A napok gyorsan teltek. Eltelt az első teljes hét. Aztán még egy is. Szeptember 16. csütörtök. Narcissa előző éjszaka 15 évesen aludt el és másnap reggel 16 évesen ébredt fel. Kíváncsi volt nővére és az ikrek terveznek-e valami érdekes ünneplési módszert, így hogy a tanítás aznap elmarad. A tanárok valamilyen egész napos megbeszélést tartottak az idei a tanévvel kapcsolatban, de a lányt most nem ez érdekelte. Izgatott volt és a szokásosnál sokkal gyorsabban készült össze. Alig negyed órát vett igénybe, hogy össze szedje magát, aztán már sietős léptekkel haladt a Nagyterem felé. A folyosókon sétálva sokan kívántak neki boldog születésnapot. Mindenki tudta, hogy ez a nap az övé, hogy ez az egész nap róla szól. Az egész Roxfort, háztól függetlenül ünnepelte őt titkon. A név néha igazi hatalmat tud nyújtani. Mindenki tisztában volt azzal, hogy kicsoda is ő, és nem mertek vele újat húzni. Tekintélye, hatalma volt az emberek felett. Ez pedig sokaknak nem tetszett, de nem mertek ellene tenni. A lánytól még néha saját szülei is rettegtek. Senki sem tudta mire képes a legifjabb Black lány, de nem is akarták meg tudni. Akaratos, manipulatív és gyönyörű ez a három jelző jut eszébe az embernek Narcissa Black-ről. Néhányan még a kegyetlenséget is ide sorolják, pedig a leányzó erre nem adott okot. Kisugárzása mégis mindig rémületet keltett másokban. Ez ma sem volt másképp, hiába köszönte meg kedvesen mindenkinek a jó kívánságokat, hiába terült el arcán egy boldog mosoly. Tartottak tőle egy biztonságos távolságot. Cissy-nek ez már fel sem tűnt, hozzászokott az évek alatt. Töretlen jókedvvel nyitott be a hatalmas tölgyfa ajtón. Az asztalnál, már ott ültek az ikrek és nővére. Egy hatalmas vigyorral fogadták az újonnan érkezőt. A szőke lányka leült testvére mellé, aki arcára két hatalmas puszit nyomott.

- Boldog 16. születésnapot kívánok drága húgocskám!

- Jó reggelt nektek. Köszönöm Andy.

- Boldog születésnapot Cissa!- üvöltötték egyszerre a Prewett fiúk- Ezek neked jöttek. A baglyok amint meglátták, hogy Andromeda itt ül letették mellé a csomagokat és el is repültek.

- Ez anyuéktól, ez Walburga nénikénktől és Orion bácsikánktól, ez Bellától, ez pedig Regulus-tól jött- rakta sorba a csomagokat testvére előtt a felpörgött barna hajú lány- Nyisd ki őket! Vagyis ne! Még ne, először had adjuk oda mi. Tessék, ezt tőlem kapod. Még a nyáron vettem- nyújtott oda Narcissa-nak egy apró zöld tasakot. A lány kibontotta az erszényt, és kiemelt belőle két karkötőt- Az egyik, a fekete, egy ónix, a másik pedig egy ametiszt karlánc. A csillagjegyed szerint ezek az ásványok tartoznak hozzád. Jótékony hatásai is vannak a hordozójára. Bár, hogy mi az azt nem sikerült megjegyeznem. Tetszik?

- Igen. Nagyon szép, köszönöm- felhúzta csuklójára az ékszereket, majd megölelte Andromeda-t-Remek a kő választás. Mindkettő gyönyörű.

- Pont, mint te- vágta rá az idősebb lány. Mosolya őszinte volt és büszke.

- Elég az érzelgősködésből, most én jövök. Alig várom a reakciódat.

- Félnem kéne?- vette át a vigyorgó Gideon-tól a szépen becsomagolt dobozt.

- Nem kell félned, nem veszélyes- válaszolt Fabian ikre helyett.

- Tetszeni fog?- bizonytalankodott továbbra is a leány.

- Nem tudom, de ha kinyitod megtudjuk.

- Remek! És ha egy trágyabomba van benne, mint a 13. szülinapomon?

- Esküszöm, hogy nem, ebből már kinőttem. Most miért nevet mindenki?- értetlenkedett Gideon.

