire én azonnal rohanni kezdtem. A liftbe lépve megnyomtam a négyes gombot, majd a lábammal türelmetlenül toppogva vártam, hogy végre kimehessek innen. A lift csilingelő hangot kiadva állt meg, majd nyílt ki az ajtaja. A folyosón gyorsan szedve a lábaimat kerestem a 13-as kórterem ajtaját. Nem volt nehéz megtalálnom, ugyanis két őr állt az ajtó előtt. Oda léptem elejük és már nyitottam is volna a számat, hogy őket is meggyőzöm, de nem kellett tennem semmit sem. Csak úgy, simán félre álltak az ajtóból, így szabadon mehettem be. Biztos értesítették őket. Magam után becsukva az ajtót, nagyot sóhajtottam, egy pillanatra lehunytam a szemem, majd megfordultam. A szobába csak az ő ágya volt egyedül, az ágya melletti szekrényen virágok voltak, meg kis ajándékok. Biztos a rajongóitól kapta őket. Lassan lépkedtem közelebb, megálltam az ágya mellett, majd lenéztem az arcára. A szeme csukva volt, arca nyugodt volt, lassan lélegzett. Olyan szép volt.
Szép? Mi? Mi van!? Miket beszélsz te Min Yoongi?
Megráztam a fejem, hátha kitudom verni onnan azokat a bizarr gondolatokat amik rám törtek, ahogy megláttam az arcát.
Kezemet lassan felemeltem és selymes haját kisöpörtem homlokából. Percekig csak álltam az ágya mellett és őt néztem miközben belül örlődtem. A számat kezdtem rágni. Mi ez a furcsa bizsergés amit érzek? Miért ver ilyen gyorsan a szívem?
Elkaptam a kezemet arcától mikor mocorogni kezdett. Félve vártam mi lesz.
-Hmm... -nyitotta résnyire szemeit, majd rám pillantott mire összeugrottak szemöldökei. -Te ki vagy? -kérdezte rekedt hangon.
-É-én.... ö... Yoongi vagyok. -nyögtem ki nehezen. Nagyon zavarba vagyok.
-Mit keresel itt? -könyökölt fel. -Nem ismerlek.
-Öö... én c-csa-csak... meglátogattalak.
-Miért? Nem láttalak még eddig. Egy rajongóm vagy? -kérdezte fejét oldalra billentve. Aranyos volt.
Na jó, most már tényleg le kell állnom!
-Nem vagyok a rajongód. -hajtottam le a fejem, majd megráztam a fejem. -Nem fontos. Már megyek is. -lépkedtem hátra, majd két lépés után megfordultam majd kimentem az ajtón. A levegöt kapkodva siettem a lift felé, majd mikor beszálltam a liftbe annak a falának dőlve vettem mély levegőt. Mit művelek? Miért is jöttem ide? Kifújva a benn tartott levegőmet léptem ki a földszinten a liftből, elmentem a nővérpult mellett, hátamat égette a nővér perzselő tekintete, az őrök mellett kilépve a kórházból fejemve húztam a csukjám, majd kezeimet zsebrevágva indultam haza. Felesleges volt idejönnöm.

-Hol voltál? -kérdezte a lépcsőn lejőve a bátyám, Yoonhyun mikor beléptem a házba. Csendben lerúgtam a cipőmet, fájt már a fejem a sok gondolkodástól.
-Sétáltam. -mentem el mellette és felsiettem a szobámba. Összeszedtem a cuccaimat, a hátizsákomat a vállamra kaptam, majd lementem a földszintre. A konyhába mentem, ahol Mijee sütit sütött, Yoonhyun pedig az asztalnál ülve nyomkodta a laptopját. A szekrényhez lépve kivettem belőle egy szelet csokit, amit hamar meg is ettem. Intve egyet a bátyámnak es barátnőjének indultam el az egyetemre.
