Visszapillantóban figyelem, ahogy távolodik a Lovato birtok, és rettentően hálás vagyok, amiért ezúttal csak azt kell, a hátam mögött hagyjam.

- Elfelejtettél valamit? – dől előre Ashly az ülések között, amikor a kereszteződésben jobbra fordulva Fayetteville felé indulok.

- Úgy is mondhatjuk. Porzik a tank. Merre tovább? – szállok vissza percekkel később.

- Mennyire ismered a környéket? – fordul felém Demi arca.

- Anya Fort Smith-ben dolgozik – ugrik homlokom ráncokba néhány pillanatra. – A nagybátyám és a felesége Albuquerque-ban él. Annál nyugatabbra sosem jártam – hajtok ki a benzinkút területéről, majd fordulok a Fayetteville-vel ellenkező irányba.

- Na, arra megyünk egészen a nyugati partig – csap aprót a combomra.

- Vagyis a negyvenes főúton Los Angelesig.

- Ha nem akarsz bemenni a belvárosba, ne térj le a tizenötösre Los Angeles felett, hanem menj tovább Bakersfield felé. Mellékutakon lejuthatunk Venturába, amely Los Angeles külvárosának legszélén van. Viszont az a hosszabb út – érinti meg a vállamat George.

- Elhiheted, a végén szívesebben akarsz majd párnák között, mint kormány mögött lenni – fészkelődik Demi.

- Ott vagyok szívesen kicsim, ahol te is – pillantok az éppen akkor elmosolyodó lányra.

- Szerintem menjünk be Los Angelesbe – ütögeti meg Ashly az ülésemet. – Néhány éve voltunk ott családi nyaraláson még az öcsém születése előtt. Szép hely.

- Ahogy jön. Mi a fészkes fenét keresel belső sávban, ha rettegsz a gázpedáltól? – váltok sebességet és előzök meg vánszorgó furgont.

„Vezess golfautót, az inkább neked való."

- Nadi. Remélem hoztad a hitelkártyádat.

- Ashly. Mire Los Angelesbe érünk, este, de legjobb esetben is késő délután lesz.

- Na és? – bukkan fel mellettem a feje. – Los Angeles nonstop város.

- Mi viszont nem – kacag Demi.

- Legnagyobb bánatára – kúszik ajkaimra piszkálódó vigyor.

- Téged leszámítva – nyomok puszit Demi Ashly éppen forduló arcára. – Tényleg nemet mondtok a vásárlás lehetőségének?

- Én sem vagyok kevésbé kíváncsi a városra kicsi Ashly, viszont George nem véletlenül mondta azt, amit. Tudod, Lovato tapasztalat. Másnap talán.

- Nadine – neveti el magát Demi.

- Rendben van – sóhajt Ashly. – Viszont Nadine? Szavadon foglak.

- Attól félek én, de én csak vezetek, Demi mondja, hogy merre legyen az arra.

- Meg a nagy frászt – kapja felém fejét a lány. – Ez családi nyaralás, számít, amit ti szeretnétek.

- Családi nyaralás?

- Persze, miért? – érinti meg a váltón nyugvó jobbomat.

- Ne haragudj kicsim, de olyan aranyos, amikor így pirul – üti meg füleimet Ashly hangja mögött a kisördög.

- Tusé! – kacagom.

- Nem sokkal Santa Rosa határa után lesz valami, amit meg szeretnék mutatni – töri meg a csendet Demi másfél órával később; ekkorra már Oklahoma Cityvel együtt több kisvárost a hátunk mögött hagyva, valamivel Amarillo után járunk. – Szabadidőközpont, vagy strand, ami természetes tó köré épült. Hallgass George, látniuk kell azt a helyet – mereszti a visszapillantóra szemeit.

- Meg sem szólaltam – érkezik ruhasusogás a férfi felől.

„De akartál."

- De jó is lenne – sóhajt Ashly – Elolvadok. Arra gondolsz? – mutat előre és jobb kéz felé néhány perccel később, amikor a távolból sziklák sejlenek fel.