- Te? Te kinőttél a trágyabombás poénokból?- nevetett Andromeda a hasát fogva.

- Jó, akkor bontsd ki mind meglátjátok.

- Jól van. Kinyitom, de ha valami a képembe robban kiátkozom belőled a beleidet is. Megegyeztünk?

- Meg. Nem fogsz kibelezni. Semmi sem fog kirobbanni- mondta magabiztosan a fiú. Cissa elkezdte letépni a csomagolópapírt, kíváncsisága egyre nagyobb lett. Óvatosan fejtette le a csomagolást, majd ugyanolyan megfontoltan nyitotta ki a dobozt- Most már tényleg el kell hinnem, hogy felnőttél. Köszönöm Gideon ez hasznos és szép is. Nem fog fázni a praclim- emelt ki boldogan egy pár fekete kesztyűt. Egyszerűek, mégis elegánsak voltak. Pont a lány ízlése.

- Tavaly egész télen panaszkodtál, hogy megfagynak a kacsóid. Tessék, már nem fognak- Az ifjú elégedett volt Narcissa reakciójával, majd amikor a lány áthajolt az asztal fölött és megölelte büszkeség töltötte el. Figyelmét viszont így se kerülte el egy dühös szempár, óvatosan eltolta magától osztálytársnőjét, mielőtt az illető csupán nézésével meggyilkolja. A lánynak ebből viszont semmi sem tűnt fel. Gideon-t ez részben megnyugtatta.

- Most én jövök!

- És ez mennyire lesz veszélyes?- érdeklődött Cissy ijedten.

- Nem kell aggódnod, én is visszafogott voltam. Úgy vettem észre, hogy mostanában szereted az ilyeneket.

- Egyre kíváncsibbá teszel Fabian- a leányzó vigyorogva nyitotta ki ezt a csomagot is. A dobozból egy zöld fejpántot és egy fekete masnis csatot húzott elő. Mostanában tényleg gyakran hordott ilyeneket. Két első tincsét most is egy masnis hajcsat fogta el. Ugyan úgy, mint az előbb Gideon-t a másik Prewett testvért is megölelgette- Köszönöm. Mindegyik nagyon tetszik, imádlak titeket!- a fiatal Black tényleg boldog volt, ezt pedig mindenki láthatta rajta. Kivételesen nem rejtegette igazi valóját, nem próbált elbújni egy tökéletes álarc mögé. Szabadon engedte gyermeki vidámságát. Öröme pedig csak fokozódott, amikor meglátta a terembe belépő kis elsőst.

- Perselus!- kiáltott oda a kisfiúnak- Nem ülsz ide?

- De, szívesen- a válasz félénk volt, és már mellettük járt amikor megadta. Többen is érdeklődve figyelték a fejleményeket. Nem tudták hova tenni ez hogyan történhetett- Sziasztok, és boldog születésnapot Narcissa.

- Köszönöm. Srácok, ő itt Perselus Piton, a könyvtárban találkoztunk.

- Á, szóval vele tudsz értelmes dolgokról is beszélgetni.

- Hát igen, nem úgy mint veletek.

- Néha még téged is sikerül felül múlnom értelem szempontjából- vágta rá Perselus.

- Beszólt neked. Szemrebbenés nélkül- döbbent meg Andromeda.

- Nekünk tetszik a kölyök.

- Szia! Én Fabian vagyok, ő pedig Gideon- mutatta be magukat az egyik iker.

- Majd egyszer talán megjegyzem, hogy melyikőtök melyik. Addig maradtok az ikrek.

- Nekünk ez is megfelel- vágták rá egyszerre. A gyerek egy pillanatra ijedt fejet vágott, majd inkább nem szólt semmit.

- Én Andromeda vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek- nyújtotta kezét most az idősebb Black lány.

- Én is örülök.

- Nagyon örülök, asztaltársaságunk új tagjának, na de nyisd ki a többit is, nevetni akarok- noszogatta Narcissa-t Gideon.

- Nem itt. Együk meg a reggelit, és majd a klubhelyiségben kinyitom a többit.

- Az miért vicces, hogy megnézed miket kaptál szülinapodra?- kíváncsiskodott a kis csapat újonca.

- Mert a szüleinktől három éve ugyan azt kapja.

