**Narcissa Black szemszöge**

Július 16-án már korán reggel fel kellett kelnünk. A szüleim teljesen bezsongtak, ugyanis délután a Malfoy család összejövetelére voltunk hivatalosak. A házban akkora volt a nyüzsgés, mint egy hangyabolyban. Anya, Bella és Andromeda már most szépítették magukat, hogy a megjelenésük makulátlan legyen, apa a legdrágább bort kereste, hogy henceghessen azzal, hogy mi ezt is megengedhetjük magunknak. Én nyugodtan, kapkodás nélkül reggeliztem meg, majd az emeletre ballagtam. Ráérősen álltam neki készülődni. Hajat mostam, és amikor ezzel kész voltam felkötöttem azt. Elkezdtem tusfürdővel átmosni teljes alakomat, ami az egyik kedvenc időtöltéseim közé tartozott. Dúdolgatva hagytam, hogy a meleg víz simogassa a bőröm. Kellemes, megnyugtató érzés volt, ahogy a magas hőmérsékletű folyadék végig folyt a testemen. Körülbelül másfél óráig áztattam magamat, mire kiléptem a vízsugár alól. Elzártam a csapot, és magamra csavartam egy törölközőt. Komótos léptekkel baktattam oda a szekrényemhez. Kitártam az ajtaját, majd végig vezettem tekintetem a választékon, miközben kioldottam a fürdéshez felkontyolt hajkoronámat. A pálcám és egy szárító varázslat segítségével, még ha ez szabályokba ütközött, megszárítottam nyirkos tincseim, miközben még mindig azon gondolkodtam mit vegyek fel. Végül egy egyszerű zöld hosszú ruhára esett a választásom, melynek egyetlen díszítő eleme egy igazán egyszerű csipke volt. Óvatosan kiterítettem az ágyra, aztán ismét visszaléptem a nyitott szekrényajtóhoz. Elővettem azokat a dolgokat, amik még kellettek, és azokat is az öltözékem mellé raktam. A fürdőszoba felé vettem ismét az irányt hogy egy egyszerű, de mutatós sminket csináljak magamnak, még ha ez egyáltalán nem volt ínyemre. A hajamon is csinosítgattam egy keveset pár az összeállításomhoz illő hajba valóval. Úgy tűztem hátra hajzuhatagomat, hogy a szemembe ne lógjon bele, de ne legyen az egész összefogva. Miután ezzel megvoltam, újra elhagytam a helyiséget. Óvatosan belebújtam a már kikészített holmikba. Ellenőriztem, hogy a sminkemnek, és a frizurámnak nem lett-e baja, majd előkerestem a kiegészítőimet. Egy hosszabb smaragd fülbevalót és a hozzá tartozó nyakláncot néztem ki. Miután ezeket is magamra aggattam még egyszer végig vezettem tekintetem a tükörképemen. A megjelenésemben semmi kivetnivalót nem találtam, úgyhogy lementem a földszintre. Ott az első akivel találkoztam Andromeda volt, aki megdicsérte a külsőmet, majd futott is tovább megkeresni a hajpántját. Az alsó szinten borzalmas nagy fejetlenség uralkodott, ami ebben a házba ritka volt. A mindig kiegyensúlyozott szüleim valami miatt nagyon izgatottak voltak, a testvéreim pedig szintén totálisan megőrültek. Össze- vissza rohangáltak, a ház különböző pontjaiból kiabáltak a másiknak, ami miatt egy idő után már fájt a fejem. Kikészített ez a borzalmas ricsaj. Lassan ott tartottam, hogy egy szó nélkül lelépek, amikor édesanyám észre vett.

- Készen vagy Narcissa?- rikácsolta, miközben szemöldökét számon kérően húzta fel.

- Már csak egy cipőt kell vennem, és igen- válaszoltam álmosollyal.

- Akkor vedd fel!- parancsolta, mire én lassan a cipős szekrény felé vettem az irányt- Gyorsabban ha lehet!- kiáltott rám. Megszaporáztam lépteimet, de még oda se értem, amikor újra hallottam anyám hangját- Mindenki siessen! Előbb kell odaérnünk, mint dél. Elvégre már az ebédet ott fogjuk fogyasztani!- hangjától zengett az egész kúria. A következő pillanatban már Bella állt mellettem és húzta fel lábára csillogó fekete cipellőjét.

