Avagy üzenet a túlvilágról?

Először is szeretnék megkérni minden szkeptikus embert, hogy ne olvasson tovább! Nincs szükségem arra, hogy lehurrogjanak, bolondnak nevezzenek stb.

Ötletgazda: superzizi999

Sok mindent tudnék mesélni hiszen mindig is parafenomén ember voltam, egyszerűen vonzottam a megmagyarázhatatlan történeteket és a Földön ragadt bolyongó lelkeket. Mindig érdekelt az ezoteria, a túlvilág, a paranormális dolgok, így egy időben eléggé beleástam magam a témába. Egy ismerősöm, aki már mesteri szinten űzte az ipart, segített felfedezni a rejtett képességeimet így jöttünk rá pl, hogy empata vagyok és nagyon fogékony vagyok a szellemek jelenlétére.

Ma 3 történetet fogok elmesélni nektek, ha elmebetegnek fogtok nézni hát legyen... De én és a többi szemtanúk tudjuk mi az igazság.

Még egy fontos dolgot szeretnék leszögezni! Nem vagyok fanatikus, ha pl becsapódik az ajtó a huzatra gondolok elsőként nem pedig arra, hogy jAjEgySZeLlEm... Mindig logikus magyarázatot keresek először de vannak dolgok amiket lehetetlen megmagyarázni.

1. Én ide be nem lépek.

Talán 16 éves lehettem mikor legjobb barátnőmnek segítettem az akkori párja születésnapjára készülődni. Kitaláltuk, hogy nagyon menci kókusz koktélokat fogunk csinálni, tudjátok pont mint a filmekbe... A nagypapája volt a gondnok a társasházban, így az üresen álló lakásokhoz volt kulcsa és beengedett minket az egyikbe, ahol ott maradtak az előző tulaj cuccai, hogy fűrészeljük ott le a kókuszdiók tetejét. Barátnőm gond nélkül besétált az ajtón, én viszont ahogy léptem volna át a küszöbön úgy ugrottam hátra mintha tűzbe nyúltam volna... Néz rám barátnőm, hogy mi a baj? Mondom neki, hogy én ide be nem lépek, itt valaki nem rég meghalt. Ez még önmagában nem lett volna para, rám lehetett volna fogni, hogy flúgos vagyok viszont barátnőm halál sápadtan csak ennyit mondott: Basszus pedig direkt nem árultam el neked, hogy 2 hete meghalt itt a tulaj.

2. Ne szórakozz, kint cigiztél.

Anno egy 10 emeletes panel tömb 8 emeletén laktunk a férjemmel amihez egy szép nagy erkély is tartozott. Értelemszerűen oda jártam ki cigizni, főleg, hogy balzsamos illatú tavaszi este volt épp, amit egyszerűen imádtam. Egyik este mikor egyedül voltam otthon nagyon rosszul lettem... Este 8kor elszívtam egy cigit majd ledőltem aludni. Férjem délutános műszakban dolgozott az nap, ami azt jelentette, hogy este 11 ért haza. Arra keltem, hogy felbassza a villanyt és elkezd röhögve lökdösni, hogy "Ne játszd már meg magad, 2 perce még kint cigiztél az erkélyen." Úgy pattantam ki az ágyból mint a picsán lőtt gepárd és néztem a férjemre, hogy "TESSÉK?! 8 óta nem szívtam egy slukkot se, hát szagolj már körbe nincs bagó szagom!" Halálra rémülten néztünk egymásra miközben ő folyamatosan azt hajtogatta, hogy az lehetetlen, direkt felnézett mikor sétált a téren és látta, hogy kint cigizek... Végig gondoltuk, hogy esetleg elszámolta az emeletet? Oké megeshet viszont felettünk egyel egy rövid hajú magas nő lakott, fölötte pedig egy idős néni, a férjem viszont váltig állította, hogy egy alacsony és hosszú fekete hajú, fiatal női alakot látott. A mai napig ráz minket a hideg ha szóba jön ez az eset...

3. Szemüveg.

Ez nagyon friss eset és a mai napig a hatása alatt vagyok... Szóval anyu elhagyta a szemüvegét 2020. december 8 kedden a munkahelye előtt amikor elesett. Több ember segített neki keresni, nem találták. Mivel ugye anyu mentálisan zavart néha ezért itthon kipakoltuk minden zsebét, táskáját, hogy hátha elrakta... Nem találtuk sehol. Csütörtök december 10 anyu kórházba került, én itthon zokogtam, részegre ittam magam és szétaggódtam a fejem, hogy miből veszünk új szemüveget? Másnap hajnalban keltem, nem tudtam vissza aludni ezért gépeztem, zenét hallgattam és sírtam. Kínomban már apuhoz imádkoztam, könyörögtem, hogy segítsen valahogy onnan fentről... És most jön a para része a dolognak. Kimentem felkelteni a gyereket, felöltöztünk és indultunk oviba majd amikor a kabátomért nyúltam ott volt lent a cipőknél anyu szemüvege... Egyből írtam BarbiHjjn -nak, hogy most kapok strokeot.... Azóta sem értjük, hogy miként, hogyan? Minden nap ott öltözünk basszus. Ha esetleg anyu kabátjából esett ki kedden mikor haza jött, akkor miért nem vettük észre szerda vagy csütörtök? Annál a kabát tartónál öltözik az egész család szóval észre kellett volna vennünk! És amikor már sírva könyörgök a halott apámhoz kimegyek és ott van a szemüveg... Keressük a logikus magyarázatokat azóta is, de egyszerűen nincsenek rá.