- És érdekel minket, hogy azóta sikerült-e nekik valami újjal előrukkolni- magyarázta meg Fabian.

- Erre most már én is kíváncsi vagyok- jelentette ki Perselus, majd szedett tányérjára az ízletesnek tűnő péksüteményekből. Mellettük az egyik elsős pont akkor harapott bele saját reggelijébe, majd rövid időn belül prüszkölve köpte ki azt. A többi mardekáros nem értette mi történik, így hát mit sem sejtve követték a kislány példáját. Ők is mind kiköpték az ételt, annak borzalmas íze miatt. Az összes harapnivaló vagy csípett, vagy túl sós volt, vagy pedig nagyon keserű. Ehetetlenek voltak az amúgy mindig finom ennivalók. A griffendéles asztalnál négy tanuló majd megfulladt a nevetéstől. Aztán az egyik felállt a padra. Sirius Black egy hatalmas vigyorral az arcán nézett unokatestvére szemébe, és elkiáltotta magát.

- Boldog születésnapot Narcissa! Gondoltam szívesen osztozol a házad többi tanulójával az élményen- cselekedete pofátlan volt, ráadásul több tanár is hallotta. Házvezetőnője, McGalagony professzor már el is indult felé, hogy kiszabja az év első büntetését. A leányzót szórakoztatta a helyzet, de ezt soha nem vallotta volna be. Örült, hogy a kisebbik még ha így is, de felköszöntette haragja ellenére. Mégis gyilkos pillantással illette a csínytevőt, a szerephez tartania kell magát. Felállt asztaluktól egy tányérral a kezében, lepillantott melyik barátja mit akart reggelizni, és odasétált a hugrabug asztalához. Elvett onnan öt megfelelő ételt, ezt követően pedig mintha semmi sem történt volna visszaült a helyére. Hatalmas mosollyal az arcán figyelte, ahogy a tanárnő megszidja Sirius-t, és kirángatja a teremből. Egyedül vitte el a balhét, pedig biztos, hogy volt segítsége.

- Ebből csórhatok?- kérdezte Gideon, miközben a tányér felé nyúlt.

- Persze, ezért hoztam. Vegyétek el amit kértek- tette le barátai elé a tányért. Ő maga is eszegetni kezdte saját süteményét. Mialatt elfogyasztották elemózsiájukat egyik témáról, a másikra ugrálva társalogtak. Perselus-szal rengeteg régi történetet osztottak meg. Elmesélték, hogy amikor még ők kezdték a Roxfort-ot volt a mardekárosoknál egy hagyomány. Beavató feladatokat kaptak, és azt kellett teljesíteni az első két hónap alatt akkor, amikor az utolsó évesek azt mondják. Az apróság megkérdezte ilyen miért nincs már. A válasz egyszerű volt. Narcissa-ék kezdő évén túl léptek egy határt. Az egyik feladat túl veszélyes volt.

- Mi volt a feladat?

- Fájdalmat okoztak azzal a feladattal, emiatt Lumpsluck professzor nem engedett több ilyen beavató ceremóniát- felelte Andy nem egészen válaszolva a fiú kérdésére.

- Ezt nagyjából magamtól is összeraktam. Mi történt pontosan?

- Az egyik elsősnek végig kellett mennie egy üvegszilánkokkal borított szőnyegen- ejtette ki a semmibe révedve a szavakat Narcissa. Perselus látványosan elszörnyedt, minden gondolata az arcára volt írva.

- Megcsinálta a feladatot, a talpát pedig szét szabdalták a szilánkok- suttogta Fabian lehajtott fejjel- Az ijesztő mégsem ez volt.

- Hanem?- a gyermek nem tudta eldönteni, rá merjen kérdezni, végül mégis kíváncsisága győzött. A történetet, most Gideon vette át.

- Szemrebbenés nélkül sétálgatott, a szőnyeg egyik szélétől a másikig, mintha... mintha nem is érezte volna. Egy könnycsepp sem futott végig arcán. Egyetlen egy fájdalmas grimasz sem volt.

