Gyermekkor. Egy igazán meghatározó része az emberi életnek. Befolyásolja az egész lényét az adott személynek. Ettől függ, hogy később ki lesz belőlünk. A gyermekkorunkat pedig nagyban befolyásolják a szülők. Akarva, akaratlanul formálnak meg minket. Van, hogy a saját képükre, vagy egy nekik megfelelő személyiséget sikerül kialakítaniuk, de az is előfordulhat, hogy a végeredmény nem fog tetszeni nekik. Pedig részben ők tesznek azzá, akivé az idő múlásával válunk. Néha észre sem vesszük, hogy a felnőttek befolyásolják gyermekded lelkünket, pedig tudat alatt ezt teszik. Megpróbálnak a helyesnek vélt út felé terelni, ami nem mindig biztos, hogy jó is. Egy idő után pedig már fel sem tűnik, hogy benne van a kezük bukásainkban. Egyedül kell felállnunk minden egyes pofára esés után. Minden egyes hibánkért duplán fizetünk, mert a szüleink csalódott tekintetét is el kell viselnünk, ami bűntudatot ébreszt a lelkünkben. Irányítanak minket, miközben állandóan azt próbálják meg bizonygatni, hogy mi döntünk. Ám ez is elsülhet valahogyan máshogy. Később válhatunk igazi lázadókká, akik fütyülnek arra mi a felnőttek véleménye és csak megyünk a saját fejünk után. Lehetünk akár olyan emberek is, akiket nem könnyű irányítani. Aztán ott van egy harmadik eshetőség, amikor is elnyomjuk magunkban az ellenkezést, és hiába akarunk teljesen mást, azt tesszük amit elvárnak tőlünk. Narcissa Black az elsőre és az utolsó verzióra is tudott mondani példát. Családjából senkinek sem volt akkora bátorsága, hogy bevallja nem egyezik a véleménye a többiekével. Félnek kilépni a mérgező környezetből. Egy-egy érdekesebb helyzetből, viszont mind ki tudták magukat menteni ravaszságukkal, ha úgy adódott. Ezért kerültek mind a mardekárba. Az idei beosztásnál Cissy borzalmasan izgult, pedig nem is ő volt soron. Unokatestvére Sirius idén lett elsős a Roxfortban, és a fiatal lány mindennél jobban szerette volna, hogy Sirius megtörje ezt a tradíciót, mégis félt attól, hogy a fiú mit kapna ezért. Ujjait keresztbe fonta az asztal alatt, de nem tudta, hogy melyik opciót is szeretné jobban. Görcsösen várta, hogy az elsősöket végre bevezessék a Nagyterembe. Mikor ez végre megtörtént, és kiszúrta a fiút a tömegben egy apró mosoly kúszott ajkaira. A kisfiú haja hosszabbra volt meghagyva. Fekete göndör tincsei a vállára omlottak, mégsem mondta volna rá senki emiatt, hogy lány, a vonásai egyértelművé tették, hogy fiú. Már most látszott, hogy egyszer igen jóképű férfiú válik majd belőle, és hogy lányok ezrei fogják körül rajongni. Három szintén elsős fiúnak magyarázott valamit teljes beleéléssel, s míg szemüveges társa zokszó nélkül vitába szállt vele, a másik kettő érdeklődve hallgatták az eszmecserét. Észre sem vették, hogy valaki vidáman figyeli a jelenetet.

- Szerinted hova kerül?- lökte meg nővére a szőke leányzót.

- Ő egy Black- ejtette ki a szavakat érzelemmentesen- Bekerül- Andromeda megnyugodott, viszont nem értette húga rejtett utalását. Az elsősök felsorakoztak McGalagony professzor asszony előtt, legtöbbjük idegesen várta a beosztást. A Teszlek süveg egyik szakadása megnyílt, és a különös fejfedő énekelni kezdett. Ahogy a dal véget ért a tanárnő vette át a szót, és elmondta, hogy mi lesz az újoncok feladata, majd felolvasta az első nevet .

- Black, Sirius- az ifjú magabiztosan lépett a katedrára és ült le az odaállított három lábú székre. Narcissa rá sem nézett az idősebbre úgy hagyta el száját a mondat, még azelőtt, hogy a professzor unokatestvérük fejére rakta volna a süveget.

- De nem a mardekárba-Az érdekes darab épphogy hozzá ért az első éves fejéhez, amikor megszólalt.

- GRIFFENDÉL!- harsogta a mágikus tárgy, a teremre, pedig nyomasztó csend telepedett. Mindenkit ledöbbentettek a hallottak, vagyis majdnem.

- Mi?- A barna hajú ijedten pillantott húgára, majd a katedráról lelépő fiúra. A sötét hajú fiú megpróbált láthatatlanná válni, de ez lehetetlen volt az adott helyzetben- Honnan tudtad és miért vagy ennyire elégedett most?- értetlenkedett suttogva testvére mosolyát látva.

- Ő más, mint mi. Neki nem való a mardekár- a fiatal le sem tagadhatta volna, hogy megkönnyebbült. Eközben a ceremónia folytatódott. Sirius mind három új barátja griffendéles lett, ahogy a fiatal Black. Narcissa így már azt is biztosra tudhatta, hogy a kisebb nem lesz majd egyedül. Így, hogy ők csak megfigyelők voltak gyorsabban telt a beosztás, mint amikor ők vártak arra, hogy a fejükre kerüljön a süveg.

