- ...felèbredtem- fejeztem be az àlmomat Cilónak.
- Ez durva. - sokkolt le.
- Az. Szerinted ezeknek van valami jelentèsük ?
- Nem tudom. Ezt Te kène tudd. Te vagy a nagy àlomfejtő.
- Mondtam , hogy a sajàtjaimat nem tudom megfejteni. -hùztam el a szàm.
Ciló hìrelen elmosolyodott , majd megbökött.
-Te , kèpzeld màr el.. Lehet Ő is ezeket àlmodja. Milyen fasza màr.
- Nem fasza.
- De , de, nagyon is az. Hàt nem évek òta azt hajtogatod milyen jò lenne , ha összejönnètek , ismerne ?
- Jò , de ez màs. - kezdtem el piszkàlni a hintaàgybòl kiàllò madzagot. - Szerintem Ő mèg most se tud ròlam.
- Ugyan màr. - legyintett -Egyèbkènt figyu. Ez a Tied. - nyomott a kezembe egy boritèkot.
- Mi ez ? - nèztem rà izgatottan , mire megvonta a vàllat mosolyogva.
- Boldog elő szülinapot Mònika - mondta , mikor meglàtta , hogy felnyitottam. Kèt jegy volt benne. Az őszi youtuber talàlkozòra.
- Nane. Ez az amire gondolok ?- kèrdeztem , mire bòlintott egyett.
- Ùristen , köszönöm , köszönöm , köszönöm. - kezdtem el puszilgatni össze vissza.
- Ùgy kèszülj , hogy jövőhèten ilyenkor màr Atika karjaiban leszel- kacsintott rám.
- Legyen úgy- mosolyodtam el.
Borús volt az ég, esőt jelzett.
- Gyere, menjünk be. - néztem rá Cilóra. Gyönyörű volt. Természetes, dús szőke haja kontyba volt kötve. A szemei csillogtak. Heterokromiája van. Az egyik szeme teljesen zöld, a másik félig barna, félig zöld. Ő se vékony, teltebb az átlagnál, de életembe nem láttam még ilyen gyönyörű nőt, mint amilyen Ő. Egy telt, fehér , eszméletlenül édes macskához hasonlítom mindig. Szereti is a cicákat.
- Te is érzed, vagy csak Én? - vettem elő a szekrényből két boros poharat - Van valami megmagyarázhatatlan mostanában a levegőben. Olyan, mintha jelezne valamit. Hogy valami közeledik.
- De, érzem. Vészjós.
- Nem nevezném annak. - tettem le elé a poharat.
- Ősz van, október. Hamarosan itt a Halloween. Ilyenkor sokkal szabadabbak az energiák. Plusz itt vannak az álmaid, meg a jegy amit kaptál. Evidens, hogy ezt érzed.
- Jogos. - öntöttem ki a bort a poharába.
Mellé ültem s folytattuk a sorozatunkat, ahol befejeztük.  Hozzábújtam. Jó energiái vannak. Tiszta a lelke, jó ember.
Cilóval kilencedikben ismertük meg egymást. Nagyon hamar jóba lettünk, rengeteg közös témánk van s hasonló a személyiségünk is. Eszméletlen okos,hatalmas tudással rendelkezik. Extrovertált létemre órákig tudom csendben hallgatni a történeteit, még azokat is amiket már ezerszer átbeszéltünk. Ő volt az az ember az életembe, aki megtanított arra, hogy bármi is történjen, megtörtént. Az a múlt, nem lehet változtatni rajta. Lekell szarni s tanulni kell belőle, majd elengedni.
A barátságunk ott kezdődött el, amikor kiderült, hogy mind a ketten spirituálisak vagyunk s, hogy imádunk enni.
- Holnap húzzunk tarotot egymásnak- szólalt meg hírtelen.
- Benne vagyok. Kiváncsi vagyok, mit adnak ki a kártyák az álmaimra- mondtam
- Szerintem csak túl sokat gondolsz Atira, meg mindennap szóba jön. Lehet ez is az oka.
- Igen, erre gondoltam Én is. Csak, nem értem, hogy miért pont most kezdtem el vele álmodni. Lassan több mint négy éve ,,ismerem" s eddig nem voltak álmaim vele.
- Lehet mostanra rögződött be teljesen a tudatalattidba- vont válat .
- Jó sok idő kellett neki- nevettem el magam
- Holnap kiderül. Viszont Én megyek, fáradt vagyok. - állt fel.
Kikisértem az ajtóig, majd a fürdő fele vettem az irányt. Engedtem a kádba meleg vizet, gyertyákat gyújtottam, öntöttem magamnak még egy pohár bort s beraktam a kedvenc blues albumomat. Beszálltam a kádba s rágyújtottam. Imádtam ezt az érzést. Csak Én voltam s a zene. Gary B.B Coleman hangja megtöltötte a teret. Behunytam a szemeimet s hagytam, hogy átjárja a testemet az érzés.
Olyan, mintha visszacsöppentem volna a blues éveibe, 1960-ba. Simogatott az énekes hangja, szabályosan vetkőztetett. Levetette az emberről a sok terhet amit cipelt s szabadsággal öltöztette fel.
A zene a legnagyobb mágia. Ezt mondja mindig Ciló. S milyen igaza van. Katarzisba tesz s eszméletlen vad energiákkal ruház fel. Érzelmeket vált ki az emberből s fantáziákra kényszerít.
Elmerültem benne s átadtam magam teljesen a helyzetnek.
Miután kiittam az utolsó cseppet is a poharamból, kiszálltam a kádból és megtörölköztem. Belenéztem a tükörbe s kivörösödött arcomat fürkésztem. Mandula formájú szemeim ragyogtak. Mindig azt mondták, hogy a szemeim igèznek. Hogy van bennük valami megmagyarázhatatlanság. Igazuk volt, minden érzelmemet a tekintetemmel fejezek ki. Minden leolvasható belőle.
A szobámban bebújtam az ágyamba, majd elnyomott az álom...