- Tenyérjóslás? Kártyavetés? - olvasott le egy táblát Mona hihetetlenkedve - Dehát, ez az Én terepem.
Nevetett. Megnyugodtam amikor megláttam. Egy fekete ruha s egy szőrmebunda volt rajta. Mint egy díva, úgy nézett ki.
- Hol vagyunk? - kérdeztem.
- Szerintem elég evidens- mosolyodott el. - 1930 novembere. Egy lakótelep, cigánykaravánokkal...
Körbenéztem. Kihalt volt minden. Egy lélek se volt rajtunk kívűl.
Hideg volt.
- Mit keresünk itt? - tettem fel a következő kérdést.
- Nem tudom. De Én fázok. Nagyon s Te se vagy valami vastagon felöltözve- biccentett felém.
Egy szövetnadrágot, egy fehér inget s egy hosszú fekete kabátot viseltem. Korhoz illő volt, bár semmit nem védett.
- Nekem tetszik. - mértem végig magam mosolyogva.
- Esetleg egy forró teával szolgálhatok- szólalt meg a hátunk mögött egy hang.
Mind a ketten hirtelen megfordultunk.
- Maga...? - kérdezte hihetetlenkedve Mona.
Egy idősebb cigányasszony ült előttünk az egyik karavánon s cigizett.
A nő elmosolyodott s kezett nyújtott felénk.
- Carmen vagyok- mutatkozott be.
Mona felnevetett.
- Ez jó. Don José-t is itt rejtegeti valahol ?
A nő elkomorodott, majd Mona arcáról is lefagyott a mosoly.
- Mármint... Tudja... az Opera... a-ami egy cigánylányról szól s Ő-őt is Carmennek hívják.  1875-ben jelent meg, n-nagyon szép s...- dadogott Mona, mire Carmen a szavába vágott.
- S Don José-nak hívták a férfit akit csábítgatott blablabla... Igen, Bizet odatette magát. Ismerem az operát - mosolyodott el  - Na, gyertek be.
Intett felénk, majd bement. Követtük mi is a példáját.
Amint beértünk füstölő illat csapott meg. Volt egy asztal, amin kártyák voltak s egy jósgömb. Sötét volt.
- Palo Santo? - szagolt a levegőbe Mona
- Igen az. Foglaljatok helyett. - mutatott Carmen az asztalnál elhelyezkedő két székre.
Monával egymásra néztünk, majd leültünk.
A nő elénk rakott két csészét, majd töltött nekünk teát.
- Petrezselyem. Jót tesz a vérkeringésnek- ült le velünk szembe.
Mind a ketten belekortyoltunk a teánkba, majd Mona törte meg a csendet.
- Magát láttam a turkálóban. Pár nappal ezelőtt. Maga volt az, aki nagyon figyelt minket Cilóval.
Ciló? Ki az a Ciló ? Tettem fel magamban a kérdést.
- Igen, Én voltam. - mosolyodott el- Megláttam benned valamit. Különleges vagy.

Az biztos...

- Ahogy Te is- folytatta,miközben rám nézett.
-Én? - lepődtem meg.
- Igen, Te Attila. Nagyon sok mindent tudnátok elérni közösen.
- Mint például ?
- Mi az amiben a legjobbnak tartod magad ? - nézett mélyen a szemeimbe.
- A zenében.
- Na s Te Mona? - nézett a lányra.
- Ugyanez- felelte.
- S ez csak egyik a sok közül. Hatalmas jövőtök lenne közösen.
Felnevettem kissé passzívan.
- Pff, kurva hatalmas jövőnk lesz, ha csak az álmaimba látom ezt a lányt.
- Olyan mintha a valóság lenne, de mégis tudom, hogy ezek csak az Én álmaim - gondolkozott Mona hangosan, miközben tágra nyílt szemekkel a tenyerét nézte.
- Nem, Mona. Ezek az Én álmaim - néztem rá hihetetlenkedve.
A lánnyal egymásra néztünk, mire elkezdte tapogatni az arcomat. Mintha azt szeretné leellenőrizni, hogy élő vagyok-e.
- Hát nem értitek? Mind a ketten ugyanazokat álmodjátok- mondta Carmen.
-De akkor ? Soha se fogunk találkozni? - néztem kétségbeesetten a cigányasszonyra.
Bölcs volt s nyugodt. Mindent tudott. Az egész életünket tudta. Ismerte a jelenünket, a múltunkat s a jövőnket.
- De. Egy hét múlva. - mondta Mona kizökkenve a gondolataiból.
- Egy hét? Mi lesz egy hé...- s leesett. A youtuber találkozó. - Baszki.
Széles mosolyra húzódott a szám. Ahogy neki is.
- Figyelj, legyen egy jelszavunk. Amit csak mi értünk. Amikor találkozunk s azt mondom neked, hogy ,, gyönyör " s Te reagálsz rá, akkor ez az egész tényleg valós. - mondta nekem Mona izgatottan.
- Igen, ez egy jó ötlet. Viszont, Én egy beszéddel kezdek s, csak utána tudunk találkozni. Ha ténylegesen ott leszel, a beszédem végét a gyönyör szóval fogom zárni- fokoztam
- Oké, megegyeztünk - fogott velem kezet még mindig fülig érő mosollyal.
- Mona, viszont neked mostmár nincs keresnivalód itt, az álom további részében Attilával szeretnék beszélgetni- csattintott egyett s megse várta, hogy elbúcsúzzak  tőle.
Ijedten néztem körbe. Mona hírtelen eltűnt s Én kettesbe maradtam a Cigányasszonnyal....