- Ezt nem gondolhatod komolyan! Ez árulás a családunkkal szemben! Erről azonnal értesítenünk kell anyuékat!- förmedt kishúgára megpróbálva hangját visszafogni, miközben az igazgató egy rövid beszédet tartott.

- Megőrültél? Anya egyből elmondaná Walburgának, és abban Sirius részéről nem lesz köszönet- kezdett el a két lány halkan veszekedni, miközben az asztalon megjelenő ételekből vett a fiatalabb egy keveset maga elé.

- Miért akarod megvédeni? Hahó, ezzel már elárulta a családunkat!- próbálta testvére tudtára adni, mi is a baja a helyzettel, közben ő is szedett a finomságokból.

- Miért ne akarnám megvédeni? Ő semmit sem ártott nekem, ő egy gyerek Andy! Ez pedig csak egy iskolai ház! Nem több és nem is kevesebb!

- Tudod te hány véráruló és sárvérű van abban a házban? Ráadásul láttad azt a kölyköt akivel barátkozik már most? Egy Potter ivadék!- a fiatal nő elfintorodott- A vörös kislány pedig sárvérű, és ő oda, ezek közé fog tartozni. Olyanokkal tud majd barátkozni, mint Ted Tonks.

- Ó, szóval erről fúj a szél!- Narcissa hitetlenül felnevetett- Beijedtél, mert tudod, hogy van igazság abban, amit a vonaton mondtam. Félsz, hogy te válsz vérárulóvá! Félsz, hogy beleszeretsz egy mugli születésű fiúba- Közelebb hajolt a nagyobbhoz, úgy súgta nővére fülébe, ezzel még jobban idegesítve a nőt.

- Elég!- sziszegte Andromeda dühösen. Arca vörössé vált, orrlyukai kitágultak. Közel állt ahhoz, hogy minden harag kirobbanjon belőle.

- Beletrafáltam- villantott önelégült vigyort a leányzó, miközben villájára vett egy keveset a köretből. Kecsesen emelte szájához az evőeszközt, majd még mindig vigyorogva tüntette el a falatot. Ebből a rövid mozdulat sorból is sütött az elegancia, és rögtön látni lehetett a lányban megbújó előkelőséget.

- Ez semmit sem változtat Sirius helyzetén. Megírom anyáéknak, és még ma este elküldöm- jelentette ki a barna hajú, majd felállt az asztaltól, és elindult a nagy tölgyfa ajtóhoz. A termet már jó páran elhagyták, de még bőven akadtak olyanok is, akik vígan falatoztak. A lány egy pillanatig döbbenten nézett nővére után. Vele szemben két vörös fiú nézett rá értetlenül, de nem törődött velük túl sokat. Narcissa rémülten ugrott fel a padról, és rohant nővére után, de már csak az egyik forgalmasabb folyosón érte utol.

- Andy! Andy! Állj már meg a fenébe is!- kiabált testvérének, hogy végre bevárja őt. A göndör nem állt meg céltudatosan haladt előre. Mindenki aki a folyosón tartózkodott őket nézte, de Cissy ezzel mit sem törődve kapta el Andromeda karját- Meg fogod bánni. Nagyon meg fogod bánni- próbálta eltéríteni céljától az idősebbet.

- Azt is megírjam nekik, hogy te így viselkedtél mások szeme láttára? Hogy védeni próbáltad az árulót?- Andromeda tekintete megijesztette a fiatalt.

- Öhm... Én...- kezdett el dadogni megilletődöttségében, miközben beharapta az ajkát- Én segítek elküldeni a levelet- fordította oldalra a fejét. A túl oldalon pont Sirius-t pillantotta meg, aki érdeklődve figyelte őket. A kisfiú választ várva nézett unokanővérére, nem tudta mi történhetett. A két leány sosem veszekedett.

- Helyes! Gyere akkor- Andromeda újra nekilódult a klubhelyiségükig vezető útnak. Amikor leértek a pincébe, és bejutottak a mardekárosok otthonába leültek az egyik tanulósarokba és megírták a levelet. Pontosabban Andromeda megírta a levelet, miközben Narcissa a folyamatot figyelte. Miután az idősebb Black lány letette a tollat és átolvasta a rövid írást, újra megszólalt- Hozok a szobámból egy borítékot, addig el ne tűnjön!

- Rendben- felelte a kék szemű. Amint Andy eltűnt a lépcsőfordulóban Narcissa a kezébe vette a lapot- Nem hagyom, hogy olyat tegyél, amit később megbánsz, sőt már most is bánod, hogy megakarod tenni- motyogta maga elé. Minden bátorságát összeszedve elővette varázspálcáját, és elmotyogott egy varázsigét. A levél végéről az aláírás eltűnt, majd ugyanazokkal a kacskaringós betűkkel újra kirajzolódott egy név. Narcissa tudta, hogy Andromeda hajthatatlan célját illetően. Pontosan tudta mit tesz, s hogy mik lesznek a következmények. Mikor testvére leért, és ellenőrizte, hogy minden ugyan úgy van-e, ahogy hagyta. Elégedetten elmosolyodott, majd a borítékba csúsztatta a lapot, és a másikkal karöltve elindultak a bagolyház felé, hogy feladják a postát. Andromeda egyetlen dolgot nem vett észre. A papír alján szereplő nevet, ami nem az eredeti volt, nem Andromeda-é. Ugyanis a lapocska alján egy másik személy aláírása virított...

Lányotok: Narcissa Black