- Olyan arcot vágott, mintha ez természetes lett volna. Mintha minden nap megtette volna ezt- Andromeda is teljes extázisban bámulta a szemben lévő falat. Mind a négy felsőbb éves úgy ült, mintha újra élnék azt az eseményt. Perselus pedig ebből jött rá egy apró tényre. Már tudta azt, amiről a többiek nem akarták, hogy tudjon, de nem kérdezett rá. Kíváncsi volt, végül elmondják-e maguktól- Én meséltem el a professzornak. Nem hagyhattam, hogy ez titok maradjon. Hogy úgy csináljanak az ott lévők, mintha semmi sem történt volna. Nem lett volna helyes.

- Bellatrix, Andy és Cissa nővére, akkor volt ötödéves. Úgy kiabált a nála két évvel idősebb diákokkal, mint még soha senkivel. Alapjáraton, ezt senki sem merte volna megtenni, még ő sem- vette át a szót Gideon. Észre sem vették, hogy megeredt a nyelvük, csak mondták. Meg akartak szabadulni a történtek súlyától. Azóta még egyszer sem beszéltek az aznap este történtekről, pedig kellett volna.

- Rettentően dühös volt amiatt, hogy ezt tették a húgával- Fabian nem figyelt arra, hogy mi hagyja el a száját, csak megállás nélkül regélte el- Mi ott álltunk Cissy mellett, néztük, ahogy továbbra sem mutat semmiféle fájdalmat, és azt hiszem életemben először féltem tőle, de nagyon.

- Én... én csak bizonyítani akartam. Meg akartam mutatni, hogy nem vagyok gyenge, mint ahogy azt hiszik. A harag vezérelt- kezdte el feleleveníteni hangosan saját szemszögét Narcissa. A többiek csak rá figyeltek- Érezni éreztem a fájdalmat, de nem törődtem vele. Nem érdekelt. Megakartam mutatni, hogy nem vagyok egy elkényeztetett liba, hogy képes vagyok eltűrni a fájdalmat. Jól esett. Jól esett az, hogy félelem volt az emberek szemében ahogy rám néztek. Hogy tudták nem feljebb valók nálam. Mindegy. Végeztetek? Nem megyünk fel?- terelte el a témát gyorsan. Nem akarta, hogy róla beszéljenek. Ő lezártnak tekintette a történetet.

- Mehetünk, ezeket nehogy itt hagyd- nyomta a még meg nem nézett ajándékokat testvére kezébe a barna hajú. A szöszke nem tudta rendesen fogni őket, ezért Meda elvett tőle párat- Segítek.

Az ikrek vicces történetekkel oldották fel a hangulatot, így mire leértek házuk közösségi helységébe, újra komolytalanok voltak, és csapongtak össze-vissza. Aztán elfoglaltak egy fotelt. A zöld karosszékben az ünnepelt foglalt helyet, a többiek vele szemben a földön ülték körbe a lányt.

- Akkor szerintetek melyiket nézem meg előbb?

- Kezd Belláéval, ő még ismer is téged- adta kezébe a csomagot Andy.

- Rendben. Szóval, ez egy érdekes manőver lesz. Trixi jól leragasztotta.

- És van egy sejtésem, miszerint megátkozna téged, ezért a becenévért- mosolygott halványan a csoport legfiatalabb tagja.

- Amit nem hall, az nem fáj neki- rántott vállat a kék szemű, miközben sikerült megkezdenie a csomagolópapírt- Ó, ez egy fénykép album! A nyáron készült képek is benne vannak. És itt egy levél- Boldog volt, ezt le sem tagadhatta. Feltépte a borítékot, mit sem törődve a Black család pecsétjével, és szemeivel falni kezdte a sorokat.

Drága húgocskám,
tudom, hogy mostanában kevesebbet beszélünk, de ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettelek titeket. Szeretnék boldog születésnapot kívánni, és elnézést kérni, hogy elloptam pár képet a szobádból az ajándékodhoz. Remélem rengeteg csodálatos emlékkel töltöd majd meg a fényképalbumod lapjait. Mint ahogy már utaltam rá bátorkodtam párat én magam is hozzáfűzni. Ha valami olyan történik, amit megosztanál velem, én boldogan várom a leveled, és azonnal választ is adnék. Ez Andy-re is vonatkozik, de most elsősorban rád gondoltam. Jó ünneplést!

Ölel: nővéred Bella

- Erre majd választ kell írnom. Nézzük meg a képeket- lelkesült fel a lány, és már el is kezdte lapozgatni.