- Bizony – kezdi dörzsölni tenyereit Demi. – Készítsétek a fürdőruháitokat. A víz talán nem lesz ugyan a legkellemesebb, de látvány akkor is kárpótolni fog, ha kisujjunkat sem dugjuk bele.

- Lassíts, nincs időnk pancsolni – emelem fel jobbomat a váltóról.

- Miért? Ha nem akarsz éjszaka is vezetni semmi gond, Los Angeles előtt megállunk, vagy átveszem a kormányt.

- Hallgass – borzolom szemöldökömet a visszapillantóra, amikor Ashly felnevet.

- Kérlek szépen kicsim. Jól fogjátok érezni magatokat – érinti meg ismét a jobbomat.

- Nadi – veszi elő Ashly is azt a hanglejtését.

„Jó ég."

- Jól sejtem, hogy ismernek? – sandítok Demire néhány pillanat erejéig.

- Előfordultam már ott néhányszor – vonja meg a vállait boldog, még Demi mértékben is széles vigyorral, amikor ismét rápillantok. – Van ám kávézó is – énekli.

„Miért kell mindig a hasamon át megfognod a szívemet?"

- Jól van – tekerem a kormányt parkoló felé azt követően, hogy beérünk; nehezen tudom csak abbahagyni azt a nevetést, ami együttes ujjongásukra tör ki. – Viszont legfeljebb két óra – állítom le a motort és fordulok Demi felé. – Lesz rá még bőven alkalmunk, hogy visszajöjjünk.

- Olyan vagy – hajtja le a fejét lemondó és hosszú sóhajjal.

- Demi – hajolok hozzá, majd nézek arcára alulról, amit ezúttal sem bír ki mosolygás nélkül. – Megveszek a kíváncsiságomban azért a tengerpartért, és mivel Ashly is csinált programot. Szeretnék emberi időben ágyba kerülni.

- Olyanok vagytok, mintha...

Ashly, még korai – kapom szemeimet a visszapillantóra, Demi pedig a fejét hátra.

- Nadine? Tényleg korai? – lép mellém Demi valamivel később, amikor sporttáskáját emelem ki.

- Itt vagy te, Ashly, anya és az iskola – adom át, majd zárom le a csomagtartót. – Jelenleg így érzem teljesnek az életem – fűzöm össze ujjainkat. – Miért, gondoltál rá?

- Megfordult már a fejemben – harapja be az alsó ajkát, amivel jobban emlékeztet az Ashlyval folytatott reggeli beszélgetésemre, mint szeretném. – Vagyis, nem igazán azon a részén, inkább adni szeretnék valami jelentőségteljeset. Nyakláncot mondjuk.

- Lányok, csak viccelni akartam – jártatja Ashly az ujját kettőnk között.

- Tetszik a gondolat – dörzsölöm államat, amikor megakadnak szemeim a parkoló túlsó végében gubbasztó épületen. – Viszont, ha ilyesmit akarunk adni, az legyen maradandó.

- Imádom a gondolkodásodat – nyom olyan forró puszit homlokomra, hogy ajkai szinte perzselik a bőrömet. – A strand még várhat, mit szóltok?

- Azt, hogy én is csináltatok magamnak. Ne már, hogy csak te legyél kivarrva – emeli rám a szemöldökét.

- Ashly, a szüleid meg fognak enni.

- Úgy van. Majd megemésztik – biccent.

- Ez esetben nem sokára jövünk – nézek vissza George-ra.

- Rendben.

- Jó napot – biccent a helyiségben lévő lány. – Alice vagyok. Van már választottjuk, vagy segíthetek?

- Szintén jó napot, Nadine-nak hívnak. Igen, a hölgynek. Ez lesz az első – mutatok Ashlyra.

- Értem. Önöknek? – mosolyog a felvágott hajú, karjain és nyakán teletetovált lány.

„Nem létezik, hogy nem ismered fel!"