- Miért ilyen fontos, ez a fogadás?- kérdeztem a göndör hajútól. Bellatrix pár éve végzett a Roxfortban, párjával együtt Rodolphus-sal. Sötét göndör haját mindig kiengedve hordta. A ruhái általában fekete színben pompáztak, arcát pedig majdnem mindig ugyan úgy festette ki. Füstös szemfesték, és rikító vörös rúzs, ami piszkosul jól állt neki.

- Nekem természetesen azért fontos, mert ott lesz Rodolphus. Andromeda-nak és neked, pedig azért fontos ez az esemény, mert minden aranyvérű család ott lesz aki számít. Foghattok magatoknak egy partiképes, gazdag, fiatal aranyvérű férfit- hadarta, miközben ő már indulásra készen állt. Lassan, de én is elértem ezt az állapotot, és az időközben hozzánk csatlakozó Andromeda is felkészült erre a partira.

- Mindenki kész? Jó akkor indulhatunk- a feleletet meg nem várva hagyta el a házat az anyám...

**Írói szemszög**

A nap sugarai fényárba borítottak, az egész étkezőt. Ott volt az összes elvetemült vérvonalat fenntartó família. Narcissa Black elrejtve unalmát, hallgatta nővére Bellatrix és vőlegénye Rodolphus beszélgetését. A leányzót egyáltalán nem érdekelte, az általuk folytatott eszmecsere, de messze ez volt a legszórakoztatóbb, így hogy unokatesóitól és másik nővérétől elég távol került. Bella az évek alatt túlságosan átvette édesanyjuk stílusát, emiatt a legifjabb Black lány egyre nehezebben tudta elviselni, pedig régen olyan jóban voltak, de az idők elteltével mint minden, ez is megváltozott. Az évek múlásával az emberek, és a véleményük is megváltozik. Cissy nagyon szerette testvérét, ám meglátásuk az utóbbi időben egyre inkább különbözővé vált. Bár ezt nyilvánosan sosem jelentené ki a fiatalabb leányzó. Elrejtette saját egyéniségét, csak azért, hogy megfeleljen ennek a borzalmas asztaltársaságnak, akik olyan szépen játszották el azt, hogy milyen jóban vannak. A képmutatás tökéletesen ment mindenkinek az arisztokratáknál. Ezt pedig minden alkalommal bebizonyították.

- Szia Narcissa- szólalt meg a lány mellett hirtelen valaki. A szöszi odafordult és ekkor szembe került egyik mardekáros évfolyamtársával. Ethan Parkinson vigyorgott rá minden fogát kimutatva. A fiú kedvesnek szánhatta ezt az apró mozzanatot, ám minden hátsó szándéka megbújt a mosolya mögött.

- Szia Ethan- nézett kedvesen a ifjúra, miközben fejben elküldte már melegebb éghajlatra. Mégis magára öltötte legszebb mosolyát, és színjátszásba kezdett- Mi újság? Hogy vagy mostanság?

- Ó én remekül vagyok, főleg most, hogy láthattam kegyedet. Elbűvölően nézel ki- vezette végig tekintetét a fiatal nőn- És te? Hogy vagy kedvesem?

- Csodálatosan! Ez a nyár az eddigi legjobb nyaram. Rengeteg időt töltött együtt a családunk. Voltunk Franciaországban is nyaralni. A Chalamet család látott minket vendégül- húzta ki magát büszkén. Beszélgető partnere arcán irigység és döbbenet keveréke futott át. A Chalamet család egy francia, nagy hírű, természetesen tiszta vérű varázslócsalád. Nevüket a világ összes varázslója hallotta már.

- Remélem nem téged akarnak beházasítani oda- jegyezte meg Ethan- Magamnak szeretnélek.

- Én senki tulajdona nem vagyok, s leszek. A magam ura vagyok- hajolt közel a férfihez. Külső szemléletből úgy tűnt, mintha flörtöltek volna, pedig nem ez volt az igazság.

- Majd meglátjuk- a férfi egész lényéből áradt az önelégültség.

- Csalódni fogsz Ethan- dőlt vissza székébe a lány. Határozottan nézett Ethan-re akinek be kellett látnia, Narcissa-t tényleg nem lenne egyszerű feladat irányítani, de az évek még sokat változtathatnak rajta.