- Jé, nem vágta le Molly-t erről a képről!- lepődött meg Gideon.

- Molly a ti nővéretek ugye?- nézett Fabian-ra Perselus.

- Igen. Mielőtt Molly hozzáment volna Arthur Weasley-hez Bellával jó ideig legjobb barátnők voltak, még úgyis, hogy Molly griffendéles volt. Aztán randizgatni kezdett Arthurral és oda lett a barátságuk. Bellatrix mérgében vérárulónak nevezte a nővérünket, sőt az egész családot, ami miatt nem tagadtuk meg a rokoni kapcsolatunkat Mollyval.

- Ez egy elég részletes válasz volt. Köszönöm, így már értem- Fabian még mondani akart valamit a kisgyereknek, de Cissy nem hagyta neki.

- Fabian drága erre emlékszel?- fordította a fiú felé az albumot. Fabian szemei kikerekedtek, sőt arca is pipacs piros lett.

- Ez miért van meg neked? Részeg voltam! Ráadásul ti adtátok alám a lovat!- nézett villámló szemekkel a két Black-re.

- Mi nem kértük, hogy vedd le pólód, és csókolj engem arcon, miközben azt magyarázod, hogy mennyire oda vagy Sylvia Bones-ért- kezdett mentegetőzni osztálytársa.

- És egyébként is. Én csak biztattalak- tette fel a kezeit Andromeda védekezés képpen.

- Jó, ezt inkább csukjuk be, és nyisd ki ezt- cserélte ki a dolgokat a fiú zavarában.

- Természetesen, de még vissza térünk a tényre, hogy összetévesztettél a Bones lánnyal- fenyegette meg játékosan barátját. Ölébe húzta kisebbik unokatestvérétől érkezett dobozkát. Óvatosan lebontotta a masnit, és felnyitotta a tetejét. Egy hógömb volt benne. A lány szerette a hógömböket, de csak mugli helyen lehetett kapni. Nem tudta, hogy Regulus honnan szerezhetett. Ekkor vette észre a talpazatt mellé becsúsztatott lapot. Kihúzta a papírt a résből, és ki is hajtogatta azt. Gyerekes, de szép betűkkel volt írva.

Kedves Cissy,
valószínűleg meglepett az ajándékom, és elgondolkodtál azon, honnan is szerezhettem egy ilyet. Igazából nem volt egyszerű, de megérte. Tudom, hogy tetszeni fog. Szereted a hógömböket, és anyukád biztos, hogy nem engedné meg neked, hogy vegyél egyet, ezért kiszöktem, hogy szerezzek neked. Úgyis sok időm van mostanában. Képzeld néha Sipor vagy anya leül velem sakkozni. Hiányzik Sirius, és ti is. Olyan jó volt eddig, mert sosem voltam egyedül, de most rengetegszer csak ülök a szobámban, és nézek ki a fejemből. Mi van veletek? Sirius miért nem ír? Megígérte, hogy nem fog elfelejteni, de egy levelet se küldött, és te se, pedig mindig szoktál. Mi történt? Anya és apa már veszekedtek valamin. Én inkább bezárkóztam Siri szobájába. Légyszíves Narcissa írj valamit! Aggódom értetek.

Ölel és puszil: Reggie

- Wallburga és Orion nem mondták el neki- nézett rá jelentőségteljesen nővérére.

- Nem tud arról, hogy Sirius nem mardekáros?

- Nem tudja mi történt. Nem avatták be. Össze fog törni, sőt mindketten össze fognak törni. Írok neki most egy levelet- azzal már el is tűnt. Az egyik távolabb ülő másodévestől kért egy pennát és egy pergament. Azonnal körmölni kezdett, nem kertelt. Csak is a színtiszta igazat írta le unokatestvérének. Tudta, hogy megbízhat Regulus-ban. Mire végzett az üzenet megírásával, addigra Andromeda már Vela-val állt mellette. Vela Narcissa hóbaglya volt, már elsőéves kora óta. Hű társ volt, és remekül tudta elvégezni a feladatát. Most is egy apró simogatás után már elszántan várta az indulást. Okos jószág volt, elsőre megértette a feladatát, és miután kiengedték a klubszobából, már szállt is, hogy a címzett hamar el tudja olvasni gazdája által írt küldeményt.