Az úton végig zenét hallgattam, ami most jól jött, ugyanis lenyugtatott, most már nem egy bizonyos személy körül forogtak a gondolataim.
Az előadóban ültem, a széken hátradőlve, majd lecsukódo szemekkel hallgattam a professzort, mellettem mint mindig most is Hoseok ült.
-Hyung. -bökte meg az oldalam a tollával a mellettem ülő. Mogorva tekintettel fordultam felé. -Jegyzetelj.
-Úgyis oda adod majd. -legyintettem és kezemmel támasztottam a fejem az asztalon. Hirtelen ötlettöl vezérelve felvettem a ceruzámat, majd az előttem lévő lapfelé vezettem lassan a kezem. Írni kezdtem, de nem épp azt amit a többi diák is szorgalmasan írt. Amint vége lett az előadásnak körülöttem mindenki szedelözködni kezdett, de én még mindig hevesen írtam le a gondolataimat.
-Yoongi, nem jössz?
-De. -dobtam le a ceruzát, majd egyszerűen összegyűrtem a papírt és a táskámba gyűrtem.
-Új dal? -kérdezte Hoseok az ebédlő felé tartva.
-Igen. -motyogtam a mai kínálatot fürkészve.
-Megmutatos majd? -vigyorgott barátom egy asztalt keresve.
-Nem. -vágtam rá azonnal.
-Miért? -ráncolta a szemöldökét miután leültünk.
-Mert ez más. -feleltem, majd beleittam a kólámba.
-Olvastad mi történt? -kérdezte teli szájjal miközben a telefonját szedte elő, majd pötyögni kezdett rajta. -Mondtam a múltkor, hogy Hoyoung-nak a barátnője bele van bolondulva egy idolba. Na, ő most kórházban van. -mondta, mire én lesütöttem a szemem. Jimin. -Park Jimin a neve. Nem ismered? Van egy pár jó zenéje.
-Nem ismerem. -motyogtam. A számat kezdtem rágni, ahogy újra megjelent előttem, a szívem valamiért szokatlanul gyorsan kezdett verni. Miért beszél mindenki körülöttem róla? Miért nem tudom kiverni a fejemből?
Hirtelen az asztal másik felére egy fekete ruhás, napszemüveget viselő férfi foglalt helyet. Fél szemöldökömet megemelve néztem rá. Még nem láttam itt. És gondolom se nem diák, se nem professzor.
-Igen? -kérdeztem tiszteletlenül.
-Te vagy Yoongi? -kérdezte.
-Ki kérdezi? -kérdeztem vissza rögtön. A férfi a szemüvegét felcsúsztatta a fejére, majd az asztalra tehénkedett és mélyen a szemembe nézett.
-Lee Minjun vagyok. Park Jimin menedzsere. -mondta, mire a kezemben tartott evőeszköz kihullott az ujjaim közül.
-Miért keres? -nyeltem egyet. Hirtelen kiszáradt a szám.
-Jimin találkozni akar veled.
-Vele? -szólt közbe döbbenten Hoseok.
-Vele. -bólintott a férfi végig engem nézve. -Nos? Esetleg ma délután az óráid után meglátogathatnád a kórházban. Mint ma reggel.
-Miii? -kérdezte elvékonyított hangon Hoseok.
-Most. -álltam fel, kapkodva össze szedtem a cuccomat, vállamra kaptm a táskám.
-Mit most? -értetlenkedett a pali.
-Most megyünk.
-Óráid lesznek. -szólt bele Hoseok megint.
-Leszarom. -mondtam egyszerűen. -Most kell látnom őt. -jajj, Yoongi mi ütött beléd?
-Hát rendben. -állt fel Jimin memedzsere is, majd kiindult az étkezőből. Szó nélkül követtem. De miért?

Meghoztam az új részt. Nagyon meglepődtem, hogy ennyien írtatok, és ennyien csillagoztatok. Köszönöm 😍😍🙈