Sosem hittem igazából a hármas barátságok létezésében, hiszen a tapasztalataim alapján nem igen működnek hosszútávon, így inkább erre csak amolyan városi legendaként tekintettem.

Aztán azonban az életembe keveredtetek és rácáfoltatok az egész addigi vélekedésemre a hármas barátságról. Köztünk nincs olyan, aki ki lenne rekesztve, vagy ne adj isten, el lenne hanyagolva; úgy érzem, hogy ez az egész működőképes, hiszen mellettetek igazán felszabadultnak érzem magam.

Nem egészen az első pillanattól kezdve, azonban határozottan bennetek bízok meg a világon a legjobban – bármiről tudok veletek beszélgetni, hagyhatják el ajkaim bármekkora baromságok, ti tudom, hogy úgysem ítéltek el semmi miatt.

A második családomként tekintek rátok, s igazán hálás vagyok a puszta létezésetekért.