- Folytatod?- kérdezte kedvesen Perselus. Kezében ott pihent Durella és Cygnus meglepetése. Cissy egy megvető mosollyal arcán vette át a pakkot. Visszaült eredeti helyére, újra neki látott a bontogatásnak. Amint meglátta mit rejt a csúf papír menten felnevetett.

- Negyedik ugyan olyan táska. Már az első se tetszett. Kell valakinek?- kérdezte hangosan, miközben felpattant. Körbe fordult, hogy mindenki jól láthassa a tárgyat. Egy harmadéves lány, Margot Bulstrode, lépett háztársa mellé.

- Neked tényleg nem kell?- kérdezte félénken.

- Ezen kívül van még három teljesen ugyanilyen szütyőm. Akkor kell?

- Igen, én szívesen elfogadom- felelte boldogan Margot. Fekete haját két fonatban hordta, kicsit molettebb alakját nem próbálta meg elrejteni, mint a legtöbb vele egy idős, büszke volt arra, hogy ő még így is szép lány. Miért ne lett volna szép? Nem biztos, hogy az a jó, ha az ember csont és bőr- Köszönöm Narcissa, és boldog születésnapot.

- Nincs mit és köszönöm. Aranyos lány- ült vissza barátai közé.

- Amíg nem harap- húzta el a száját Gideon.

- Mi?- kérdezték a többiek szinkronban.

- Mi?

- Mindegy. Még van egy csomagod- emelte meg a dobozt Andy- Wally néni és Orion bácsi. Ők vajon mit találtak ki?

- Ne rázogasd te őrült! Lehet törékeny- kapta ki kezéből ijedten húga.

- Jól van, bocsánat.

- Te komolyan nem vagy normális- fújta ki megnyugodva a levegőt. Levél nem volt mellette, csupán csak az ajándék, ami nem volt törékeny. Egy, a lány stílusához illő, kabát, sál, sapka kombináció volt benne.

- Anyuék költötték rád a legkevesebbet. Ráadásul az volt az egyetlen dolog, ami nem tetszett neked.

- Hát ez van- rántott vállat nem törődöm módon.

- Mi megúsztuk a rossz szülő kártyát- vigyorogtak az ikrek.

- Nekem anyukám rendes- mondta a kisfiú.

- Akkor ezt mi szívtuk meg a legjobban- nevetett Andy.

- Naná, hogy mi- mulatott a helyzeten testvérével együtt a fiatal leányzó. A délelőtt további részét beszélgetéssel ütötték el, illetve pár kör varázslósakk is belefért. Mindenki lejátszott egy kört mindenkivel, azután pedig a nyertesek játszottak egymással. A legvégére Piton és Andromeda maradtak. Narcissa-t nővérének sikerült kiejtenie a versenyből- Gyerünk pöttöm! Győzd le a nővérem!

- Ha nem látod épp azon vagyok- felelte higgadtan a kisgyerek.

- És milyen jól játszik, már megint sakkban vagyok- nyöszörgött a legidősebb.

- Ez már matt!- üvöltötték A Prewettek önkívületi állapotban. Igazuk volt a tizenegy éves ifjú négy majdnem felnőtt ember eszén járt túl.

- Szép volt- nyújtotta kezét a nő, miközben hitetlenül ingatta fejét.

- Egyszerre örülök ennek és érzem szánalmasnak- felelte Narcissa, közben megölelte a fiúcskát és össze-vissza puszilgatta a fejét.

- Én meg kellemetlennek érzem. Narcissa eleresztenél?- motyogta a ifjonc.

- Persze, bocsánat. Ha az mindenkinek megfelel menjünk akkor inkább ebédelni. Már lehet.

- Kaja! Kaja!- kántálta Fabian, Gideonnal együtt.

- Majmok! Majmok!- utánozta őket kifigurázva a barna hajú lányka.

- Hova kerültem?- Perselus teljesen elbizonytalanodott abban, hogy tényleg ott van-e, ahol kellene. Nem igazán érezte úgy, hogy egy iskolában van. Az ikrek mellett, ez gyakran kérdéses volt.