- A társalgást folytassuk a kertben- állt fel az asztalfőről a házigazda Abraxas Malfoy. Őt követően fia állt fel, akit Narcissa csak látásból és hallásból ismert. Egy évvel idősebb volt Cissy-nél, nővérével osztozott sok órán a fiatalabb Malfoy. Az emberek elkezdtek kivonulni az étkezőből, így hát Narcissa is felpattant, és minél előbb kiakart jutni az udvarra. Amint kilépett a friss levegőre mélyen magába szívta a természet lágy illatát. Felfrissítette tüdejét, mielőtt rokonai keresésére indult. Nem kellett sokat nézelődnie a vendégek között, rögtön kiszúrta a két fiatal fiút és nővérét a medence mellett. Sietős léptekkel indult meg feléjük, nem akart most senkivel sem bájcsevegni. Mikor végre odaért az apró társasághoz fellélegzett örömében.

- Ki elől menekülsz húgocskám?- kérdezte testvérétől nevetve Andromeda.

- Csak nem a fekete hajú fiú elől, aki szórakoztatott, az ebéd alatt?- kérdezte a nagyobb fiú.

- Nem tudom miről beszélsz Sirius. Én senki elől sem menekülök, csupán csak szükségem volt az üde levegőre.

- Minket nem tudsz átverni Cissy- nézett rá mindent tudóan kisebbik unokatestvére, Regulus.

- Nem menekülök, de az sem baj, ha nem futunk össze- húzta el a száját a leány, amin mindenki nevetni kezdett.

- Én ma Bella-t is szívesen elkerülném- húzta el az idősebbik Black fiú a száját.

- Túlságosan szerelmes, és így ijesztő. Nagyon- húzta össze magát, az előbb említett öccse.

- Ezt nekem mondjátok?- kérdezte Andromeda- Olyan furcsa... Mármint Bellatrix szerelmes, és így annyira nem önmaga.

- Nem értem mi bajotok van, miért ne lehetne boldog?- kérdezte a kék szemű leányzó.

- Nem az a bajunk, hogy boldog félre értés ne essék, de baromira fura őt így látni- magyarázta meg a nagyobbik fiú.

- Részben igazatok lehet, de nem tudom. Az utóbbi időben tényleg másabb, de ez valamilyen szinten jó nem?- kérdezte a szőke Black lány.

- Hát... Talán- rántott vállat Sirius.

- Váltsunk témát. Drága unokatestvérem, várod már a Roxfortot?- karolta át Andromeda a sötét hajú nyakát.

- Természetesen igen, de a kisöcsém hiányozni fog- nézett a mellette álló kisfiúra.

- Egy év múlva már...- kezdte el mondani Narcissa, ám befejezni nem tudta, ugyanis pillanatokon belül vesztette el egyensúlyát és pottyant bele a medencébe. Feje fölött összezáródtak a hullámok, ruhájának súlya a mélybe húzta. A lány biztos volt benne, hogy a jelenetre minden ember felfigyelt. Mikor leért az aljára, felrúgta magát és a felszínre úszott. Feje amint kiemelkedett a vízből hátra simította a haját és kinyitotta a szemét. Mindenki őt figyelte, de a fiatal lány nem törődött velük. Egyedül egy ember kötötte le az érdeklődését. Az a személy a peremen állt, kezét Narcissa felé nyújtotta, arcán egy kaján mosoly díszelgett.

- Rettenetesen röstellem, nem direkt volt. Jól van Black kisasszony?- tudakolta. Hangján hallani lehetett hogy jól szórakozik. Szemeit a lány ajkán legeltette.

- Minden a legnagyobb rendben Malfoy úrfi, az ég adta egy világon semmi sem történt- mosolygott vissza rá a hölgyemény, miközben elfogadta a felé nyújtott segítő kezet. Végig nézett az ifjún, és be kellett vallania magának igazán szemrevaló egy legény volt. Szőke haja kicsit hosszabbra volt meghagyva, szürke szemei csak úgy ragyogtak. A fiatal férfi éppen kihúzta volna a nőt, amikor is a leányzó gondolt egyet. Hirtelen rántott egyet a fiún. A Malfoy örökös meglepődöttségében elvesztette egyensúlyát és ő is a vízbe zuhant. Narcissa megvárta, amíg a férfi kibukkan a habok közül, majd a medence széléhez úszva egyszerűen, kecsesen felnyomta magát és ráült a peremre. A férfi döbbenten követte tekintetével, ahogy Cissy nőies könnyedséggel feláll, majd lelép a járdára. Ott egy pillanatra megtorpant, majd visszafordult a vízhez. Egy lépést előre lépett, miközben szemkontaktust teremtett a teljesen elázott ifjúval- Nincs szükségem egy férfi segítségére. Én magam is megtudom oldani. Nem szorulok rá magára mister Malfoy. Minden jót- mosolygott rá kényszeredetten, aztán ismételten hátat fordított neki. Továbbra is minden szem rá szegeződött, viszont a lányka ezzel cseppet sem foglalkozott. Büszkén, magabiztosan sétált oda édesanyjához- Sajnálom, hogy megszakítom a társalgást, de édesanyám haza tudna kísérni megszárítkozni és esetleg átöltözni? Nem szeretnék az iskola kezdés előtt megfázni.

