Adél

Reggel úgy éreztem magam, mintha most másztam volna elő a mosógépből, ami hét órán keresztül ment. Élőhalottként másztam ki az ágyból, hogy elviselhetőbb külsőt öltsek magamra. A fekete hajamat copfba kötöttem, tettem fel egy kis sminket, a ruhám pedig egy fekete trikóból és egy szaggatott farmerből állt. Szerencsére, ma nem kellett bemenjünk az egyetemre, ezért az egész napom szabad volt. Ahogy elkészültem, kimentem a konyhába, hogy igyak egy életerőt adó kávét. Apa és Magdi a konyhában beszélgettek miközben a reggeli szendvicsüket fogyasztották egy egy bögre forró kávé társaságában. Morogtam valami "jó reggelt!" félét, majd a bögrémbe töltöttem a sötét életelixírből egy kicsit, tettem bele két kávéskanál cukrot és egy pici tejet. Álmosan kavargattam az italt, majd belekortyoltam. Éreztem, hogy kezdek feléledni valamennyire. Miután kiürítettem a bögrém tartalmát úgy éreztem, hogy a mai napra meg van a minimum kávé szint. A bögrét elmostam, majd fogtam a táskámat, felvettem a cipőt és az ajtó felé mentem. - Elmentem, majd valamikor jövök! - mondtam, majd elhagytam a lakást. Lerohantam a lépcsőn, majd a kellemes májusi időbe kilépve elindultam a Népliget felé. Azonban az utcán megláttam egy ismerős alakot. Azonban nem volt egyedül és az a lány, rohadtul nem Jázmin volt! Felment bennem a pumpa és idegesen mentem oda hozzá. - Te disznó! - üvöltöttem rá az utcán. - Ki? Én? - lepődött meg Andris. - Látsz itt mást is, aki más lánnyal tölti a szabadidejét?!
- Andris, ki ez a nő? - kérdezte a barna hajú cicababa. - Fogalmam sincs - rázta hevesen a fejét. - Persze, hazudj csak a képembe - néztem rá dühösen.
- Jázmin tudja egyáltalán?! Jó ez hülye kérdés volt, mert nyilván nem tudja - hadartam dühösen. Andris és a lány értetlenül meredt rám. - Akkor, én most hagylak titeket - hebegte a csajszi és már el is tűnt. Andris kérdő tekintettel nézett engem. - Ki volt ez a lány?! - tettem karba a kezeimet idegesen. - Először is... te a kandi kamera egyik embere vagy?
- Ne szórakozz velem, Füredi András! Tudod jól, hogy ki vagyok! Jázmin barátnője!
- Jázmin? Nem ismerek semmilyen Jázmint - ráncolta a szemöldökét értetlenül. Magamban elszámoltam tízig, mert különben olyat tettem volna, amit később megbánok.
- Jázmin az én legjobb barátnőm. Plusz a te barátnőd!
- Ha tényleg a barátnőm lenne ez a bizonyos Jázmin, akkor hol van most?
- Gondolom dolgozik. Szóval, ki volt az a csaj?
- Az unokatestvérem, Gréta.
- Ó, baszki - sütöttem le a szemeimet szégyenemben. - De azért bemutatkozhatnál, mert szörnyen rossz a név memóriám.
- Fekete Adél - motyogtam. - Na, rémlik valami?
- Talán - mosolyodott el. - Hé, nincs kedved beülni egy kávéra?
- Biztos vagy te ebben? - húztam el a számat. - Igen, na gyere! Tudok egy szuper kávézót a közelben - kacsintott, majd a csuklómnál fogva húzott maga után. - Elengedhetsz, mert tudok egyedül is menni! - szóltam rá, de továbbra is így vezetett.