elballagtam, ez már elég volt ahhoz, hogy az általános iskola alatt kialakított baráti társaságom darabjaira hulljon, s mára már ha látjuk egymást a buszon, s esetleg tekintetünk összeakad, már csupán idegenek vagyunk. egy mosolyt sem eresztünk a másik felé.
tudom, én voltam sokáig makacs, hogy nem engedtem el a dolgokat, de nem tudtam. de már megbékéltem igazából azzal, ahogy alakultak a dolgaink és ha legközelebb látlak a buszon, félreteszem minden gyermeteg sérelmem, odamegyek hozzád és szelíd mosollyal ajkaimon köszönök majd neked, hiszen volt, ami volt és kár azon rágódni tovább.