Szeptember hatodika, hétfő. Az első tényleges tanítási nap A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. A diákok nyüzsgése sokkal nagyobb volt, mint az eddigi napokban. Mind rohantak le reggelizni, nehogy a végén lekéssék az órarend osztást. Az elsősök izgatottan várták, hogy végre tanuljanak valami varázslatosat. A felsőbb évesek pedig egyszerűen nem akartak már most büntetést kapni a professzorok és professzor asszonyoktól. Amikor a házvezető tanárok elkezdtek körbe járni a papírokkal a terem már tele volt az izgatott nebulókkal. Lumpsluck professzor bájitaltant oktatott és a mardekárosok házvezetője volt. Háza minden tanulójához volt egy kedves szava, pont ezért sokan nem értették hogy kerülhetett annak idején ő is a kígyók közé. Viszont olyanok is voltak, akik pontosan tudták az idősödő férfi milyen kétszínű, álszent és ravasz tudott lenni néha napján.

- A látszat néha csal- suttogta Fabian Prewett Narcissa fülébe.

- Szállsz ki a fejemből.

- Ha akarnék se tudnék olvasni a gondolataidban. Túl korán tanultad meg az okklumenciát és még pofátlanul jó is vagy belőle.

- Ez igaz, még pedig pont miattatok tanultam meg. Nem szeretem, ha a gondolataim között turkál valaki.

- Azt senki sem szereti Black kisasszony- állt meg mellettük a professzor.

- Lesz magával órája valamelyikőnknek ma?- kérdezte meg előre tartva a választól Gideon.

- Igen! Andromeda kisasszony, magának dupla órája lesz majd velem.

- Remek, így kezdeni az utolsó előtti évem öröm- mosolygott a leányzó tettetett boldogsággal tanárára. A professzor mindenkinek odaadta pergameneket, és már tovább akart menni, de még kedvesen visszaszólt.

- Mindig hatalmas boldogság látni, hogy ilyen mély barátságok alakulnak ki az iskola falai között. További jó étvágyat gyerekek.

- Köszönjük- felelték az ikrek teljesen egyszerre. A férfi már haladt is tovább. A négy fiatal egyből falni kezdték szemeikkel a papírra vetett sorokat.

- A legnehezebb napunk talán a kedd és a csütörtök- jelentette ki Gideon.

- De az sem olyan vészes, ezt égész szépen megúsztuk fiúk- mosolygott Narcissa csoporttársaira.

- Te fel vetted a mugliismeretet?

- Ugyan már Fabian, minek az?

- Mi azért vettük fel, mert Arthur tök érdekes dolgokat mutatott. Molly-val vettek egy házat közösen a nyáron, és segítettünk nekik berendezni. Arthur a munkája miatt rengeteg tőlük származó tárggyal találkozik. Párat meg is tart- kezdte el a részletesebb magyarázatot Gideon.

- Az alatt a pár hét alatt amit ott töltöttünk annyira megtetszett pár ketyere, hogy szeretnénk jobban megismerni azt a világot- folytatta Fabian.

- Hihetetlen, hogy már ennyi idő eltelt. Hét éve még Molly és Bellatrix legjobb barátnők voltak. Három éve pedig Molly hozzáment egy Weasley-hez. És már van egy kisfiúk is- nevetett Cissy kényszeredetten.

- Aki novemberben tölti az első életévét, már egy éve nagybácsik vagyunk- mondta vidáman Gideon.

- Én nem lennék arra ilyen büszke, ha a nővérem hozzámenne egy griffendéles vérárulóhoz, és még egy porontyuk is születne- szólt bele a beszélgetésbe Lucius Malfoy. Narcissa irtózatosan dühös lett pillanatok alatt a férfire. Ne szóljon bele egy magán beszélgetésbe.

- Neked ehhez mi közöd? De komolyan kérdezett valaki? Mert szerintem nem. És egyébként is nem kell egyforma véleményen lennetek. Ó és még valami, Molly-nak legalább van bátorsága másnak lenni, mint a többiek. Szerintem becsülendő, amit tett. Önmagát választotta a társadalom elvárása helyett. Ritka az ilyen- sziszegte a fiúnak.