- Jó helyre- felelt a költői kérdésre a szőke leány. Nem beszéltek halkan, de közel sem voltak olyan hangosak, hogy eladják az iskolát. Mikor felértek már több diák is jó ízűen falatozott. Ők sem ácsingóztak sokáig. Majdhogynem megtámadták az asztalt, hogy végre csillapíthassák eddig lappangó éhségüket. Miután kiszedték maguk elé az étket mégis elbizonytalanodtak. Vajon a legújabb huncutkodók csak a reggelijüket tették tönkre? Végül Gideon volt az, aki magasról tett az egészre, enni kezdett. A többi négy rezzenéstelenül nézett rá. Nem látták nyomát fintorgásnak. Úgy ítélték, akkor nem lehet baj. Követték a férfiú példáját. Szerencséjükre nem kellett csalódniuk, az étel finom volt, és tökéletesen ehető. Nem nagyon beszélgettek most, inkább az evéssel voltak elfoglalva. Néha-néha azért megjegyezték, hogy milyen jó ízű a roxforti koszt, és ha másért nem is, de ezért érdemes eljönni ide. Miután végeztek, még egy keveset üldögéltek ott. Az első aki elment Andromeda volt.

- Figyeljetek, nekem mennem kell. Dolgom van- különösen viselkedett. Zavart volt, arca kivörösödött és nem mert barátai szemébe nézni.

- Menjél csak- kishúga érdeklődve nézett rá, nővére pedig tekintetével adta értésére, hogy ne kérdezősködjön, később elmondja.

- Hát akkor mi is megyünk- közölte Gideon

-Csapat gyűlés lesz, mert most még mindenki ráér. Sziasztok!- állt fel testvérével együtt Fabian.

- Persze, siessetek ne késsetek el- somolygott Narcissa. Az ikrek pedig elhagyták a Nagytermet.

- Én megyek a könyvtárba. Te is jössz?- kérdezte Perselus, mialatt ő is felkászálódott az asztaltól.

- Most nem. Át kell még vinnem a saját szobámba az ajándékaimat, és szerintem írok Bellatrixnak, de neked jó szórakozást.

- Köszönöm. Neked is. Akkor majd később, szia!- köszönt el az utolsó ember is a leányzótól.

- Szia!- intett az elsősnek Cissa, nem sokkal később pedig ő is elindult célja felé. A lányok hálókörletéig meg sem állt, ott viszont nem saját szobájába ment be, hanem testvére hálójába. Azt hitte senki sem fog ott tartózkodni, de ez nem így volt. Andromeda egyetlen még itt maradt szobatársa Miranda Pucey a szobában tartózkodott. A lány az utolsó évét kezdte meg idén. Épp hason fekve olvasott egy gyűrött pergament, de amint meglátta a fiatalabbat, elrakta a papírt maga mellé, és hatalmas mosollyal köszöntötte a leányt.

- Szia! Hát te?

- Bocsi nem akartalak zavarni, csak ide hoztam fel pár cuccomat és azokért jöttem.

- Nem zavarsz, csak Robert levelét olvastam- a lány szerelmesen mosolygott.

- Mikor lesz az esküvőtök?- érdeklődött Cissa, amíg összeszedte ajándékait.

- A karácsonyi szünetben. A második félévre még visszajövök, hogy lerakjam a RAVASZ vizsgáim. Aztán teljes állású feleség leszek, később pedig anya.

- Milyen Parkinson veled? Mármint én csak az érzéketlen oldalát ismerem.

- Velem egészen más. Neked van már választottad? Tudod kihez akarsz majd hozzá menni?

- Nem. A jövőbeli sógorod megkért, de ő nem olyan, aki hozzám illik.

- Ethan katasztrófa tud lenni, nem tudom őt, hogy fogom hosszútávon elviselni- nevetett Miranda.

- Kitartást hozzá, de én most megyek. Még meg kell írnom pár levelet.

- Persze menj csak. Ó, és egyébként boldog szülinapot!

