- Hogy merészelted ezt?- rikácsolta Andromeda. Narcissa ijedten ült fel ágyában. Harmadik napja tartózkodtak újra az ódon kastélyban. A második éjszakán voltak túl az ósdi falak közt.

- Miről beszélsz?- kérdezte a fél álomban lévő lányka.

- A te neved volt rajta, mintha te lennél a jó kislány akire büszkék lehetnek. Pedig én voltam. Én vagyok az akire büszkék lehetnek! Én küldtem a levelet, én értesítettem őket! Erre te learatod a babérokat. Olyan önző vagy! Tudtad, hogy ez lesz? Tudtad, hogy ennyire büszkék lesznek, igaz?

- Nem értük tettem- mondta egy ásítást elnyomva.

- Akkor? Akkor kiért? Sirius-ért? Azt nem hiszem, mert ő így is büntetést kap! Akkor mond meg, ó te nagy lelkű Narcissa Black, kiért tetted?

- Hát nem érted? Pedig te elég okos vagy, hogyhogy nem érted mi a tervem?- szórakozottan nézett nővérére. Kitakarózott, majd elindult összekészülni.

- Ne játszadozz húgocskám, nem biztos, hogy te jössz ki belőle jól. Válaszolj értelmesen!- sziszegte mérgesen testvérének. Szemei szikrákat szórtak, de a fiatalabb lánynak meg sem kottyant, nem is törődött vele igazán.

- Majd megérted, de az azt hiszem nem most lesz. Sajnálom, hogy átvertelek, de Andy ez részben a te érdekeidet szolgálja. Én csak nem akartam, hogy olyat tegyél, amit később megbánsz. Én téged akartalak védeni.

- Narcissa, neked kéne a legjobban tudnod, hogy ez nem rólunk szól, és nem is Siriusról. Sirius elárulta a családunkat, és én utálom ezért- felelte kimérten a barna hajú. Hazudott, és ezt mindketten tudták- És borzalmasan haragszom amiatt, amit te tettél. Mégsem mondom el a szüleinknek cselszövésed, mert azzal együtt be kellene vallanom, hogy túl jártál az eszemen.

- És az akkora probléma?- nevetett fel kényszeredetten Cissy- Olyan rossz, hogy a húgod ismer annyira, hogy ki tudjon játszani! Annyira kellemetlen, hogy rá szedett, miközben téged védett! Szerintem is borzalmasan fájdalmas!

- Miért jobb neked, így? Téged fog most utálni, nem engem! Te mondtad el anyáéknak, nem én! Legalábbis mindenki így fogja tudni rajtunk kívül! Miért tetted? Miért akarod, hogy téged utáljon, és ne engem?- kérdezte Andromeda. Szemeiből ömlöttek a könnyek. Zokogott. Hangosan, szívszorítóan zokogott.

- Andy, nyugi semmi baj- ölelte át nővérét, hátát nyugtatóan simogatni kezdte- Miért számít ez neked annyira?

- Mert csak most jutott el a tudatomig, hogy ez milyen következményekkel jár. Innen már nem lesz vissza út Cissy. Ezzel tisztában vagy?

- Igen, és pont ezért csináltam. Te nem voltál vele tisztában. Én igen. Jól átgondoltam.

- Én ebben nem vagyok biztos. Te hallottad mit mondtam? Gyűlölni fog.

- Tudom.

- Árulónak hisz majd.

- Igen, ezt is tudom.

- Téged tényleg ennyire hidegen hagy?- nézett húgára váratlanul. Szemei még mindig könnyeivel voltak megtelve.

- Engem érdekel, de... de így lesz a legjobb.

- Ez nem indok.

- Andy fogalmam sincs miért tettem oké? Azt tudtam, hogy te már akkor bántad, és azt is tudtam, hogy Sirius megutálna érte téged. Úgy éreztem ezt kell tennem. Ti hasonlítotok egymásra, nektek össze kell tartanotok. Most pedig szedd össze magad. Le kell mennünk, reggelizni.

- Jó, megyek. Használhatom itt a fürdőt?- szipogott még egyet a lány.

- Persze, úgyis egyedül vagyok a szobában. Senki sem fog kizavarni innen. Menjél csak.

- Jó. Sietek- halkan ejtette ki a szavakat, azzal be is ment a fürdőbe helyrehozni az elmaszált sminkjét. Húga az ágy szélén ült. Várakozás közben ujjait tördelte. Tudta, hogy ezzel kirobbant egy hatalmas balhét. A szíve szakadt meg azért, hogy tönkre teszi unokatestvérével a kapcsolatát. Ezzel pedig elintézte, hogy ne tudjon menekülni. Saját maga intézte el, hogy ugyan olyannak lássák, mint a családja többi tagja. A sok megmagyarázhatatlan gondolattól már sajgott a feje. Szédült és hányingere volt attól, ahogy realizálta milyen borzalmas dolgot vállalt magára. El árulta Sirius-t, még ha ezzel Andromeda-t is akarta védeni. Dühös volt magára. Mérgében körmét saját tenyerébe vájta, ahogy összeszorította öklét. Utálta magában, azt hogy bárkiért feláldozta volna a saját életét. Gyűlölte, hogy voltak pillanatai amikor képtelen volt az önzésre, és ezek a momentumok uralták eddigi létezését. Körmei felsértették bőrét, az indulatok, és a gyűlölet szétáradt egész testében. Kezdte elveszíteni elméje felett az irányítást. Már nem érezte a határt a valóság és tudata által kreált képek között.