- Persze kislányom, és te sosem zavarsz. Ha most megbocsátanak- kért elnézést beszélgető partnereitől, ezt követően, pedig már hopponált is gyermekével. 

***

Pár órával később a Black kúriában tartózkodott az egész pereputty. Szülei közönséget is szerveztek a büntetéséhez- Ez tűrhetetlen, kész botrány!- visongott az anyja- Megszégyenítetted a házigazda fiát, visszautasítottál egy igazán remek aranyvérű család örökösét, eláztattad az egyik legszebb és legdrágább ruhád, elrángattál egy igen fontos beszélgetés közepénél! Tönkretettél nekünk egy borzalmasan fontos összejövetelt! Mindenki azt fogja hinni, hogy nem bírunk veled, az pedig nem fog jót tenni a hírnevünknek. Nagyot csalódtam benned kislányom!-rivallt rá legkisebb lányára az asszony. Sajnálatára azonban nem a kívánt hatást érte el ezzel.

- Legalább tudod mi a neve annak a lányodnak, aki ennyi rossz dolgot követett el ellened? Vagy esetleg segítsek?- vigyorgott angyalian a leányzó. Életében nem vágott vissza anyjának, most mégis megtette. A szobában tartózkodó összes embert sokkolta a dolog. Durella tért magához először.

- Te szemtelen kis fruska!- sikoltotta- De felvágták a nyelved ifjú lány, de majd én helyre teszlek!- szemei villámokat szórtak, miközben átszelte a közöttük lévő távolságot. Amikor a kanapén ülő gyermeke mellé ért keze már mozdult is, egy hatalmas pofonnal ajándékozta meg porontyát. Narcissa fejét elfordította az ütés hatására, de szeme meg sem rebbent. Markáns tekintetét anyjára szegezte, és úgy szólalt meg.

- Elnézésedet kérem, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Többször nem fordul elő, hogy nevemhez nem méltóan viselkedem- szavai kimértek voltak, hangja érzelemmentes. Nővérei rémisztőnek találták a helyzetet, húguk így kísértetiesen hasonlított szülőanyjukra.

- Ajánlom is. Menj fel a szobádba Narcissa- nyomatékosította a nevet.

- Holnap reggelig le se gyere- tette hozzá édesapja Cygnus.

- Igenis. Jó éjszakát- hajolt meg gondviselői előtt, és gyors léptekkel hagyta el a szalont. Meg sem állt a szobájáig, és mikor végre becsukhatta ajtaját egyenesen ugrált örömében. Hamar elvégezte esti rutinját a fürdőben, hogy végre elnyúlhasson és aludhasson. Ez a terv egészen addig volt érvényben, amíg vissza nem lépett saját kis birodalmába, ugyanis ágyán Regulus ült, miközben a plafonra festett csillagképeket figyelte- Hát te?

- Gondoltam jól esne a társaság, anya pedig megengedte, hogy maradjak egy kicsit.

- Szóval itt alszol- mosolyodott el az idősebb.

- Talán- mosolygott a kisfiú is.

- Na menj arrébb, had feküdjek én is az ágyamra- mondta nevetve, unokatestvére pedig arrébb húzódott. Egy rövid ideig csendben feküdtek egymás mellett, és mindketten a plafonra meredtek, amikor is a kisfiú megszólalt.

- Mi történt Cissy? Miért pont ma robbant ez ki belőled?

- Nem tudom Reg... Ez talán figyelmeztetés a sorstól.

- És mire akar figyelmeztetni szerinted?- érdeklődött a kis legény.

- Bár tudnám- nevetett kínjában a lány....