Tudod, rendben van, ha már nem akarsz az életedbe, nincs szükséged rám, "kinőtted" a barátságunkat. Ez mind rendben van. Mindketten változtunk az évek alatt, s már egyikünk sem az, mint barátságunk kezdetén. Rólad gondoltam, hogy az első igazi barátom vagy, talán akkor te is így vélekedtél rólam egyszer. Nem beszélünk, leszedted a képeink, nem keresel, nem kereslek, de számomra mindig helyed lesz a szívemben, hiába nem számít neked látszólag semmit a "barátságunk". Nem tudom ki rontotta el, hol ment ennyire félre minden, miért van ez, ám próbálok továbblendülni ezen, s elfogadni, hogy elmúltunk.

“ Vigyázz magadra, nem
feledem, mit mondtál,
Mikor még a barátom voltál. ”