- Van kedved ma valamit csinálni ? - nézett rám Brigi mosolyogva. Őszintén szerelmes volt belém.
Két évvel ezelőtt találkoztuk egy buliban. Egyből észrevettem. Gyönyörű volt s ártatlan. Alacsony , barnahajú lány, égszínkék szemekkel.
Odamentem hozzá s az egész estét végig beszélgettük, majd bejelöltük egymást s elkezdtünk kijárogatni. Onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltunk. Mindent együtt fedeztünk fel. Úgy gondoltam, hogy Ő számomra a kezdet s a vég... pár hónappal ezelőttig. Volt egy nagyobb veszekedésünk, elborult az agya s elment bulizni. Másnap jöttek a hírek közös ismerőseinktől, hogy leitta magát a sárga földig s megcsalt.  Egy csók volt az egész, de bennem valamit elvágott. Nehezen tudtam neki megbocsátani, de szerettem s nem tudtam volna elengedni. Visszafogadtam. Igazat megvallva összevagyunk szokva. Tudjuk, hogy jó nekünk ez amibe benne vagyunk, viszont bennem meghalt a szerelem. Szeretem s kötődök  hozzá, de ennyi az egész.
Az ágyamba feküdtünk, Ő a mellkasomon pihentette a fejét. Filmet néztünk.
- Mire gondoltál? - kérdeztem rá.
- Nem tudom- vont válat - Elmehetnénk moziba.
- Most is pont filmezünk, Manó -nevettem el magam.
- Jó, de olyan rég voltunk bárhol is. Sose mozdulunk ki. Mindig vagy nálam, vagy nálad találkozunk.
- De ez nem jó így ? Legalább kettesben vagyunk.
- Tudom, de már csinálnék valami közös programot , kint a városban is.
- Nekem őszintén annyira nincs kedvem, de gyere, nézzük meg milyen filmet játszanak ma. - húztam közelebb magamhoz a laptopot.
Megakart szólalni, de inkább visszaszívta. Tudta jól, ha beleköt a ,, nincs kedvem" beszólásomba vita lesz a vége. Így inkább nem forcírozta tovább a témát s elkezdte velem nézni milyen filmet nézhetnénk.
A végén egy horror filmre esett a választás, ami 19:30-kor kezdődött.
Fáradt voltam, az iskolában is leszívtak energetikailag,  de tudtam , hogy igaza volt Briginek. Alig csináltunk a városban bármit is.
Délután öt óra volt még csak, volt még időnk.
- Te, hogy képzelted el a közös lakásunkat ?- tett fel hírtelen egy kérdést, miközben a mennyezetet figyelte.
- Nem tudom. Lehetne retro. - mondtam ki a szavakat gondolkodás nélkül - Olyan, 1920-as évek beli.
Az álmom. Basszameg, Attila miről beszélsz?
- 1920-as ? Ez honnan jött neked? - nézett rám értetlenkedve, majd elnevette magát.
- Nem tudom, egyszer álmodtam egy olyat, hogy az 1920-as években élünk. - hazudtam
- Nem is mondtad. Mikor? - csillant fel a szeme.
- Hónapokkal ezelőtt. Gyönyörű voltál. Fekete volt a hajad, vörös rúzst viseltél s egy talpig érő vörös ruha volt rajtad.
- Haha. Biztos Én voltam az Attila? - kuncogott
Elhallgattam. Hazudtam. Nem Ő volt.
- Igen, biztos Te voltál az.
- Az agyadra ment a sok Peaky Blinders. - mosolyodott el, majd megcsókolt.
- Lehet, de független attól gyönyörű volt. Te, hogy képzelted el? - tereltem rá a témát.
- Nem tudom. Én egy modernebb házra gondoltam. Amit mindenképp akarok, az egy galéria. Azokat úgy imádom- álmodozott
Mindig az volt az álma, hogy legyen egy galériánk. Szeret olvasni, azt mondta ott tartaná az összes könyvét, hogy reggel egyből ahogy felkell az legyen az első dolga, hogy gondolkodás nélkül valamelyik után nyúl s elkezdi falni.
Okos lány, az tény és való. Sokat tanulunk egymástól. Sose voltunk még téma nélkül. Mindig van amiről beszélgessünk.
- Fura, hogy fekete volt a hajam az álmodba.
Tudtam, hogy nem kellett volna kimondjam.
- Sokat gondolkoztam azon, hogy befessem. Megcsináljuk ma? - folytatta.
- Brigi, nemár. Ne baszd el ezt a szép hajadat. - akadtam ki.
- De, de Ati. Szerintem ez egy jel. Hónapok óta gondolkozok rajta. S most, hogy ezt az álmod elmondtad, csak megerősített. - pattant ki az ágyamból. - Gyere.
Megpaskolta a combomat s elkezdte felvenni a kabátját.
- De ebből így nem lesz mozizás- mondtam - Nem egy kétperces dolog a hajfestés.
- Tudom, de nem is érdekel már a mozi. Ez sokkal izgibb.
- Oh, Brigi. Istenem- keltem ki az ágyamból Én is - De, ha valamit összemersz festékezni nagyon megharagszom.
- Dehoooogy- nyújtotta el a szót- Úristen, gyere már Kicsim, olyan lassú vagy.
Izgatott volt, Én annál kevésbé. Nem akartam, hogy fekete legyen a haja. Nem azért, mert rosszul állna neki, hanem mert a fekete haj számomra egy ideje mást jelent. Monát.
Hamar elkészültem Én is, majd lementünk a legközelebbi boltba s vettünk két doboz hajfestéket. Miután visszaértünk, bementünk a szobámba s leültünk a testméretű tükröm elé. Brigi kibontotta a dobozokat, majd összeöntötte a festékhez kellő dolgokat egy fehér műanyag tálba. Kivette a kesztyűket s egy párt  nekem adott. Kifésültem a haját s , bár semmit nem tudtam arról, hogy működik ez a folyamat, elkezdtem a hajára felkenni a festéket.
Izgatottan ült , nézte magát a tükörben s néha útbaigazított hova tegyek még festéket.
- Oda is még egy picikét. - mutatott a fejére
- Nem is értem miért nem Te csinálod, ha annyira értesz hozzá- mondtam a szemeimet forgatva. A háta mögött térdeltem s belemasszíroztam a hajába a festéket.
- Azért mert Te álmodtad ezt. Te adtad az utolsó löketet ehhez. Meg sexy is vagy, ahogy csinálod - kacsintott rám.
- Persze Brigitta, ettől igazán előjön a férfiasságom, Én is érzem.
- Nem azt mondtam, hogy férfiasabb lettél ettől - nevette el magát.
Erre Én is elmosolyodtam.
- Na kész- kentem rá az utolsó csepp hajfestéket is a hajára.
- Aztakurva. Nagyon vagány lesz. Azt mondják a hajfestés valami újnak a bekövetkeztét jelenti. Legyen úgy - csavarta fel kontyba a haját, hogy még véletlenül se festékezzen össze semmit.
Legyen úgy.  Az egyetlen probléma az volt, hogy nekem ez az új , vészjós volt. Tudtam, hogy valami fog történni, valami közeledik, de nem sugallt jó energiákat. Nagyon nem...