- Kész vagyok!- jött ki nővére a fürdőszobából. Hirtelen fordította fejét az érkező irányába- Minden rendben?

- Igen, persze. Induljunk- olyan gyorsan pattant fel az ágyról, hogy egyértelműen látszott, hogy hazudott.

- Az ott vér?- Andy Cissy kezeire mutatott. A fiatalabb félve pillantott tenyerére. Körmei rendesen felsértették a bőrt. Az idősebbnek igaza volt tényleg vérzett.

- Nem fontos, csak épp hogy csöpög- felelte gyorsan, majd elrejtette összekulcsolva kacsóit a háta mögé. Végre tényleg elhagyhatták a szobát. Egyből a Nagyterem felé vették az irányt. Még a trükkös lépcsők sem akadályozták őket céljuk elérésében, gyorsan sikerült eljutniuk a helyiséghez. Benyitottak, majd feltűnés nélkül leültek házuk asztalához.

- Jó reggelt!- üdvözölte őket Gideon Prewett.

- Ó, szépséges reggelt a gyönyörű hölgyeknek!- kontrázott ikertestvére, s még rá is kacsintott a két leányzóra.

- Nektek is szép reggelt. Bár úgy látom neked már amúgy is remekül indult a nap Fabian- mosolygott Narcissa a fiúra.

- De még mennyire! Megvicceltem egy alsóbb évest, és elhívtam randira a Hollóhátas Lia Chang-et. Aki amúgy igent mondott.

- Gratulálok, az esküvőt is már most kezdjük el szervezni?- gúnyolódott Andromeda.

- Csak akkor, ha mi is egybekelünk azon az esküvőn- játszotta meg a hős szerelmest Gideon. Gúnyolódásában, mégis volt valami... Valami őszinte.

- Én had legyek a koszorúslány- jelentkezett Cissa a szerepre.

- Egye fene, lehetsz.

- Olyan nagy lelkű vagy Fabian.

- Majdnem- vágta rá a másik fiú.

- Mi?- értetlenkedett a két lány.

- Ő Gideon, és én vagyok Fabian. És még ti vagytok a legjobb barátaink?

- Ez hihetetlen- kontrázott testvére. Azonnal belement testvére játékába.

- De nem! Ne keverjetek össze. Fabian te hívtad randira Lia-t. Gideon te pedig, Andy-t akartad feleségül venni a poén kedvéért.

- Nem nem- csóválták a fejüket.

- Elég, nem csaptok be. Már nem.

- De elhitted egy pillanatra- vágott elégedett fejet az egyik iker.

- Én már teljesen összezavarodtam- pislogott Meda a vele szemben ülőkre- Most kinek ígértem egy esküvőt?

- Gideon-nak- vágták rá egyszerre hárman.

- Biztos? Jó mindegy, talán most már megvilágosodtam.

- Remélem, mert ha nem, akkor nincs menyegző.

- Ezek most tényleg össze akarnak házasodni?- Fabian leplezetlen döbbenettel bámult a beszélgető párosra.

- Úgy tűnik- kerekedtek ki Narcissa égszínkék szemei is. Ebben a pillanatban baglyok repültek be a terembe. Meghozták az idei tanév első küldeményeit. A Black lány kiszúrt egy ismerős madarat a rengeteg vadidegen állat között. Torkában gombóc keletkezett. Tudta, hogy az a madár mit jelent. Már Orion és Walburga Black is tudja fiúkat hová osztották be. Ez pedig az ő hibája. Az egyik füleskuvik egészen a Griffendél asztaláig szállt, majd ott ledobott egy borítékot. Nem maradt ott, egy esetleges válasz levélért, egyből visszafordult és elhagyta az iskolát. Közben pedig megkezdődtek a sugdolózások. Sirius Orion Black rivallót kapott már a legelső nap. A kisfiú félve bontotta fel a családi pecsétet. Abban a pillanatban kihajtogatta magát a papír és rikácsolni kezdett.