- Persze, te már csak tudod, ugye?- a fiú megint lealacsonyítóan beszélt a lányhoz. Ám Cissy-nek nem maradt ideje visszavágni. Nővére önkéntelenül közbeavatkozott.

- Ne már, én idén meg fogok halni!- nyöszörgött, miközben húga vállára dőlt. Mindenki, aki előbb még a megfejthetetlen szóváltást hallgatta, most értetlenül bámult az idősebb leányzóra- Most mi van? Mit bámultok? Törődjetek a magatok dolgával!- dörrent rá a nem saját társaságához tartozókra. Azok azonnal elkapták tekintetüket Andy-ről.

- Ez tekintély kisanyám- suttogta neki Gideon.

- Parancsolgatni tudni kell- vont vállat a barna hajú- Na de lehet nektek nem is olyan rossz idén az órarendetek, de ez- mutatott sajátjára- Ez totális kitolás. Merlinre, nem lehetett volna kevesebb órát berakni a szerdai napra?- szenvedett látványosan. Fejét az asztalon lévő kezeire hajtotta. Külső szemléletből igazán vicces látványt nyújtott.

- Szerintem lassan indulnod kéne átváltoztatástanra- olvasta le a középen kiterített lapról a lányka első óráját Gideon.

- Nehogy már késéssel indítsd az évet- fejezte be ikertestvére.

- És ti? Nektek nem lesz órátok?

- Csak másodiktól- vágta rá a három ötödéves.

- Na elmentek ti Merlin segglyukába!- csattant fel Andromeda.

- Á, én csak a könyvtárig megyek- legyintett a fiatalabb Black- Megnézem bővült-e a nyáron a gyűjtemény.

- Akkor jó mulatást. Én megnézem mennyit fiatalodott vissza McGalagony professzor amíg nem kellett velünk diákokkal törődnie.

- Szerintem visszabarnult a nyáron, hogy idén újra megőszüljön- nevetett a szöszi.

- És ez a ti hibátok- mutatott az ikrekre Andy- Na mentem.

- Miért a mi hibánk?- néztek a másik Black lányra.

- Ti ezt komolyan kérdezitek? Az őrületbe kergetitek az embereket. Ráadásul szegény nőre tavaly rászálltatok.

- Mert Minervának van humorérzéke. Egyébként is idén már vetélytársaink is lesznek.

- Ezt meg hogy érted?

- Gideon úgy értette, hogy az unokatestvéred és kedves barátai minket is túl szárnyalnak majd, pedig azt nem egyszerű.

- Ezt honnan tudjátok? Komolyan, egy-két napja ismeritek őket, jó Sirius-t egy kicsit régebb óta, de a másik három fiút biztos, hogy nem ismeritek régebbről.

- De azt megérzi egy csínytevő, ha valaki jobb nála.

- Belőlük pedig árad egyfajta zsenialitás ebben a témában. Gideon-nal a nyomukba se érünk.

- Pedig ti se vagytok semmik, de mindegy is. Megyek a könyvtárba. Bűbájtanig ne is lássalak titeket.

- Puszi, nem sokára találkozunk akkor- küldtek puszit az induló lánykának az ikrek. Fabian még rá is kacsintott Narcissa-ra. A leány felnevetett a fiú hülyéskedésén. Figyelmét viszont így sem kerülte el az, hogy a Malfoy örökös gyilkos szemekkel bámult a Prewett ikrekre. A fiatal igyekezett csak akkor elmosolyodni, amikor már háttal állt az asztalnál ülőknek. Felfutott szobájába aznapi tanszereiért, majd már nyugodt tempóban indult meg a könyvtár felé. Mikor belépett a hatalmas tölgyfaajtón nagy levegőt vett. Régi könyvek illata kúszott az orrába. Imádta ezt az érzést. Egyre beljebb sétált. Köszönt a könyvtárosnak Madam Cvikker-nek, de a nő nem törődött vele. Megkereste kedvenc részlegét, hogy belemélyedhessen a bájital főzés rejtelmeibe és annak történetébe, de mikor befordult hirtelen szembe találta magát egy kisfiúval. A könyvespolcnak dőlve olvasott egy könyvet. Narcissa felismerte a borító alapján annyiszor olvasta már Libatius Tinctor egyik kevésbé ismert könyvét. A fiút még sosem látta, így tudta, hogy első éves, de már most szimpatikusnak találta. Hát ideje ismerkedni.