- Félig-meddig megvan, hogy mit szeretnék, csak még nézelődök – húzom el az ajkaimat.

- Engem is beavatsz? – emeli szemöldökét Demi.

- Valami ilyesmit szeretnék – akadnak meg kutató szemeim az asztalra kihelyezett tucat minta egyikén, majd mutatok a szívformára megrajzolt lakattetoválásra. – Sőt, azt hiszem éppen ezt kerestem.

A tetoválás szegélyét spirálminták díszítik. Tetején, a szív két domború részén ott van a nyitott lakatnyelv. Az árnyékkontúrokkal megrajzolt háromdimenziósnak tetsző ábra közepén pedig régimódi kulcslyuk feketéllik.

- Remek választás. Ön a hozzá való kulcsot kéri? – mosolyog Alice kissé erőltetetten.

- Igen a bal kézhátamra – biccent Demi. – Te hová szeretnéd? – simogat a pillantásával.

- Ugyanígy csak a jobbra.

- Rendben – biccent ismét Alice. – Önnek, sikerült választania? – fordul Ashly felé.

- Igen, őt – mutat a lány tőle nem messze lévő több kanyargó vékonyabb és vastagabb vonal formálta alakra, ami egészében szürke, ülő, kunkorodó farkú macskát ábrázol, ahogy törzsből hátra fordul.

- Látom, mindhárman szeretik a művészi tetoválást. Ilyeneket mindig öröm elkészíteni – lép a tetováló szék mellé. – Ki legyen az első?

- Menj csak, tiéd az ötlet – mosolyog Demi.

- Legyen – vonom meg a vállaimat levéve és átadva neki bőrdzsekimet.

- Szép tetoválás – mutat a jobb felkarom felé, ahonnan rövid ujjú pólóm alól elővillan a nagy része.

- Köszönöm. Ha ez készen van, kiszínezed vörössel a rózsaszirmok a belső szegélyeit is?

- Kis életet szeretnél belé vinni?

- Úgy van. Amikor készült még jó ötlet volt így, de színnel szebb lesz.

- Ne csináljam meg a levelekkel is?

- De, köszönöm.

Fél óra, amíg szívlakat tetoválással elkészül, és kevesebb, mint tíz perc, mire a színezéssel is. Demi tetoválásának húsz perc, Ashly macskájának viszont háromnegyed óra kell.

- A tetoválás kezeléséhez szükségetek lesz néhány dologra. Tetoválás utókezelő krém. Tattoomed, vagy Bepanten. Saját meglátás szerint ez utóbbit ajánlanám, viszont a másik sem rossz. Antibakteriális szappan, esetleg babakendő. Ugyanez áll ezekre is, mint az előzőekre. Fontos – koppant aprót. – A Clarasept szappan nagyon nem jó. Konyhai papírtörlő jöhet, lehetőleg a strapabíró, puha verzió. Háztartási fólia a tetoválás fedéséhez. Végül ragtapasz a rögzítéséhez. Elnézést, amiért ilyen hosszú, de muszáj eldarálnom minden tetoválás elkészítése után.

- Semmi gond – ingatom a fejemet.

- Akkor folytatom is, mert az életben nem juttok el haverjaitokhoz villogni velük – fut át arcán mosoly. – Első három nap különösen fontos. Nem mintha a többi nem lenne az, de abból szoktak lenni a legnagyobb bajok, ha ekkor nem figyelnek oda. A tetoválást a fólia alatt kell tartani, és három, legfeljebb négy óránként el kell végezni a folyamatot. Vedd le a fóliát, majd finoman, áztatás nélkül mosd le az antibakteriális szappannal, végül langyos vízzel. Papírtörlővel itasd le a vizet, vagy hagyd megszáradni. Ha teheted, inkább hagyd. Vékonyan kend be Tattoomed-vel, és hagyd szabad levegőn pihenni legalább tíz percet, amíg krém beivódik, és tiszta fóliával fedheted is le. Ragtapasz a széleire, hogy megmaradjon, és kész is vagy.