- SIRIUS ORION BLACK! MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL? EGY GRIFFENDÉLES BLACK, AZ ESZEM MEGÁLL! NAGYOT CSALÓDTAM BENNED, MINDKETTEN NAGYOT CSALÓDTUNK BENNED! RÁADÁSUL NEM IS TŐLED KELL MEGTUDNUNK! Durella mondta tegnap este- a női hang hirtelen halkult el, mégis tisztán hallotta mindenki, aki a teremben tartózkodott. Sokkal fenyegetőbbnek hatott ez a hangsúly az ordításnál- Neki Narcissa írta meg. Náluk legalább nem kell szégyellni a lányokat. A családunk szégyene vagy Sirius. Nem ezt vártam tőled- fejezte be mondókáját a mágikus üzenet. A kisfiún látszott, hogy próbálja visszanyelni a könnyeket. Aztán dühösen emelte fel eddig lehajtott fejét. Gyilkos tekintetét unokanővére kétségbeesett orcájára vezette. Percekig bámulták egymást. Sirius-ban mérhetetlen sok düh gyülemlett fel hirtelen. Nem tudott vele mit kezdeni, így hát jobbnak látta ha elhagyja a Nagytermet, mielőtt valakit megcsap. Felpattant a padról, majd az érdeklődő tekintetek sortűzében kivágtatott a nagy faajtón. Cissy sem habozott, egyből a kisebb nyomába eredt. Tudta, hogy őt is nézik, de nem érdekelte. Abban a pillanatban, csak az számított, hogy beszélni tudjon a gyermekkel. Lélekszakadva rohant a sértett kis legény után.

- Sirius kérlek hallgass meg!- kapta el felkarjánál a gyereket. Maga felé fordította, de rokona kerülte a szemkontaktust.

- Mit akarsz mondani? Sajnálod? Nem hitted, hogy ez lesz ebből? Aha, persze. Pontosan tudtad, és valld be még élvezed is a helyzetet. Még pedig azért, mert ugyan olyan szadista vagy, mint mindenki más ebben a elcseszett pereputtyban. Ne szólj többé hozzám! Elárultál, és ezt soha nem fogom tudni megbocsátani neked, mert mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy ez még csak a kezdet.

- Én...én- dadogott a lányka.

- Nem érdekel mit akarsz mondani- folytatta a gyerek, majd kirántotta a kezét a fiatal nő ernyedt szorításából. Ismét futásnak eredt, de most nem követték. Az idősebb sokkolódva állt a folyosó közepén. Nem is tudta mire számítson. Hogy Sirius ezek után meghallgatja? Naiv volt. Kábulatából végül az térítette ki, hogy valaki nekiment. Egy körülbelül tizenkét éves kislány állt meg mellette, és riadtan nézett a mardekárosra.

- Annyira sajnálom- motyogta elfehéredetten. Narcissa megvető pillantással díjazta, majd ráförmedt.

- Nem tudsz előre nézni? Mocskos kis sárvérű- a szavak meggondolatlanul hagyták el száját. A kislány sírva szaladt el onnan. Narcissa lesokkolódott. Még sosem használta ezt a kifejezést a mugli születésűekre. Most mégis megtette. Ami a legijesztőbb volt az egészben, hogy ösztönösen cselekedett. Elszörnyedt attól a gondolattól, hogy ő a valóságban tényleg ilyen lenne. Mardosta a bűntudat lelkét. Minél előbb egyedül akart lenni. Sietősen indult el az egyik félre eső folyosóhoz. Senki sem járt arra ilyenkor, mert itt csak régi már használaton kívüli tantermek voltak. Neki a célra pont megfelelt. A fal mentén csúszott le a földre. Térdeit felhúzta, és magához ölelte. Maga elé meredt, miközben hagyta, hogy gondolatai, kétségei újra átvegyék esze felett az uralmat. Kegyetlennek, gonosznak érezte magát, és azt akarta bár ne bántotta volna meg Sirius és a kislány érzéseit. Bár sose történt volna meg a mai reggel, sőt legszívesebben születése napját is eltörölte volna abban a pillanatban. Mindenért magát okolta, mindenért magát akarta okolni. Azt akarta, hogy a világ összes bűne az ő vállát nyomja, hogy majd mikor már túl sok lesz maga alá temesse az. Hirtelen nagyon vágyott azokra az időkre, amikor még Bellatrix is fiatalabb volt és együtt voltak mind. Vágyott azokra a napokra, amikor ők gyerekek összefogtak az akkor oly hatalmasnak tűnő problémák ellen. Kívánta, hogy újra meggondolatlan mosolygós kisgyerekek legyenek mind. Nem akart felnőni, pedig már sokkal közelebb volt ahhoz, mint a gyerekkorhoz. Sikítani akart, de nem tehette meg, ehelyett körmeit újra tenyerébe vájta, ajkait beharapta, nehogy egy apró hang kiszakadjon. Könnyeit nem engedte kiszabadulni szeméből, kizárólag előre nézett. Erős akart maradni, nem megtörni a önmarcangolás súlya alatt. Látókörébe aztán két láb került. Valaki észrevette. Ő dacosan továbbra is csak a lábakat figyelte. Ezt megelégelve az illető leguggolt. A lány elkapta fejét, nem akarta tudni ki talált rá egy gyenge pillanatában. Az idegen álla alá nyúlt, majd maga felé fordította az elesett lány arcát. Narcissa csökönyös lány volt, ahogy megpillanthatta volna az ott tartózkodót szemeit összeszorította. Ekkor egy mély, öblös nevetést hallott meg.

- Hihetetlenül konok vagy Black...