- Szia!- az ifjú összerezzent az idegen hang hallatán. Felpillantott a fiatal nőre, és még jobban megijedt, de azért vissza köszönt.

- Szia!

- Szereted a bájitaltant?

- A tankönyvi anyag alapján érdekesnek tűnt, és gondoltam utána olvasok. Most pedig még időm is volt rá.

- Akkor az első éveseknek sincs első órája hétfőnként. Zavarna téged, ha ideülnék én is?- kérdezte meg a lány. A kisfiú csak a fejét rázta. Narcissa véletlenszerűen leemelt egy könyvet a polcról, majd letelepedett mellé. Hátát ő is a polcnak döntötte- Jé, te is mardekáros vagy? Nem is figyeltem idén a beosztásra.

- A családi drámátok után senki sem figyelt rá- vágta rá a sötét hajú. A hölgyemény megfagyott, a kölyöknek, pedig ekkor esett le mit mondott- Jézusom, ne haragudj! Nem úgy értettem. csak az unokatestvéreddel nem igazán...

- Nem igazán kedvelitek egymást, igaz? Már most összeszólalkoztatok?

- Hát, igen... Jól indult az év- motyogta az apróság- De ha jól láttam neked is vannak kevésbé szimpatikus emberek.

- Malfoy-ra gondolsz?

- Igen, rá.

- A nyáron rengeteg aranyvérű szeme láttára vízbe lökött, én meg berántottam magam mellé. Azelőtt nem is foglalkoztunk egymással.

-Hát, ha jól tudom ő ilyen vezéregyéniség. Itt, a neve miatt az egész varázslótársadalomban. Az ő helyében lehet én sem örülnék, ha egy nő megalázna fontos emberek előtt. Bár szerintem más is van a háttérben.

- Ezt meg hogy érted?

- Ne nekem kelljen ezt elmondanom. Idővel remélhetőleg majd rájössz.

- Nagy a szád- mondta elgondolkodva az idősebb.

- Bocsánat?- értetlenkedett a gyerek.

- Nem úgy értettem. Ez tetszik! Nem félsz tőlem amiatt, hogy Black vagyok. Mi szerintem nagyon jóban leszünk....- köhintett egyet a leányzó- pici elsős?

- A nevem Perselus Piton- nyújtott kezet a fekete szemű.

- Örülök, hogy megismerhettelek Perselus. Narcissa Black- fogadta el a felé nyújtott jobb kezet. A kisfiúnak jól esett, hogy a lány is bemutatkozott neki, még ha mindketten tisztában voltak vele, hogy Perselus pontosan tudja kicsoda is a szőke- Figyelj, ha esetleg az itt hátralévő három évem alatt bármiben kell segítség nyugodtan szólj. Akár házi, akár valaki szekál rám számíthatsz oké?

- Erre illik nemet mondani? Nem szeretnék másokra támaszkodni.

- Nem muszáj élned a lehetőséggel, de tényleg szívesen segítek ha úgy van.

- Nem fogom elfelejteni. Köszönöm- ahogy felnézett a szőkeségre, szeméből tényleg hálát lehetett kiolvasni. Narcissa csak biccentett egyet, majd elterelte a témát. Az első tanóra idejét végig beszélgették halkan a könyvtárban, elbújva a külvilágtól. Tudták, hogy ezt még meg kell majd ismételniük...