- Mindig meg kell ismételni a folyamatot? – pislog Ashly.

- Szerencsére éjszaka nem. Elég reggel – rázza a fejét Alice. – Első három nap letelte után a fólia használata nem kell. Komolyan, hagyd a fenébe. További hét napig fóliázás nélkül fojtasd a kezelést. A tizediktől zsíros testápoló krémmel kend, hogy ne száradjon ki a bőröd. A tizedik naptól már hámosító krémek használata sem muszáj. Most pedig elárulom miért is akkora gond, hogy mindezt el kell, mondjam. Létezik ugyanis olyan, hogy tetováló fólia. Néhány perc a felrakása, és nincs szükség mindarra, amit imént unásig magyaráztam – forgatja a szemeit. – Öt napig nem szabad piszkálni, ötödik leteltével pedig finoman le kell szedni. Baktériumok és egyéb szennyeződések nem fognak bejutni a fólia alá, viszont a felesleges folyadék ki igen. Ne ijedjetek majd meg. Ettől persze nem árt, ha a fólia leszedése után kenitek, mondjuk Bepanten krémmel, vagy testápolóval a teljes gyógyulásig. Nem mondom, hogy zuhanyban ne legyen közötök mosakodásnál több vízhez, de a fólia sem mindenható. A tengerparton villoghattok velük, de úszni ne menjetek.

- A fóliát kérjük – biccent Demi, mire Alcie az ajtóban felbukkanó férfival eltűnik néhány hosszú pillanatra.

- Bankkártyával is lehet fizetni? – veszem elő a pénztárcámat, amikorra már minden tetoválófólia felkerült.

- Felejtsd el – nyújtja Demi Alice-nak, pedig még a kinyitásáig sem jutottam.

- Aranyos barátnőd van. Legyetek büszkék magatokra, gyönyörű tetoválásokkal lettetek gazdagabbak – nevet Alice.

- Leszünk, amíg élünk – húzom ki magam. – Érdekes lesz így vezetni – zárom ökölbe, majd engedem ki jobbomat, miután arrébb sétálunk a becsukott ajtótól.

- Vezethetek én is.

- Na, még csak az kéne Ashly. Ha elkapnak lőttek a Chargernek – forgatom a szemeimet.

- Már vezettem – fonja össze a karjait.

- Emlékszem, ettől még jogosítványod nincs – sétálok az árnyékos falnak dőlve várakozó George-hoz.

- Nos, miket sikerült? – rakja el a mobilját.

- Nekem ő lett – fordítja felé Ashly a jobb alkarját. – Mit gondolsz?

- Azt, hogy nagyon szép. Határozottan jól áll. Tiétek is – ugrasztja a szemöldökét Demire, majd rám. – Sejtettem, hogy valami ilyesmit forgattok fejetekben, de ez még azon is bőven túltesz, mint amire gondoltam.

- Köszönjük – nézek karórámra; tizenkettő múlt öt perccel.

„Nem hiszem el, hogy több mint két órát bent töltöttünk."

- Szerintem ma már nem megyünk tovább – veszem fel bal kezemmel a táskát. – Ennyire ne örülj – bökök az egyik lábáról másikra álló Ashlyra, mire a nyakamba ugrik. – Tipikus Ashly. Ha elmagyarázni nem tudja, inkább megmutatja – nézek a szemeit nevetve fogató Demire.

- Így is meg tudjátok fogni egymás kezét? – bontakozik ki valamivel később. – Csak mert eddig ahányszor láttalak titeket egymás kezét fogni, mindig Nadi volt jobb oldalon. Vagy kit érdekel, és legfeljebb vigyáztok a fóliákra?

- Kitartáspróbának akarom ezt az öt napot. A tetoválást adtad szerelmed zálogaként, én pedig felavatás érzését és emlékét szeretném – lépek Demihez és puszilom meg az orrát. – Legközelebb akkor fogjuk meg a másik kezét, miután levettük.

- Nem tudom, kibírom addig, vagy sem, de benne vagyok – mosolyog.