- Köszönöm. Szia!- jól esett neki ez a rövid beszélgetés Miranda-val. Kedvelte a lányt, bár nem sokat találkoztak. Nagy nehezen kinyitotta szobájának az ajtaját, ezt követően pedig megpróbált nem leejteni semmit, míg eljut az ágyáig. Lerakta új szerzeményeit fekhelyére, utána pedig összekészítette a fürdéshez szükséges cuccait. Vágyott már a jó meleg vízre, ami simogatja bőrét. Kellett neki a kikapcsolódás, még ha nem is volt annyira fárasztó hete. Levetette ruháit, becsavarta magát törölközőjébe, felkapta tisztálkodó szereit és belépett a fürdőszobájába. Beállt a zuhany alá, elkezdte folyatni magára a nem éppen hűvös folyadékot. Ajkait egy jól eső sóhaj hagyta el. Szerette ezt az érzést, ahogy minden gondja lepereg róla a víz segítségével. Aztán felnyitotta tusfürdője tetejét, és megérezte az orchidea édes illatát. A kedvenc nővénye volt. Hihetetlenül élvezte ahogy az illat és víz hatására kikapcsolt elméje, az idő érzéke, és csak a nyugalom járta át egész testét. Aztán eljött az a pillanat, amikor már nem húzhatta tovább a tollászkodást. Elzárta a csapot, megszárítkozott, felvette alsóneműjét és magára öltötte zöld selyem köntösét. Mit sem sejtve lépett ki a kis helyiségből,sőt elsőre észre sem vette a változást. Felöltözött, és ha már úgyis volt ideje, úgy döntött pakolászik egy kicsit, de ahogy alvóhelye mellé ért minden terv kiment a fejéből. Az ágya sarkában egy ékszeres doboz pihent, mellette egy borítékkal. Felkapta az apró tárolót, habozás nélkül kinyitotta azt. Abban egy nyaklánc volt a medál színe vihar szürke volt, de amint felemelte a kő elkezdett izzani, színe pedig megváltozott. A tengerkék színt vette át, mint Narcissa szeme. A leány kíváncsisága egyre csak nőtt, tudni akarta ki a feladó, hogy ki vette a különleges ékszert. Kezei remegtek, ahogy felbontotta a levelet. Nehezen szabadította ki a borítékból a papír darabot, amikor pedig sikerült neki mohón kezdte el olvasni az üzenetet.

Drága Narcissa,
boldog születésnapot kívánok neked! Remélem tetszik az ajándék amit kaptál. Sosem hittem volna, hogy valaki ennyire megragadja a figyelmemet, mint te. Teljesen meglepett az, hogy milyen különös érzelmeket és reakciókat váltasz ki belőlem. Őszintén mondom, hogy teljességgel megijeszt ez az ismeretlen dolog. Talán te segíthetnél kibogozni. Örülnék, ha bele mennél egy találkozásba, hogy láthassalak. Az elhagyatott földszinti folyóson legyél ott holnap pontban négykor, ha szeretnél jobban megismerni. Van még egy apróság. A medál akkor változik kékké, ha te jutsz az eszembe. Legtöbbször ha felidézem a veled kapcsolatos emlékeimet mérhetetlen harag lesz úrrá rajtam. Borzasztóan bosszantó tudsz lenni kedvesem.
L.M.

- Narcissa!- lépett be a szobába vidáman Andromeda- Muszáj elmesélnem neked. Képzeld olyan jól telt az elmúlt két órám. Egy fiúval voltam. Sétálgattunk a birtokon, kiélveztük az utolsó meleg napot. nagyon jól éreztem magam vele...- szeme ekkor akadt meg a húga kezében lévő holmikon- Kitől kaptad ezt a szép láncot?

- Azt hiszem Lucius Malfoy-tól. Találkozni akar velem. Ezt vette nekem- emelte fel a kezében lévő ékszert. Beszéde összefüggéstelen volt- És azt hiszem sokat gondol rám, de bosszantónak tart. De te kivel voltál?

- Ted Tonks-szal. Akarsz vele találkozni?

- Azt hiszem, nem tudom. Randiztatok?- bombázták egymást állandó kérdésekkel.

- Igen, azt hiszem randiztunk. Te sokszor gondolsz rá?

- Van, hogy eszembe jut. Tetszik neked?

- Nagyon is. Ez pedig egyszerre rémít meg és repít a fellegekbe, de nem akarom, hogy legyen folytatása. Neked? Neked tetszik Lucius?

- Talán.

- Oké. A terv az, hogy hozunk fel a konyháról kaját, leülünk az ágyadra és ezeket a dolgokat szépen részletesen átbeszéljük. Nem lesz mellé beszélés, csak is a színtiszta igazság. Valószínűleg ma itt is alszom veled- vázolta a tervet Andromeda.